Athletic Club: mindörökké a haza szolgálatában

Januárban általános meglepetésre a spanyol Szuperkupát az Athletic Club csapata nyerte. Még ha nem is ez a legnívósabb trófea a hispánoknál, amikor egy kisebb klub egymás után néhány nap különbséggel le tudja győzni a Real Madridot és a Barcelonát, az mindig komoly fegyvertény. Pláne, hogy teszi mindezt egy egyedülálló autonóm eszmét már több mint száz éve követő és emellett – vagy ennek ellenére – is sikeres csapat.


Nagy odds, kis tét, nagy remény! Így nyerhetsz 500 Ft-ból 10 000 Ft-ot az NFL döntőjének idején:

Nyakunkon a Super Bowl! Exkluzív promóció az NFL-rajongóknak! Regisztrálj az Unibeten és fogadj 20-szoros oddson bármelyik csapat győzelmére a Super Bowlon! Hogyan működik? Kattints annak a csapatnak a nevére, amelyiket esélyesebbnek tartod, regisztrálj és kösd meg a fogadásodat maximum 500 Ft-ig!

>>> Kérem a 20-as szorzót a Chiefsre!

>>> Kérem a 20-as szorzót a Buccaneersre!


 

HŰSÉGESEN A BASZK GYÖKEREKHEZ

1898-ban alapították meg az Athletic Club csapatát, miután a brit munkásokból és baszk tanulókból álló Bilbao FC és Club Bizcaya egyesültek. Itt szögezzük le, hogy a Bilbao városában (baszkul Bilbo) székelő csapat hivatalos neve Athletic Club, noha hazánkban a legtöbb orgánum az angol médiumokból merítve, hibásan Athletic Bilbaónak hívja a csapatot. A város neve bár szerepel a címerben, a hivatalos neve sosem ez volt, ezért helytelen a megnevezés. A stadion közelében található a San Mamés templom, amely arról a keresztény személyről kapta a nevét, akit a rómaiak oroszlánok közé vetettek kivégzés céljából, ő pedig megszelídítette a vadállatokat. Így aztán a labdarúgó-stadion a San Mamés nevet kapta, a csapat beceneve pedig „oroszlánok” (Los Leones) lett.

A Spanyolország északnyugati részén élő baszkok mindennapjaiban mindig is rendkívül fontos szerepet töltött be a nemzeti öntudat, ennek az Athletic csapata az évek során rendre szimbólumaként szolgált. A bilbaói együttes megalakításától kezdve kizárólag baszk kötődésű játékosokat szerepeltet. Noha az évek során az eredmények megtartása érdekében folyamatosan lazítottak a szabályokon, elképzelhetetlen, hogy ez valaha teljesen eltűnjék. Eleinte csak Bilbao városában született játékosok léphettek pályára a csapatban, később, kivetítették mindezt Vizcaya tartományra, majd Baszkföld egész területére. Miközben a riválisok egyre drágábban adtak el és vettek játékosokat, az Athletic merítési lehetőségei egyre inkább korlátozottá váltak. A 2000-es években úgy határoztak, hogy más spanyol régiókban, vagy akár más országokban született játékosok is bekerülhetnek a csapatba, ha azok Baszkföldön nőttek fel, vagy a helyi utánpótlásban kezdték elsajátítani a labdarúgás alapjait.

A Primera División (mai LaLiga) előtti időszak legjobb spanyol játékosa is náluk játszott. A város szülöttjeként Rafael Moreno Aranzadi, azaz „Pichichi” 1911 és 1922 között megszámlálhatatlan mennyiségű találatot jegyzett az Athletic színeiben, öt Király-kupa-győzelemig segítette csapatát. 29 esztendősen a tífusz betegség következtében vesztette életét. Néhány évvel később a bilbaói stadionban mellszobrot kapott, közvetlenül az oldalvonal mellett, a játékoskijáró végén. Hagyománnyá vált, hogy azok a csapatok, akik először vendégszerepelnek a San Mamésben, virágcsokrot helyeznek el a szobor előtt. 1953-ban a Marca nevű lap kezdeményezésére a LaLiga és a Segunda División legeredményesebb játékosai a Pichichi nevét viselő trófeát kapják. Bár a San Mamést 2013-ban újjáépítették, a szobor megmaradt a régi helyén, és az első látogatók szokása is fennmaradt.

