Az utolsó csillag – Dimitar Berbatov portré

A mieink elleni Eb-pótselejtezőn újfent bebizonyosodott, a bolgár válogatott fényévekre van a 25, de még csak a 15 évvel ezelőtti önmagától is, és tovább keresi a nemzeti csapat utolsó világklasszisának utódját. A futballcipőjét 2018-ban szögre akasztó utolsó mohikánt Dimitar Berbatovnak hívják. Portré a Tottenham és a Manchester United egykori csatárcsillagáról.

MANCHESTER, ENGLAND - OCTOBER 21: Dimitar Berbatov of Manchester United celebrates scoring their second goal during the UEFA Champions League Group E match between Manchester United and Celtic at Old Trafford on October 21 2008 in Manchester, England. (Photo by Chris Coleman/Manchester United via Getty Images)

 

„Egy kis ország kisvárosából indultam, a ranglétrán felkapaszkodva eljutottam a világ valószínűleg legnagyobb és legnépszerűbb klubjáig, nyertem PL-t, játszottam óriásokkal és óriások ellen. Azt hiszem, többet értem el annál, mint azt valaha is reméltem.”

 

„Dimitar egy egész nemzedéknek szolgált példával: Sztilian Petrovnak, Martin Petrovnak, Valerij Bozsinovnak többek közt. A bolgár futball történelmi jelentőségű alakja – zengett dicshimnuszt tavaly válogatottbeli trénere, Hriszto Sztoicskov.Mindig is sokra tartottam, nagyon alázatos játékos volt, egy igazi harcos.”

Ha utóbbi tulajdonságát Dimitar Berbatov ritkábban mutatta is meg, kétségtelenül a génjeibe kódoltatott az élsportolói karrier. Jóllehet a Pirin-hegység lábainál felcseperedő klasszis édesapja, Ivan a CSZKA Szófiában futballozott, édesanyja, Margarita pedig kézilabdázott, a pöttöm Dimitar először a kosárlabdát pattogtatta az utcán napestig – ha esett, ha fújt. „Nem tudom, miért.

Senki sem erőltette, egyszerűen csak a kosárlabdát kezdtem el dobálni, minden egyes nap” – magyarázta a Transfer Talk podcastben, amikor a sportágválasztás okáról kérdezték.

A BOLGÁR MAFFIA ÁRNYÉKÁBAN

Kisvártatva azonban futball-labdára váltott, a szülővárosa csapatából 17 évesen a CSZKA Szófiába igazoló Berba tehetsége pedig olyannyira beragyogta Bulgáriát, hogy az alvilág egyik ismert alakja, a Levszki Kjusztendilt tulajdonló Georgi Iliev személyes „sármját” bevetve igyekezett magának megszerezni. Maffiakörökben ez úgy nézett ki, hogy az edzésről hazafelé bandukoló Berbatov mellett lelassított egy flancos járgány, amelyből kikandikálva édesapja egy korábbi csapattársa invitálta őt beljebb. Amikor megálltak egy étterem előtt, ahol Iliev és négy-öt testőre várta egy asztalnál helyet foglalva, Berba kezdte magát kényelmetlenül érezni. „Ott ült ez a nagy ember, mögötte négy-öt másik, és elkezdte magyarázni, mennyire kedvel, és hogy szeretné, ha a csapatában folytatnám, hogy sokkal több pénzt kereshetnék náluk. Én eközben csak arra tudtam gondolni, hol vagyok? Mit keresek itt? Bepánikoltam, kértem, hadd hívjam fel az édesapámat, azt azért megengedték.” A CSZKA tulajdonosának közbenjárásával elsimult az ügy, Berbatov maradt – még egy darabig. Mindenki tudta, a Kjusztendil kínálta karriernél sokkal dicsőbb sors vár rá, ami egy dugába dőlő leccei lehetőséget követően be is következett: befutott a klasszisokkal, Michael Ballackkal, Lúcióval és Zé Robertóval, Oliver Neuville-lel, Ulf Kirstennel kirakott Bayer Leverkusen ajánlata. Vétek lett volna egy ilyen díszes társaságnak nemet mondani, pláne, hogy Berbatov feltett szándéka volt meghódítani a világot. „Az volt életem iskolája – vallotta meg később a Sky Sportsnak adott interjújában. – Ott lett belőlem ember.”

