Allegri vs. Pirlo: az igazság kettejük viharos kapcsolatáról

Új, négyrészes cikksorozatunkban a jelenleg önkéntes szabadságát töltő, angol nyelven tanuló Massimiliano Allegri karrierjének legjelentősebb szakmai eredményeit elevenítem fel, mindezt három eltérő témakör vizsgálatán keresztül. Az első cikkben a szurkolókat foglalkoztató, Andrea Pirlóval való ellentmondásos kapcsolatát és annak szakmai hátterét vizsgálom.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Massimiliano Allegri, a fiatal olasz edzőgeneráció egyik legintelligensebb szakvezetője, akinek alapjátéka egy eredetileg 4-3-3-as formációra építő, abból egy bonyolultabb játékelméletet formáló elképzelés.

Allegri olyan szakvezető, aki Giovanni Trapattonihoz hasonlóan támadójátékát az ellenfél védelmi vonalai közti területek bejátszására és e területek megnyerésére alapozza.

Eddigi szakmai sikereit annak köszönheti, hogy meglehetősen rugalmas, ami az egyes felállások és a játékosok kiválasztását illeti. E rugalmasság segítette a Juventus európai térnyerését is, amely szakított a Conte-féle merev, túlszervezett játékkal, ami az európai porondon kevésbé kifizetődő.

A nemzetközi viszonyokhoz való alkalmazkodóképesség és bátorság az, ami Allegrit alapjaiban megkülönbözteti számos edzőtársától.

 

Sikeres bemutatkozás

Massimiliano Allegri ígéretes edzői pályafutását a Serie A-ban a Cagliari Calcio, majd az AC Milan kispadján nyújtott teljesítményének köszönhető bajnoki cím, illetve Az év edzője-díjak fémjelezték, és az új évezred egyik legelismertebb olasz szakvezetőjévé lépett elő. Első szakvezetői megbízatását a Serie C2-ben érdekelt Aglienese csapatánál kapta, éppen ott, ahol játékospályafutását befejezte. A SPAL és a Grosseto csapatainál kapott állást a későbbiekben, utóbbi állomásáról távoznia kellett, a Serie C1-es csapatával elért negatív eredményei miatt. Allegri szakmai pályafutásában mindig is meghatározó szerepet játszott mentora, Giovanni Galeone, aki az edzője volt a Pescara együttesénél és komoly befolyással volt Max szakmai hitvallásának formálásában. A Grossetotól való kényszerű távozása után Allegri csatlakozott Galeone stábjához, aki akkoriban az Udinesenél tevékenykedett, azonban érvényes szerződése ekkor még előző klubjához kötötte, így eltiltották.

Allegri a későbbiekben a Sassuolo előmenetelében komoly szerepet vállalt: történelmi sikert ért el a klubbal. A Serie C1-ből először juttatta fel az együttest a Serie B-be. Ez a siker szerződést ért számára a Cagliarinál, ahol már a legmagasabb osztályban tette le a névjegyét. Nem is akárhogyan… másfél évtized után a Cagliari Calcio a legjobb eredményét érte el a bajnokságban, és megérdemelten kapta meg 2009-ben a Serie A-ban Az év edzője-díjat, többek között José Mourinhót megelőzve.

Nem is lehetett kérdés, hogy nem sokáig marad a szárdoknál, és az ajánlatok közül végül az AC Milan felkérésére mondott igent.  A sikersztori folytatódott, hiszen 2011-ben, hét évvel a Rossoneri legutóbbi bajnoki címét követően elhódította a scudettót és az Olasz Szuperkupát is.  Milánói bukása és Pirlóval való konfliktusa azonban hosszú időre árnyat vetett edzői munkájára, és az olasz futballszurkolók egy nagyobb csoportja (így a Milan-hívek egy része is) ellentmondásos, sőt egyenesen ellenszenves szakvezetőként bélyegezték meg.

 

Háttér

2011-ben, az Internazionale hosszú hazai tündöklése után, valamint hét esztendővel Carlo Ancelotti Milanjának bajnoki címét követően egy feltörekvő, kiváló olasz szakvezető, Massimiliano Allegri vezette sikerre a piros-feketéket a Serie A-ban. A keretet alkotó játékosok jó része már elmúlt harminc, így a bajnoki címet elsősorban az új sztárok, Thiago Silva vagy Ibrahimović szállították Milánóba. A szezon során sérüléseket szenvedő Andrea Pirlót a felépülését követően a bajnokság hátralévő részében Allegri új szerepkörben játszatta, ezzel pályán tartva a Pirlót korábban éppen a védelem előtti pozícióban pótló, nem túl népszerű Mark van Bommelt.

Allegri mindezt azért tette, mert a holland nagyobb biztonságot teremtett védekező fázisban, és Pirlót kissé előrébb, gyakorlatilag bal oldali középpályásként képzelte el a jövőben. Tette ezt egyben azért is, mert Pirlo sérülése után értelemszerűen még nem tudott azonnal a korábban megszokott formájában tündökölni.

Ekkoriban Silvio Berlusconi új elgondolásában a korábbi aranygenerációt képviselő játékosok (a harminc év felettiek) csupán további egy évre kaphattak szerződéshosszabbítást, ezt pedig a sérülése után ismét magára találó Pirlo nem fogadta el. Azért sem, mert Max Allegri a következő szezontól kezdve a játékmestert a fent említett új poszton kívánta szerepeltetni. Pirlo azonban továbbra is érzett magában annyi erőt és kedvet, hogy szeretett és bevált posztján folytathassa karrierjét.

Allegri későbbi, milánói bukása mellett a Pirlóval való kapcsolata miatt vált ellenséggé saját szurkolóinak szemében is, akik őt tartották felelősnek a korábban az Ancelotti-éra alatt kirobbanthatatlan válogatott karmester távozásáért.

Nem csillapodott az Allegrivel szemben táplált ellenszenv az elkövetkező években sem, köszönhetően annak, hogy Pirlo az ősi rivális Juventushoz igazolt, és ott másodvirágzását élve kiemelkedő teljesítményre volt képes további három szezon során. Kapcsolatuk akkor hozott pikáns fordulatot, amikor az éppen munkanélküli livornói edző Conte távozása után elvállalta a Juventus irányítását. Annak a klubnak a vezetését, ahol időközben Pirlo világklasszis teljesítménnyel bizonyította, súlyos hiba volt lemondani róla Milánóban.

Arról, hogy Allegri hibázott-e abban, hogy könnyű szívvel lemondott Pirlo eredeti posztján való szerepeltetéséről, lehet persze vitatkozni. Ahhoz azonban, hogy következetes maradt-e saját hitvallásához, nem férhet kétség. A fájdalmas válás nem egyedül Allegri sara, hanem a milánói vezérkar és Pirlo közös döntése volt. Utólag azt is be kell látni, Pirlónak jót tett a környezetváltozás, és az is kijelenthető, hogy

ha a Milanban maradt volna, talán sohasem éri el ismét teljesítőképességének maximumát.

Noha sok szurkoló sohasem fogja megbocsátani a szakvezetőnek azt, hogy nem állt ki mindenáron játékosa maradása mellett, szakmai szempontból ugyanakkor egyértelműen dicséri Allegrit az, hogy hitvallása mellett kitartott akkor is, amikor egy kivételes képességű játékos jövőbeli szerepeltetéséről kellett döntenie.

Éveken keresztül, amikor a livornói tréner neve felmerült, az itáliai és nemzetközi sajtó elmarasztalását lehetett hallani, de talán elég lett volna elővenni a szakvezető 2005-ben a covercianói edzőképzésen írt szakdolgozatát.

Allegri ugyanis a 4-3-3-as játékrendszerről írta diplomamunkáját. Ars poeticája szerint a középső hármastól származik minden progresszív kezdeményezés, és az ő területükön hullik hamvaiba az ellenfél próbálkozásainak túlnyomó része is. E felállásban a védelem előtti szűrőközéppályás diktálja a játék ütemét. Allegri szakdolgozatában a belső hármast (középpályássort) vizsgálta és elemezte, mind a védelem előtt szűrő, mind pedig a támadók mögött működő irányító középpályás verziójában is.

 

A dolgozatában levont következtetéseiből néhány részletet emelek ki:

  1. A 4-3-3-as felállás a védekező középpályással jóval több támadási potenciált rejt magában.
  2. A védelem előtt szerepeltetett visszavont irányító nagyobb egyensúlyt ad védekezésben, és garantálja a megfelelő lefedettséget. A visszavont irányító/szűrő a legneuralgikusabb poszt a pályán, ahol a játékos egyensúlyt kell, hogy teremtsen a csapat számára, és képesnek kell lennie a támadót helyzetbe hozni. Egyben jól fejelő futballistának kell lennie.

