Számokkal igazolva – 1. rész, Manchester United

Médiafelületek és újságírók építenek teljes karriereket a szezon ezen részére – miközben a pavilonok mögött hazugság és manipuláció folyik. A médiamunkások apró, megkérdőjelezhető forrásokból terjesztenek totálisan igaztalan pletykákat, a játékosügynökök a futballistáik érdekében hamis információkat híresztelnek a sajtón keresztül, a klubok pedig kamu ajánlatokat tesznek, hogy lenyomják a kiszemeltjeik árait.

Igyekszünk hát ezt a cirkuszt – legalább kicsit – minőségi nézőpontokkal ellensúlyozni. A Premier League szeptember 12-ei rajtja előtt végig fogunk venni három csapatot – a Manchester Unitedet, a Tottenhamet és az Evertont – , kizárólag analitikus megközelítéssel, azt vizsgálva, hogy a hiányosságokat mivel és kivel lehetne orvosolni, az opciókat kibővíteni vagy az eddig is meglévő erényeket felerősíteni. Illetve, ha valakire már lecsaptak, akkor meglessük, hogy problémamegoldás, taktikai átalakítás vagy megalománia.


A Premier League összes találkozójára fogadhatsz az Unibet oldalán, ahová a linkre kattintva azonnal regisztrálhatsz is, hogy még izgalmasabbá tedd a mérkőzéseket.


Első csapatunk a Manchester United!

 

A Vörös Ördögök számára a visszatérés kifejezetten jól alakult. Bruno Fernandes berobbanását követően, Paul Pogba visszatérésével, majd Mason Greenwood előtörésével egy egészen fantasztikus támadó ötös állt össze. Igen csúfos pontot tett az idény végére a kupa-elődöntő-bukta tripla, de a Bajnokok Ligája-indulást jelentő harmadik hely elérése és az említett játékosok előre lépése, összességében inkább pozitív ízt hagyhatott hátra.



Az viszont egyértelmű, hogy ez a gárda a Liverpool-Manchester City duó mögött jóval, míg az új Chelsea mögött némileg le van maradva. (Illetve pardon, ugye most, hogy Zsozé már az első fordulótól a helyén van, úgyhogy a Tottenham lesz a negyedik. Ha nem, akkor is, csak akkor a játékosok motiválatlan mocskokként viselkedtek.) Hol van szükség erősítésre?

 

Jobbszélső

A Manchester United legfontosabb játékos kapcsolata egyértelműen a Marcus Rashford-Anthony Martial kettős együttműködése a bal oldali félterületben. Ráadásul amellett, hogy a pályán látványosan érzik és értik egymást, statisztikailag is brutálisan teljesítettek. Csak a Premier League-et véve, a csapat

  • rúgott góljainak 52%-a (17+17)
  • xG-jének 48%-a (17.6+11.0)
  • gólpasszainak 30%-a (7+6)
  • xA-jának pedig 24%-a (4.6+4.2) kettőjük nevéhez fűződik.

 

Ez azonban egyúttal problémát is jelent. Solskjær gárdája megdöbbentően egyoldalú, hiába remekelt – papíron – a jobbszélről indulva Greenwood. Piros téglalappal kiemelve látjátok a Unitedet; honnan érkeznek a mezőnyjátékból megindított kulcspasszok (open-play key passes)?

 

 

 

Ha a befejezést nézzük, akkor sem rózsásabb a helyzet:

Amennyiben három helyett csak két félre osztjuk a gyepet, akkor aztán véglegesen felborul az egyensúly; a lövések 60%-át balról ereszti el az együttes…de száz szónak is egy a vége – látható a probléma. Aaron Wan-Bissaka hiába fejlődött a hónapok előrehaladtával a támadójáték segítésében, egyelőre egy-egy villanásnál többet nem lehet tőle várni, Greenwood pedig egy jövőbeni középcsatár, aki elkattogott erről a posztról is, de se önmaga fejlődésének, se a csapat érdekeinek nem tesz jót, ha ide kényszerül. 90 percre vetítve, alig több, mint 100 métert cipeli előrefelé a labdát, míg progresszív passzok terén tavaly a 383. „legjobb” számot produkálta 434 mezőnyjátékos közül (1,9 progresszív passz/90 perc). Nem ezért egy kis zseni, na.

