Téli topligás átigazolások – II. rész – Bundesliga, LaLiga, Ligue 1

A következőkben a topligákat külön-külön kategorizálva, mindegyikből kiemelve néhány meglepő vagy nagy reményű igazolást szeretnénk bemutatni nektek, ahogy azt is, mit várhatunk az adott játékostól a múltja alapján. Fontos megjegyezni, hogy nagyon nehéz előre megítélni dolgokat, ezért tessék fenntartásokkal kezelni a leírtakat, mert egyik játékos beválására vagy bukására sincs garancia.

 


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


 

BUNDESLIGA

Azt hiszem egy ilyen írást Szoboszlai Dominikkel kellene kezdeni, de az ő átigazolása kapcsán már mindenhol olvashattatok, így ő lemaradt a listáról, mert akad rajta kívül is érdekes név, miközben nem kérdéses, hogy mindenki az ő bemutatkozását és minél jobb teljesítményét várja már.

 

Bayer Leverkusen – Erősítés az angliai „szertárból” és a skót kirakatból

A gyógyszergyáriak egyik leggyengébb pontja volt a szezon eddigi részében a jobb oldali szélsővédő, ahol se Mitchell Weiser, se Santiago Arias nem tudott méltó váltótársa lenni a szezon végén visszavonuló Sven Bendernek. Hogy tovább rontsuk a helyzetet, jelenleg mindhárom játékos sérüléssel bajlódik, így egyszerűen kényszerhelyzetben voltak a posztot illetően.

Timothy Fosu-Mensah két Bajnokok Ligája mérkőzésen állhatott be csereként idén a Manchester United csapatába, így őt csaknem elő kellett ásni a porosodó szertárból, viszont mióta megjött Németországba már van egy kezdőmeccse is.

Jeremie Frimpongról még az ősszel a Premiership tehetségeket bemutató írásunkban volt szó. A 20 éves holland tehetség idén is hozta a tőle megszokott színvonalat. Bár a beadásokkal továbbra is van gondja, mert nagyon sokat az első védekezőjátékos kifejel, viszont a meccsenként 2,7 csel, a 0,87 kulcspassz és a 0,47 lövőhelyzet-kialakítás a támadó oldalon, míg az 1,73 blokk, illetve a 2,8 labdaszerzés a védőoldalon tudja pozitív irányba mozdítani a megítélését.

 

téli átigazolások 2 - frimpong


A másik fontosnak nevezhető hiánycikk, az a szélső támadó volt, ahol a létszám rendben volt valamelyest, de a forma és a sérülések miatt ide is elkélt egy új játékos. Egyedül Moussa Diaby nyújt olyan teljesítményt, hogy nem kérdőjelezhető meg a helye a kezdőben, de sem Karim Bellarabi, sem Leon Bailey nem tud konzisztens lenni, Paulinho pedig a keresztszalag-szakadás után lábadozik még egy darabig.

Demarai Gray a Leicester City tartalékjai közül lett kimentve, mert már az előző szezonban is csak háromszor volt kezdő, idén 18 percet kapott a PL-ben. A korábban aktív rotációstagként, elsőszámú csereemberként kezelt, még mindig csak 24 éves angol szélső most megkapja az esélyt, hogy újra felépítse magát. Az egykoron hatalmas tehetségként kezel remek bal lábbal megáldott játékos a második csapatban négy meccsen három gólig és egy asszisztig jutott, viszont rövidesen már akár az Európa Liga egyeneskieséses szakaszában is megmutathatja magát.


 

Emmanuel Dennis (Club Bruges – 1. FC Köln)

A 23 éves nigériai támadó sorsa valamikor november végén pecsételődött meg, mikor a belga csapat a Dortmund elleni mérkőzésre utazva a játékos hisztériázni kezdett, hogy nem ülhet a csapatbuszon az „ő helyére”. Ezután még két bajnokin szerepelhetett, de december közepétől kezdve már csak a padon – vagy még ott se – volt helye. Annak ellenére, hogy eredetileg csatár idén sokszor szorult ki a szélre, ami frusztrált helyzetet szült közte és Paul Clement vezetőedző közt, aki Charles de Ketelaere-t favorizálta a centerposzton.

