Az Arsenal megmentői: Saka, Smith Rowe, Martinelli

A pokolból a mennybe? Ha ezzel azért még érdemes is várni, az Arsenal az elmúlt három fordulóban igazolta, sokkal többre képes annál a vérszegény futballnál, mint amit a szezon jelentős részében mutatott – köszönhetően elsősorban három különleges tehetségének.


(X) REGISZTRÁLJ, HÍVD MEG A BARÁTAIDAT AZ UNIBETHEZ, ÉS SZEREZZ INGYENES FOGADÁST, BEFIZETÉSI BÓNUSZT ÉS BÓNUSZPÉNZT!


 

Az Arsenal 14 játéknap elteltével – közvetlenül karácsony előtt, nyakig benne egy hétmeccses nyeretlenségi szériában – 14 pontot gyűjtve a 15. helyen állt a Premier League-ben, négy pontra mindössze a kieső helyen tanyázó Fulhamtől. Miközben az addigra nyolc vereséget elszenvedő „ágyúsok” amiatt is szégyenkezhettek, hogy az 1974–1975-ös szezon óta a legpocsékabb idénykezdetüket produkálják, bennük a tőrt alaposan megforgatva Alan Shearer a BBC sokmilliós nézőközönsége előtt azt találta mondani, nem olyan biztos benne, hogy a londoniak ezzel a kezdőcsapattal és ezzel a hozzáállással bennmaradnak az élvonalban. A megbotránkoztatóan túlzónak tűnő megjegyzésnek az addig látottak alapján volt azért alapja: egy támadásban teljesen tanácstalan Arsenal kínlódott hétről-hétre, elöl az abszolút formán kívüli Pierre-Emerick Aubameyanggal.

Alátámasztandó a látottakat, csupán néhány adat: az addigi utolsó, Everton elleni bajnokin mindössze két kaput eltaláló kísérletre futotta Mikel Arteta csapatától, a második félidőben, hátrányban egyre sem; az volt a csapat hetedik veresége tíz bajnokin; a szezonban addig meccsenként 1,9 helyzetet teremtett mindössze (nem Aubameyang, az egész csapat); 797 perc tel el úgy eközben, hogy képtelen volt akciógólt szerezni. Ilyen siralmas helyzetben veselkedhetett neki a karácsonyi meccsdömpingnek, ami ugyancsak nem ígérkezett könnyűnek: a Chelsea elleni derbit követően brightoni és birminghami (WBA) vendégeskedésre volt hivatalos az észak-londoni had – de vajon az unott Williannel, Pépével terhelt társaság képes lesz feltámadni? Ahogy azt sokan mások, Arteta sem tudta elképzelni, következésképp valahára változtatott. Dobta a fáradt duót, és bevetette a saját nevelésű Emile Smith Rowe-t, valamint a súlyos térdsérüléséből felépülő Gabriel Martinellit, és láss csodát, világ, a Saka, Smith Rowe, Martinelli, Lacazette négyessel támadó Arsenal hármat vágott a Chelsea-nek, Lacazette helyett Aubameyangot használva centerben nyert 1–0-ra Brightonban, majd 4–0-ra a West Bromwich otthonában – akkor épp Martinellit pihentetve.

Durva leegyszerűsítés volna vajon az addig is kiváló Bukayo Saka mellé terelt Smith Rowe és Martinelli játékával indokolni az ágyús kivirágzást? Aligha.

Mert bár Kieran Tierney egyre inkább Andy Robertsont idézi, Dani Ceballos szakítva ingerült játékával a benne rejlő őstehetséget igyekszik inkább kiaknázni, a nyáron még kölcsönjátékban gondolkodó, nemrégiben azonban szerződést hosszabbító Rob Holding egyre inkább bástya hátul, ahhoz bizony, hogy az Arsenal lassú csapatból lendületessé, ötlettelenből kreatívvá, közönyösből motiválttá váljon, a Saka, Smith Rowe, Martinelli trió fiatalos hevülete kellett.


