Az argentin ékkő – Emiliano Buendía

A nyár egyik legnagyobb meglepetését keltette, hogy a Premier League egyik legintelligensebb futballistája, a társait rendre jobbnál jobb labdákkal kiszolgáló Emiliano Buendía maradt a kieső Norwich-ban. Íme, az argentin karmester története, amely aligha a Championshipben ér véget.

Szokásán, hogy a szezon első meccsén viselt mezét odaadja a szüleinek, ezen a nyáron sem változtatott Emiliano Buendía, noha a legutóbbi élmény kevésbé dicsőséges. Egyfelől persze ünnepi alkalmat örökített meg az a Norwich-dressz, mert mégiscsak bemutatkozhatott benne a Premier League-ben, másfelől viszont a Liverpool négy gólját nézhette végig azt viselve. Ami azt illeti, mindjárt az első félidőben beszedett négyet az újonc.

 

„Nem volt jó érzés, akkor ráadásul úgy nézett ki, lehet belőle nyolc vagy tíz is, mert a Liverpool nem nagyon akart lassítani. Az volt bennünk, csak érjünk be az öltözőbe, és beszéljük át gyorsan a történteket. A második félidő, azzal, hogy gólt szereztünk és nem kaptunk, valamennyit javított a közérzetünkön.”

 

A Norwich mentségére váljék, az Anfielden a Barcelona és a Manchester City is benyelt már négyet, de amit akkor sejteni lehetett, hogy a „kanárik” piszkosul megszenvednek majd a Premier League-tagság megőrzéséért, bejött. És bár hiábavalónak bizonyult az a rengeteg erőfeszítés, amellyel a Norwich igyekezett megragadni a legmagasabb osztályban, a végül viszonylag rövidnek bizonyuló utazás minden egyes, még a számos kapott góllal kikövezett etapjait is irtóra élvezhették a sárgák. Emiliano Buendía feltétlenül.

Az argentin középpályás játéka revelációként hatott. Mintha csak a régmúlt egy szuperelegáns karmestere időutazva néhány évtizedet csöppent volna ide a jelenbe, úgy osztogatta kedvére a fo(ri)ntos labdákat. A hasonlat annyiban persze sántít, hogy az egykor a középkörből kevés mozgással irányító játékmesterekkel szemben Buendía szétfutotta magát, ahogy az egy modernkori középpályástól illik.

Helyesebb persze valahogy úgy fogalmazni, progresszívan futott, védekezésben lelkesen visszatámadva, megfelelve a taktikai utasításoknak.



A SZÁMOK NYELVÉN

Az egész Premier League-ben az ötödik volt a gegenpressingben megszerzett labdákat tekintve, meccsenként átlagban 3,52-szer kaparintotta meg. A 210 visszaszerzett labdájának 37 százalékát az ellenfél térfelén gyűjtötte be, meccsenként majd’ másfelet egyébként a rivális támadóharmadában, annak a 134 szabad labdának pedig, amelyre ellenlábasával startolt rá, a 38 százalékát ugyancsak megszerezte, nem rossz az egy törékenynek tűnő, mindössze 172 centi magas labdaművésztől. És nem is azért szeretjük persze. Hanem amit azután tesz, hogy a lába előtt van a laszti. Eleve félelmetesen jól lát a pályán, ami annál is nagyobb dolog, általában oda is küldi a labdát, ahova szánta. És nem az ötméteres szimpla passzokat, hanem a meredekebb átadásokat, be a védők közé, a sorokon át, mindjárt ziccert teremtve.

 

„Iniestát bálványozva nőttem fel (nyilatkozta korábban a The Athleticnek, ami mindjárt némi magyarázatul szolgál játékmódjára). Ő az álomfutballista. Nem olyan rettenetesen gyors, magas vagy erős, mégis bámulatos, a gondolkodása, cselekvőképessége annyira gyors, hogy mindenkit megver.”

 

Ha Buendía nem is Iniesta, kivételes képességű labdarúgó. Az elmúlt idényben 83-szor hozta helyzetbe társait (nem ziccerbe, „csak” helyzetbe), az idén máris 27-szer, mindkét adat az élmezőnybe helyezi. De ha a progresszív passzokat vesszük (az számít annak, amelynek következtében jelentékenyen előrébb jut csapata, az ellenfél térfeléről indítva az akciót például legalább tíz méterrel közelebb a kapuhoz), mérkőzésenkénti 7,42 átadásával Bruno Fernandes mögött a második legjobb volt a Premier League-ben. A pontossággal sem akadt olyan nagy gond: az összes sorozatot tekintve 39 találkozón szerepelt az elmúlt idényben, 1425 passzának 80,49 százaléka bizonyult pontosnak, a 462 előre irányuló átadásának is majd’ 72 százaléka. Láttunk már rosszabbat. És még egy utolsó passzadat: lövést előkészítő átadásból is futotta tőle 71-re, meccsenként 2,2-re, ennél jobb mutatóval csak a brightoni Pascal Gross bírt.

Ez, valamint a német iskola Daniel Farkéval is kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy megmeneküljön a Norwich, mert ugyan mindvégig tetszetősen, hátulról, rövid passzokkal építkezve igyekezett érvényesülni, a kraft, a PL-ben szükséges kőkeménység, no meg egy-két minőségi igazolás hiányzott a csapatból.

És ha ahhoz nem is volt elég Buendía, hogy bent maradjon, ahhoz bizony kellett, hogy egy évvel korábban bajnokként feljusson. Elég hozzá egyetlen adat: abból a nyolc másodosztályú bajnokiból, amelyen hiányzott az argentin, egyet sem nyert meg a Farke-alakulat. És nem csak a meccsenkénti két és fél helyzetet teremtő játéka hiánya miatt, hanem mert nélkülöznie kellett dicséretes munkamorálját, küzdőszellemét.