Az új szerepe is közrejátszik abban, hogy csupán egyetlen gólja van idén, viszont javult a kaput találó lövéseinek az aránya, ami idén már csaknem 50%-os, s a lövéseit is minőségibb helyzetekből kísérli meg. Azt is érdemes megemlíteni, hogy sokat fejlődött a beadások terén, sokkal pontosabb lett (idén már 20%-os a hatékonysága), egyre inkább tudatos, hogy a második hullámot kell megjátszania. Az idei három asszisztja egytől egyig ilyen szituáció után született, itt egy példa a Standard Liege elleni rangadóról: 

 


Kölnben már be is mutatkozott a Bielefeld elleni meccsen, miután Andersson sérült, Modeste pedig kölcsönbe távozott Franciaországba. Markus Gisdol felől a bizalom meg lesz felé, mert nagyon fekszenek neki a kontratámadások, jól old meg egy az egy elleni helyzeteket. Sokat és jó hatékonysággal cselez, amihez hozzáadódik egy remek sebesség is, amivel már tudnak mit kezdeni a Bundesligában is valószínűleg a kiesés elleni harcban.


 

Luka Jovics (Real Madrid – Eintracht Frankfurt, kölcsön)

Ha azt írom, hogy megbukott Spanyolországban, akkor talán túlzok, ha azt, hogy esélyt sem kapott, akkor ugyancsak, bár ez inkább közelebb áll a valósághoz, de nem vagyunk ott az edzéseken, ahogy a lelki dolgokba se látunk bele, hogy miért is alakult ennyire csúnyán ez a madridi kalandja a szerbnek, aki visszatérve korábbi sikerei helyszínére ismét megtalálta a legjobb formáját.

A bizalom és a lehetőség egy dolog, viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ő már egyszer a Benfica színeiben megmutatta egy nagycsapatnál, hogy neki nagyon nem fekszik az a stílus, amikor beállt védelem ellen kell próbálkozni csaknem végig. Ő az első frankfurti időszakában is inkább tűnt egy remek kontracsatárnak, akinek meg van a sebessége, a cselezőkészsége és a kreativitása, hogy meg tudja oldani a helyzeteket magának és tudjon a társaknak is kialakítani. Visszatérése után első alkalommal a Schalke ellen azonnal duplázott (az első gólja a videón), majd a Bielefeld ellen is betalált. A „blancók” szurkolói azóta elég sokat hallatják a hangjukat, hogy ő már a sokadik ékes példája annak, hogy Zidane nem képes beépíteni a fiatalokat.

 


Akárhogy is sikerüljön most ez a második frankfurti időszaka, abban biztosak lehetünk, hogy ha gyökeres változások történnek a „királyi gárdánál”, akkor minden bizonnyal megpróbál majd ott is bizonyítani, hogy van helye egy topcsapatban. 

 


Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba! A topbajnokságok végső győzteseire már most is fogadhatsz!


 

LALIGA

 

VALENCIA – Az utolsó pillanatban, csak kölcsönben, de legalább jöttek.

Ami a klubnál zajlik, az egy külön írást is megérne, mert Peter Lim már nagyon sokszor bizonyította, hogy nem való tulajdonosnak, viszont annak ellenére, hogy pénz egyáltalán nem akart áldozni, az, hogy sikerült három játékost is kölcsön venni, az már nagyon komoly dolog a vezetőség részéről, a minőséget meg mindjárt kivesézzük.

Patrick Cutrone a milánói távozása óta keresi önmagát. Már a Rossoneri színeiben sem volt egy igazi csatárra hajazó játékos, mintha be lenne oltva góllövés ellen. A még mindig csak 23 éves támadó a szezon első felét a Fiorentina csapatánál töltötte kölcsönben, de ott sem tudott alapemberré válni, így most Spanyolországban próbálkozhat.  

