A világ leggazdagabb futballistája, avagy mekkora esélye van a profi pályafutásra egy milliárdos csemetének?

Amikor először kérdezték arról, hogy mégis mi a fenét csinál a pályákon, az akkor még tinédzser éveiben járó Faiq Bolkiah érdekes válasszal állt elő. Nem akart ugyanabba a hibába esni, mint fiútestvérei, akik állandóan otthon ültek, és lógatták a lábukat. A Brunei Szultán unokaöccseként persze nem egy panel sztoriról van itt szó, de Faiq már nagyon korán tudta, hogy bár státusza miatt borzasztóan nehéz lesz, legalább megpróbálja majd saját kezébe venni az életét, és megvalósítani kicsi korától dédelgetett álmát, hogy profi futballista legyen. Vajon elérte célját annak az uralkodói családnak a sarja, amelynek feje 28 milliárd dollárra van taksálva, és amelynél csak a brit királyi család van hosszabb ideje hatalmon?


Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! 


 

A kezdetek

Faiq 1998 májusában, Los Angelesben látta meg a napvilágot, de unokatestvérével, Ukasyah-val együtt Angliában taníttatták, a Thorngrove Prep School előkészítő magániskolában. Itt szívta magába az angol futball kultúráját, ami máig meghatározza a sportról alkotott képét. Amikor éppen Brunei-ben volt, az élete persze nem hasonlított az átlagos tini sportolóéhoz, a labdavezetést például egy kölyöktigris mellett gyakorolhatta.

 

Faiq Bolkiah odahaza


Első csapata a Woolton Hill Argyle volt, egészen tízéves koráig, amikor az AFC Newbury-be igazolt, unokatestvérével, Ukasyah-val, akit szintén tehetségesnek tartottak. Uralkodói származásukról előzetesen senki nem tudott a klubnál, és ezt a titkot egészen a regisztrációs lap kitöltéséig sikerült is megőrizniük. Sokáig nem is maradhatott volna titokban, mivel a család egy korábbi hotelt vásárolt a városban, hogy lakóházzá alakítsák. Ekkor már az egész város tudta, hogy a Brunei királyi családhoz tartoznak a srácok, és Faiq tanult is az eseményből.

Habitusuk, mentalitásuk egyébként minden beszámoló szerint példás volt, mindenkivel tisztelettudóan viselkedtek, elkerülve a talán kicsit sztereotipizált viselkedést, amit hajlamosak vagyunk a rendkívül kiváltságos egyénekkel azonosítani.

 


Tudtad-e? Faiq Bolkiah ugyan még sosem játszott klubszinten felnőtt mérkőzést, hatszoros válogatottnak mondhatja magát, sőt a csapatkapitányi karszalagot is viselte már. Faiq így is Brunei legértékesebb játékosa, és egyben legnagyobb reménysége. Vajon bemutatkozik a portugál élvonalban? Fogadj az Unibeten a Marítimo mérkőzéseire!


 

Próbajáték a Szenteknél – majd Arsenal, Chelsea, Leicester és Maritimo

Olyan jól ment a játék Faiq-nak és Ukasyah-nak , hogy hamarosan próbajátékra hívták őket a Southamptonhoz. Faiq sebessége és önzetlen játéka különösen tetszett a megfigyelőknek, de unokatestvére sem okozott csalódást, így a következő négy évet a csapat akadémiáján töltötték, hogy aztán egy még nagyobb klub akadémiájához kerüljenek, a nagyhírű, világklasszisok sorát kinevelő Arsenalhoz. Új csapattársaik közül eleinte senki sem tudta, kik ők – a család ezúttal nem vásárolt hotelt –, de amikor a gárda a 2013-as szingapúri Lion City kupán vett részt, látva a fiúk fogadtatását, fény derült a családi hátterükre.

Az Arsenalos évek alatt Faiq olyan játékosokkal játszhatott együtt, mint Chris Willock, Kaylen Hinds vagy Ainsley Maitland-Niles, akik közül utóbbi ma már angol felnőtt válogatott. Részben az erős konkurencia miatt Faiq újra klubot váltott, hogy a városi rivális Chelsea gárdájánál próbálkozzon (unokatestvérével itt elváltak útjaik, ő a Birmingham City-t választotta). Itt is időbe telt, mire a csapattársak rájöttek, ki is ő valójában, de abban mind egyetértettek, hogy Bolkiah komolyan veszi a sportot, ami immáron lakhatási lehetőségein is látszott, menő apartman helyett egy helyi családhoz költözött egyik csapattársával.

Bár a Chelsea-ben rendszeresen játszott az utánpótlásban, a tartalékligában szereplő U23-as csapatba bekerülni esélye sem volt, így 2016-ban, 17 évesen a családjával szoros kapcsolatot ápoló tulajdonosi kör által birtokolt Leicester City felé vette az irányt – épp a rókák világszenzációként számontartott bajnoki címe után.

A sorminta itt is folytatódott, Faiq jó volt, de nem elég jó.

Öt meccset kapott az U18-as UEFA utánpótlásbajnokságban, de soha nem mutatkozott be a második csapatban, így Portugália felé vette az irányt. Jelenlegi állomáshelye a C.S. Maritimo, amely a bajnokság 10. helyezettje, és ahol egyértelműen nagyobb esélye van a profi bemutatkozásra, mint bármelyik korábbi együttesnél.

 

Előny vagy hátrány a királyi vér?

Faiq tehetségéről megoszlanak a vélemények, de emberi kvalitásait szinte minden ex-csapattársa kiemeli.

Abban a kompetitív közegben, ahol sokszor munkáscsaládból származó gyerekek próbálnak kitörni tehetségük révén, nem is lehet másképp helytállni, csak úgy, ha beállsz közéjük és teszed a dolgod. De hátrányt jelent-e tehetős családba tartozni, amikor a cél egy professzionális sportkarrier? A válasz valószínűleg: igen, bár a minta kicsi. A Bolkiah hátterével rendelkező fiatalok eleve kevesen vannak a világban, ráadásul ritkán dédelgetnek sporttal kapcsolatos álmokat, inkább az üzleti életben próbálnak kiteljesedni. Amikor ritkán mégis ilyen ambícióik lesznek, egy sor olyan körülményt kell leküzdeniük, amellyel egy átlagos sportoló-palántának nem kell foglalkoznia.

Az akarat sok esetben a kitörni vágyásból fakad, a fiatalok a sportot használják arra, hogy változtassanak körülményeiken, vagy hogy bizonyítsanak valakinek – esetleg saját maguknak.

Olyan élethelyzetekről beszélünk, amelyek arra inspirálnak valakit, hogy a saját kezébe vegye az életét, és belevágjon valami olyanba, ami az esetek döntő többségében kudarcra van ítélve. Amikor az ember ezüstkanállal a szájában születik, borzasztó nehéz megtalálni azt a belső motivációt, amely egy professzionális sportkarrierhez szükséges, és ha az illető a labdarúgást választotta, ez még hatványozottabban igaz. A FIFA ma 211 tagállamot számlál soraiban, ami messze a legtöbb minden sportot figyelembe véve, így természetesen a legnagyobb mennyiségű igazolt játékost is adva az egyetemes sportnak.

A statisztika rávilágít erre, hiszen azon játékosoknak, akik szervezett utánpótlásligákban játszanak, kevesebb, mint 1%-a válik profivá, ami a labdarúgást valószínűleg a világ egyik, ha nem a legnehezebb munkaerőpiacává teszi, ahol nem számít a háttér, nem számít a hírnév, csak egy dolog a fontos: mennyire vagy jó, amikor kifutsz a gyepre. Ha Faiq valaha pályára lép a Maritimóban – ez a cikk megírásának pillanatáig még nem történt meg –, az már önmagában nagy fegyvertény lesz a Brunei királyi család sarjának számára.

 


Kiemelt fotó: CMTV

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x