Bukayo Saka

Lehet, hogy sokaknak az igazi megnyugvást Pierre-Emerick Aubameyang szerződéshosszabbítása jelentette, meglehet, mások a madridi Thomas Partey megszerzésének hírétől lejtettek örömtáncot a nyáron, a távoli jövő szempontjából azonban egy másik tavalyi esemény bizonyult a legígéretesebbnek: Bukayo Saka röghöz kötése. A 19 éves szupertehetségről Mikel Arteta nem átallotta kijelenteni,

minden olyan értéket megtestesít, ami ennek a klubnak fontos. Hogy mi lehet az? Alázat, szorgalom, vállalkozókedv, játékosság többek közt.

Hogy mindez mennyire összpontosul benne, az 2019 szeptemberében, az Eintracht 3–0-s frankfurti legyőzésekor mindjárt bebizonyosodott, amikor első gólját szerezte az Arsenalban (a másik kettőt meg előkészítette…) „Figyeljenek oda rá!” – üzente meg a nagyérdeműnek Sakát átkarolva Aubameyang, de a PL-ben addig mindössze hét játékpercig jutó Saka reakciója is sokat sejtető volt: „A kulcs a bátorság. Nem lehet mindig csak az egyszerűt játszani.” Azóta is igazolja, neki eszében sincs. Rendre bevállalja a cseleket, a rizikós passzokat, megindulásai, labdacipelései után rendre veszély kerekedik az ellenfél kapuja előtt. 33 kapura tartó lövéssel próbálkozott már idén a Premier League-ben, 11-szer pontosan célzott, a kísérletekből háromszor született gól. 16 lehetőséget teremtett társainak, 42 cseléből 24 bizonyult sikeresnek, a feltámadással felérő Chelsea elleni rangadón 84,2 százalékos pontossággal passzolt a „kékek” térfelén (a legjobb mutatót produkálva a meccsen), ő futotta a legtöbbet a mezőnyben (11,5 km-t). Az előző szezon kezdete óta pedig 22 gólban volt benne valamennyi sorozatot tekintve (hét gól, 15 gólpassz), a 20 év alattiak közt csak Mason Greenwood büszkélkedhet több kanadai ponttal (25).

Liam Brady, a klub legendás játékosa és korábbi akadémiai vezetője mondta róla: „Mindig is nagyon gyors volt, ifi kora óta azonban a játékintelligenciája is sokat javult, noha azt vele születettnek gondoljuk.” Nem csak a futballja intelligens azonban, civilben is az. Futballrajongó családba született, édesapja a Newcastle Unitedért és Alan Shearerért volt oda, így aztán örömmel furikázta fiát az Arsenal edzőcentrumába abban a reményben, hogy egy nap profi labdarúgóvá válik. A futball sosem jelenthetett azonban prioritást a tanulással szemben: miközben Bukayo edzett, bátyja Yomi plusz órákra járt. Ma már a Readingi Egyetemen tanul, és feltehetőleg Bukayo is oda járna, ha nem lakozik benne annyi futballtalentum.


Emile Smith Rowe

Arteta hiába próbálkozott tízesben Williannal, Lazacette-tel, Joe Willock-kal, egyikük sem működött, mígnem bedobta Alekszandr Hleb „reinkarnációját”. Minthogy a 20 éves dirigensnek természetes közege a középpályások és a center közti összekötő terület, vele egy csapásra gyorsabbá, kreatívabbá, veszélyesebbé vált az Arsenal támadójátéka. A Brighton és a WBA legyőzésétől nyilván nem szabad hanyatt esni, de hogy valami biztató megcsillant, az kétségtelen. Emile Smith Rowe jóvoltából is. 

Arteta már júliusban arról beszélt, izgatottan várja a vele való közös munkát, annál is inkább, mert a Huddersfieldben töltött tavaszt elég jól megnyomta, a Championship-alakulat szurkolói körében hamar kedvenccé vált a tízesként ficánkoló játékmester – azon a poszton, ahol amúgy is szűkében volt az Arsenal.

Számos klub szerette volna persze kölcsönvenni, a Huddersfieldnek azzal is sikerült riválisait megelőznie, hogy garantálta, Smith Rowe-t a pálya közepén, tízesben, esetleg a nyolcas poszton szerepelteti. „Emile félénk, introvertált kölyöknek tűnt, de amint pályára lépett, kinyílt. Szupertehetséges. Gyufásdoboznyi területen is talál helyet” – dicsérte huddersfieldi edzője, Danny Cowley, akit ugyancsak lenyűgözött labda nélküli mozgása, no meg az, hogy egyre fittebbé válva a szombattól szombatig tartó heti három meccset is simán bírta. Tehetségével és munkamoráljával pedig csapattársait is hamar megnyerte magának. 

