Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
14 perc
2022. 01. 28.

Az Afrika-kupa legkeményebb harcosai

Büntető.com avatar
Minden idők talán legkiszámíthatatlanabb Afrika-kupáján kialakult a legjobb nyolc mezőnye, a negyeddöntők pedig további őrült csatákat ígérnek, így összeszedtük, kikre érdemes figyelni majd a hétvégi meccseken és mely játékosok nyújtották eddig a legfigyelemreméltóbb teljesítményt.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Az idei kontinensviadalon már elbúcsúztunk a hagyományosan erősnek számító válogatottak közül Algériától, Ghánától a csoportkörben, majd drámai csatákban Nigériától, Elefántcsontparttól, Guineától és Malitól is a nyolcaddöntőben, két meglepetéscsapat viszont tovább menetelt. Így aztán a negyeddöntőkre három nyugat- és észak-afrikai válogatott mellett két közép-afrikai maradt versenyben, miközben a keleti régió már régóta nincs a legjobbak közelében és az utóbbi években a déli régió is érezhetően visszaesett.

Lesz is a folytatásban egy igazán parázsnak ígérkező északi derbink és három további érdekes összecsapásunk, nézzük is, mik lehetnek ezek érdekességei.

 

Gambia–Kamerun

Az első negyeddöntőn szombaton 17 órakor rögtön pályára lép a házigazda, de az Olembé Stadionnál történt megrázó tragédia miatt a meccset Yaoundé régebbi stadionjában, az Ahmadou Ahidjóban rendezik. A kameruniak eddig elég meggyőzően meneteltek közönségüktől buzdítva. A mezőny legtöbb lövését ők produkálták (meccsenként 16), mégpedig 9,42 xG-nyi veszélyességgel, amiből született is kilenc gól. Az eredményességben természetesen az Európából való távozása ellenére a nemzeti csapatban továbbra is megkerülhetetlen és most is minden meccsén legalább egyszer betaláló Vincent Aboubakar vitte a prímet, aki már hat góllal vezeti a góllövőlistát. Ennyit egyetlen kameruni sem lőtt egy kontinensviadalon, még az örökranglistát vezető Samuel Eto’o sem. A helyzeteket leginkább Moumi Ngamaleu (Young Boys) szállítja neki a jobb szélről, de sokszor Martin Hongla (Hellas Verona) is jó labdákat küld fel a középpályáról.

Toni Conceicao csapatában az összjátékra sem lehet panasz, hiszen a legtöbb pontos passz (átlagban 414) és a legnagyobb passzpontosság is (87%) is az övék a tornán.

A legfontosabb láncszem a gépezetben kétségkívül André Zambo Anguissa (Napoli), aki az egész mezőnyben a legtöbb passzt hajtja végre az ellenfél térfelén, de középpályás létére a támadóharmadban is a negyedik legtöbbet, miközben a csapat viszonylag magas labdabirtoklási mutatója (60%) ellenére a labdaszerzések ranglistáján is igen előkelő helyen áll.

Ami viszont figyelmeztető lehet a hazaiaknak, hogy a védelmük nem éppen acélos, viszonylag sok lehetőséghez jutnak az ellenfeleik (tíz lövés meccsenként) és az Interbe tartó André Onanának már 14 védést kellett bemutatnia a négy meccs alatt. Michael Ngadue-Ngadjui (RC Genk) mellett már három különböző társ kezdett a védelem tengelyében, és a két szélső hátvéd erényeik ellenére igen sok teret hagynak figyelmetlenül olykor a hátuk mögött.

 


 

Szombati ellenfelük ráadásul kiszámíthatatlan, hiszen ahogy beharangozónkban is hangsúlyoztuk, Gambia jó pár tehetséget felvonultat, azt viszont talán még saját szurkolóik sem remélték, hogy újoncként veretlenül menetelnek majd a legjobb nyolc közé. A belga Tom Saintfiet által irányított gambiaiak viszont egyáltalán nem ragaszkodnak a labdához (alig 38% labdabirtoklás), ennek ellenére – vagy tán épp ezért – a kontráiknál a nagyobb területeket egészen jól tudják kihasználni gyors akciókkal: a mezőny egyik leghatékonyabb tagjaként 3,13 xG-nyi helyzetükből érték el négy találatukat. Ebben a Serie A-ban pallérozódó Musa Barrow-nak (Bologna FC) van a legfontosabb szerepe, aki két gólja mellett már két gólpasszt is kiosztott a szintén 23 esztendős és a belga élvonalból érkező Ablie Jallownak (RFC Seraing).