EZÜSTLAKODALOM NÉMETORSZÁGBAN

Meg „lúzer” – már ha a sorozatos második helyek miatt a Leverkusenre aggatott gúnynevet idézzük. A gyógyszergyáriaknak az ezüst jutott 2002-ben a Bajnokok Ligájában, a Bundesligában és a Német Kupában is, mint minden amúgy tiszteletet parancsoló teljesítmény, utóbb a Bayeré is felértékelődött. „A BL-ben megvertük a Liverpoolt, a Unitedet, és a Real legyőzésétől sem álltunk messze, mert félelem nélkül játszottunk. Oké, rápillantva Zidane-ra, Hierróra, Figóra, Raúlra, Roberto Carlosra megfordult a fejemben, hogyan fogjuk ezt a csapatot legyőzni, de nagyon jól játszottunk, a szerencse sajnos elpártolt mellőlünk. Zidane kapásgólja mondjuk nem azon múlott. Van úgy, hogy tudod előre, ebből a lövésből gól lesz, az is egy olyan pillanat volt.”

Bár a klasszisok eligazoltak mellőle, ő négy évig maradt, mert feltett szándéka volt, hogy megcsinálja ugyanazt Leverkusenben, mint amit Maradona Nápolyban, azaz bajnoki címre vezeti az esélytelent. Nem jött össze – a Premier League-be szerződés igen.


Bayer 04 Leverkusen on Twitter: "Dimitar Berbatov | The Essentials 👶 30 January 1981 🏡 Blagoevgrad 🌍 Bulgaria 🅿️ Striker #FlashbackBayer #FBF… "


IRÁNY ANGLIA

„A Spurs udvarolt a legkitartóbban, különösképp a vezetőedző, Martin Jol – mondta ugyancsak a Sky Sportsnak. – Egy futballistának márpedig az a legfontosabb, hogy az edző nagyon akarja.” Mégsem ment minden úgy, mint a karikacsapás: „Meg kellett szoknom a Premier League sebességét, a fizikalitását. Olyan játékosokkal találkoztam, amilyenekkel a Bundesligában soha. Kik ezek, body builderek? – merengtem el. Akkor tudatosult bennem, itt bizony az eszemet még inkább használnom kell. Kihívás volt a javából. Ahhoz is kellett néhány hónap, hogy késznek érezzem magam a PL-re, ahhoz szintén, hogy elfogadjanak a társak. Eleinte nem sokat beszéltem.”

Már-már telepatikus kapcsolatot alakított ki viszont csapattársával, Robbie Keane-nel. A kettős önzetlenül segítette egymást, Berba első londoni szezonjában tucatnyi bajnoki góllal zárt, a termést egy év múltán feltornázta 15-re, a Manchester United érdeklődését már az első idény után felkeltve.



CSALÓDÁS A SZURKOLÓKNAK, DE A SAJÁT ÚT A LEGFONTOSABB

A White Hart Lane-en nem tetszett azonban, hogy Sir Alex nyilvánosan is megfogalmazta Berbatov iránti csodálatát, no meg hogy széles plénum előtt hangoztatta, feltett szándéka az Old Traffordra vinni. Daniel Levynek esze ágában sem volt eladni legértékesebb portékáját, ám mert csatára nyilvánvalóvá tette távozási szándékát (ami azt illeti, játszani sem volt hajlandó azután a Spursben), Levy jó tulajdonoshoz illően úgy érezte, egyetlen feladata maradt: a lehető legtöbbet kisajtolni a manchesteriekből. „Tudtam, hogy a lépésemmel rengeteg Spurs-drukkernek okozok csalódást, de a saját utamat jártam, tudva, ha elszalasztom ezt a lehetőséget, nem jön újabb. A futball már csak ilyen.”

Átigazolási ügye ettől még a transzferidőszak utolsó napjáig húzódott. Amikor kitudódott, hogy az éppen újgazdaggá váló City igyekszik belepiszkítani a bizniszbe, Ferguson személyesen kocsikázott ki a manchesteri reptérre Berbatov elé, hogy onnan véletlenül se rossz felé vegye az irányt. A huzavona még így is órákon át zajlott, a manchesteri igazgató David Gill végül 30,8 millió fontban egyezett meg Levyvel – a bolgár a United történetének harmadik legdrágább igazolása lett. Az összehasonlításokat sem úszhatta meg, mindjárt Cantonához kezdték mérni, aminek nagyon nem örült. „Senkit sem szabadna senkivel összehasonlítani, mindannyian mások vagyunk. Nincs új Messi, nincs új Ronaldo. Ha valamit megváltoztatnék, az a viselkedésem a United öltözőjében, Sokkal nyitottabb lennék, de hát annyi sztárral találtam magam szemben, bajnokokkal, BL-győztesekkel, hogy inkább begubóztam. Pedig a Unitedbe szerződésem után közvetlen egyre másra kaptam tőlük az üdvözlő üzeneteket.”