Energia, intelligencia, strapabírás – ez Emile Smith Rowe, de nem egyedüli klasszisjelöltje a 2000-es korosztálynak. Az bizony elég erős brit honban Phil Fodennel, Callum Hudson-Odoi-jal, Jadon Sanchóval, akik persze sokkal inkább letették már névjegyüket a topfutballban (amúgy meg nem véletlenül nyert ez a korosztály U17-es világbajnoki címet).

Ahhoz persze, hogy az Arsenal kihasználja Smith Rowe különleges képességeit, Artetának végleg szakítania kellett a 3–4–3-as formációval, amelyben nincs helye tízesnek, a 4–2–3–1-es játékrendszerben viszont annál inkább. Emile Smith Rowe márpedig lubickol a szerepben, a West Bromwich elleni második gólt – amelyik egy olyan rövid passzos játékból született, amely az Arsene Wenger-féle Arsenalt idézte – maga készítette elő. Hurráhangulatra persze nincs még ok az Emirates-ben, a Brighton és a WBA azért mégsem a Liverpool és a City, de hogy a holtpontról elmozdult csikóival az Arsenal, kétségtelen.

 


Gabriel Martinelli

A júniusi, térdműtéttel járó sérülését követően december közepén az Everton ellen léphetett ismét pályára a brazil támadó – azt megelőzően márciusban az FA-kupában a Portsmouth ellen –, kellett hozzá, hogy az operáció utáni rehabilitációt valami elképesztő szorgalommal és elszántsággal végezze; ezek a tulajdonságok repítették másfél éve Európába. Mert bár 2015-ben némi megrökönyödést keltett Brazíliában, hogy a 14 éves Gabriel Martinelli a Corinthianst elhagyva a kis Ituanóba szerződik, játékos és családja minden egyes lépését előre eltervezte. Az egyéni edzések, a pluszmunka, a tinédzsereknél nem túl szokványos sérülésmegelőző gyakorlatok, a Martinellivel foglalkozó táplálkozási tanácsadó és a speciális étrend mind-mind azt a szent célt szolgálta, hogy a rendkívüli tehetség mielőbb az öreg kontinensre szerződjön, a lehető legjobb helyre. 

Ahogy a legtöbb brazil, Martinelli is futsalozott eleinte, így szúrta ki magának a Cor. Nyugdíjba vonuló édesapja, Joao azonban Ituba költözött családjával, a napi három órás utat pedig nem vállalta otthonától a Cor edzöközpontjáig. Az Ituanóban sem hagyott azonban alább Martinelli szenvedélyessége, minden egyes edzésbe a góllövés iránt érzett elementáris vággyal vetette bele magát.

Elképesztő ambícióval futballozott,

az Ituano utánpótlásában megvívott 94 mérkőzésén 64 gólt szerzett. Úgy tűnt, az európai álom hamarost valóra válik: a Manchester United 2015 és 2017 között négy különböző alkalommal hívta próbajátékra, ajánlatot mégsem tett neki egyszer sem. 2018 márciusában azonban bemutatkozhatott az Ituano első csapatában, nagyszájú tinikre jellemző bocsánatos kivagyisággal. „Mester, az első labdaérintésemből betalálok” – vetette oda a pályára lépés előtt edzőjének, ha ez nem is jött össze, valami hasonló igen: kiállíttatta magáról az egyik védőt, gólpasszt adott, a meccs utolsó labdaérintéséből pedig gólt szerzett. A bemutatkozáshoz méltón folytatta, meg is jegyezték róla: „Játéka, döntései nem egy tizenhét, hanem egy huszonhét éves játékosét idézik.” Aligha véletlen, hogy mielőtt az Arsenal 2019 nyarán lecsapott volna rá, 25 különböző klub jelentkezett be érte. Az „ágyúsok” nyerték a csatát, Martinelli pedig Nicolas Anelka óta az első olyan tizenéves futballistája az Arsenalnak, aki a bemutatkozó szezonjában tíz gól fölé jutott. És hol van még a vége?

 


A képek forrása: TheNationalNews

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: