Amire Eriksen esete újból rámutatott: túlterheltség a profi fociban

Az, ami Christian Eriksennel történt a Dánia–Finnország mérkőzésen, újból rámutatott arra, igenis foglalkozni kell a profi labdarúgók túlterheltségének kérdésével. Mert azt tudjuk, hogy a show-nak folytatódnia kell, a kérdés sokkal inkább az: de milyen áron?

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Egy olyan témáról, amely már jó ideje napirenden van, mégis a profi labdarúgás világában kimondva, kimondatlanul inkább arról van szó, hogy bizony történjék bármi, a show-nak folytatódnia kell. Ez a jellegű hozzáállás derül ki egyébként abból is, ahogy az UEFA „kezelte” a Dánia–Finnország mérkőzés közben történteket.

Ahogyan azt Peter Schmeichel, az ITV-nek adott interjújában elmesélte, bár az Európai Labdarúgó-szövetség úgy kommunikálta az esetet, hogy a játékosok döntése nyomán folytatódott a mérkőzés, azért ez nem feltétlen állja meg a helyét, sőt.

 

„Tudom, hogy nem ez az igazság. Vagy attól függ, hogyan tekintünk az igazságra” – fogalmazott Schmeichel.

 

Az UEFA három opciót adott a dán labdarúgóknak: azon nyomban folytatni, s lejátszani a hátralévő 50 percet, másnap délben visszajönni, folytatni és befejezni a meccset, illetve feladni, s 3-0-ra a finn csapat javára írni az eredményt.

 

„Szóval döntsd el. A játékosok akarata volt, hogy játszanak? Valóban volt választásuk? Nem gondolom, hogy volt” – tette hozzá Schmeichel.

 

Ahogy a játékosok túlterheltségének kérdése, vagy épp a dán–finn meccsen történtek is mutatják: a show-nak folytatódnia, hogy milyen áron, az úgy tűnik, mellékes.

 

„A játékosok egészségi állapotára már régóta nem fordítanak elég nagy figyelmet. Az egyre több meccs azt fogja eredményezni, hogy még több veszélyes helyzet fog kialakulni. Ideje lenne, hogy a futball döntéshozói foglalkozzanak ezzel a sürgető problémával” – ezt már Asmir Begovic, a Bournemouth kapusa nyilatkozta Eriksen esetét követően. Szerinte tarthatatlan állapot, hogy egy focistának ilyen sok meccset kell játszania egy idényben.

 

A túlterheltség a koronavírus-járvány ideje alatt is komoly problémát okozott, fél évvel ezelőtt Jürgen Klopp, Josep Guardiola, Ole Gunnar Solskjaer is jelezte a Premier League vezetői testületének, hogy bizony oda kéne figyelni a játékosokra.

 

„LeBron James az NBA megnyerése után két hónapra elment pihenni, nekünk a nyári szünet mindössze nyolc napig tartott. Azóta háromnaponta kell, hogy meccseket játsszunk, mert ezt akarják a televíziók” – fogalmazott Guardiola még 2020 novemberében. A katalán szakember Klopp-pal egyetértve arról is beszélt, hogy azért van olyan sok sérültjük, mert a futballistáknak nem marad elég idejük a regenerálódásra.

 

Ezzel szinte egyidőben, a Real Madrid játékosa, Toni Kroos a Szuperliga kapcsán arról beszélt, hogy a futballisták a FIFA és az UEFA bábjai.

 

„Akár a Nemzetek Ligája vagy a klubvilágbajnokság kibővítéséről van szó, ugyanaz a cél: a profitmaximalizálás. Egyszerűen kitolják a játékosok fizikai teljesítőképességét. Ha lenne a labdarúgóknak szakszervezete, akkor egészen biztos, hogy nem játszanánk Nemzetek Ligájában, vagy a Spanyol Szuperkupa nem lenne Szaúd-Arábiában.”

 

A helyzet az, hogy hivatalosan van futballistákat képviselő nemzetközi érdekvédelmi szervezet. A FIFPro sportdiplomáciai ereje azonban kicsit olyan, mintha a Hupikék törpikék próbálnának csatát nyerni az orkok ellen. Pedig a sűrű versenynaptár és a játékosok túlterheltsége egyre súlyosabb probléma a futballiparban.

A helyzet alapvetően az, hogy a labdarúgás elmúlt 20-30 évében történő változások (minthogy a foci olyan globális, üzleti vállalkozás lett, amely mögött multinacionális cégek, tévétársaságok profitorientált gondolkodása húzódik meg) magukkal hozták a játékosok fizikai határainak kitolását. A profi, topbajnokságban játszó futballista eladható termék (már-már gép) lett, de egészségének védelme – egyebek között – a versenynaptár szabályozásával nem járt kéz a kézben az üzleti jellegű érdekekkel.

A FIFpro 2019 júliusában „At the limit” címmel, több orvostudományi kutatást alapul véve egy rövid helyzetjelentést készített a témában. A szervezet 16, a világ minden tájáról származó profi, a topligák valamelyikében futballozó játékost hasonlított össze, abból a szempontból, hogy 12 hónap alatt mennyit utaznak, hány meccset játszanak.

 


 

A Liverpool játékosa, Sadio Mané a vizsgált időszak alatt 70 meccsen lépett pályára, 100 ezer kilométert utazott, hogy hazája válogatottját képviselje, a szezonközi szünet számára nem létezett. Míg az Ajax focistája, Lasse Schönének kevesebb, mint kéthetes pihenő jutott a 2018-as világbajnokság, és a klubja felkészülési időszakának kezdete között.

 

A szervezet tanulmányában a következő ajánlásokat fogalmazta meg:

  • Négyhetes kötelező nyári szünet szezonok között, minimum kéthetes szünet szezon közben
  • Szezon kezdete előtt minimum négyhetes felkészülési időszak;
  • Egyéni terheléskezelési protokoll, nem csapatonként, hanem egyénként kellene meghatározni a lejátszandó meccsek számát;
  • Kifejleszteni egy olyan megfigyelő rendszert, amely figyelemmel kíséri a játékosok meccsterhelését és további tanácsokat ad az előremutató tervezéshez
  • Limitálni az oda-visszavágós meccseket, amelyek között nincs legalább öt nap regenerálódási idő;
  • Mentális támogatás;
  • Több pihenő biztosítása a hosszú utazásokat megtevő játékosok számára;

 

A FIFPro célja egyértelmű: olyan versenynaptár kialakítása, amely fenntartható, és elősegíti az egészség karrierutat, befolyásolva ezzel a sportteljesítmény minőségét. Egy kiegyensúlyozott versenynaptár ugyanis védi a sportoló egészségét és jólétét, egyúttal lehetővé teszi a csúcsteljesítményt. Ez pedig mindenki érdeke – üzletileg és szakmailag egyaránt.

A kérdés tehát adott: milyen áron folytatódjon tovább a show?

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x