 


A védelem közepén ráfért a gárdára az erősítés, így ide érkezett Ferro (vagyis Francisco Reis Ferreira), akit a Benfica együttesétől kaptak kölcsön. A 23 éves belsővédő perifériára szorult a nyári erősítések után a lisszaboniaknál, így nem jöhetett szóba, hogy távozzon. Gabriel Paulista mellett a másik poszt erősen kérdőjeles volt eddig, mert senki nem tudott konzisztensen teljesíteni, így a portugálnak esélye lesz harcolnia a helyért.

A nyár folyamán történt kiárusítás során csaknem teljesen kiürítette a klub a középpálya közepét, ahol igazi átjáró ház volt a szezon eddigi részében. Ennek megfékezése érdekében jött Christian Oliva. Az uruguayi másfél szezon alatt nem tudta megvetni a lábát a Cagliari kezdőjében, így annak reményébe érkezik Valenciába, hátha itt könnyebb dolga lesz, főleg, hogy nagyon vékony a rotáció a poszton.

Végül, de nem utolsó sorban említsük meg Cristiano Piccinit is, aki visszatér bergamói kölcsönéből, mert nem tudott megragadni az Atalanta keretében. Azzal, hogy Wass inkább a középpályán szerepelt, a jobb oldali szélsővédő is hiányposzt lett a csapatban, így a visszatérő olasznak jó eséllyel lesznek meccsei, amiken bizonyíthat.

Azt túlzás lenne állítani, hogy komoly minőségi javulásra számíthatunk a négy „új fiútól”, de itt már az is hatalmas plusz lesz Javi Gracia mesternek, hogy létszámban jobban fognak állni, és nem ifistákat kell a padra ültetnie, hogy tőlük várja majd a csodát némely meccsen.


 

Alejandro „Papu” Gómez (Atalanta – Sevilla)

A rutinos argentint nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni, mert az Atalanta „tündérmeséje” sokak szívét elrabolta az előző Bajnokok Ligája szezon során, amiben nagyon komoly szerepet vállalt. A Gasperinivel történt balhéról keveset tudunk, így ezt ne is firtassuk, inkább az lehet komoly téma, hogy hol fogja szerepeltetni őt Julen Lopetegui, mert

a poszt, amit Papu legnagyobb hatékonysággal tud játszani, nem létezik a spanyol tréner rendszerében.

Sokan azonnal úgy gondolták, hogy majd akkor jön a változás, mert egy ilyen játékos miatt ez simán meg kell történjen, de akik régebb óta követik baszk edző munkásságát, ők tudják, hogy nem variálós típus. Adott egy működő rendszer, ami valljuk be, tényleg bevált az andalúz csapatnál, és miután az argentin inkább Monchi szerzeménye, így neki kell majd igazodnia az itteni lehetőségekhez, ez pedig egy szélső posztban valósulhat meg.

A jobb oldali félterületeket már Bergamóban is szerette bejátszani, így ez tűnik a reális elképzelésnek esetében, valamint az, hogy ha a padról érkezve egy támadóbb felfogásban az egyik „nyolcast” váltja és így próbál menni az eredmény után a csapat. Az kétségtelen, hogy egy nagyon kreatív és támadásban igazán hasznos, előkészítésben és gólszerzésben is mesterien működő játékost kapott Lopetegui, csak az a kérdés, hogy fogja-e tudni használni.

A rövidesen folytatódó nemzetközi szereplés miatt egyértelműen jól jön egy rutinos, sokat látott középpályás, aki a kettős terhelés azon meccsein tud pluszt adni a támadószekciónak, amikor az úgynevezett „alap kezdő” pihen, így kétségtelen, hogy ez egy jó üzlet volt, főleg, ha az egészet ár/érték arányban nézzük, amin még Gómez kora sem tud rontani.

 


 

REAL SOCIEDAD – CSATÁRCSERE

A szezont remekül kezdő, majd kissé beleszürkülő, de még mindig európai kupaszereplésért harcban lévő baszkok elengedték Willian Josét Angliába, s hozták a helyére a Sevillában parkolópályára tett Carlos Fernándezt.

