(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!

A történet csaknem tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, mikor is 2005. május 26-án a Glazer család lett a Manchester United többségi tulajdonosa. Az angol futball egyik legsikeresebb klubjánál az idő csak rontott a helyzeten, mert a szurkolók már akkor sem voltak boldogok az amerikai megjelenésével, mostanra pedig felrobbant az a bizonyos puskaporos hordó, köszönhetően a Szuperligába való csatlakozásnak.

Az elmúlt évek során a „vörös ördögök” hiába számítanak a világ egyik legnépszerűbb klubjának és legértékesebb sportbrandjének, a pályán elért eredmények nem ezt támasztják alá, márpedig a szurkolók nem a felhalmozott tőkében, hanem a trófeákban mérik a sikert. Ezzel áll szemben a tulajdonos família profitorientált felfogása, mert számukra a prioritás az, hogy hasznot könyvelhessenek el minden év végén.

Amióta Sir Alex Ferguson visszavonult, a klub trófeagyűjteménye nem gyarapodott olyan mértékben, mint ahogy azt egy ilyen nívójú egyesületnél elvárható lenne – legalábbis a fanatikusok szerint. Az elmúlt néhány esztendőben a Glazer család számára láthatóan nem volt probléma, hogy nem nyernek bajnoki címet, hogy nem számítanak valós tényezőnek európai színtéren, de még csak az sem, hogy olykor még a Bajnok Ligája csoportköréből sem képesek továbblépni. A kudarcok ellenére a klub értéke továbbra is emelkedett, a bevétel pedig mindig nagyobb volt, mint a kiadás.

Nehéz európai gondolkodással megérteni, hogy egy amerikai üzletember, akinek érdekeltsége van a helyi franchise alapon működő rendszerben miért nem képes úgy tekinteni a labdarúgásra, mint mi európaiak. Számukra a „kizárólagos tulajdon” azt jelenti, hogy gyakorlatilag elköltöztetheti a csapatot egyik városból a másikba – persze a többi tulajnak is van némi beleszólása –, miközben az öreg kontinensen a városé és a szurkolóké a klub, legalábbis a futballromantikus felfogásunk szeretné még ezt hinni.

A RENDBONTÁS

A Premier League 34. fordulójának rangadóján a Manchester United a címvédő és ősi rivális Liverpool együttesét fogadta, vasárnap helyi idő szerint 16:30-as kezdéssel. A hivatalosan bejelentett tiltakozásra a gyülekező 13 órára volt kiírva az Old Trafford elé és a helyi Lowry Hotelhez, ahol a klub játékosai tartózkodtak.

Egy óra elteltével a tömeg már több ezresre duzzad a helyi jelentések szerint, és megindul az 1958-as repülőgép-katasztrófának emléket állító Munich Tunnel irányába. Nem sokkal ezután már arról tudósítanak a Sky Sport helyszíni riporterei, hogy a tömeg betör a stadionba, és elözönli a pályát.

Csaknem egy óra alatt a rendfenntartó erők mindenkit kivonultatnak, de a szeméttel teli játékteret futballra alkalmatlannak nyilvánítják. A hivatalos kezdés előtt percekkel jön a Premier League közleménye: elcsúsztatják a találkozót. Egy órával később a játékvezető hivatalosan is bejelenti, biztosan nem lesz megtartva a mérkőzés. Nem sokkal később ugyanezt adja hírül a Premier League is, valamint a Liverpool közleményében is az áll, hogy egyetértenek a halasztással.

Vizsgáljuk meg a különböző perspektívákat:

• A helyi szurkolók szempontjából már önmagában az egy felbújtó indok, hogy egy tulajdonos azt hiszi, figyelmen kívül lehet hagyhatja őket. Továbbra is abban a szellemiségben élve, hogy a városé a csapat, és hogy ők a legfontosabbak, ha nem is ennyire túlzásba esve, de érthető a tiltakozásuk.
• A nem manchesteri szurkolók nézőpontja elég megoszló, mert nehéz azt gondolni, hogy ezzel a módszerrel bármit is el lehet érni, de közben meg a „futball a szurkolókért van” elv alapján jogosnak érezhetik a lázongást.
• Glazerék szempontjából nehezen hihető, hogy ez bármin is változtat, mert eddig sem érdekelte őket különösebben a futball, hiszen üzletként tekintettek a csapatra, nem valószínű, hogy egy tüntetés után megváltozna az álláspontjuk, maximum annyiban érinti őket kellemetlenül, hogy a pénzbüntetést nekik kell majd kifizetni.
• A klub perspektíváját az fogja eldönteni, hogy lesz-e bármiféle következménye a demonstrációnak, mert ha nem egy olyan topcsapataról lenne szó, mint a Manchester United, akkor meg sem lepődnénk, ha pontlevonást kapnának, viszont esetükben ez nem tűnik reálisnak.

(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!

Azt nem ezzel fogják elérni a manchesteri szurkolók, hogy Glazerék eladják a klubot, mert bár vannak erről szóló pletykák, az már a felvonulás és a meccs megakadályozása előtt is téma volt. 

ELADÓ A KLUB?

Az amerikai tulajdonosok nagyon jól tudják, hogy a koronavírus ellenére a futballklubok adás-vétele nem állt le, sőt az üzletág virágzik, még ha nem is a legmagasabb szinten. Egy olyan gazdaságilag nagyon is magas szinten álló eladó, mint Glazerék, képesek kell, hogy legyenek felmérni a lehetőségeiket és belátni, hogy a döntésük súlya előbb-utóbb agyon nyomhatja őket, ezt pedig azzal lehet megelőzni, ha eladják a klubot.

A hírek szerint vevő lenne, méghozzá olyan, aki komolyan érdeklődik a csapat iránt, és a megfelelő mennyiségű anyagiak is rendelkezésére állnak, hogy az üzlet megköttessen. A szaúdi herceg kapcsán két kérdés vetődhet fel az emberekben.

• Egy közel-keleti tulajdonos mennyivel lenne jobb, mint egy amerikai?

A választ nehéz lenne előre megadni, de azt láthatjuk, hogy jelenleg is céltábla van azon klubok hátán, amelyek a közel-keletről származó üzletemberek kezében vannak. A nem nekik szurkolók a nemtetszésüket fejezik ki ezen klubok irányába, hiszen az úgynevezett oligarchák által nagyon rövid idő alatt topcsapattá emelt klubokat nehezen fogadják el. Az viszont újdonság lenne, ha egy „régi nagy” lenne egyszer csak ilyen helyzetben.

• Mit szól ehhez a Premier League?

Bár sokan elfelejtik, de az angol élvonalban nem lehet csak úgy eladni vagy épp megvenni egy futballklubot, hiszen nem is olyan régen láthattuk, hogy Mike Ashley már megegyezett a Newcastle United eladása kapcsán, ám az üzlet mégis meghiúsult. Az akkori eseményeket végül a vevő visszalépése zárta le, de ennek nem volt más oka, minthogy nem akartak egy újabb közel-keleti nagyhatalmat beengedni a szigetországi futball berkeibe. Nem mellesleg akkor is a szaúdi Bin Salman kezébe került volna a csapat.

Miközben a fanatikusok azért tüntetnek, hogy Glazerék menjenek, addig valójában ismét ők vannak a legkisebb hatással a történésekre. Még ha a futballromantikus énünk szeretné is azt érezni, hogy van beleszólása a szurkolóknak a klub életébe. Nem olyan egyszerű csak úgy megválni egy Premier League-csapattól, mint azt sokan gondolják, főleg nem egy olyan globális szinten is kiemelkedő klubtól, mint a Manchester United, mert itt már mindenkinek van beleszólása, csak épp a szurkolónak nincs.