,,Az újpesti salakosról elindulni és a világ legnagyobb klubjáig eljutni az egy óriási eredmény” – BL-győztes lett Lőw Zsolt

Kegyetlen érzés lehetett ezüstérmesként néznie tavaly a BL-trófeát abban a tudatban, hogy karnyújtásnyira volt csapata az európai klubfutball trónjától. Az idei év azonban kárpótolta honfitársunkat, a Chelsea-vel összejött az, ami a Paris Saint-Germainnel nem sikerült.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!         


 

Labdarúgó-pályafutása párhuzamba állítható Dárdai Páléval és Szabics Imréével abban a tekintetben, hogy annak jelentős részét külföldön töltötte. Újpesti nevelés, profi szerződést 1998-ban kapott. A lila-fehéreknél összesen 97 mérkőzésen lépett pályára, ezeken hat gólt szerzett. Az utolsó újpesti idényében két kupagyőzelmet (Magyar Kupa, Magyar Szuperkupa) ünnepelhetett, majd következtek a németországi légiósévek. Első külhoni állomáshelye a Bundesligában szereplő Energie Cottbus volt, amely abban az időszakban, a 2000-es évek elején számos magyar labdarúgót foglalkoztatott (Lőwön kívül Mátyus János, Vincze Ottó, Horváth Ferenc, Sebők Vilmos, Szélesi Zoltán és a honosított Miriuta Vasile is játszott ott).

 

A német harmadosztályból újra a Bundesligába

Meghatározó játékosnak számított, de az első szezonja végén kiestek a Bundesliga II-be, ahova követte a cottbusiakat. Ott két idényt töltött velük, majd elszerződött az azonos osztályban szereplő Hansa Rostock csapatába. Ott nem kapott annyi játéklehetőséget, amennyit szeretett volna (mindössze 11 mérkőzésen lépett pályára), így ismét a váltás mellett döntött. A következő állomáshelye a Bundesliga III-ban szereplő Hoffenheim lett, ezzel a lépésével alaposan meghökkentette a közvéleményt. Sokan elkönyvelték egy karrierje zenitjén már túllépett, topligás játék nélküli jövőképébe beletörődő játékosnak, de ő alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Bízott mind az új csapatában, mind a saját magában rejtőző potenciálban. Az első hoffenheimi idénye végén már egyből osztályt léptek: az ezüstéremnek köszönhetően feljutottak a Bundesliga II-be. A következő szezonban sikerült állandó csapattagságot is kiharcolni magának, klubja sikertörténete pedig tovább folytatódott. A Német Kupában csak a Borussia Dortmund tudott nekik megálljt parancsolni, a negyeddöntőig jutottak. Sőt, az előző évhez hasonlóan a német másodosztályban is ezüstérmet szereztek, így bekövetkezett az, amit nagyon kevesen gondoltak volna: Lőw Zsolt és a hoffenheimi együttes két év alatt két osztályt ugorva Bundesliga-szereplő lett.

Lőw azonban csak egy mérkőzésen lépett pályára az őszi idényben, ezért a több játéklehetőség reményében a másodosztályú Mainzhoz igazolt. Ott 40 mérkőzésen játszott, aztán egy súlyos bokasérülés megálljt parancsolt játékos-pályafutásának: 2011-ben, 32 évesen felhagyott a versenyszerű labdarúgással.

A magyar válogatottban 25 mérkőzésen szerepelt, a 2002-2003-as szezonban alapembernek számított, tízszer is pályára lépett a nemzeti csapatban.

 

Pályaedzői munka Rangnick, majd Tuchel mellett

2012-ben kezdődött edzői karrierje, ekkor a Liefering (a Red Bull Salzburg fiókcsapata) pályaedzője lett a két Red Bull sportigazgatójának, Ralf Ragnicknak a hívására. Két évvel később már a nagycsapat alkalmazásában állt Adi Hütter munkáját segítve. Közös tevékenységüket hamar sikerek koronázták: az idény végén bajnok és kupagyőztes lett csapatuk. Rangnick 2015-ben átvette az akkor még a Bundesliga II-ben szereplő RB Leipzig irányítását, és ő új feladatánál is számított Lőwre. Lipcsei tevékenységük hamar gyümölcsözött, az együttes a 2016-17-es idényt, frissen feljutottként kezdhette a Bundesligában. Honfitársunk munkájára az új edző, Ralph Hasenhüttl is igényt tartott. 2018-ban Hasenhüttl távozása után vezetőedzővé léphetett volna elő, sőt korábbi állomáshelye, az Red Bull Salzburg is várta volna ugyanerre a pozícióra csakúgy, mint a New York Red Bull. Ő azonban úgy gondolta, hogy még nem érett meg egy ilyen feladatra, ezért egy másik korábbi edzője, Thomas Tuchel hívó szavára mondott igent. A világ egyik topklubja, a Paris Saint-Germain másodedzője lett. ,,Nem volt könnyű, de meghoztam a döntésemet. A párizsi lehetőséget tartottam a legjobbnak szakmailag és a családom szempontjából is” – mondta még 2018 júniusában a Digi Sport televízió Reggeli Start című műsorában.

A világsztárokat is foglalkoztató, multikulturális, komoly sikerekre predesztinált párizsi klubban végzett munkája felemelő volt, ugyanakkor rengeteg nehézséget, kihívást is tartogatott.

 

,,Borzasztóan sok az egyéniség nálunk: más országokból, más kontinensből érkező játékosok, akiknek teljesen más a kultúrájuk. Nehéz belőlük egy csapatot, egy közösséget kovácsolni. Érkezett egy német edzői stáb különböző elképzelésekkel, amelyeket a német futballban már alkalmaztunk… Rengeteg apró dolgot kellett átalakítanunk, és ez nem működik úgy, hogy az edző megérkezik és berúgja az ajtót.”

           

A nagy nevek és a mesés büdzsé ellenére Tuchel és Lőw tisztában voltak a szakmai realitásokkal. Tudták, hogy hiába látják már sokan csapatukban a következő BL-győztest, hosszú még az odáig vezető út: ,,úgy gondolom, hogy nem kell megnyernie idén a PSG-nek a Bajnokok Ligáját: folyamatosan fejlődnie kell a játékunknak, erősítenünk kell ezt a csapatot és a szerkezetét, és minél tovább el kell jutni. Nincsen kitűzött cél, hogy Bajnokok Ligáját kell nyernünk, és szerintem a vezetőség is látja, hogy habár a keret néhány gyémánttal meg van erősítve, de még nem alkalmas arra, hogy megnyerje a BL-t.”

 

Párizsból Londonba

A párizsi két és fél év alatt két bajnoki cím, illetve egy-egy Francia Kupa- és Francia Ligakupa-győzelem fémjelezte munkájukat. A Bajnokok Ligája 2020-as döntőjében a nagy álmuk megvalósulásához is közel kerültek, de a Bayern München 1-0-ra legyőzte őket. Decemberben véget ért a klubbal való közös történetük: Tuchelt menesztették a vezetőedzői posztról. A francia sajtó szerint a sportigazgatóval, Leonardóval olyan markáns véleménykülönbségeik voltak (többek között az átigazolási politikáról), amelyek nem tették lehetővé a további hatékony együttműködést. Ekkor egy rengeteg munkával és hatalmas nyomással teli, idegőrlő időszak végére került pont a Tuchel-Lőw tandem számára. Fél év pihenést terveztek, fókuszban a családdal. Azonban néhány hét múlva jött egy olyan ajánlat, amit csak pár napjuk volt mérlegelni, majd meghozni a döntést. Újabb topcsapat, a londoni Chelsea kispadjára ültek le.

Már az első benyomások is rendkívül kedvezőek voltak. Látták a különbségeket a korábbi munkaadójuk szemléletéhez, klubmodelljéhez képest, ezek már akkor bizakodásra adtak okot.

,,A PSG egy hirtelen növekvő klub, amely gyorsan akar nagy sikereket elérni, és hatalmas összegekért vásárolt játékosokat. Talán a ház tetejét kezdték el először építeni, amely alatt rengeteg dolog hiányzott… Itt, a Chelsea-nél az a tapasztalat, hogy az alapoktól kezdtek tudatosan építkezni, mindenkinek megvan a szerepe, egy jól felépített klub minden téren. Minden precízen meg van szerkesztve, mint egy svájci óramű” fogalmazott Lőw egy interjúban. Tapasztalata szerint a Paris Saint-Germainnél néhány világklasszis csak nehezen, vonakodva volt képes magát alárendelni a csapatérdeknek. A Chelsea-nél azonban az első pillanattól kezdve minden játékosban megvolt a szükséges alázat ahhoz, hogy olajozottan működjön a gépezet.

 


 

Az európai klubfutball csúcsán

Amikor átvették az irányítást, az együttes a Premier League kilencedik helyén szerénykedett. A bajnokság végére azonban odaértek a negyedikre, mindössze két ponttal lemaradva a bronzérmes pozícióról. Sőt, amit a Tuchel-éra kezdetekor, január végén talán még a csapat legvérmesebb szurkolói sem gondoltak volna: mindössze négy hónappal az új szakmai stáb munkába állását követően Bajnokok Ligáját nyertek! Amint ismeretes, a döntőben a szintén angol Manchester Cityt múlták felül, köszönhetően a kifundált taktikát maradéktalanul betartó, végig koncentrált játékuknak. Amire a koronát az egyik begyakorolt figurát követő, gyors kontrából szerzett győztes gól tette fel. Ami Párizsban nem jött össze két év alatt, ahhoz Londonban elég volt a már említett négy hónap. Lőw Zsolt pedig illusztris társaság tagja lett: nyolcadik magyarként nyerte meg a klubfutball legrangosabb európai trófeáját. Csatlakozott a szintén BEK-, illetve BL-győztes Puskás Ferenchez (Real Madrid – játékosként), Guttmann Bélához (Benfica – edzőként), Kovács Istvánhoz (Ajax – edzőként), Bölöni Lászlóhoz és Jenei Imréhez (Steaua – játékosként, illetve edzőként), Marozsán Dzseniferhez (Frankfurt, Lyon – játékosként).

Úgy véli, hogy nem a ,,jókor voltam jó helyen” – szerencsének, hanem a kitartó, tudatos munkának köszönheti azt, hogy az álmait élheti. Erről így fogalmazott az M4 Sportnak adott interjújában:

 

,,én Újpestről indultam, ott születtem a negyedik kerületben: egy teljesen egyszerű, hétköznapi családból származom. A gyerekkoromat én is a grundon töltöttem, a fémketreces betonpályán, ahol mindig játszhatott az a srác, akinek labdája volt… Az osztrák harmadosztályban kezdtem el edzőként, aki azt mondja rám, hogy én beleestem a kényelmesbe, és nekem könnyű volt, annak nincs igaza. Szépen lépegettem felfelé: osztrák harmadosztályból a másodosztályba, majd onnan az élvonalba, utána német másodosztály, német első osztály, majd Bajnokok Ligája és így jutottam el Párizsig. Én minden egyes lépésért kőkeményen megdolgoztam, és ezért is tudom nagyon értékelni ezt. Az újpesti iskolából és a salakosról elindulni és a világ legnagyobb klubjáig eljutni az egy óriási eredmény.”

 


Képek forrása: Infostart, Index

 

Ingyenes tippjáték: ahol a vesztesek a nyertesek

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x