Merre tart az Arsenal?

Újdonságot valószínűleg nem árulunk el: az Ágyúsok nem csillognak régi fényükben. A klub idénre nemhogy a Bajnokok Ligája helyek közelébe nem tudott beférkőzni, de majdnem a második számú kupasorozat, az EL csoportköréről is lecsúsztak. A stabil, és folyamatos visszaesésnek természetesen komoly pályán látott, futballszakmai okai is vannak, de legalább ilyen szinten okolható érte az észak-londoni klub vezetőségében uralkodó káosz is, amelynek legújabb és legfényesebb példája Raúl Sanllehi menesztése, aki a kezdeti hurráoptimizmust követően egyre inkább vált kritikák tárgyává. Hogyan jutottunk eddig, és merre tovább? – Muraközy Balázs írása.


Mire juthat az Arsenal az idei szezonban? Ha van tipped, kattints és fogadhatsz is az Unibet oldalán.


A futballban a mindenható, egész klubot az akadémiától kezdve, az igazolásokon át, az edzések levezényléséig és a taktika megalkotásáig irányító menedzserek ideje leáldozott. Ennek az archetípusnak az utolsó alakja minden bizonnyal Arséne Wenger volt, és látható: ilyen formátumú ember örökébe lépni nehéz, sőt, egyenesen lehetetlen. Nem véletlen, hogy a lemondás óta a csapat jelentősen visszaesett, és ennek legfőbb okai pont a nem kellően átgondolt, és végül röpke két év alatt atomjaira hulló pótlási terv volt.

Ivan Gazidis ügyvezető igazgató már Wenger regnálása idején elkezdte felépíteni a koncepciót, amivel a legkönnyebben betölthetővé válna a francia távozásával keletkező hatalmi vákuum a klubon belül:

 


a cél, a futball más-más aspektusaihoz értő szakemberek összeválogatása volt, akik kiadhatnák azt az egy egészet.


 

Ezt Wengernek is a tudtára adta a 2017-es FA-kupa győzelmet követően aláírt, plusz kétéves szerződés megkötésekor is, és megígérte, ő lesz a londoni ,,változások katalizátora”, amik végén az Arsenal újra visszatérhet Európa elitjéhez.

A szervezeti átstrukturálás eredményeképp, elsőként 2017 februárjában érkezett a játékos toborzás élére (Head of Recruitment) a dortmundi ,,Gyémánt szem”, Sven Mislintat, akinek a Borussia olyan játékosokat köszönhet, mint Sindzsi Kagawa, Robert Lewandowski, vagy éppen a már Ágyús Pierre-Emerick Aubameyang.
Az a klubmodell, ami komoly részben miatta is működött a BVB-nél több, mint követendőnek tűnt London piros felén is: alulértékelt, de mégis kezdő kaliberű fiatalok megtalálása és beépítése, vagy éppen továbbpasszolása sokkal inkább illeszkedett a klub anyagi lehetőségeihez – amiben persze nem elhanyagolható a Stan Kroenke által birtokolt 2011 óta többségi tulajdonos KSE jelentős tőkebefeketetésének hiánya (részben olyan egyéb, amerikai sportcsapataik miatt mint a Colorado Avalanche, vagy az Los Angeles Rams), lévén az amerikaiak inkább jól termelő vállalatként tekintenek a csapatra, ami a szurkolók által vágyott kupák nélkül is remekül működhetett -, ami össze sem hasonlítható a közvetlen riválisok közül a manchesteri csapatokkal, vagy épp a városi ősellenség Chelseavel.