Ráadásul, amióta a német negyedosztályban játszó Baboucarr Gaye felépült a COVID-ból és csatlakozott a kerethez, még gólt sem kapott és helyenként pazar védésekkel őrizte meg a hálóját. Persze a védelem is igen stabil előtte, élén a második legtöbb felszabadítását bemutató Omar Colley-val (Sampdoria) és az oldalunkon már dicsért tehetséggel, James Gomezzel, akik igencsak megkeseríthetik a hazai csapat dolgát.

 


 

Burkina Faso–Tunézia

A szombat esti mérkőzés sem tűnik kevésbé érdekesnek, hiszen a torna két nagy küzdője csap majd össze. Tunézia általában jobban ragaszkodik a domináns játékhoz, de a gyötrelmes csoportkör után a Nigéria elleni meglepetésgyőzelem során bizonyította, hogy pragmatikusabban is tud sikeres lenni. Az Európában szinte ismeretlen, de az arab világban komoly tekintélynek örvendő és immár hetedik kontinensbajnokságán szereplő Juszef Mszakni ezen a meccsen kezdhetett először a COVID-ból felépülve, rögtön győztes gólt is szerzett és kiharcolt egy piros lapot, de összességében is úgy tűnik, lassan túl van végre a csapat a járvány megpróbáltatásain.

A szövetségi kapitány, Mondher Kebaier is visszaülhet a kispadra és akár Vahbi Khazri (AS Saint-Étienne) is visszatérhet a támadósorba, aki igen jól megérti magát a rengeteg fejpárbajt vívó Szajfeddin Dzsazirivel, amire szükség is van, mert a tunéziaiak feltehetően nagyon nem akarnak büntetőrúgásokig küzdeni, hiszen a csoportkörben mindhárom meccsen kihagyott egy-egy tizenegyest a három korábban említett támadójuk.

A csapat erőssége ugyanakkor a középpályája, ahol a harmadik legtöbb labdaszerzéssel ismét csillogó Elliesz Szkiri (1. FC Köln) mellett a Fradiból beválogatott Aisza Lajduni is meghatározó szerepet játszik, míg a védelemben az ifjú Montasszar Talbi (Rubin Kazany) és a decemberi Arab-kupán majd kilenc év szünet után újra felfedezett veterán szaúdi légiós, Bilel Ifa alkotnak hatékony duót.

 


 

Burkina Fasót is próbára tette korábban a járvány, de Kamou Malo legényei is szép lassan játékba lendültek. A Gabon elleni nyolcaddöntőn például 2,6 xG-nyi helyzetet alakítottak ki, az már más kérdés, hogy a csapatkapitány Bertrand Traoré vezérletével a kihasználásban már nem jeleskedtek, és végül drámai büntetőpárbajban léptek csak tovább.

A csoportkörben 5,64 xG-nyi helyzetre lőtt három góljuk is azt mutatja, hogy igencsak hiányzik a tornát sérülés miatt kihagyó Lassina Traoré (Sahtar Doneck) a csatársorukból, hiszen a jelenlegi ifjoncok még nagyon könnyen zavarba jönnek a kapu előtt.

Nem úgy a csapat nagy felfedezettje, a 20 évesen a Manchester City által még kölcsönadogatott jobbhátvéd, Issa Kaboré (Troyes), aki a második legtöbb párharcot nyerte meg eddig a tornán, de a második legtöbb csel is az ő nevéhez fűződik a dinamikus felfutásai révén. Persze a védelem tengelyében a csapatkapitány Issoufou Dayo (RS Berkane) mellett jeleskedő Edmond Tapsoba (Bayer Leverkusen) is csak két évvel idősebb nála, aki védőmunkája mellett a gyors támadások indításához is a mezőny negyedik legtöbb pontos hosszú passzával járul hozzá.

A fiatalok mellett a veteránok is odateszik persze magukat, a már a 2017-ben bronzérmes csapatban is megforduló, 33 évesen a spanyol másodosztályban profiskodó Adama Guira (Racing Rioja) például a torna eddigi legtöbb labdaszerzését produkálta. És akkor ott van még a keret egy másik érdekes tagja, a kissé rapszodikus Hervé Koffi kapus is, aki védései mellett a negyeddöntőbe jutás örömére kivágott szaltósorozatáról híresült el a leginkább, így ha nem is az eget verdeső színvonalra, de igazán érdekes futballcsemegére van kilátásunk ezen a mérkőzésen is.

 


 

Egyiptom–Marokkó

Vasárnap jön aztán nem csak a negyeddöntő, hanem az egész torna egyik legnagyobb rangadója, melyen a lassan játékba lendülő, de Elefántcsontpart kiverésével már komoly fegyvertényt elkönyvelő Egyiptom és a bombaerős Marokkó vívnak egy észak-afrikai derbit. Egyiptom legutóbb a 2017-es torna negyeddöntőjében ugyan legyőzte a mumusnak számító vetélytársat, de előtte ez 31 évig nem sikerült és a két válogatott 29 hivatalos mérkőzése során is mindössze háromszor.