Az első és legfontosabb név nyilvánvalóan Jadon Sancho. Európa egyik legjobb labdavezetője, jól érzi magát a vonal mellett és a félterületben is, no meg egy két lábon járó gólgép. És persze nem elhanyagolható módon, Anglia egyik, ha nem legnagyobb tehetsége, akinek a nyakába lehetne akasztani a hetes mezt. A hírek szerint azonban a Dortmund nagyon, nagyon nem akar megválni tőle most még – így érdemes a smarterscout.com segítségét hívni az alternatívákhoz.

Ha lehámozzuk az irreális opciókat, akkor Kingsley Coman, Christopher Nkunku és Douglas Costa neve bukkan elő. Coman tűnik a legjobb megoldásnak, de igen kérdéses, hogy a Bayern elengedné-e. Costa nem olyan veszélyes a kapura, mint Sancho, viszont minden más követelményt kipipálnának vele. Nkunkuval egy nagyon mobilis támadósor alakulhatna ki az Old Traffordon, de a lap másik oldala, hogy még ő maga sem nagyon tudja, mi az igazi posztja, mi pedig azt nem, hogy az idei szezonján mekkora a Nagelsmann-hatás és tudná-e produkálni a számait egy másik csapatban is. Ha a Dortmunddal nem sikerül kiegyezni – és bizony a Borussia nem ezen a nyáron fogja elengedni a makacs, következetes hozzáállását a meghatározott kivásárlási áraikhoz – Woodward nagyon szűk pályán fog mozogni.


Mélység a középpályán

 

Donny van de Beek bejelentése hivatalosan is megtörtént már – elvileg 44 millió euró, tehát 39 millió font áll az árcetlin.

A már nyélbe ütött igazolásokat inkább retrospektív vizsgálat alá érdemes majd vetni – ez esetben is tegyük ezt. Bruno érkezéséig, Pogba nélkül a Manchester United középpályájára nagyjából testi fájdalmat okozott ránézni. Solskjær első tavaszán volt olyan meccs, ahol Scott McTominay, Andreas Pereira és Jesse Lingard egyszerre volt pályán…Azóta ezt szerencsére lassacskán sikerült átformálni – egyébként nem kis mértékben Fred és McTominay fejlődésének hála – de még mindig van min faragni.

A hírek szerint idén bolhapiacot rendez majd Woodward és kiszórja a keret törmelékét, így azonban Pereira és Lingard helyén lyuk keletkezik a rotációban. Ha mellé vesszük, hogy a középpálya pontosan annyira függ a Bruno-Pogba párostól, mint a támadójáték hatékonysága Rashfordtól és Martialtól, kirajzolódik, hogy szükség van valakire. No de kire?

Egy olyan nyolcas-tízes átmenetre, aki képes odaérni kapu elé, de akár kiosztani az utolsó passzokat is. Ideális esetben mind Bruno Fernandest, mind Paul Pogbát tudja tehermentesíteni, de leginkább egy gólveszélyes, alternatív kreatív erőt jelent a középpályán, hogy ez a felelősség ne kizárólag a portugál és a francia vállára szakadjon. Van de Beek ezt a profilt nagy részben lefedi – valamiben többet tud, valamiben kevesebbet.

Befejezés terén egészen biztos, hogy egy új dimenzió került a ManUnited-be. Bruno Fernandes mindenhonnan IS lő, Pogba viszont mostanra már inkább csak távolról, olyan futballista viszont eddig nem volt a keretben, aki Martialt kisegítve, a tizenhatost is sikerrel támadná. Láthatjátok a tavalyi hőtérképeken, hogy mennyivel jobb ebben a tekintetben az Amszterdamból érkező fiatal.



