Első az egyenlőtlenek között

Járkáló történelemnek is nevezték már Viv Andersont, aki az első színes bőrű játékosként lépett pályára az angol felnőtt válogatottban. A most 65 éves nottinghami férfi azonban sokkal inkább egyszerű futballistaként látja magát. Olyan emberként, aki máig felemeli a szavát, és próbál tenni a rasszizmus ellen.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Pál apostol első levele a korinthusiakhoz, 13, fejezet, vagy, ahogy talán közismertebb, a szeretet himnusza. A negyedik szakasz így szól:

 

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,

A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik, nem gőgösködik…”

 

Nem kérkedik. Ez az első gondolat, amely könnyen az ember eszébe juthat, ha a Viv Andersonnal készült interjúkat hallgatja. Pedig az 1956-ban, Nottinghamben született labdarúgó akár joggal kérkedhetne. Joggal nevezhetné magát – ahogy azt mások vele kapcsolatban meg is tették – „sétáló történelemnek”. Mégis, a Bein Sportsnak adott interjújában (ahogy más alkalommal is), arra a kérdésre, hogy a sportolói pályafutása során mire a legbüszkébb, nem a várt választ adta.

 

„Nagyon szerencsés vagyok, hogy sok mindent nyertem, s hogy remek csapatokban futballozhattam. De mindig azt mondom, amikor az emberek ezt a kérdést felteszik, hogy számomra a legnagyobb teljesítmény az volt, hogy bajnokságot nyertem a Nottingham Foresttel. Mert bajnokságot nyerni nem szerencse kérdése. Az egész szezon során, hétről-hétre egyenletesen kellett teljesíteni. Ha már van két-három hét, amikor nem megy jól a játék, akkor nem fogsz bajnoki címet nyerni” – mondta egy vele készült interjúban a korábbi labdarúgó.

 

 

De, hogy mi lenne az a bizonyos, sokak által várt válasz? Nos, az talán valahogy így hangozna:

 

„én voltam az első színes bőrű játékos, aki – ezerkilencszázhetvennyolc november huszonkilencedikén – pályára lépett az angol felnőtt válogatottban”.

 

Nottinghamtől a válogatottig

 

A történelmi tettig vezető út rögös és eseménydús volt. A jamaicai szülők gyerekeként Nottinghamben felnövő Viv Anderson imádta (s mai napig imádja) a futballt, ahol csak lehetett, játszott – legyen az az iskolaudvar, az utca vagy épp a focipálya. Az inspirációt, azt, hogyan lehetséges egy fekete bőrű embernek is az angol futball legmagasabb szintjén játszania, Clyde Best adta, aki 1968-1976 között a West Ham United labdarúgója volt.

 

„Amikor láttam a tévében Bestet, akkor arra gondoltam, szeretnék olyan lenni, mint ő” – mondta Anderson.

 

Iskolás korában eltöltött egy évet kedvenc csapatának, a Manchester Unitednek az utánpótlásánál, de mivel nem tartották elég jónak, nem maradhatott. Visszatért szülővárosába, ahol vizsgái végeztével munkát vállalt. Egy szitanyomó cégnél dolgozott hetekig, igaz – elmondása szerint – a gyakorlatban a munkája abból állt, hogy teát és szendvicset szolgált fel.

 

„Csak egy csicska voltam” – fogalmazott.

 

Három hét „szolgasors” után megkereste a Nottingham Forest, és lehetőséget ajánlott számára. Nem sokkal később, 17 évesen már pályára is lépett az első csapatban. Abban a csapatban, amellyel az 1974-es bemutatkozását követően igencsak messzire jutott. Persze ehhez kellett a legendás Brian Clough is.

Az angol szakember 1975 januárjában vette át a Forest irányítását, és egy középszerű, a másodosztályban szereplő csapatból az első osztályban játszó, két Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1979, 1980), két Ligakupát, egy első osztályú bajnoki címet nyerő együttest csinált.

Hosszú lábai, gyorsasága és az egy az egy elleni párharcokban mutatott teljesítményei miatt csak „Pók” becenévre hallgató játékos már a második mérkőzésén megtapasztalta az angol mindennapokban szervesen levő rasszizmust. Csapatával ugyanis egy Ligakupa-visszavágó mérkőzésre utaztak a Newcastle-hoz, ahol ötvenezer ember válogatott szidalmazásában és pfujolásában részesült. És bár a mérkőzés előtt úgy érezte, nem fog tudni játszani a feléje áradó érzések miatt, végül úgy döntött, hogy pályára lép, s legjobb tudása szerint próbál meg futballozni.

 

„Karriert akartam, futballista akartam lenni. Nem akartam elbukni. De akkoriban nem is volt választásom, mint most Raheem Sterlingnek vagy Marcus Rashfordnak. Csináltam, amit a menedzser mondott” – mondta a BBC-nek.

 

 

Abban, hogy a pályafutása be is tudjon teljesedni, egyúttal mellőzni tudja az őt ért rasszista megjegyzéseket, sokat segített edzője, Brian Clough. Történt például, hogy a mérkőzés közben elküldte Andersont melegíteni, aki öt perc után visszaült a helyére, ugyanis almával, banánnal és körtével dobálták meg. De Clough nem zökkent ki, azzal az utasítással küldte vissza játékosát, hogy hozzon neki két körtét és egy banánt. Majd később odahívta magához, s azt mondta:

 

„Ha hagyod, hogy befolyásoljanak az emberek abban, amit teszel, nem fogsz karriert csinálni, ráadásul mást fogok választani helyetted.”

 

Ez elgondolkodtató volt a 17 éves Anderson számára, akinek az volt minden vágya, hogy a csapatba kerüljön, így félre kellett tennie a kívülről érkező reakciókat és csak a futballra koncentrált.

Ahogy egyre többet és jobban játszott csapatában, úgy került egyre közelebb az angol felnőtt nemzeti válogatotthoz, amelyben végül egy Csehország elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be 1978. november 29-én. Az angol média nagy felhajtással kísérte a történelmi pillanatokat. Interjú készült a szülőkkel, a barátokkal, akik ismerték, sőt, még a tévéhíradóba is bekerült.

 

„Nagyon furcsa debütálás volt. Hideg este volt Angliában. A Wembley egyik fele kemény volt, míg a másik puha. Azt gondoltam, hogy nem hagyhatom cserben magam, a családom, a barátaim. Benne akarok lenni a következő válogatott keretben, a következő csapatban. Ez csak a futballról szólt, arról, hogy jól teljesítsek, nem a történelemről” – emlékezett vissza Anderson, aki végül harminc válogatott mérkőzésig jutott.

 

Furcsa debütálás ide, nehézkes körülmények oda, a Csehország elleni mérkőzést követően a brit királynőtől, II. Erzsébettől is kapott egy gratuláló táviratot.

(De, hogy legyen még valamiben első Anderson: a jobbhátvéd volt 1987-ben az akkor még alig ismert Sir Alex Ferguson első igazolása a Manchester Unitednél.)

 


 

Ezt egy életen át kell játszani

 A végül a Nottingham Forest, Arsenal, Manchester United, Sheffield Wednesday, Barnsley, Middlesbrough pályafutást bejáró Viv Anderson életét végigkísérte a rasszizmus. Ugyanakkor személyével, hozzáállásával, példamutatásával utat nyitott, motivációt adott az őt követő színes bőrű játékosoknak. Társadalmi kérdésekben pedig máig kikérik a véleményét.

Ez év februárjában egyebek között arról beszélt, hogy manapság a fekete labdarúgók felé a közösségi felületeken keresztül áradó rasszizmus rosszabb, mint, amit a 70-es és a 80-as években átélt. Úgy véli, hogy a hatóságoknak keményebben kellene fellépniük.

 

„Az én időmben legalább bele tudtál nézni a téged abuzáló emberek szemébe. Most viszont csak különböző felhasználónevek mögé bújnak a szitkozódók” – mondta a Mirrornak.

Anderson a maga módján folyamatosan próbál tenni az egyenlőtlenségek ellen. Tevékenységének elismeréseként 2000-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje kitüntetést, míg 2004-ben az angol futball Hírességek Csarnokában is helyet kapott.

Életének jelentősége és a történelmi tett helyett ő azonban mindig azt hangoztatja, nem úttörő, hanem csak egy egyszerű focista, aki próbálta mindig a legjobbat kihozni magából. Ezek a gondolatok is visszaköszönnek a 2010-ben megjelent életrajzi könyvének igen találó címében:

 

„Első az egyenlőtlenek között”.

 

Ki lesz az Év Játékosa a Premier League 2021/2022-es idényében?

5,00 – Cristiano Ronaldo

8,00 – Romelu Lukaku

9,00 – Kevin de Bruyne

9,00 – Bruno Fernandes

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Anglia/Premier Liga/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a Premier League piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x