A játékosmegfigyelő Sven Mislintat

A német szakember érkezésére pár hónappal, 2018. februárban jött a csapathoz Raúl Sanllehi az ún. Head of Football Relations posztra, aki korábban vezető beosztásban dolgozott a Nikenál, illetve fő tárgyaló volt a Barcelonánál (például fontos szerepet vállalt Neymar szerződtetésében), így esetében egy igazi európai nagykutyát szerzett meg szerepében az Arsenal, aki főként kapcsolataival viheti feljebb a klubot.
Emellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a szerződések menedzselése egészen borzasztó volt korábban, így fordulhatott elő, hogy jócskán áron alul kellett elpasszolni olyan amúgy kelendő játékosokat, mint például Woycieh Szczesny, vagy hagyni a szerződése utolsó évébe érni az Emirates-éra olyan meghatározó játékosait, mint Mesut Özil vagy Alexis Sánchez, ami végül vagy jelentős túlfizetéshez, vagy épp a játékos elvesztéséhez vezetett ellenérték nélkül. E két, Ivan Gazidis főszereplésével (akivel szemben ez volt a legkomolyabb kritika) létrejött deal azóta is jelentősen megköti a klub kezét pénzügyileg, főleg hogy a BL szereplések is szépen elmaradoztak.

Az első komoly döntési szituáció, az elmélet gyakorlatba ültetése Wenger lemondásával jött el. A ,,bizottság” az Arsenalos ügyekben mindig megbízható David Ornstein (The Athletic) szerint a következő listát állította össze a menedzser pótlására: Massimiliano Allegri, Mikel Arteta, Patrick Vieira, Thierry Henry, Julen Lopetegui, Ralf Rangnick és Jorge Sampaoli.
A választás azonban mégis egy, ezek szerint kívülállóra, Unai Emeryre esett. Az akkor elterjedt indoklás az volt, hogy Emery egy interjún szó szerint elbűvölte a vezetőséget szakmai alaposságával, a keret játékosainak tűpontos ismeretével. Felmerül viszont a kérdés, hogy jött egyáltalán képbe a PSG-től kirúgott edző, ha már a shortlisten nem volt rajta? A válasz Sanllehinél, pontosabban a kapcsolatainál keresendő. A baszk edzőt az az AC Talent menedzseli, amelynek a vezetője a ‘szuperügynök’ Arturo Canales, akivel Sanllehi régre visszanyúlóismertséget ápol. Innen nem nehéz összekötni a pontokat, hogy honnan érkezett az ajánlás, és egészült ki a hármas a negyedik taggal, a vezetőedzővel.


Gazidis, és akiknek átadja a stafétát: Vinai Venkatesham és Raúl Sanlléhi

Ezt követően viszont nem várt módon újfent hatalmi harcok indultak Londonban, az egész új koncepció feje, Ivan Gazidis nem tudta visszautasítani az AC Milan több, mint jutányos ajánlatát (az eddigi éves 2,5 millió fontos fizetés helyett nagyjából 6 milliót kap Olaszországban a dél-afrikai), illetve a lehetőségét annak, hogy újjáépíthessen egy európai óriást, így 2018 októberével otthagyta az Arsenalt több, mint 9 év munka után. Ami viszont ennél is fontosabb: eltűnt a köztes, kiegyenlítő arc a két a teljesen eltérő világképet valló Mislintat és Sanllehi közül.

A KSE végül az utóbbira voksolt főként a távozó Gazidis ajánlása alapján, így a spanyol lépett elő a Head of Football posztra, ezzel pedig eltolódott a hangsúly a kapcsolatokra és szuperügynökökre építő modell mellett, szemben az analitika-alapú megközelítéssel, amely a megelőző nyáron olyan játékosokat hozott a klubhoz, mint a francia másodosztályból kiszúrt Mattéo Guendouzi, vagy a sok klub által csábított Lucas Torreira, de az utóbbi idők valószínűleg két legjobb igazolása, Bernd Leno és Pierre-Emerick Aubameyang is alatta érkezett.
Mindez, illetve a Mislintat által ellenzett Denis Suárez igazolás, ígéretek megszegése – a klub már ekkor elkezdett technikai vezetőt keresni, ahova azonban nem merült fel a német neve – pedig végül a szakításhoz vezetett a klub és a szakember közt, hiába tervezett Mislintat elmondása szerint hosszú távra Londonban, 14 hónappal kinevezése után távozni kényszerült.

