Az angol elhárítás

Beindult Harry Kane, egy-egy, a csoportkörben szerzett győztes gólja után a németeknek is betalált Raheem Sterling, de mégiscsak a hátsó alakzat az, amelyik igazán nagyot alakít azzal, hogy mind az öt meccsén megóvta kapuját a góltól. Ismerkedjünk meg az angol betonvédelem tagjaival.

Fotó: Twitter (@England)


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Jordan Pickford

Pedig ha Nick Pope nem szenved súlyos térdsérülést, Pickford alighanem a kispadról figyeli az Eb-t, ám mert a márciusi három vb-selejtezőt végigvédő Burnley-kesztyűst május végén operálni kellett, az Everton kapusa visszafoglalhatta helyét a gólvonal előtt.

És bizony úgy teljesít a háromoroszlános emblémával díszített mezben, hogy cseppnyi kétség sem férhet hozzá, méltán övé a kapu előtti terület.

 

Fotó: Juan Mabromata/AFP/Getty Images

Nyilván némi elfogultságra is számíthat szövetségi kapitányától, minthogy Gareth Southgate-nek U21-es edzősködése idején is Pickford volt az egyese, ám ahhoz, hogy a 2018-as vb után egy újabb nagy tornán kezdődjön az ő nevével az összeállítás, kellett Pope sérülése. Már csak azért is, mert klubformája elég erős ingadozást mutatott. A két véglet illusztrálásához elég egyetlen ellenfél, a városi rivális Liverpool elleni két elmúlt szezonbeli bajnokit példaként megemlíteni: az elsőn, a Goodisonban a kiállítást megúszva tarolta le és tette taccsra Virgil van Dijkot (az esetében sokszor citált rossz döntéshozatal egy példáját bemutatva), hogy aztán januárban, az Anfielden hat védéssel (néhány igazán bravúrossal) járuljon hozzá a kékek történelmi győzelméhez (1999 után nyert ismét vendégként derbit az Everton). Ám ahogy közeledtünk a klubidény végéhez, egyszersmind a nyári kontinenstornához, úgy javult a formája, mintegy a remek versenyző voltáról tanúbizonyságot téve. A számok nyelvén: az utóbbi 19 klub, illetve válogatott fellépésén 13-szor nem kapott gólt. Saját bevallása szerint is kellett hozzá pszichológusa segítsége, s immár valóban nem azt az izgága, túlzottan is felspannolt Pickfordot látni a gólvonal előtt; miközben a szenvedélyes győzelmi vágy nem múlt ki játékából, sokkal érettebb, összeszedettebb, nyugodtabb, ami nyilvánvalóan jótékonyan hat az előtte játszókra is.

 

Kyle Walker

Ha van poszt az angol válogatottban, amelyre sárga irigységgel gondol a futballvilág (Rest of the World, ahogy a konzervatív angol mondaná), az a jobbhátvédé. Trent Alexander-Arnold, Kieran Trippier, Aaron Wan-Bissaka, Reece James, Tariq Lamptey, no és persze Walker is méltán tölthetné be – Gareth Southgate választása az utóbbira esett. Jóllehet úgy tűnt, őrségváltás zajlik, és az immár 31 éves Manchester City-védő kelletlen elbúcsúzhat a válogatott dressztől.

 

Fotó: Sam Lee (The Athletic)

Egy évvel a világbajnokság után Southgate legalábbis nem hívta meg addigi biztos emberét, aztán nem hívta meg másodszor sem, majd a harmadik kerethirdetéskor szintén nem. Ennek a fele sem tréfa, gondolhatta a beválogatását addig készpénznek tekintő klasszis, aki bizony akkor jött rá, mennyire hiányzik neki a címeres mez.

Tán az is megfordult a fejében, a világbajnokság után nem kellett volna azzal a kapitány elé állnia, szeretne inkább jobbhátvédet játszani, semmint jobb oldali belső védőt, de késő bánat, addigra már megtette.