MANCHESTERI HULLÁMVASÚT

A Rooney, Tévez, Ronaldo csatársorba kellett beverekednie magát, és ha Tévez kárára sikerült is neki, manchesteri karrierje a hullámvasutazás jegyében telt. Amikor épp fent volt, mesterhármast szerzett az ősellenség Liverpool ellen – 64 év után jelentkezett ilyen bravúrral manchesteri játékos –, majd az azt követő tíz gólképtelen meccse után berámolt ötöt a Blackburn kapujába. Olyankor csodálták zseniális első érintését, amellyel sokszor mindjárt helyzetbe tudott kerülni, virtuóz cseleit és átadásait, pompás befejezéseit. De járt mélyen is, amikor például a 2011-es Wembleybeli BL-döntőben a meccskeretbe sem jelölte Ferguson úgy, hogy kevéssel előtte gyűjtötte be a PL társgólkirályi címét kereken 20 találattal.

„Ferguson félre hívott. »Berbs« – mondta – »belehalok a döntésbe, de ki kell hagyjalak a keretből.« Biztos nehéz lehetett neki, de mégiscsak a gólkirály voltam, teli önbizalommal, magamban azt gondoltam, »nem ezt érdemlem, főnök«. Nem hiszem, hogy ezen múlt volna a finálé, a Barcelona elképesztő volt, átgondoltam mindenesetre a manchesteri helyzetem, és úgy döntöttem, nem adom fel, maradok, s megküzdök a helyemért.” Ferguson az Old Trafford parkolójában ecsetelte, garanciát nem adhat: „»Csak szeretném, hogy tudd, nem ígérhetem meg, hogy az új szezonban mindig kezdeni fogsz« – mondta. Értékeltem az őszinteségét, azt feleltem, ezután is keményen dolgozom, és majd eldönti, számít-e rám. De ha már Sir Alex, a meccsek előtti motivációs beszédei mindig különlegesek voltak. Mintha csak egy filmbe csöppentünk volna, idézett az életéből, hogy a skóciai dokkokon kezdte az apjával, de hogy nem mindenki volt olyan szerencsés, mint ő, és mire mondandója végére ért, mi úgy mentünk ki a pályára, hogy ketté harapjuk az ellenfelet.”


The end has come for Berbatov at United — Stretty News


“LUSTA” VOLT MÁSHOVA IGAZOLNI, MINT A SPURSBE

Ha ez Berbatovon speciel ritkán látszott is (a bolgár maga volt a megtestesült szenvtelenség), 21 meccsen kilenc gólt negyedik idényében is berámolt, mégsem maradhatott az Old Traffordon. A Fiorentina és a Juve ajánlatát elutasítva maradt viszont Angliában: a Fulhambe igazolt. „Martin Jol miatt. Különleges kapcsolat alakult ki köztünk a Spursben, amikor hívott, nem mondhattam nemet. Pedig valóban jó ajánlatokat kaptam a Serie A-ból, de harminckettő voltam, a családom nagyon megszerette Angliát, az emberek tiszteltek, és én is nagyon szerettem a Premier League-ben játszani.”

 

„Mi, csatárok külön fajt képezünk. Velünk finoman kell bánni, biztosítani minket afelől, mi vagyunk a csapat sztárjai, ezzel is emelve az önbizalmunkat.”

 

Pedig került rá éppenséggel bélyeg. Sokszor titulálták lustának, aki szereti megúszni a munkát, mások a közönyös testbeszédét kifogásolták, hogy úgy közlekedik a gyepen, mint akit egyáltalán nem érdekel csapata sorsa – a stigmák ellen hevesen tiltakozó Berbatov szerint az egész a megtévesztésről szól. Arról, hogy egy csatárnak rafináltnak kell lenni. „Mindenki máshogy látja és játssza a futballt. Az én esetemben valóban sokszor tűnhetett úgy, nem vagyok ott a meccsen száz százalékig, csakhogy én eközben magamban fotóztam a pályát, azt figyelve, hova fussak a megfelelő pillanatban, hogy úgy lehessen nekem passzolni a labdát, hogy nincs a nyakamon a védő, és marad némi időm cselekedni. Ha okosan játszol, lehetsz gyors, még ha amúgy lábbal lassabb is vagy. A megfelelő helyezkedéssel sokkal inkább hasznára lehetsz a csapatodnak. Én fejben futottam.”

És mennyivel gyorsabban, mint a többség!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.