Az alsó-szászországi oroszlánkirály

Az Eintracht Braunschwieg együttese az előző szezon végén kiesett a német másodosztályból, ám a klub egykoron megélt olyan sikereket, melyről a legtöbb hozzájuk hasonló csapat csak álmodik. Torsten Lieberknecht egy évtizeden át irányította az „oroszlánokat”, akikkel egészen a Bundesligáig jutott legszebb időszakában.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Torsten Lieberknecht neve valószínűleg még a legelvetemültebb focirajongók közt is csak keveseknek ismerős. A német szakember tíz sikerekben gazdag évet töltött el az Eintracht Braunschweig kispadján, ami alatt a klub legnagyobb sikereit élte meg. Jó kapcsolatot ápolt a vezetőséggel, akik megadták a kellő időt és segítséget a kiteljesedésre, ez pedig egy sikeres projekt formájában öltött testet. Erre a mai napig mindenki mosolyogva emlékszik vissza a szurkolók körében, mert csak a nagyon öregek tudnak szebb időket felidézni. 1984 óta nem jártak az élvonalban, bár az 1967-es Bundesliga-győzelem a legnagyobb sikere a klubnak. 

Lieberknecht 1992-ben kezdte meg profi labdarúgó karrierjét az 1. FC Kaiserslauternnél, mint egykori akadémista. Megjárt néhány német alacsonyabb osztályú klubot, majd a pályafutása vége felé Braunschweigbe vitte az útja. Kétezerhármat írtunk, amikor az akkor 30 éves középső középpályás áttette a székhelyét Alsó-Szászországba. Négy éven át szolgálta a klubot, ami alatt egy Regionalliga bajnoki címet is begyűjtött az együttes. Az azon a szinten technikásnak mondható játékos pontos passzjátékával gyorsan nagy közönségkedvenccé nőtte ki magát a kék-sárga csapatnál. Utolsó évében a klub visszazuhant a harmadik vonalba, de ez jól is jött Lieberknechtnek, aki így edzői terveit a csapatnál indíthatta el a frissen megválasztott sportigazgató, Marc Arnold jóváhagyásával.

 

AZ ELSŐ LÉPÉSEK

A klub az U19-es fiatalok élére nevezte ki a következő szezonra, ahol megkezdődhetett a nagy utazása. Összesen 23 meccs jutott számára az utánpótlásnál, mert az épp harmadosztályú felnőtt csapatnál menesztették az edzőt, és kellett egy ideiglenes megoldás az idény utolsó három mérkőzésére. Az elmérgesedett helyzet az öltözőn belül megkívánta, hogy egy ismerős arc álljon a brigád élére. Lieberknecht kéznél volt, így megkapta az esélyt, és az első perctől kezdve megtalálta a hangot a játékosokkal, akik közül jó néhány még a csapattársa volt az előző évben.

Első meccsén a feljutásért küzdő Fortuna Düsseldorf ellen játszottak döntetlent hazai pályán. A korábbi közönségkedvenc Lieberknecht azonnal képes volt a nézőket is bevonni a mérkőzésbe, és újra megtelt élettel az Eintracht-Stadion. A nem várt siker jó hatással volt mindenkire, amit ezt követően a későbbi bajnok FC Rot-Weiß Erfurt otthonában aratott egygólos győzelem is nagyon jól megmutat. A zárófordulóban a Borussia Dortmund tartalékcsapata ellen tudták otthon tartani a három pontot és a több mint 21 ezer néző hatalmas tapsviharral tisztelte meg az egykori játékost, aki most a csapat megmentésére sietett. Három forduló alatt hét pont és a szurkolók osztatlan imádata, ennyi elég volt a vezetőségnek, hogy a nyáron ne akarjanak új edzőt keresni, s véglegesítsék Lieberknechtet, bízva a szebb jövőben.

Talán a klub legjobb döntését hozta ekkor Sebastian Ebel, akit fél évvel korábban választották meg elnöknek. Ő maga állt be Lieberknecht mögé, akit a sportigazgató is mindenben támogatott és közösen indították el azt a projektet, aminek hatalmas céljai voltak. A nyár folyamán komoly átalakulás történt a keretben, mert pénz nem igazán volt a klub számláján – ekkor történtek az első komolyabb renoválási műveletek a stadionon –, viszont lejáró szerződésű, sokat kereső játékosok annál inkább akadtak a keretben, akiket el is engedtek. Javarészt fiatal tehetségekbe akartak fektetni, illetve a Lieberknecht által jól ismert utánpótlásra alapozva igyekeztek építkezni. Az első teljes szezonja nem sikerült a legfényesebben a mesternek, ám a vezetőség hite nem rengett meg benne egy pillanatra sem. Az Ebel, Arnold, Lieberknecht trió tudta, hogy a hosszú távú tervekhez először a megfelelő keretet kell kialakítani, majd utána jöhetnek az eredmények. Végül a 2008-09-es szezont a 13. helyen zárta a Braunschweig, főleg a hazai pályán – egy meccs kivételével telt ház előtt – mutatott nagyon stabil teljesítményének.

Újabb nyár, újabb keretátalakítás, ahol a tervekbe nem illeszkedő játékosokat újfent a fiatalabb korosztállyal pótolták. Itt már látványosan kezdett kirajzolódni, hogy mit is szeretne játszatni a csapatával a mester. A 4-4-2 két védekezőbb felfogású belső középpályással és a 4-1-4-1 váltakozott Lieberknecht kezdői közöttt, ellenféltől függően. A taktika kezdte hozni az eredményeket is, aminek a végén a csapat a negyedik helyen zárt.

 

Lieberknecht Kumbela

 

Következett az első igazi áttörés, vagyis a 2010-11-es szezon. Ekkor került fel a keretbe egy bizonyos Karim Bellarabi is az utánpótlásból, illetve visszatért az a Domi Kumbela, aki éveken keresztül a leggólérzékenyebb csatára lesz a kék-sárgáknak. Végre kezdett összeállni Lieberknecht „személyre szabott” kerete. Ez a szezon hozta meg a végleges rendszert, ami végül bajnoki címig repítette a csapatát. Kiemelkedőek voltak elöl és hátul is, magasan a legtöbb lőtt és messze a legkevesebb kapott gól szerepelt a gárda neve mellett, kétség nem férhetett a végső sikerükhöz. Egy sokat mondó adat a szezonból, hogy milyen jól is ment az Eintrachtnak ebben a szezonban idegenben. Ebben az idényben csupán két csapat tudott az otthonától távol pozitív gólarányt összehozni, a Hansa Rostock (+6) és a Braunschweig (+23). A Jahn Regensburg a 34 idegenben szerzett pontját már nullás gólkülönbséggel szerezte. Rajtuk kívül pedig mindenki mínuszos volt, ami nagyon jól megmutatja, hogy mekkora előny volt ezen a szinten a hazai pálya.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

VISSZATÉRÉS A MÁSODOSZTÁLYBA

Négy szezon kellett a harmadik vonalban, mielőtt sikerült volna újra elérni a magasabb osztályt, így viszont a feltételek adottnak tűntek egy hosszabb jó szereplésre a Bundesliga 2-ben. A célkitűzés egy stabil középmezőnybeli helyezés volt, ám az ősz nem indult túl könnyen. A sok bekapott gól erősen elgondolkodtató volt Lieberknecht számára, aki ezáltal sokszor módosította a felállást is, a kezdőben sem volt igazi állandóság. A télen aztán úgy döntöttek Ebellel és Arnolddal, hogy szükség lenne egy vezérre a védelembe. Egy olyan játékos, akinek akár magasabb szintű tapasztalata is van. Ekkor került képbe a VfB Stuttgartban mellőzött Ermin Bicakcic. A bosnyák belső védő játszott a Bundesligában is, és a sváboknál eladó listán volt. A vétel nagyszerűen bevált, mert nagyon gyorsan ő lett az edző meghosszabbított keze a pályán. Stabilizálta a hátsó alakzatot és rendre képesek voltak megállítani az ellenfeleket, s kapott gól nélkül lehozni jó néhány mérkőzést. A 34. forduló után a 8. helyen zárta a Lieberknecht csapat az idényt. Többet nem is várhattak volna, teljes volt a siker az újoncnál. Nem fenyegette őket a kiesés, sőt a tavaszra magabiztos győzelmek jellemezték a csapatot, ami jó előjelként szolgált a jövőre nézve.

 

Lieberknecht Bicakcic

 

2012 nyarán az állandóság volt a fő szempont. Igyekeztek egyben tartani a keretet és csak minimális változásokat eszközölni. A mezőny eközben komolyan megerősödött olyan kiesőkkel, mint a Hertha BSC, az 1. FC Köln, illetve az 1. FC Kaiserslautern. A nyitó fordulóban máris a kölniek látogattak az Eintrachthoz, ám az élvonalból búcsúzó csapat kapitulált, és ez volt az első állomása a Braunschweig veretlenségi sorozatának.

Az „oroszlánok” egészen november végéig veretlenek maradtak, tíz győzelem mellett négy döntetlent számolva. Ez nagyban megalapozta a feljutásért folyó harcban való jó pozíciójukat, csak a fővárosi alakulat, a Hertha tudta velük tartani a lépést, a berliniek végül magabiztosan nyerték meg a bajnokságot is.

Az Eintracht őszi sikersorozata egy olyan jól sikerült menetelés kezdete volt, amelynek emlékezetes állomása a 31. fordulóban az Ingolstadt elleni idegenbeli bajnoki volt. Tízpontos előnnyel utaztak a tét nélkül játszó bajorokhoz, ami azt jelentette Lieberknechtéknek, hogy egy győzelem esetén feljutnak az élvonalba. A kiegyensúlyozott mérkőzésen a vendégszektor végigénekelte a 90 percet, még a németországi viszonyok között is jelentős volt a “sárga tábor”. A ráadás percei zajlottak már, amikor a bosnyák Damir Vrancic szabadrúgása védhetetlenül vágódott a kapuba. “Robbant” a stadion, és a lefújás után egész Alsó-Szászország kék-sárgába öltözött.  A második szezon a második vonalban meghozta a feljutást, 1984 után újra Bundesliga mérkőzésre készülhettek Braunschweigben.

 

EGY ÁLOMMAL FELÉRŐ UTAZÁS ÉS AZ ELVÁLÁS

Kétezertizenhárom nyara az erősítéseket kellett volna, hogy szolgálja, ám a klub ekkor is nagyon szegény volt. Mindösszesen 1,55 millió eurót költöttek, illetve lejáró szerződésű játékosokkal próbálták felkészíteni a keretet a Bundesligára. Az esélyeik a nullával voltak egyenlőek, s ezt Lieberknecht is jól tudta, aki mindenhol úgy nyilatkozott, hogy nekik egy ajándék a Bundesliga-szereplés. Ő is és Ebel is mindvégig úgy állt ehhez a szezonhoz, hogy élvezzék a játékosok és a szurkolók is ezt a nem mindennapi alkalmat.

A kupaszereplést augusztus elején, az első fordulóban rövidre zárták, ám ez csak az első vereség volt a sorban. Az első négy bajnokin csak egy gólra futotta nekik, illetve négy zakóra. A válogatott szünet után hazai pályán a 1. FC Nürnberg ellen megszerezték első pontjukat, ám egészen októberig kellett várni az első sikerre. Ekkor a VfL Wolfsburghoz utaztak látogatóba, és Bellarabi, illetve Kumbela góljaival el is hozták a három pontot a „farkasok” otthonából. November elején a Bayer 04 Leverkusen, majd karácsony előtt nem sokkal a TSG Hoffenheim esett áldozatul az Eintracht-stadionban.

 

Lieberknecht Wolfsburg

 

A Valentin-nap után a HSV Hamburgot tudták két vállra fektetni, majd a dicsőséges március következett, amit a helyi újság előzőleg utolsó szalmaszálként emlegetett. Ebben a hónapban hat találkozót játszottak és csak Gelsenkirchenben kapituláltak a FC Schalke 04 ellenében, mellette négy döntetlent értek el és legyőzték az 1. FSV Mainzot. 

Áprilisban a Hannover 96 ellen gáláztak hazai pályán, ami a helyi rivalizálás okán a klub egyik legnagyobb sikere volt, majd „kiegyenesedett a csapat EKG-je” és egy ötös vereség-szériával búcsúztak az élvonaltól. Szép kaland volt, de a szakértőktől kezdve a szurkolókig bezárólag senki nem adott nekik reális esélyt a bennmaradásra. A klub azonban kitartott ekkor is Lieberknecht mellett, ami bizonyította, hogy ők is tisztában voltak a valósággal. Úgy voltak vele, hogy ez egy nagyon kifutott dolog csúcsa volt, és ideje lesz visszatérni a földre.

A következő három szezonban komoly harcot vívtak a feljutásért, és a 2016-17-es kiírásban a 3. hely is összejött, azonban a VfL Wolfsburg oda-vissza legyőzte a kék-sárga alakulatot, s így nem sikerült az újabb bravúr. Ez a bronzérem volt az utolsó pozitív élménye a klubnál Lieberknechtnek, ugyanis a következő idényt nagyon pocsékul kezdték és ő maga is kezdett beszürkülni a csapat élén. A zárófordulóban aztán a Holstein Kiel otthonában egy hatost kaptak és vonal alá kerültek. Ebel kénytelen volt a sikeredzőt kirúgni és újjáépíteni csapatát a harmadik vonalra készülődve. Két nappal a 10. évfordulója után tehát menesztették Torsten Lieberknechtet, azonban a braunschweigi szurkolók körében örökké hős marad az egykori játékos.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x