Hanem a Cityben elkezdett annyira meggyőzően teljesíteni, hogy válogatottbeli mestere sem hagyhatta ki, bár idén januárban a megtáltosodó Joao Cancelo miatt csapattagsága klubjában is veszélybe került. Ám újra csak nekidurálta magát, és ha nem is cselez olyan ördöngősen, mint portugál társa, ha nem is ad be úgy, mint Alexander-Arnold vagy Trippier, elképesztő gyorsaságát, fizikai erejét, egyre megbízhatóbb játékát mindennél jobban becsülik edzői. Manchesterben és az angol válogatottban egyaránt.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

John Stones

Ha van, aki tudja, milyen mélyen lenni, az Stones. A nagy reményekkel, és annál is nagyobb summáért szerződtetett belső védő (50 millió fontos vételárával a földkerekség második legdrágább védőjévé vált 2016 nyarán) az idei szezon első két hónapját javarészt a kispadon töltötte, és nem úgy tűnt, lesz esélye a Rúben Dias, Aymeric Laporte kettős bármelyikét kiszorítani.

Ez a drága ember hat egymást követő bajnokit csücsült végig a kispadon, mígnem Laporte a Spurs elleni bizonytalankodása után, november végén a kezdőcsapatban találta magát, aztán az azt követő 15 PL-találkozón a City vele és Diassal hátul 14-szer nyert, mindössze három gólt benyelve.

Bent is ragadt a csapatban, a hajrában csak azért nem, mert a bajnokságot időközben megnyerő City fontosabbnak találta a BL-ben is csúcsra érni, Guardiola ott számított inkább rehabilitált angoljára. Ugyanezt tette vele Gareth Southgate, s egyre nyilvánvalóbbá vált, a háromoroszlános válogatott nem állhat fel másképp, mint Stonesszal és Maguire-rel a védelem közepén. Az eredmény: clean sheetek sora. Mit mondjunk, ahhoz képest, hogy Stones két éve, egy ugyancsak mély hullámvölgy közepette még azt találta mondani, ha lesz egyszer búcsúmeccse, azon legfeljebb az anyja és az apja jelenik meg, elég markáns fejlődés.

Fotó: The Guardian

Harry Maguire

Az sem volt ugye biztos, hogy részt vehet az Eb-n, a bajnoki hajrában összeszedett bokasérülése előbb az Európa-liga-döntőről, majd a felkészülési mérkőzésekről száműzte, hovatovább a horvátok, valamint a skótok elleni Eb-mérkőzéseken is hiányzott. Hanem a csehek ellen visszatért, a clean sheet után pedig boldogan felelhetett az újságírók kérdéseire, amelyek közül egy sem volt olyan kellemetlen, mint néhány éve csapattársáé.

A 2018-as világbajnokság előtt történt, hogy az egyik sajtótájékoztatóra belopakodó Jamie Vardy a szót magához ragadva szegezte neki a kérdést: „Jamie Vardy vagyok a Vardy Newstól. Azt szeretném megkérdezni Maguire úrtól, hogy mekkora a feje kerülete?” Hogy sértődés helyett nevetés fogadta az elképesztően pofátlan geget, a két honfitárs pedig később vállvetve küzdött a vb-címért, jól mutatja, Gareth Southgate mennyire baráti, családias, bajtársias légkört teremtett, az viszont, hogy Maguire idén Eb-trófeáért küzdhet, egy éve még elég bizonytalannak tetszett.

Októberben épp a jelenlegi elődöntőbeli ellenfél Dánia vendégeskedett a Wembleyben NL-mérkőzésen, amikor az élete legpocsékabb játékát nyújtó Maguire-t már az első félidőben kiállította a spanyol játékvezető. Rossz átadások, elkésett belépők, hamarjában begyűjtött két sárga – ahhoz képest persze, hogy hat héttel korábban még a szabadságáért küzdött egy görög bíróságon, érthető, hogy szanaszét voltak a gondolatai. A tavalyi, míkonoszi eset elég szövevényes. A United védője szerint azért tört ki verekedés a görög sziget egy szórakozóhelyén, mert lánytestvérét partidroggal elkábították, ami alaposan felzaklatta Maguire társaságát, az időközben megjelenő, őket letartóztatni próbáló civilruhás rendőröknek meg azért állt ellen, mert azt gondolta róluk, bűnözők, akik el akarják őket rabolni. A rendőrség verziója persze egészen másképp festett, szerintük az angol miután fizikailag szembeszállt a hatósággal, ellenállva a letartóztatásnak, megpróbálta őket megvesztegetni. Maguire-t a szíroszi bíróság végül 21 hónapos és tíznapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte (az angol fellebbezett a verdikt ellen).

 

Fotó: Twitter

Nem csak a törvényszék, a futballtársadalom ítéletével is meg kellett már küzdenie, legelébb is azután, hogy a 80 milliós árcéduláját elég hevesen kezdte el megkérdőjelezni a többség. Első manchesteri szezonja már csak ezért is vegyes képet mutatott, és ugye a második sem indult fényesebben, az ominózus Dánia elleni válogatott találkozót megelőző, Tottenham elleni szerencsétlenkedése ugyancsak rombolta renoméját (a Spurs 6-1-re nyert az Old Traffordon).

Lelkierejét, tartását, küzdenitudását, valamint edzői feltétlen bizalmának helyességét dicséri ugyanakkor, hogy az irdatlan mélységből visszakapaszkodva összességében remek klubszezont produkált, az Eb-n ugyancsak magabiztos, stabil védőjátékát az ukránok elleni, negyeddöntőbeli góllal fejelte meg.

Szó szerint.

 

Luke Shaw

Nem csak saját magát kapta össze Maguire, klubtársának ugyancsak rengeteget segített. Shaw-t José Mourinho mondhatni teljesen kikészítette, lelkileg megtörte manchesteri tatárjárásában – na jó, csak a végén pusztított, az első két szezon két trófeájával, illetve bajnoki ezüstjével jócskán adott is az övéinek –, a balbekkre zúduló egykori kritikaözöne pedig az egyik brit rádióadó szakértőjeként sem hagyott alább: „Szögletei kritikán aluliak voltak”, fejtegette az AS Roma újdonsült trénere az angolok csehek elleni győzelmét követően, bár manchesteri időszakában ennél is kíméletlenebb volt játékosával.

„Az én agyam dolgozott az ő testében. Minden egyes döntést én hoztam helyette”, kommentálta teljesítményét Mourinho egy Everton elleni mérkőzést követően 2017-ben, egy év múltán pedig úgy indokolta lecserélését: „Luke, nem tehetek róla, ez a bizalomról szól, és arról, elég jó vagy-e.” Sokak szerint Shaw Mourinhónál eleve hendikeppel indult amiatt, hogy 2014-ben a Chelsea helyett a Manchester Unitedet választotta, bár akkor Mourinho amondó volt, nem akarták mindenáron megszerezni a 18 éves szupertehetséget. „Ha egy fiatal fiúnak kifizetjük azt az összeget, amit kért, saját magunkat végezzük ki. Azzal az öltözőn belüli egységet öltük volna meg.”

 

Fotó: Teamtalk.com

Mindezek ellenére Mourinho az Old Traffordon lehetett volna türelmesebb, vagy egyszerűen csak kíméletesebb balhátvédjével, miután Shaw második manchesteri idényében, egy PSV elleni BL-csoportmeccsen kettős lábszártörést szenvedett, egy évet volt kénytelen kihagyni. Megjárta a poklot, mégis visszatért, aztán a mourinhói kiátkozásból szintén, jelenlegi edzői, Ole Gunnar Solskjaer és Southgate segítségével pedig újra a régi. Illetve, dehogy a régi. Elvégre 20 évesen még csak ígéret volt, ma, közel a 26-hoz, három igen értékes Eb-gólpasszal a lábában sokkal több annál. Világklasszis.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
DelJuve
23 napja

Sziasztok!
Tény, az Angolok kerete brutál erős.
Hátul érdrmes kiemelni, hogy a jobb oldalon City-s a bal oldalon United-es a hátsó 4es.
Így összhangban vannak-ismerik jól egymást.
A támadó szélsők(wingers)nagyon gyorsak…és H.Kane multifunkcionális…elől-visszább-bal és jobb oldalon is feltűnik.
Olasz szimpatizáns vagyok, szurkolók nagyon az Olaszoknak.
De ez az Angol csapat kemény dió lesz!
Míg az angolok hajtanak végíg a 90petc alatt, addig az olaszok szeretnek ellustulni.
A másik(2) gond az olaszoknál Spinazzola sérülése és hogy elég idősek-korosak a játékosok főleg Chiellini(36) és Bonucci(34).
Ez gond lehet a gyors-fiatalos angolokkal szemben.
A spanyol meccs is csak a szerencsének köszönhető.
Vagy 2-1re nyernek az angolok(sajnos) vagy 2-2(esetleg 1-1)és 11esek.

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x