Ahol szélcsendben is fúj: falusi derbi a reptér szomszédságában

Utoljára hét éve frissült a boldog emlékű megyefoci.hu, nekünk, idealista futballromantikusoknak pedig hiányzik a falusi labdarúgás bája, így a jó időt kihasználva kilátogattunk a Baranya megyei harmadosztályú Kökény–Szalánta mérkőzésre. Idillből nem is volt hiány, a világjárványra pedig mindössze az emlékeztetett, hogy az egyik csapat gazdagabb lett egy ezidáig a nyugat-európai vendéglátásban dolgozott, kényszerűségből hazatért egykori első osztályú spílerrel, aki aztán a mérkőzés egyetlen akciógólját szerezte. Helyszíni beszámoló következik.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A pécs–pogányi repülőtér mellett, az utóbbi időkben híressé vált Magnus Aircraft székhelyének közelében Kökény falu határában járunk, ahol a bekötőút és a szántóföldek határolta focipályán mindig fúj a szél – megtörtént már, hogy egy kapuskirúgást követően az ellenfél folytathatta a játékot szögletrúgással, ezért a tapasztalt hazai futballisták igen bölcsen inkább laposabb labdákkal operálnak… Ugyanakkor a valódi lapos passzos, földön történő játék a pálya állapota miatt enyhén szólva nehézségekbe ütközik, ami nem kedvez a pengés focistáknak. Innen nézve talán nem akkora baj, hogy belőlük nem sok akadt a Baranya megyei III. osztály Czibulka Mihály csoportjának 17. fordulójában megrendezett Kökény FC–Szalánta Hunyadi SE mérkőzésen, amelyre szerencsénk volt ellátogatni.

 


A Mágocs VSK kizárását követően 11 szereplősre olvadt csoportnak jelenleg lényegében a kilencedik helyen szerénykedő Kökény az utolsó, szűk értelemben vett csapata, a mögöttük senyvedő Drávaszabolcsi DFC 15 mérkőzésén nem kevesebb, mint 59 gólt kapott, az Orfűi KSE pedig 16 lejátszott találkozója után egyetlen ponttal, -60-as gólkülönbséggel áll, vagyis inkább két vállon fekszik a táblázaton. Annak tetején a veretlen bajnokaspiráns Pogányi SE áll, nyomában a Komlói Bányász II-vel, amely szintén nem talált még legyőzőre a szezonban. A Bányász első csapata 1957-től egészen 1973-ig az élvonalban szerepelt, kétszer is bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, a szocialista nehézipar csődjével aztán a város és futballja is gödörbe került. Térjünk hát vissza a Kökény focipályájához, ahol vasárnap az idei évben még veretlen Szalánta vendégeskedett: a harmadrészt horvátok lakta, kicsit több, mint ezerfős falu együttese győzelmi reményekkel lépett pályára.

 

Nagy hiányzó, még nagyobb visszatérő

Néhány percnyi tapogatózó, ismerkedő játék után a Szalánta átvette az irányítást, folyamatosan és hatékonyan zavarták a hazaiak labdakihozatalát, a Kökény így jórészt beszorult saját térfelére, szórványos kontráik nem jelentettek különösebb veszélyt a vendégkapura. Buzási Tamás, a hazaiak házi gólkirálya kihagyta a mérkőzést, így egyedül a rutinos támadóra, Sárosi Lászlóra hárult volna a gólszerzés feladata, aki az elmúlt két idényben a zalai Botfa együttesében 33 mérkőzésen 28-szor volt eredményes. Kellő támogatás híján azonban ezt a meccset az alacsony, vékony, kissé Sebastian Giovincóra emlékeztető Sárosi gól nélkül zárta, nem úgy a vendégek idei nagy visszatérője, Páva Richárd!

Ricsi 2014-es kivándorlása előtt két szinttel feljebb, a megyei I. osztályban futballozott, a világjárvány hatására tért vissza Magyarországra idén tavasszal: a támadó középpályást kitűnő bal lába, futómennyisége, rúgótechnikája, tudatos játéka egyaránt a harmadosztály mezőnye fölé emeli, nem csoda hát, hogy az első félidő közepén az ő remek lövésével szerezte meg a vezetést a Szalánta. Páva ötödik mérkőzésén negyedik gólját érte el, holott kiemelten figyelt rá a pályán a Kökény Phil Jones-a, a közismert Manchester United-rajongó és egyben rutinos hátvéd Prim Péter, aki jól ismeri képességeit, hiszen korábban, még a 2000-es évek első felében együtt futballoztak a PVSK-nál.

