Az ausztrál Aranygeneráció legjobbja – Tim Cahill portré

Rugby-családba született, kis híján világbajnokságokról maradt le, legjobb éveiben kihagyhatatlan volt az Everton kezdőjéből. A válogatottal mindent megnyert, amit csak lehetett, klubszinten hűséges maradt liverpooli csapatához, ahhoz az együtteshez, aminek gyerekként is szurkolt, így elkerülték az érmek, mégsem lehet hiányérzete senkinek vele kapcsolatban.

Kattints ide, és elérhetővé válik az Unibet megannyi kedvező kínálata!


 

A fiatal Cahill

Timothy Filiga Cahill 1979. december 6-án látta meg a napvilágot ír felmenőkkel is rendelkező angol édesapa és szamoai édesanya gyermekeként. Mindig is futballjátékos szeretett volna lenni, annak ellenére, hogy egy ízig-vérig rugby családba született, több rokona is profi rugby játékos volt szerte a világban. A futball iránti rajongása kistestvérét is megfertőzte, ő később a szamoai válogatott csapatkapitánya lett, ehhez azonban kellett édesanyjuk is, aki nem hagyta a fiúkat rugbyzni, mivel veszélyesebb sportnak tartotta, mint a labdarúgást.

Tim elszántságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy csupán ötévesen, az időeltolódás miatt egész éjjel virrasztott, hogy az angol bajnokság mérkőzéseit élőben nézhesse. Ekkor szeretett bele Gary Lineker játékába és a ’80-as évek egyik sikercsapatába, az Evertonba. Nem csak lábbal, de fejben is tehetséges volt, hiszen az éjjeli virrasztások után is képes volt remek eredményeket elérni az iskolában. Családja hatalmas áldozatot hozott Timért: szülei tízezer dolláros kölcsönt vettek fel, hogy fiúk elutazhasson Angliába, próbajátékra a Millwall együtteséhez. De nem csak a szülők hoztak áldozatot, hanem testvére is, aki kénytelen volt abbahagyni az iskolát és inkább munka után nézett, hogy vissza tudják fizetni szülei a kölcsönt. Cahill nem okozott csalódást családjának és 1998-ban aláírt a londoni együtteshez.

 

Cahill-gólöröm a Millwall játékosaként

 

A londoni évek

A Millwall korosztályos ifi-csapatait végig járva 2001 augusztusában mutatkozott be az angol másodosztályban. A Norwich elleni, 4-0-ra megnyert találkozón végig a pályán volt, a 66. percben csapata harmadik gólját ő szerezte (a negyedik gólt honfitársa és válogatottbeli csapattársa, Lucas Neill lőtte).

A Millwall akkori menedzsere, Mark McGhee bízott a 22 éves Cahillben, aki nem volt rest meghálálni a bizalmat. Habár londoni karrierjét 2002-ben komoly sérülés hátráltatta, a féléves kihagyás nem látszott meg az ausztrál játékán visszatérése után: a bajnokság utolsó négy mérkőzésén három gólt is szerzett, úgy, hogy csak az utolsó fordulóban volt a kezdőcsapat tagja.

A Millwall sikeres szériában volt ez időtájt: a 2001-es, másodosztályba való feljutást követően az újonc londoniak a negyedik helyet csípték el a tabellán, ezzel pedig rájátszásra jogosultak voltak, ahol a Birmingham 2-1-es összesítéssel ütötte el Cahilléket. Az ausztrálnak elvitathatatlan érdemei voltak csapata sikerében: 43 mérkőzésen lépett pályára és 13 gólt szerzett élete első felnőtt szezonjában.

A sérülését követően a 2003-2004-es bajnoki idényben már teljes értékű játékosnak számított, 42 meccsen 10 gól szerzett, köztük a Sunderland elleni FA Kupa elődöntőjének egyetlen találatát; a döntőben a Manchester United túl nagy falatnak bizonyult.

A remek londoni éveknek köszönhetően megnőtt a kereslet Tim Cahill iránt, több Premier League-klub is versenyben volt az ausztrálért, az Aston Villa 3,5 millió fontot sem sajnált volna a támadóért, a befutó végül Cahill kedvenc csapata, az Everton lett, a liverpooliak alig 1,5 millió fontért vásárolták ki szerződéséből.