A Carlos Queiroz által irányított csapat támadásainak alfája és omegája természetesen a kontinens legjobbjának számító Mohamed Szalah, akire az ellenfelek védői is a legnagyobb figyelmet fordítják, így „csak” egy gólt szerzett még a tornán, a helyzetek kialakításában azonban ott van a lista élén. A csatártársak, a hosszú sérülésből visszatérő Trézéguet (Aston Villa) vagy az ifjú Mosztafa Mohamed (Galatasaray) és Omar Marmus (VfB Stuttgart) ugyanakkor nem jeleskednek ezek kihasználásában, eddig 5,44 várható gólból mindössze kettőt sikerült realizálniuk, pedig a középpályáról Mohamed Elneni (Arsenal FC) is a mezőny harmadik legtöbb támadóharmadba juttatott sikeres átadásával tömi őket.

Így aztán a válogatott nagyban épít a védelmére, ahonnan viszont legutóbb sérülés miatt kidőlt a torna egyik legstabilabb kapusa, Mohamed el-Senavi (al-Ahli), a helyére beugró Gabaski (Zamalek) azonban a büntetőpárbajban a mennybe ment helyette.

A védelem vezére az Angliát is megjárt, de immár Szaúd-Ariábiában légióskodó Ahmed Hegazi, aki a légtér uraként nem csak a második legtöbb fejpárbajt nyerte meg eddig a tornán, de mindezt igen meggyőző, 75%-os hatékonysággal is tette. A hátvédsor érdekes tagja Omar Kamal (Zamalek) is, aki 28 évesen nem csak bejátszotta magát váratlanul a kezdőbe a jobbhátvéd posztján, hanem labdaszerzésekben és beadásokban is a legjobbak közé került.

 


 

Marokkó ellen azonban talán nem is neki lesz a legnehezebb dolga, hanem bal oldali társának, hiszen a torna egyik legnagyobb sztárjának, Asraf Hakiminek (Paris Saint-Germain) a felfutásait kell majd kordában tartania. A 23 éves létére már négy topligát megjáró jobbhátvéd két brutálisan nagy szabadrúgásgólja (és egy nagy bravúrral hárított harmadik) mellett a legtöbb labdát juttatta eddig az egész tornán a támadóharmadba, miközben a védőtevékenysége sem elhanyagolható, hiszen a harmadik legtöbb szerelés is az övé.

A védelemben ráadásul ott van mellette Najef Agerd (Stade Rennes) is, aki szintén hozzátesz a csapat játékához a legtöbb pontos hosszú passzal. Elöl pedig a kulcspasszaival a legtöbb helyzetet kidolgozó Szofian Bufal kavarja meg cseleivel a védelmeket, nem csoda tehát, hogy magasan a legtöbb, 11,36 xG-nyi lehetőséget alakítottak ki eddig a marokkóiak. A befejezések azonban náluk is hibádzanak, sem a sérésüléséből lassan felépülő Juszef en-Nesziri (Sevilla FC), sem Ajub El Kaabi (Hatayspor) nem ontja a gólokat, így a közvélemény akárcsak a torna előtt, most is Vahid Halilhodzic szövetségi kapitány őszi felfedezettjétől, a COVID után csereként végre visszatérő Ryan Mmaee-tól (FTC) várja leginkább a megváltást.

Intő jel lehet ugyanakkor, hogy a torna legdominánsabb csapatának (64,5%-os labdabirtoklás) hiába volt korábban egy 14 meccses sorozata is, mialatt egyetlen gólt kapott, az elmúlt két találkozón azonban háromszor is bevették Jaszin Bunu (Sevilla FC) illetve Munir (Hatayspor) hálóját.

Pedig az ellenfeleknek engedélyezett meccsenkénti 6,75 lövésnél kevesebbet csak a nigériaiak tudtak felmutatni ezen az Afrika-kupán, az egyiptomiakkal szemben azonban kulcsfontosságú lehet, hogy ne inogjon meg a védelem, nehogy most találják meg Szalah és társai a góllövőcipőjüket.

 


 

Szenegál–Egyenlítői-Guinea

Az eddig látottak alapján a vasárnap esti negyeddöntőtől bizony nem nagyon várhatnánk szép játékot, de már oly sokszor rácáfolt ez a torna a várakozásokra, hátha most is így történik. Az ismét a legértékesebbre taksált kerettel érkező Szenegál tragikusan gyatra támadójátékot mutatott eddig és még a négy meccsen kialakított 6,64 xG-ből is csak három gólt sikerült szereznie, egyet tizenegyesből, kettőt pedig a nyolc mezőnyjátékossal maradó Zöld-foki Köztársaság ellen.