Az andalúz csatár végigjárta a szamárlétrát, csupán Lopetegui bizalmatlansága és a tréner Luuk de Jong iránti „szerelme” miatt nem kapott esélyt sem szinte, pedig a B csapatban, majd a másodosztályban a Deportivo színeiben, végül tavaly az élvonalban a Granada együttesében is bizonyította, hogy képes termelni a gólokat.

Karakterisztikáját figyelembe véve nagyon sokban hasonlít a brazilhoz, akit pótolnia kell majd, talán annyi pluszt lehet a játékában feljegyezni, hogy ő mer a boxon kívülről is lőni, illetve némileg aktívabb az összjátékban. Ha lekaparja magáról a rozsdát és csak azt a minőséget tudja nyújtani, mint az előző szezonban, akkor a támadásban minőségibb társakkal nagyon komoly erőssége lehet ő a baszkoknak.

Azzal, hogy 190 centi magas, az elvárásoknak megfelelően sok fejpárbajt vív, amik során 40% körüli a sikerességi mutatója. Méretei ellenére elég mozgékony és a cselekkel sincs gondja (2019–20-ban 2,36/meccs, 46,4%-os hatékonyság), valamint a boxon belülre juttatott 1,35 átadása és a 0,76 kulcspassza is azt jelzi, hogy besegít a támadásépítésbe és önzetlenül összejátszik a társakkal. Az alábbi videón a labdaszerzés után bemutat egy cselt és egy mesteri labdát is kioszt, csak a gól marad el végül: 

 


 

LIGUE 1

 

MARSEILLE – Hátha lassul a zuhanás…

A Földközi-tenger partján lévő város különleges sztoriját nem firtatnám most, hogy mi és miért történt, még úgy sem, ha egyik-másik esethez az igazolásoknak is köze van, de maradjunk az érkezőknél és essen róluk pár szó.

Bár nem tisztem ítélkezni a vezetőség munkája felett, de „elcserélni” egy fiatal tehetséget, aki már a bajnokságban és a BL-ben is bizonyított egy olasz harmadosztályban pallérozódó másik ifjoncra, az erősen megkérdőjelezhető döntő. Nem szeretném beskatulyázni Franco Tongyat, mert az előző évi Youth League során nem játszott rosszul, de idén a Serie C-ben is csak egy volt a sok közül. Tizenkét mérkőzésen kapott szerepet, játszott a jobb és a bal oldali középső középpályás posztján is, kiosztott egy asszisztot is, nem lógott ki lefelé a csapatból, de ki sem emelkedett.

Arkadiusz Milik sztorija a Napoli együttesével tökéletesen predesztinálta arra, hogy ő ebbe a jelenlegi Marseille-be pont jól fog illeni. A lengyel egy kiváló csatár, akinek az erősségeire lehet építeni, sőt valószínűleg fog is a szakvezetés, viszont idén még nem játszott, tavaly is a szezon végén egyre kevesebbet, és akkor még a sérüléseiről nem esett szó, mert azok mindent meghatározhatnak esetében.

 

téli átigazolások 2 - milik


Az előző szezonban alapember volt Firenzében Pol Lirola, idén viszont a csapat teljesítményével egyenesen arányosan romlott az övé is. jobb oldali szárnyvédőt játszott, akinek a támadás valamivel jobban megy, mint a védekezés, de mégis egyértelműen védőnek érkezik. Mindenképp kiemelendő, hogy remekül ad be, kulcspasszokkal is kiveszi a részét a támadásépítésből, illetve a helyzetbehozásokból.

Olivier Ntcham nevét már úgy is megjegyzik, hogy még pályára sem lépett, de az is kérdés, hogy mit láttak az idei szezonja alapján benne. A francia középpályás hatalmas visszaesést mutat az előző szezonjához képest, amikor meghatározó alakja volt a Celtic bajnok csapatának. Idén rendkívül sok hibával játszik, az eladott labdáinak a száma közel duplájára nőtt, több gólhoz vezető hibát követett el, fél szezon alatt, mint az előző idényben. Romlott a passzhatékonysága, sokkal kevésbé hasznos a támadásépítésben és a labdakihozatalokban. Nem mellesleg az ő feladata lenne pótolni Morgan Sansont, ami azért megkérdőjelezhető, hogy miként fog megvalósulni.


 

OGC NICE – Lyukas védelembe két új arc

A nizzaiak meccsenkénti 1,4 kapott gólja okot adott rá, hogy a vezetőség mihamarabbi erősítéseket eszközöljön a védelem közepére, ahová két fiatal tehetség is érkezett.

Jean-Clair Todibo a Barcelona játékosa, de egy ideje már csapatról csapatra adják kölcsön, mert nem elég jó a katalánokhoz, ahol hosszú ideje védő gondok vannak, így ez némileg be is árazza a 21 éves franciát. Ide egy vételi opciós kölcsönvétellel érkezett annak reményébe, hogy végre otthonra lel, mert az ősszel a Benfica kezdőjében egyetlen kupameccsen volt helye. Ha vissza tudna találni ahhoz a formájához, amivel berobban a Toulouse gárdájában, akkor nagyot nyerhetne vele Adrian Ursea vezetőedző.

William Saliba az Arsenal és Mikel Arteta egyik leginkább megkérdőjelezhető döntése minden negatív körülmény ellenére is. Adott volt egy ifjú tehetség, aki az előző szezonban kiemelkedő volt a Saint-Étienne csapatában, akit nagy összegért megszereztek, majd Londonba érve „berakták a szertárba” és ottfelejtették. Az édesanyja halála és a honvágy az ő karrierjében okozhattak egy törést azzal, hogy ez fél évnyi meccshiányt hozott számára, de itt jó eséllyel meg lesz az esélye, hogy újra felépítse magát.

 

téli átigazolások 2 - saliba


 

Krépin Diatta (Club Bruges – AS Monaco)

A szenegáli jobbszélső az elmúlt másfél évben bebizonyította, hogy készen áll egy magasabb szintre lépni, ami most megadatott számára. A belga élvonalban már stabilan szállította a gólokat és már a Bajnok Ligájában is megmutatta, hogy a legnagyobbak ellen is tud kiemelkedőt nyújtani. A villámléptű, remekül cselező (4,98/90 – 57%) támadó az előző szezon után idén is masszívan alul teljesíti a gólpasszaival a várható számait, mert a társak nagyon sok hibát vétettek az átadásait követően, mint például itt: 

 


Rendkívül támadó szellemű, aki csaknem minden gondolatával az ellenfél kapuját veszi célba. Progresszív megindulásai ligaszinten számítottak elitnek, de a kulcspasszokkal (1,62) és a boxon belülre juttatott átadásokkal (2,17) sem áll hadilábon. Nincs ellenére a labda nélküli munka, amit a kiváló presszing számai is alátámasztanak (13,6 kísérlet – 38,4% sikeresség), valamint támadó szempontból nézve rendre sikerült üresre játszania magát, hogy könnyen megjátszhassák a társak (idén a legtöbb labdaérintés a támadók közül).

A lövéseinek minősége egy felróható dolog nála, mert nem választja meg a legjobban a kísérletei helyét és szögét (0,09 NPxG/Sh), viszont cserébe amikor minőségi helyzetbe kerül, akkor azt képes gólra váltani (0,67 xG/G). A lövéseinek idén 52%-a talál kaput, ami komoly javulás az előző évhez képest (38%), viszont a távolság nőtt, ami válasz arra, hogy miért olyan alacsony a minősége a lövéseinek (18,9 méter).

Niko Kovac rendszerében nem klasszikus szélsőként számít majd rá a horvát, így távolabb lesz a kaputól, viszont jó eséllyel több területe lesz, valamint emelkedhet a beadásainak a száma. Ha a Ligue 1-ben is képes lesz hatékonyan, sokat cselezni, akkor a kiharcolt faultokkal is segítheti a támadó játékot, meg persze itt reménykedhet benne, hogy a Ben Yedder nevével fémjelzett csatársor nem hibázik annyit ziccerben, mint a belgiumi társak.


Videók: Instat


 

Az első rész: 

Téli topligás átigazolások – I. rész – Premier League, Serie A

Írj hozzászólást