Van de Beeknek ez a legnagyobb erőssége, az Ajax BL-menetelése idején, a Tadic-csal folytatott állandó helycseréi a gárda egyik legkiszámíthatatlanabb támadóelemét jelentették – ráadásul Martial kifejezetten hasonló kilences, szeret is visszalépni és jól is áll neki, ha üres terület nyílik meg előtte. A francia támadónak talán még Brunónál is megfelelőbb társ lehet.

A szaksajtó egyöntetűen Thomas Müller-t jelölte meg Vágó Úr „Kire hasonlít leginkább” kérdését követően – és nyilván nem hiába. Ez a másik fontos adalék; holland labdarúgóhoz hűen, fantasztikusan érzi a területeket és átlagon felüli intelligenciával ismeri fel őket. Nem csak a boxon belülre érkezik ügyesen, hanem a szerkezeti hibapontokat is okosan látja meg. Ha Crazy Jenő lennék, akkor azt mondanám; támadásban mindenhol ott van.

Mivel ez szinte teljesen hiányzik Brunóból, így egyfelől ez is a támadósor diverzitását erősíti. Másrészt; nem csak labdával, hanem labda nélkül is jelentkezik, és az, hogy érkezett valaki, aki reflexszerűen ért a letámadáshoz, nagyon fontosnak bizonyulhat egyes ellenfelekkel szemben. Viszont, ha már letámadás; azon a hiányosságon, hogy Pogba nélkül gyakorlatilag egy óvodás sulicsapat szintjén mozog a United labdakihozatalok alkalmával, van de Beek egyáltalán nem javít. Ez neki sem erőssége és, amikor – várhatóan – alkalmanként Mr. DAB posztján kell majd vitézkednie, fog fájni Solskjær feje.

És ezen keresztül elérkezünk a középpálya másik gyengepontjára; lévén, hogy a babaarcú tornatanár legnagyobb hiányosságát ezek az ún. build-up sémák jelentik, ha a Vörös Ördögök pályára tudnának tenni valakit hatos poszton, aki bírja a nyomást (itt a nyomás nem mentális, hanem presszing értelmében szerepel) és segíthetne Pogbának, az megint csak dimenziókat nyithatna meg. Nemanja Matic azokkal az ellenfelekkel szemben, akik beálltak védekezni, létfontosságúnak bizonyult az egyensúly érdekében, de a tárgyalt probléma áthidalására nem képes, ráadásul kifejezetten meglepne, ha a három éves szerződéshosszabbításának végére is dicséretek fogják övezni.

Ha összehasonlítjuk, hogy mennyit változnak a United passz számai, a Premier League 2019-20-as évadjának öt legjobb letámadásával (Leicester, Liverpool, Southampton, ManCity, Chelsea) szemben, a differencia szembeötlő. (Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a Hasenhüttl agyából kipattanó S’oton kivételével ezek mind nagy csapatok, akik ellen a MU az idény első felében bekkelt, de ezt figyelembevéve is látványos a tendencia.)



Sajnos nem tudom meghazudtolni magamat; az egyik legnagyobb lieblingem, Wilfred Ndidi tökéletes lenne, mostanra N’Golo Kanté fiatalabb és csúcson lévő változatává fejlődött – és ő még hozzá is szokott egy három fős középpálya tengelyének, vagyis hatos posztjának ellátásához. Ez sem könnyebb kérdés, mint a jobbszélső: a nigériai igen valószínűtlen, hogy most mozdulna, és a smarterscout is csak hellyel-közzel segít ki. A valószerűtlen válaszokat kiszűrve, két Ligue 1 futballista lehetne reális opció; az oldal Lucas Tousart-t és Boubacar Kamarát jelöli meg. Erős kétségeim merülnek fel, hogy tényleg tudnának segíteni…

Sokkal valószínűbb, hogy ezt a kérdést nem idén csapják le Manchester vörös felén és neki vetkőznek az idénynek a Matic-McTominay-Fred trióval. Ha csak Thiagóra nemet nem mond a Liverpool és valamilyen van Damme-os karaterúgással be nem repül érte Woodward.

Na látjátok, hiába próbálkozom, vissza a kályhához. Már megint ezek a pletykák…

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x