A Szalánta a vezetés megszerzése után tovább rohamozott, újabb gól azonban egészen a második félidő közepéig nem született. Feltűnő volt a középpályás labdaszerzések utáni támadásba való átmenet akadozása, mint ahogy a rögzített helyzetek tudatos menedzselésének hiánya is (nagyon figyeltünk pedig, hogy a fejetlen csirkékként szaladgáló focisták mozgásában felfedezzük a magasabb szintekről ismerős begyakorolt elemeket, hiába) – bizony a játéknak többek között ezek volnának azok az aspektusai, melyeket a hétközi csoportos edzéseken lehetne begyakorolni, fejleszteni, ezek azonban ezen a szinten sajnálatos módon nem jellemzőek…

 


 

Gyors gólváltás, hibák mindkét oldalon

Az első félidő némi kakaskodással zárult, melyet Kovács István Róbert játékvezető egy-egy sárga lappal honorált, a második játékrészben további öt alkalommal került elő ez a fegyelmező eszköz. Kovács sporttárs jó néhány vitatható ítélettel borzolta a kedélyeket a mérkőzés folyamán, ami részben annak tudható be, hogy inkább csak szemmel, a középkör tájékáról figyelte az eseményeket, meghagyva a szaladgálás feladatát egyetlen asszisztensének, Fülöp Dávidnak. Az egyik sokat látott vendégnéző megjegyzése szerint Kovács spori nem hajlott kora és jelentős súlyfeleslege okán vezeti így a találkozóit, hiszen már 20 évvel ezelőtt sem szívesen hagyta el a pálya mértani közepét jelző mészpont környékét. Jegyezzük meg, ezzel együtt mérkőzést befolyásoló, egyértelműen hibás ítéletet nem láttunk tőle.

Amennyire VAR-technológia nélkül megítélhetjük, jogos volt a hazai csapatnak befújt büntető is, melyet egy viszonylag ártatlannak tűnő szituációban hozott össze a vendégvédelem, a rutinos középpályás Petricsevics Milán pedig magabiztosan lőtt a hálóba 11 méterről. Pár percre úgy tűnt, a Szalánta ismét lead egy, a játék képe alapján biztosnak tűnő győzelmet (nem először történt volna meg idén), azonban Sipter Tamás, a Kökény veterán kapusa, aki a hónap elején ünnepelte 48. születésnapját, segítségükre sietett. A nem sokkal korábban csereként beállt Hammer Gyula szabadrúgásánál mindenki beadásra számított, ő azonban egyenesen a kaput célozta meg; a rövid kapufa mellé, félmagasan érkező, nem különösebben erős, ám jól helyezett lövés kifogott a meglepett Sipteren. Hammer 2016 elején igazolt a Pogányi SE-től a Szalántához, azóta a csapat megbízható alapembereként és egyik leggólerősebb játékosaként tündökölt, ebben az idényben azonban csak a Komló elleni, április 18-i bajnokin lépett először pályára, tíz perccel a találkozó vége előtt. Most góljával jelezte, a maradék öt fordulóra szívesen visszavenné helyét a kezdőcsapatban.

 

A magyaroknak már megint nem szóltak

Az utolsó negyedórában újabb gól nem született, a meccs 2-1-es szalántai diadallal zárult, a hazaiak így a mérkőzés után szomorúan pöfékeltek, illetve fogyasztották a magukkal hozott dobozos söröket és házi pálinkát búfelejtés gyanánt, míg a vendégek játékosai és szurkolótábora győzelmi mámorban távozott – merthogy bizony akadtak nézők, drukkerek a pálya szélén…

Míg a világjárvány miatt számos országban elhalasztották a futballmérkőzéseket, vagy, mint például nemrég Máltán, félbeszakították és lezárták a szezont úgy, ahogy éppen állt, a magyar focipályák környékére mintha nem jutott volna el a pandémia híre. A kökényi pálya klubház felőli oldalán egy vékony piros-fehér szalag jelezte a határvonalat, amin belül csak a sportolók, illetve az edzői stáb tagjai és a technikai személyzet tartózkodhatnak, az „aréna” három másik oldalára azonban ilyesmi nem jutott. A láthatósági mellényes rendezőktől megtudtuk, az út felőli oldalon a gyér fasor vonala a képzeletbeli határ, melynek átlépése szigorú ejnye-bejnyét von maga után, kivéve, ha az indokolt esetben történik (például kidobnánk valami a kukába, vagy visszarúgnánk az alapvonalon kigurult labdát a játékosoknak). Akin pedig véletlenül volt maszk, leginkább az állán viselte, hiszen meccs közben dohányozni, vagy szotyizni hogyan lehetne másként?

 


Nyugalom, távol álljon tőlünk, hogy fogadatlan vírus-szakértőnek álljunk – amúgy is volt, aki kéretlenül megtette ezt a nézők közül, persze a szkeptikus-tagadó vonalon – a tízmillió szövetségi kapitány, közgazdász, jogi szakértő, hegymászó stb. országában (emlékszünk-e, hogy amikor Erőss Zsolt és Kiss Péter 2013-ban életüket vesztették a Kancsendzöngán, néhány hétre mindenki „szakértője” lett a magashegyi mászásnak?), hiszen jól szórakoztunk, és reméljük, egyetlen résztvevőnek sem kell az egészségével, pláne az életével fizetnie egy ilyen laza vasárnap délutáni focimeccsért.


A képek a szerző felvételei

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x