Az ecuadori futballreform

Ha dél-amerikai fociról beszélünk, akkor a többség leragad Brazília és Argentína vonzáskörzetében, esetleg egy-egy kivételt lehet felhozni Uruguay, Chile vagy épp Kolumbia kapcsán, de Ecuador abszolút nem számít sem nagyhatalomnak, sem olyan „forrásnak”, amely ontaná magából az öreg kontinens irányába az ifjú tehetségeit. Az ország az elmúlt két U20 SudAmericanón második és első helyezett, valamint az U20-as világbajnoki bronzérmes generációját is„elvesztegette”.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

Ecuador a kontinens hetedik legnépesebb országa, mindegy 17 millió lakossal. A sportéletben sokat mondó adat, hogy mindössze két érmet szereztek az olimpiák történetében – mindkettőt Jefferson Pérez gyalogló, egy arany 1996-ban, majd egy ezüst 2008-ban –, míg a labdarúgásban háromszor kvalifikálták magukat világbajnokságra – csak 2006-ban élték túl a csoportkört –, illetve két negyedik hely a legjobb eredményük a Copa América történetében. A jelenlegi keretben Enner Valencia neve cseng a legismerősebben, akinek komolyabb európai karriert is sikerült befutni, de a jelenlegi keretből mindössze két játékos keresi kenyerét az öreg kontinensen.

 

A FELKELŐ NAP ELSŐ SUGARAI

Az első komolyabb eredmény 2017 januárjában született, mikor is a hazai rendezésű U20-as kontinensviadalon megnyerték a csoportjukat, majd a második csoportkörben második helyet értek el Uruguay mögött. Ez volt Ecuador legnagyobb sikere korosztályos versengésen, ami ekkor még kifutott eredménynek tűnt – a torna előtti nyolcas nyeretlenségi sorozat okán egyértelműen – és a dél-amerikai sajtóban is inkább a hazai pálya előnyét hozták fel a javukra, mert több kétes ítéletről is lehetett olvasni a beszámolókban, ami ezüstéremhez vezette a „La Banana Mecánicat”.

Mi sem bizonyította ezt jobban, mint a májusi U20-világbajnokság, ahol a 24 csapatos torna ötödik legrosszabb mérlegével, három meccsen kettő ponttal zártak: előbb egy döntetlen az Egyesült Államokkal, majd vereség Szaúd-Arábiától, végül újabb egy pont Szenegál ellenében.

 

 

A Javier Rodríguez Mayorga irányította 23 fős keretben 13 játékosnak nem volt felnőtt meccsen szerzett tapasztalata. A rutintalanság enyhe kifejezés volt a csapatot illetően, de a kapitány taktikai tudása és a játékosainak kiváló ismerete nagyban segítette őket. Mélyen védekezve és főleg a kontrákra építkezve – amikhez kiváló gyors labdarúgóik voltak – sikerült történelmi tettet véghez vinni a saját közönségük előtt, majd Dél-Koreában már sokkal inkább a valósághoz közelítő eredményt elérni.

A gond ott kezdődött, hogy a szövetség is látta, hogy bár az eredmény szép, de ezekre a játékosokra, akikre a saját klubjuk alig számít az A-válogatott sem fog tudni komolyabban építeni, így eldöntötték, hogy muszáj változtatni valamit az ország labdarúgásán, főleg az utánpótlás képzési rendszerén. Első lépésként az U20-as csapat sikerkapitányát rendelték az U17-es korosztályhoz, hogy próbáljon meg ott is csodát tenni. Mayorga rendszeréhez hasonló gondolkodású szakembert kerestek, majd egy olyan lépésre szánták el magukat, ami akkor sokkolta az országot. Az 56 éves Jorge Célicót kérték fel, hogy vegye át a teljes irányítást az ecuadori utánpótlásban.

Az argentin szakember örömmel fogadta a lehetőséget, hátrahagyva a Club Deportivo de la Universidad Católica együttesénél lévő munkáját, ahol hét éven át dolgozott. Az egykori kapus arról volt híres Ecuadorban, hogy az említett klubot a másodosztályban csaknem teljesen az utánpótlásból kezdte el újjáépíteni, egy-két korábbi legendát a csapatnál tartva, akik a rutint képviselték. A terv tökéletesen működött, mert második szezonban bajnokként feljutottak a legfiatalabb átlagéletkorú kerettel, majd idővel az együttes visszatért a nemzetközi porondra. Ugyan élvonalbeli bajnoki címet nem szereztek, de ez az alacsony költségvetés mellett nem is lehetett reális elvárás.

 

 

A teljes reformterv kialakításában és megvalósításában ő volt a főszereplő, de a fiatalabb korosztályba visszarendelt Mayorga is komoly szerepet töltött be a szervezésbe. Célico megkapta az U20-as és az U23-as csapat irányítását, hogy mihamarabb a felnőtt válogatottban is bevethető fiatalokat tudjon nevelni az ország legtehetségesebb ifjaiból.

 

A KÖVETKEZEŐ GENERÁCIÓ CSÚCSRA ÉR

A hazai körökben is erősen megkérdőjelezett 2017-es második hely ellenére az a generáció nem tudta komolyan megvetni a lábát a felnőttválogatottban. Annak ellenére, hogy elvileg ők lennének a jövő, sem Gustavo Quinteros, sem Hernán Gómez, de még csak Jordi Cruyff sem igazán adott nekik bizonyítási lehetőséget, mert klubszinten sem tudták kivívni a helyüket. Mára mindössze 45 válogatottságig jutott az a 23-as keret, amiből ráadásul Jhegson Méndez egyedül 21 alkalmat ad a közösbe. Hiába lett a torna gólkirálya Bryan Cabezas és volt már addigra az Atalanta játékosa, a Serie A-ban csak egy meccsen lépett pályára, s azóta állandóan kölcsönadják a bergamóiak. Az európai berkekben is jól csengő név egyedül Pervis Estupináné, aki nemrég megnyerte az Európa-ligát a Villarreal játékosaként, de már akkortájt is az öreg kontinensen játszott, Granadában.

A következő generáció tagjai közt nem volt olyan mértékben kiemelkedő tehetség, mint Cabezas, aki már a 2017-es torna előtt is túl volt 80 felnőtt élvonalbeli meccsen, de itt csak heten vártak a bemutatkozásukra a klubjuk első csapatában és már hárman korábban eladták magukat külföldre 2018 végéig. Célico az otthon lévő, utánpótláscsapatokban edződőket rendszeresen hívta össze edzőtáborozni, ahol ezáltal egy megfelelő közösséget tudott kialakítani, amelyhez csatlakozva a rutint szerzett társak már valóban egy minőségi csapattal utazhattak Chilébe.

A 2019 januárjában rendezett tornára már úgy mentek az ecuadoriak, mint akiket minden szakértő a második körbe várt. Az ötfős csoportban három győzelmet aratva első helyen léptek tovább, megelőzve a címvédő uruguayiakat, akiktől az egyetlen vereségüket elszenvedték. A második csoportkörben az utolsó forduló előtt csupán harmadikok voltak, két győzelem egy döntetlen és egy újabb uruk elleni vereséggel, de a zárókörben csak ők tudtak nyerni, ezzel pedig története során először lett az U20-as korosztály legjobbja Ecuador.  Leonardo Campana elhódította a gólkirályi címet hat góljával, míg összesen négyen is bekerültek a torna legjobb csapatába.

 

 

A történelmi tette ellenére Célico nem akart lassítani, és igyekezett rávenni a szövetséget, hogy az országos bajnokságban is valamilyen szabálymódosítással érjék el, hogy a klubcsapatok többet játszassák a fiatalokat, mert csak így van esély a további fejlődésre. Noha célját nem érte el, a klubok érezték, hogy ezt a teljesítményt ki lehet aknázni és több játékos is egyre nagyobb szerephez jutott a felnőtt csapatban. A május végi, Lengyelországban rendezett U20-as világbajnokságra a 21 fős utazókeretben hat új név szerepelt, akik nem voltak tagjai a kontinenstornát nyert együttesnek, viszont a tavasz folyamán klubszinten összeszedtek némi játékidőt. A két legékesebb példa, akik a tornán is komolyabb szerephez jutottak; Luis Estupinán (tíz ecuadori bajnoki, mintegy 700 játékperc) és Stiven Plaza (22 ecuadori bajnoki, plusz két LaLiga-meccs a Real Valladolidban).

A csoportkör során nagyon megszenvedtek a támadójátékuk gyengélkedésével, mert előbb egy Japán elleni 1-1-es döntetlen, majd vereség Olaszországtól (0-1), hogy az utolsó fordulóban Mexikó legyőzésével (1-0) és jobb gólaránnyal ott legyenek a négy csoportharmadik között, akik továbbjuthattak. Ezt követően az az Uruguay következett, amely válogatottól a SudAmericano során kétszer is kikaptak, de ezúttal fordult a kocka (3-1), a nyolc közt az Egyesült Államok csapatát sikerült legyőzni (2-1), ám az elődöntőben Dél-Korea már túl erős ellenfél volt (0-1), de a bronzmeccsen visszavágtak az olaszoknak, igaz, csak egy hosszabbításban szerzett góllal (1-0).

 

Újabb történelemkönyvekbe illő sikert hozott össze Jorge Célico, akivel ezúttal már nem csak a kontinensen belül, hanem a világ számára is megmutatta magát Ecuador, hogy itt egy nemzet, amely szeretne felkerülni a futballtérképre és eredményeket elérni.

 

 

A HIÁNYZÓ LÉPÉS

A következő lépcsőfok a reformban még várat magára, mert a felnőttválogatottba még mindig kevesen kerültek fel ebből a két generációból. A csaknem 50 játékos összesen 85 válogatottságot tud felmutatni, ami elég karcsú adat, hiszen elvileg a korosztályukban kiemelkedőt nyújtott labdarúgóktól többet is várhatna az ember, de ezt mi magyarok jól tudjuk, hogy egy U20-as vb-n elért jó teljesítmény nem garancia a felnőttkeretig való eljutáshoz.

A jelenleg a Copa América küzdelmeiben érdekelt 28-as keretben heten voltak tagjai a két fentebb említett U20-as kontinenstornán ezüst- és aranyérmes együttesnek – 2017: Félix Torres, Pervis Estupinán, Jhegson Méndez, Jordy Caicedo; 2019: Diego Palacios, Gonzalo Plata, Leonardo Campana. Rajtuk kívül még a mindenképp említést érdemel a következő generáció három jeles képviselője, akik még az egyelőre hivatalos időponttal nem rendelkező U20-as SudAmericanón részt vehetnek; Piero Hincapié, José Hurtado és Moisés Caicedo. Mindhárman az Independiente del Valle akadémiáján nevelkedtek, viszont közülük már csak Hurtado játszik odahaza. Hincapié az argentin CA Talleres belsővédője, míg Caicedo a Premier League-ben szereplő Brighton második csapatában szokja az angliai körülményeket január óta.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x