A klub élére így Sanllehi, és ún. managing directorként a kitűnő pedigrével (gazdasági diploma az Oxfordon) rendelkező indiai Vinai Venkatesham került, aki az eddig főként a szponzori szerződésekkel foglalkozott. A csapat technikai igazgató keresése pedig nyárra célt ért: a posztot a Sanllehi által még brazil kapcsolatai által ismert, ex-Arsenalos Edu Gaspar kapta meg, aki korábban a Corinthiansnál, illetve a brazil válogatottnál töltött be hasonló, sportvezetői posztot, és ezzel együtt egyre hangsúlyosabban jelent meg a klubnál Kia Joorabchian, aki főleg Edu ,,embere”, már Brazíliában jó kapcsolatot ápoltak.
Ennek az első alátámasztása a deadline dayen érkezett, amikor is a Chelseanél frissen szerződést hosszabbított David Luizra csaptak le az Ágyúsok, akinek tanácsadást nyújt a Joorabchian által birtokolt Sports Invest, de Alex Iwobi Evertonba igazolásához is volt köze. Ezzel együtt megvoltak Sanllehi kapcsolatainak a hozadékai is: a klub jócskán a várt büdzsén túlköltekezve olyan játékosokat szerzett, mint Kieran Tierney, Dani Ceballos, Gabriel Martinelli vagy épp a rekordigazolás Nicolás Pépé.

 

Közben Sanllehi egyre inkább próbált önállósodni a kezében növekvő hatalommal (a hírek szerint a Barcától is azért jött el, mert végre ő akart lenni valahol a ,,nagykutya”): a 18/19-es szezon végén a KSE-vel való konzultálás nélkül ő próbált új szerződést kínálni Unai Emerynek, hiába az idényt lezáró összeomlás, amellyel az Ágyúsok ismét lecsúsztak a Bajnokok Ligájáról, és az EL-döntőt is megalázó módon bukta a csapat a Chelseavel szemben. Emiatt a Kroenke-k próbálták közelebbről figyelni a klubot, emiatt pl. egyre többet jelent meg Londonban Josh Kroenke, Stan fia, de a klub tradicionális vezetősége (amelynek élén idei lemondásáig Sir Chips Keswick állt) is megpróbálta a tűz közelébe juttatni a csapat volt játékosát, David O’Learyt, ám Raul ezt is visszadobta.


Mikel Arteta kinevezését követően

A csapat élére a botrányos szezonkezdet után Mikel Arteta került, másfél éves késéssel. A téli átigazolási szezonban sok saját mozgásteret nem kapott: ez az időszak volt eddig a legjobb indikátora, hogy hogyan veszik át a hatalmat játékosügynökök a klub fölött. Ekkor érkezett a csapathoz Pablo Marí a Flamengótól, aki európai körökben ezelőtt aligha volt ismert (habár 2016 óta a Manchester City alkalmazásában állt, de nem lépett kékben pályára). Habár a brazil liga egyik legjobb védőjének számított a 26 éves spanyol, az igazolás valódi okát minden bizonnyal az ügynöki háttérnél kell keresnünk, ugyanis Marí is a Canales vezette AC Talent kötelékébe tartozik.

Joorabchian sem tétlenkedett: télen a csapat szintén kölcsönbe leigazolta Cédric Soarest, aki körön kívül került a Southamptonnál Kyle Walker-Peters miatt, miközben az Arsenalnál nem tűnt hiányposztnak a jobbhátvéd, Ainsley Maitland-Niles-szal és Hector Bellerínnel, ráadásul rövidtávú megoldásnak sem tűnt megfelelően a portugál, mivel sérülten érkezett meg. A csapat a szintén nem létszükségletnek tűnő, 32 éves, Párizsban peremembernek számító Layvin Kurzawával is megpróbálkozott a télen, aki nem sokkal az érdeklődés előtt került Joorabchian ügynökségéhez. Ami azonban még megdöbbentőbb: a csapat júniusban úgy véglegesítette mindkét játékost (Cédric 6,5 millió, Marí 4 millióba került) és kínált 4 éves szerződést a két játékosnak, hogy Cédric még pályára sem lépett, míg Marí mindössze 3 meccsen lépett pályára.

Ezek fényében is érthetetlen, hogy a COVID okozta bevételkiesésre hivatkozva bocsájtott el 55 főt a klub, amivel hozzávetőlegesen 3 millió fontot sem spórolnak meg évente. Összevetésül: ennél nagyobb tétel akár Cédric, akár Marí frissen aláírt új szerződése.
A morális aggályok mellett azonban érdemes megnézni az elküldöttek kilétét is, ugyanis köztük van az a Francis Cagigao, aki a klub scout-hálózatának élén állt, és például olyan játékosok kiszúrásában játszott kulcsszerepet, mint Bellerín, Fábregas vagy épp Santi Cazorla, de több scout részleg is jelentős leépítésen esett át. Ezt aligha lehetne másképp értelmezni, mint a hangsúly további tolódását.


Tim Lewis, a non-executive director

A klub aggasztó helyzetét azonban már a KSE sem nézte tovább tétlenül, és non-executive directorként kinevezték azt a Tim Lewist, aki a londoni Clifford Chance vállalati jogásza, és a Kroenke-ék régi bizalmasa: már a 2011-es többségi tulajdonszerzéskor is jelen volt tanácsadóként. A cél aligha lehetett más, mint a klub közelebbi megfigyelése. Hivatalos megerősítést nem kapott ez a feltevés, de minden bizonnyal az általa indított belső vizsgálat okozta Sanllehi bukását is. A nyomozás a – egyértelműen túlárazott – Nicolás Pépé deal körül indult, ahol a tárgyalásokat vezető Sanllehi 10 millió fontos jutalékot tett zsebre, de a legalább kétes ügyletek sorának itt még nem volt vége, a források szerint az Arsenal több esetben is jelentősen túlfizetett: Torreira esetében +5 millió fontot fizettek a londoniak a Sampdoriának, de Leno esetében is valami oknál fogva a kérthez képest 4 milliót fizetett rá a klub. Emellett sem a már említett Emery-szerződés körüli mizéria, sem a felügyelete alatt a pályán mutatott gyenge játék sem segítette Sanllehi helyzetét.

 


Ezzel bezárult a kör: a post-Wenger érára felálló vezetői hármas 2 év elteltével teljesen felbomlott.


Az új irány egyelőre nem tiszta. Arteta komoly hitelességet szerzett mindössze félév munka alatt, így ő minden bizonnyal komolyabb befolyást kaphat a játékosok kiválasztásában Eduval karöltve, így valamelyest meghaladva a Wenger utáni időkre kijelölt csak vezetőedzői szerepet, miközben a Sanllehi helyét névlegesen átvevő Vinkatesham a pályán körüli dolgokkal foglalkozhat. Emellett valószínűleg marad az akadémia hangsúlyos szerepe, főleg hogy a Hale Endről az idei szezonban több játékos, köztük Eddie Nketiah, Joe Willock, és Bukayo Saka kapott fontos szerepet, de Emile Smith-Rowe is visszatér a kölcsönből, illetve a volt PL2 MVP Reiss Nelsont is kár lenne egyelőre leírni. Közben azért jelen vannak a viharfellegek a régebben kötött szerződésekkel (Özil) és nehéz pénzügyi helyzettel, ráadásul Joorabchian sem valószínű, hogy eltűnik a klub környékéről (lásd: Willian), főleg a játékosmegfigyelő rendszer leépítésével, miközben a még Wenger által vásárolt StatDNA is egyre inkább eltűnik a képből (a vezető Jason Rosenfeld márciusban távozott Wenger után a FIFA-hoz, de azért láthatóak olyan, hozzájuk köthető költséges melléfogások mint Lucas Pérez, vagy Shkodran Mustafi). A meglévő buktatók ellenére ez végre az eltávolodás kezdete lehet az ügynöki hálótól, ami önmagában nyilván nem elég, de Arteta talán egy fokkal biztosabb alapokra fektetheti le a jövő Arsenalját.

 

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x