 

„Már gyerekként fanatikus sportrajongó voltam, teniszeztem, kosaraztam, rögbiztem, úgyhogy nem félek a harctól. Futni is ugyanannyira szeretek, mint játszani. Kemény munka nélkül nem nyerhetsz. Le kell támadni, mielőbb visszaszerezni a labdát. Az angol futballban amúgy sem lehet lassítani. Ez egy őrült hajtás. Hogy bírjam, abban sokat segített, hogy Argentínában szocializálódtam. Street futballnak hívtuk, ahogy a koszos, földes pályákon, sokszor két fát kapunak kijelölve játszottunk, állandó csatákat vívva, veszekedve, trükközgetve, időnként négy évvel fiatalabbak, máskor három évvel idősebbek közt játszva. Ebből a káoszból nő ki az argentin futballisták többsége.”

 

Néhány dolgot azért meg kellett szoknia azután, hogy 2018 nyarán mindössze másfél millió fontért megérkezett a spanyol ligából. Például azt, hogy az angolok hatkor vacsoráznak, a latinok ugyebár késő este. Mire hazaért a szállodájába, rendre megéhezett, de alkalmazkodott. Profi módjára, ahogy a futball minden egyes szegmensét kezeli. Elkezdett a táplálkozási szakértőkkel és az erőnléti edzőkkel dolgozni, hamar eljutott így fizikailag az Angliában kívánatos szintre, az pedig, hogy a Norwich elemzőinek tanácsait személyesen is kikéri a soros ellenfelek kapcsán, analitikus, aprólékos, a mindig jobbra törekvő személyiségét mutatja.

11 éves volt mindössze, amikor a Real Madrid próbajátékra hívta, köszönhetően az egykori remek futballista, a Mar del Plata-i klubtulajdonos Juan Esnáider jó európai kapcsolatainak. Szüleit hátrahagyva, gyerekként kellett megküzdeni a család hiányával, honvággyal, az új környezet igen magas elvárásaival, nem is sikerült neki. A blancók úgy döntöttek, nincs szükségük az időközben 13 éves kamasszá cseperedő Buendíára, a pofon azonban még erősebbé tette, és ha nem is a nagy Madridba, és nem is azonnal, de visszatért a spanyol fővárosba: nyolc évig viselte a Getafe mezét.



A nyáron pedig az újabb gyomrosból is felállt. Elvégre, ha tippversenyt rendeztek volna, hogy a Premier League-től búcsúzó három klubból melyik játékos az, aki bizonyosan nem követi csapatát a Championshipbe, azt nagy fölénnyel Emiliano Buendía nyeri. Az egyik angol honlap meg is szavaztatta olvasóit arról, megy vagy marad szerintük Buendía. 64 százalékkal nyert az „eligazol” opció. A Leeds, a Palace és az Aston Villa is a kérők között szerepelt, de az olyan topklubok, mint az Arsenal és a Liverpool is szóba kerültek, szurkolóik legalábbis kitörő örömmel fogadták volna a norwich-i karmester érkezését. Mégis maradt, ami nem szegte kedvét.

 

„A klubom tudja, hogy a világ legjobb bajnokságában akarom folytatni, a Premier League-ben (nyilatkozta még szeptember közepén, az átigazolási periódus hajrájára fordulva). Amíg azonban a Norwich játékosa vagyok, minden erőmmel a klub sikeréért küzdök.”

 

Buendía végül maradt, és tartva a szavát rajta aztán nem múlik az újbóli feljutás.

A hét fellépésén kialakított 27 helyzet, gólja és két gólpassza arról árulkodik, megbarátkozva ismét a Championshipbeli-szerepléssel egyedül az motiválja, hogy jövőre ismételten a PL-re készülhessen.

 

„A 2018–2019-es szezonban senki sem gondolta, hogy bajnokok lehetünk, de megnyertük a másodosztályt, ezzel szemben idén mindenki úgy véli, megnyerhetjük, ami egy másfajta nyomást eredményez, de bírjuk. Ez a klub megérdemli, hogy az élvonalban szerepeljen.” 



DECEMBER CSILLAGA

Amióta az Opta méri a különböző adatokat (a 2003–2004-es szezontól), mindössze egyszer fordult elő a PL-ben, hogy egy játékos egyetlen hónapban 29 helyzetet legyen képes kidolgozni társainak. Ezt a játékost Emiliano Buendíának hívják.

Íme, az élmezőny:

  • Emiliano Buendía 29 helyzetteremtés (2019. december)
  • Cesc Fabregas 26 (2007. április)
  • Steven Gerrard 26 (2007. december)
  • Florent Malouda 26 (2010. november)
  • Dimitri Payet 26 (2016. december)

MEGKÉRIK AZ ÁRÁT

A Norwich-nál az volt az üzletpolitika a nyáron, ha egy játékos árát megfizetik, távozhat, elkótyavetyélni azonban nem fogják az értékeket. A 25 éves Ben Godfrey 25 millió fontért elmehetett az Evertonba, de a Liverpool a balbekk Jamal Lewisért felajánlott 10 millió fontját elutasította a Norwich (a Newcastle ennél jobb ajánlatát már nem). Így aztán bár Buendíáról, valamint a mezőnyre ugyancsak jó benyomást tevő Todd Cantwellről nem sokan gondolták, hogy maradnak a Carrow Roadon – mégis így lett, és vállvetve harcolnak az újbóli feljutásért. A harmadik hely és a hatmeccses veretlenségi széria elég reményteljessé teszi a küldetést.

5 1 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x