 

 

MEGHATÁROZÓ KLUB SPANYOLORSZÁGBAN

Az Athletic Spanyolország egyik legsikeresebb csapata. A klub a Primera División 1929-es alapítása óta folyamatosan tagja az élvonalnak, melyet rajtuk kívül csak a Barcelona és a Real Madrid csapata mondhat el magáról. 23-szor nyerték meg a Király-kupát és nyolcszoros spanyol bajnokok – előbbit csak a Barca hódította el többször, a bajnoki címek számában pedig az Atlético Madriddal együtt csupán három csapat előzi meg őket.

A nyolc bajnoki címből négyet az 1930-as években szereztek, egy-egy alkalommal a negyvenes, illetve az ötvenes években is feljutottak a csúcsra, valamint 1983-ban és 1984-ben ugyancsak országos bajnokok lettek. Az azt követő két évben még egy-egy harmadik hellyel felállhattak a dobogóra, azóta viszont csak 1998-ban végeztek a második helyen. A 2000-es években általánosan elmondható, hogy középcsapat voltak, az UEFA-kupa-, ill. Európa-liga-indulásért küzdöttek, de néhány szezonban a bennmaradásuk is veszélyben forgott. 2012-ben egészen az Európa-liga döntőjéig meneteltek, a bukaresti fináléban viszont 3-0-s vereséget szenvedtek az Atlético Madrid ellen. A 2013–2014-es idényben sikerült a bajnokság negyedik helyén végezni, az ezt követő idényben szerepeltek máig utoljára a Bajnokok Ligájában.

A Copa del Reyt utoljára, 23. alkalommal 1984-ben hódította el az Athletic, azóta többször a negyeddöntő vagy az elődöntő jelentette a végállomást. 2020-ban bejutottak a fináléba, de az ősi ellenlábas, az ugyancsak baszk San Sebastián (baszkul Donostia) városában székelő Real Sociedad elleni döntőt máig nem játszották le, mert mindkét csapat megállapodott abban, hogy nézők előtt szeretne futballozni.

Az Athletic a hőskorban az ország legjobb klubjai közé tartozott, a futballban való anyagi térnyeréssel viszont a Real Madrid és a Barcelona kiemelkedett Spanyolországból, és időszakosan több másik csapat is elé került, de a térképről máig nem tűnt el, és sosem esett ki az élvonalból. Az Athletic ráadásul időről időre számtalan játékost adott a spanyol válogatottnak. Sőt, eleinte még túlnyomórészt baszkokból állt a „vörös fúria”, majd fokozatosan egyre kevesebb, de számuk sosem fogyott el. Az egykori 126-szoros spanyol válogatott kapus, Andoni Zubizarreta is éveken át a csapatban védett. Továbbá elég csak a 90-es évekből Rafael Alkorta, Ismael Urzaiz vagy Joseba Etxeberria nevére gondolni, a 2000-esekből Fernando Llorentére vagy a tavaly visszavonult Aritz Adurízra, míg napjaink legnagyobb nevű Athleticból induló baszk játékosai közt leginkább Kepa Arrizabalaga vagy Aymeric Laporte említhető meg. Bár az évek során többször csábították őket nagyobb klubok, Iker Muniain és Inaki Williams egyaránt megragadt a gyökereknél, és a kecsegtető milliók ellenére továbbra is maradtak a szűk haza szolgálatában.

 

 

BASZK IDENTITÁS A MINDENNAPOKBAN

Bilbao Baszkföld legnépesebb városa. A környékbeliek magukat baszkoknak, és nem spanyoloknak tartják. A spanyol nyelvet a többség érti, de a legtöbben csak baszkul hajlandók beszélni. Hasonló a helyzet velük, mint Katalóniában, ahol néhány éve – szó szerint – leverték a függetlenségi népszavazást, de biztosak lehetünk benne, hogy ha volna lehetőségük, akkor a katalánok mellett a baszkok is szívesen kiválnának Spanyolországból.

A baszk nem indoeurópai eredetű nyelv, melyet jelenleg Észak-Spanyolország néhány területén, Baszkföldön és Észak-Navarrában, illetve Franciaország legdélnyugatibb részében, Francia-Baszkföldön, az Atlanti-Pireneusok régiójában beszélnek több dialektusban. Nyelvrokonsága ismeretlen, egyike a legősibb Európában használt nyelveknek.

2018 nyarán volt szerencsém pár hetet eltölteni a térségben, és bilbaói utcáin az első szembetűnő dolog, hogy szinte nem lehet olyan irányba tekinteni, hogy az ember ne találkozna azonnal valamilyen baszk jelképpel. A piros-zöld-fehér színekben feszülő baszk zászlók ott lógnak az erkélyeken, a kirakatokban, a villanyoszlopokon, és a boltokban, üzletekben is rendszerint lehet találkozni hasonló jelképekkel. A nemzeti öntudat rendkívül fontos szerepet tölt be a hétköznapjaikban.

Bilbaót a Nervión folyó szeli ketté, a városon belüli leghíresebb híd a különleges nevéről és formájáról megjegyezhető Zubizuri gyalogos híd. Hasonlóan kihagyhatatlan látványosság a közelében a modern és kortárs művészetek múzeuma, a Guggenheim-múzeum, amely egyedülálló, hajóformája révén már jó messziről látható. Az épület az 1990-es években jelentősen modernizált egykori iparváros jelképének számít. Ez a rész amolyan elitkörnyék, és Baszkföld legmagasabb épülete, a 165 méter magas Iberdrola-torony is erre található. Továbbá a város területén számtalan hatalmas zöld terület, park fekszik, ami az egyébként kifejezetten nyüzsgő életből azonnal kiszabadulást nyújthat. A szűk kisutcákban csakúgy hemzsegnek az autentikus bárok, vendéglők, ahol az igazi helyi, életérzésben merülhetünk el a baszk gasztronómia és vendéglátás jóvoltából. Természetesen ezeken a helyeken is mindenütt szembejönnek a különböző helyi jelképek: Athletic-címerek, baszk zászlók, faliórák, sálak, miegymás.

Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy Baszkföld eleve egy külön világ, Bilbao pedig az Athletic jóvoltából még azon belül egy igazi mikrokozmosz. Bizonyára a csapat baszk játékospolitikája valamilyen formában örökké fenn fog maradni, ami profi, első osztályú szinten világszerte egyedülálló dolog a mai, elüzletiesedett világban. (Pedig milyen szép lenne, ha mondjuk a Barcelonában csak katalán, a Napoliban csak nápolyi, vagy éppen a Palermóban csak szicíliai származású játékosok fociznának…)

 

ZENEKART ALAPÍTÓ JÁTÉKOSOK

A Barcelona elleni győztes Szuperkupa-döntő utáni ünneplés jegyében a szállodában az Athletic néhány játékosa előadott pár egészen jól sikerült dalt. Később hivatalosan bejelentették, hogy hat profi labdarúgó zenekart alapított, és az Orsai nevet viselő együttesnek a közelmúltban létrehozták a hivatalos Facebook-oldalát is.

A bandát a következő futballisták alkotják: Asier Villalibre ének és trombita, Óscar de Marcos, Mikel Balenziaga és Mikel Vesga gitárok, Inigo Lekue basszusgitár, Dani García dob. Az együttes tervei közt szerepel a jövőben a koncertezés is, amint az általános egészségügyi helyzet mindezt lehetővé teszi. Addig mindenesetre van idejük számokat gyártani, néhány baszk nyelvű dal már el is készült. A rendkívül népszerű One Club Men címet viselő nóta a klubhűségről szól. Valószínűleg bármit adnak elő, az Athletic-drukkerek körében hatalmas sikerük lesz majd a San Mamésben. Nyilván azért a kezdetleges, hobbizenélésük nem feltétlen hasonlítható össze a profi zenészek munkájával, de mindenképpen dicséretes próbálkozás a labdarúgóktól, akiknek abszolút nincs miért szégyenkezniük a pálya után immár a színpadon sem.


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x