Pedig az utóbbi mérkőzésekre visszatért már mindenki a fertőzöttek közül, mondjuk a gárda stabilitásán ez meg is látszik, hiszen alig hét lövést engedélyeznek meccsenként az ellenfeleiknek és a mezőny egyedüli tagjaként még egyetlen gólt sem kaptak, pedig a BL-győztes Édouard Mendyt (Chelsea FC) az angol másodosztályból beválogatott Seny Diengnek (Queens Park Rangers) kellett helyettesítenie. Persze régen rossz, ha manapság egy csapatból a beadások miatt kell kiemelni valakit, márpedig az olykor támadóként, olykor jobbhátvédként bevetett Bouna Sarr (Bayern München) derekas robotolásából leginkább a legtöbb pontos centerezés dicsérhető, amúgy nagyon sok a labdavesztése is.

És talán még rosszabb jel, ha a középpályáról Idrissa Gueye-nek (PSG) kell a támadások szervezésével is foglalkozni, márpedig a második legtöbb passzt ő juttatja a támadóharmadba ezen a tornán, ott azonban nem nagyon tudnak mit kezdeni vele társai.

A csapat sztárja, Sadio Mané (Liverpool FC) persze derekasan gyűrkőzik a védőkkel, a megnyert párharcok tekintetében ott is van az élbonyban, de Boulaye Dia (Villarreal CF) nem véletlenül hiányolta egy nyilatkozatában az automatizmusokat a támadásokból.

Ráadásul a legutóbb első válogatott gólját szerző Bamba Dieng (Olympique Marseille) a hírek szerint megsérült egy edzésen, viszont a hosszú sérülés és a klubjával való huzavona után Ismaila Sarr (Watford FC) akár a hazájában rengeteg kritikát kapó Aliou Cissé rendelkezésére állhat legalább egy csere erejéig.

 


 

A vérfrissítésre azért is lenne szüksége Szenegálnak, mert az egész Afrika-kupa egyik legnagyobb küzdője lesz ellenfele, nevezetesen Egyenlítői-Guinea.

A korábban lejtmenetben lévő csapatot az egykor játékosként is válogatott Juan Micha vette kézbe két éve és hihetetlen kemény gárdát kovácsolt a javarészt spanyol alsóbb osztályokból érkező, olykor pimaszul fiatal játékosokból.

Kezdve az alig 20 esztendős kapusukkal, Jesús Owonóval, (Deportivo Alavés) aki ugyan egy meccsen már szerepelt a spanyol élvonalban is, de egyelőre klubja tartalékcsapatában pallérozódik, de ezen a tornán eddig hihetetlen érettnek tűnt minden megmozdulása. A védelemben előtte a szintén egészen hihetetlen helyekről összeverbuvált 22 éves Saúl Coco (Las Palmas B) és a 23 évesen Algériát elsüllyesztő Esetbán Orozco (Antequera) egyaránt ott vannak a legtöbbet felszabadító játékosok listáján, a széleken pedig a két élvonalbeli profi Basilio Ndong (IK Start) és a legtöbb megelőzést jegyző Carlos Akapo (Cádiz CF) egyaránt a legjobb labdaszerzők között vannak.

A csapat szívósan kellemetlen stílusát talán jól mutatja, hogy a torna legtöbbet szabálytalankodó játékosai között ott van három támadójuk is, a talán kevésbé a góllövéssel, mint a védőkkel való birkózással megbízott Federico Bikoro (Hércules), valamint a második hullámban érkezve sok veszélyt kialakító karmester Iban Edu (Fuenlabrada) és a Getafe tartalékcsapatától most épp a görög másodosztályba kölcsönadott Josete Miranda is. És akkor még a hasonlóan harapós stílusú, de kreatív megoldásokra is képes szűrőkettőst, José Machínt (Monza) és Pablo Ganetet (Real Murcia) nem is említettük, ha pedig a veterán csapatkapitány, a fél éve klub nélküli Emilio Nsue is pályára lép csereként, a jó ég sem tudja megjósolni, milyen pusztítást képes okozni a “Nemzeti Mennydörgés” becenevű gárda.

 


 

A hétvégi negyeddöntők után az elődöntőket jövő héten szerdán és csütörtökön rendezik, majd február 6-án, vasárnap a bronzmeccsel és a fináléval ér véget a 33. Afrika-kupa.

 

Melyik válogatott győzelmi himnusza szól majd az Afrikai Nemzetek Kupája után?

3,25 – Szenegál

4,00 – Kamerun

5,00 – Marokkó

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Afrikai Nemzetek Kupája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a nemzetközi foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.