 

Allegri szerint a 4-3-3 egyértelműen jobb egy visszavont irányítóval, de a futballistának egyben kellő szilárdságot is kell nyújtania a hátsó alakzatnak. Ez volt az a pont, ahol világosan érthette mindenki, Allegri mire is gondolt. 

Pirlót azért is szerette volna elmozdítani a posztjáról, mert úgy gondolta, a védekezésből tehermentesítve a korosodó játékos támadó fázisban még nyújthat világklasszis teljesítményt.

Az alapvető ok az volt, hogy Pirlo sosem számított igazán világklasszis védekező középpályásnak a szó legszorosabb értelmében. Az idő múlásával védekező fázisban nem volt képes játékának mindig kellő folytonosságot adni, különösen az európai porondon, ahogy többek között láthattuk a Barcelona elleni BL-döntőben is. Játéka a ritmus emelkedésével nehézkessé vált, elmozgásai és ereje csökkent, ahogy hatékonysága is.

Erre nagyszerű példa a 2015-ben Nápolyban lejátszott rangadó: miután Chiellini mögött meglépett Higuaín, Bonucci kilépett rá, de közben Pirlo túlságosan lassú volt a felfutó Hamsík felvételéhez, és Lichtsteiner kényszerült a helyére lépni és feltartóztatni a szlovák játékost. A Juve így egy létszámfölényes helyzetből pillanatok leforgása alatt kettő a kettő elleni játékra kényszerült – kizárólag saját hibájából. (A későbbiek során az olasz válogatottban Pirlo hasonló hibát vét például Horvátország ellen is).

 

A megosztott ábrán azt a jelenetsort láthatjuk, ahogy Higuaín elszakad őrzőjétől a jobb szélen, Bonucci ezt látva, hátrálva próbál biztosítani Buffon előtt. A támadást kísérő Hamsík azonban otthagyja az őt őrző Pirlót, ami komoly veszélyt hordoz magában. Az ábra jobb oldalán látható, ahogy Lichtsteiner éppen ezért kénytelen hátrafutni, és megpróbálja megakadályozni a szlovák esetleges helyzetbe kerülését.

Éppen ezért Pirlót a csapat többi tagjának rendszeresen védenie kellett ahhoz, hogy a védelmi vonalak között olvasni tudja a játékot és megfelelő ütemben elcsenje a labdát. A taktikailag intelligens játékmester nem ütköző típus, gyorsnak sem mondható, ezért Allegri inkább a védelem előtti helyezkedésére épített. Allegri később a Juventus kispadján – Contéval szemben – a szabad területek rövid időn belüli bejátszását kérte Pirlótól, amellyel a labdatartás és labdajáratás az ellenfél térfelének közepére és a tizenhatos környékére helyeződött át. Allegri kevés hátrafelé irányuló passzt kért, a feladat pedig akkoriban Tévez megtalálása volt.

Max mindig is tisztelte Pirlót, és a Barcelona elleni BL-fináléban is neki szavazott bizalmat, holott elmondása szerint a találkozó előtt a védekezőbb felfogású Sturaro beállításán is elgondolkodott.

 

Massimiliano Allegri szakvezetőként elért sikerei:

SERIE A-bajnok: 2010/2011 (AC Milan) 2014/2015, 2015/2016, 2016/2017, 2017/18, 2018/19  (Juventus)

Olasz Szuperkupa-győztes: 2011 (AC Milan), 2015, 2018 (Juventus)

Olasz Kupa-győztes: 2014/2015, 2015/2016, 2016/2017, 2017/18 (Juventus)

UEFA Bajnokok Ligája-döntős: 2014/2015, 2016/17 (Juventus)


Fotó: goal.com

Kéri András Dániel

A szerző a Calcio Analyst Italia nevű nemzetközi podcast adás szerkesztője

 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
DelJuve
5 napja

Sziasztok!

“…amely szakított a Conte-féle merev, túlszervezett játékkal, ami az európai porondon kevésbé kifizetődő.”-így is lehet nevezni-leírni Conte 3-5-2 kontrára épülő gyors direkt passzos taktikáját.

Allegri jó edző, akaratos és kemény a játékosokkal.
Nekem az nem tetszett/tetszik benne, hogy túl gyakran ordibál a játékosokkal és néha elalszik meccs közben, későn ismeri fel hogy váltani kell(ene).

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x