 

A legsikeresebb időszak

Miután gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy a liverpooli csapat játékosa lett, Cahill kirobbanthatatlan volt a Toffee csapatából. 2004-től egészen 2012-ig „szolgálta” a klubot, 226 meccsen lépett pályára az Everton játékosaként, ahol 56 gólt szerzett – ebből 18 találat ért győzelmet. Érmet azonban egyszer sem tudott nyerni csapatával, legjobb helyezése a Premier League-ből egy negyedik hely az Evertonnal, még 2005-ből. Ugyanebben az évben őt választották az év játékosának, sőt 1945 után Cahill szerezte a legtöbb gólt a városi rivális Liverpool ellen.

 

Klasszikus kép a Goodison Parkban: Cahill-gól és gólöröm

 

Híres, boxolós gólöröme örökre a szurkolók emlékezetébe égett, a világ egyik legjobb bajnokságában játszva hamar felhívta az akkori ausztrál szövetségi kapitány, Frank Farina figyelmét, aki megadta a lehetőséget Cahillnek, 2004-ben egy Tahiti elleni világbajnoki selejtezőn. Cahill a 9-0-ra megnyert találkozón két gólt szerzett. Pedig sokáig úgy tűnt, nem lehet ausztrál válogatott, mivel 1994-ben két mérkőzés erejéig pályára lépett a szamoai utánpótlás válogatottban, a FIFA azonban éppen jókor változtatta meg szabályát, így ő lett minden idők második legtöbbet pályára lépő Socceroo-ja, a maga 108 válogatottságával.

Tagja volt az ausztrálok Aranygenerációjának, három világbajnokságon szerepelt, 2006-ban, Németországban két gólt szerzett a japánok ellen, 2010-ben a szerbek ellen, 2014-ben pedig Chile és Hollandia ellen talált be. 2015-ben tagja volt az Ázsia-kupát nyerő ausztrál csapatnak, a hazai rendezésű kontinensviadalon három gólt szerzett – a nyolcaddöntőben az ő két góljával győzték le Kínát.

 

Az Everton után

Nyolc év után távozott Liverpoolból, az MLS-ben szereplő New York Red Bulls játékosa lett, ahova nem levezetni érkezett. Az amerikai első osztályban 71 meccsen 16 gól és 10 gólpassz szerepel a neve mellett. 2013-ban Supporters’ Shield-kupát nyert a Bikákkal (abszolút alapszakaszgyőztes), volt házigólkirály, az év legjobb játékosa és 2015-ig ő tartotta az MLS leggyorsabb gólszerzőjének rekordját is, a kezdősípszó utáni 8 másodperccel (ezt 2015-ben a szintén Red Bulls játékos, Mike Grella döntötte meg, ő 7 másodperc alatt szerzett vezetést csapatának).

Az Egyesült Államok után klasszikus veteránkarriert tudhat magáénak. New Yorkot követően Kínába igazolt, a Shanghai Shenhua csapatában egy szezon alatt 12 gólt lőtt, a Zhejiang Energy Greentownban 17 meccsen 4 gólig jutott, mielőtt hazatért volna Ausztráliába, a Melbourne Cityhez.

 

Utolsó válogatott szereplése után két órával még a szurkolóknak osztogatott aláírásokat

 

Bár sokat kritizálták Cahill-t a futómennyisége miatt, sok mindent elárul róla a 27 meccsen lőtt 11 gólja. Még visszatért Angliába, korábbi csapatához, a Millwallhoz, az akkor már 39 éves Cahill csak perceket kapott az angol másodosztályban. Innen vitte el utolsó csapata, az indiai Szuper Ligában szereplő Jamshedpur, ahol ujjsérülése miatt csak 11-szer jutott szóhoz. Utolsó bajnoki mérkőzését a Goa elleni, 0-0-ra végződő indiai bajnoki volt, a válogatottól egy évvel korábban, 2018-ban Libanon elleni felkészülési találkozón búcsúzott el.

Karrierje során a Socceroo-ban szerzett 50 góljával abszolút csúcstartó, és ezt jelenleg nem is veszélyezteti senki az ausztrál labdarúgók közül. Aktív pályafutása után sem hagyta ott a labdarúgó pályákat, jelenleg is kedvenc csapata, az Everton utánpótlásában dolgozik.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: