Baljós jelek Münchenben – Borussia Mönchengladbach-Bayern München

Egy rendkívül fordulatos és tanulságos mérkőzésnek lehetett tanúja az, aki péntek este megnézte a Bayern München gladbachi vendégjátékát. Végül meglepetésre  a „csikók” győzedelmeskedtek, miután felálltak kétgólos hátrányból. Ha összességében nézzük viszont, nem is volt ez akkora meglepetés. Már egy ideje érett egy pofon a bajoroknak, mert a felszín alatt számos taktikai hiányosság bújik meg. Ez a mérkőzés így kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy egy meccselemzéssel egybekötve rávilágítsunk Hansi Flick megoldásra váró problémáira, melyek a jövőben csak még több kellemetlenséget okozhatnak, ha a tavalyi év meglepetésmestere érdemben nem kezd velük valamit.

Kattints ide, és játssz az Unibet oldalán, ha sportrajongó vagy! Egyedülálló ajánlatok várnak rád!


 

PRESSZING-CSATA

Nagy meglepetésről a kezdőcsapatokból nem beszélhettünk. Egyedül talán az lehetett feltűnő, hogy a hazaiaknál Zakariát ezúttal nem a védelem közepére vezényelte Marco Rose, hanem a középpálya jobb oldalára. A hazaiak egy 4-4-2 és 4-3-3 között tendáló rendszerben álltak fel, amely labda ellen a letámadás intenzitásától függően változott. Az első negyedórát erősebb gladbachi presszing jellemezte, így a bal oldalon Hofmann is gyakran fellépett Embolo és Stindl mellé. A jobb oldalon továbbá Zakaria volt a főszereplő, akinek a szélvészgyors Daviesre kellett ügyelnie. A svájci nem is vallott szégyent és nagyrészt remek ütemben váltott ki a kanadaira, aki így nem nagyon tudott kibontakozni.

Összességében remekül funkcionált a Gladbach középpályás védekezése.

A pálya közepét nagyszerűen zárták le, a szélekre pedig remek ütemben tolódtak ki és lehetetlenítették el a müncheniek építkezéseit. A félidő közepére viszont két elkerülhető góllal mégis kétgólos előnnyel mehettek szünetre ellenük a vendégek. Először Lewandowski talált be egy büntetőből Neuhaus teljesen fölösleges kezezése után, majd Goretzka egy egyéni villanással duplázta meg az előnyt, miután szemfülesen csapott le egy rossz passzra (óriási gólt vágott Sommer kapujába). Sokan azt hihették, hogy eldőlt a meccs, pedig a java még csak ezután jött. Marco Rose együttese azonnal magasabb fokozatba kapcsolt és a hatékony letámadás meg is hozta az eredményét.

 


 

A „csikók” előszeretettel alakítottak ki a széleken presszing-csapdákat.

Így volt ez a szépítő gól előtt is. Miután a középpálya lezárásával a szélre kényszerítették a vendégeket, csapdába csalták a szélsőhátvédet, itt éppen Pavard-ot (5). Ahogy a franciához került a labda, Hofmann azonnal kilépett rá és nyomást gyakorolt a franciára. A menekülőutat Süle (4) jelenthette volna, őt viszont Embolo (36) tartotta szemmel. Középen Kimmich (6) is megjátszhatatlan volt négy fehér mezes gyűrűjében. Pavard végül Sanénak (10) passzolt, őt viszont szorosan őrizte Bensebaini (25). A marokkói meg is kaparintotta a játékszert és egy gyors akció végén Stindl zseniális passzát Hofmann váltotta gólra.

Akcióból, felépített támadásokkal viszont a Gladbach sem ment sokra, mivel a bajorok rettegett presszingje is jól működött. A két szélen Costa és Sané a két középhátvédet támadták miközben fedezőárnyékukkal kizárták a szélsőhátvédeket, középen pedig Müller és Lewandowski tették lehetetlenné az építkezést. Ezért sokszor csak a hosszú labdák maradtak, amik az ezúttal is nagyon magasan helyezkedő müncheni védelem ellen veszélyesek tudtak lenni. Egészen a félidő legvégéig viszont nem voltak elég pontosak a hazaiak, így Neuer a híres söprögető képességeivel még sokszor ki tudta segíteni csapatát. A szünet előtt viszont már ő is tehetetlen volt. Miután Kimmichtől vitatható módon elvették a labdát, Hofmannt ismét remekül találta meg Stindl a fennragadó bajor védelem mögött, a gyors kontra végén pedig Neuer sem tehetett semmit.

 

„KIMMICH-FÜGGŐSÉG”

Még főleg a Kovac-éra alatt sokszor érte az a kritika a Bayern játékát, hogy túlságosan Lewandowskin áll vagy bukik. Ha a lengyelnek jól megy, akkor nincs probléma, ha viszont kiveszik a játékból, rögtön végtelenül kiszámíthatóvá és vontatottá válik a bajorok támadójátéka. Mostanában is ilyesmit érezhetünk, ezúttal viszont leginkább Kimmich szerepe és jó játéka vált nélkülözhetetlenné a középpályán.

A német remek támadókvalitásokkal bír és nagyszerűen szervezi a támadásokat, emellett pedig védekezésben is remekül segít be. Nem hiába volt akkora probléma, amikor ősszel a Klassikeren hosszabb időre kidőlt.

A novemberi és a decemberi mérkőzéseken nélküle határozottan vontatottabbá váltak a támadásépítések és ez a mélyen visszazáró ellenfelekkel szemben elég komoly kínlódást vont maga után.

Goretzka sokkal jobban érzi magát a boxtobox középpályás szerepében, és Tolisso sem éppen Kimmich tökéletes helyettese. Éppen ezért jelentett pokolian nagy veszteséget Thiago nyári távozása.

Ezúttal Kimmich a pályán volt, viszont a Gladbach stabil labda elleni felállása többnyire kivette a játékból. Így rendszerint kénytelen volt mélyen visszahúzódni a középhátvédek közé. Ha esetleg középen mégis labdát kapott, akkor meg rögtön három-négy ember termett a környékén és többnyire maradtak a hátra vagy az oldalra irányuló passzok.

 

Ennél a szituációnál is, amint Neuer (1) Kimmichez (6) passzolt azonnal körbevették a hazaiak a német karmestert. Neuer, Alaba (27) és Goretzka (18) is fedezőárnyékban van, miközben Kramer (6) már erősen szorongatja. Végül ki tudta tenni a labdát Alabanak (27), de őt miután Embolo (36) azonnal megtámadta, bedobásra ment ki a játékszer.

 

A második félidőben is, amint rögtön a szünet után hátrányba kerültek, teljesen tanácstalanul próbálkoztak a müncheniek.

A játékból remekül kivont Kimmich helyett senki sem tudott előlépni szervezővé. Egyébként is megállapítható, hogy a Gladbach egész mérkőzésen uralta a középpályát úgy, hogy közben a mérkőzés nagy részében 70% környékén birtokolta a labdát a Bayern.

Mivel Kimmich játékból való kivonásával esélytelenné váltak az áttörések, középen jellemzően a gladbachi fal körbepasszolgatása folyt. Esetenként próbálkoztak átforgatásokkal Pavard-ék, de ezek is hatástalanok voltak, mivel a mérkőzés utolsó 20 percére jellemzően a hazaiak két szélső középpályása is mélyen visszazárt. Az így a pályát horizontálisan teljesen betöltő utolsó vonal ellen pedig ezek a próbálkozások is halálra voltak ítélve. Sané és Costa is teljesen súlytalanok voltak, akiket Bensebaini és Laimer az egész mérkőzés során szoros kontroll alatt tartott.

 

Itt is megfigyelhető, hogy a középpályán totális fölényben vannak a fehér mezesek. Az előre húzódó Kimmich (6) helyett itt Costa (11) próbált opciót nyújtani a védők közé visszalépő Goretzkának (18). Az volt a probléma, hogy a brazil kvázi egyedüli müncheniként volt jelen a centrumban hat gladbachi gyűrűjében. Így rögtön passzolt is hátra Sülének (4) az építkezés pedig céltalanul folyt tovább a szélen.

 

KUDARCOT VALLOTT IGAZOLÁSOK

Tavaly szeptemberben a vírus miatti embertelen menetrend elengedhetetlenné tette a versenyképes cseresorok meglétét. A Bayernnek a Hoffenheim elleni 4-1-es vereség kongatta meg a vészharangokat. Salihamidzic azonnal cselekedett és négy igazolással is jelentkezett. A jobbhátvéd posztjára érkezett Bouna Sarr Marseille-ből, azonban eleddig enyhén szólva csalódást keltett. A Dortmund ellen egy időzített bomba volt a bajorok védelmében. Hajmeresztő helyezkedési és technikai hibákat vétett és csak Haalandék gyenge helyzetkihasználása miatt nem kaptak többet két gólnál. Az eset óta egyáltalán nem kapott lehetőséget Flicktől, márpedig a mostanában gyengélkedő Pavard mellé elkélne egy stabil alternatíva. Kimmich jöhetne itt szóba, viszont Thiago távozása után az ő szerepe elengedhetetlenné vált a középpályán. A jövőben talán az akadémiából felhozott Richards jelenthet megoldást erre a problémára, viszont hozzá kell tenni, hogy az ő posztja is eredendően középhátvéd.

A középpályára jött az Espanyoltól Marc Roca, aki eddig csak a Salzburg elleni hazai meccsen kezdhetett a BL-ben, ahol nem is mozgott rosszul, viszont a kiállításával ez a mérkőzés is negatívvá vált a számára. Ugyanígy elvétve kapott szerepet eddig még csak a PSG-ből érkező Choupo-Moting. Őt egy tipikus dzsóker-cserének igazolhatták Lewandowski mögé, és majd talán komolyabban is szóhoz juthat, ha a lengyel esetleg nagyobb hullámvölgybe kerülne. Douglas Costa Torinóbol térhetett vissza Münchenbe, azonban ezen a mérkőzésen is észrevehetetlen maradt. Pedig nem ártana a brazil jó teljesítménye, mivel Gnabry jelenleg nagyon gyenge szériát produkál, másrészt Sané sem túl meggyőző eddig.

Salihamidzic váltig állítja, hogy télen nem terveznek további igazolásokat, viszont elnézve a tavalyi érkezők eddigi gyengélkedését és sok játékos rossz formáját, lehet nem ártana egy kicsit körbenézni a piacon.

 

A MÉRKŐZÉS HŐSE

Ki más lenne az, mint a két gólt és egy gólpasszt jegyző, így mind a három találatból tevékeny részt vállaló Jonas Hofmann?

Az ő remeklése egészen jól feledtette a nyolc mérkőzésre eltiltott Thuram és az apróbb sérülés miatt nem játszó Plea hiányát. Remek ütemű mélységi beindulásai után kétszer is mattolta a nem éppen a helyzet magaslatán lévő Bayern-védelmet. Támadásépítésben is ő volt a legaktívabb. Mélyen visszalépve nyújtott opciót a tanácstalan gladbachi védőknek, és mindenképp ő volt a legkreatívabb az akcióból eléggé veszélytelen, leginkább védekezésre fókuszáló „csikóknál”. Labda ellen is önzetlenül kivette a részét a közös munkából ráadásul. Neuhaus gólja előtt zseniálisan lépett bele Süle Pavard felé irányuló passzába, majd az előny birtokában nem volt rest az utolsó vonalig sem visszazárni.

 


 

Stindlt is mindenképpen meg kell említeni a hazaiaktól, aki két zseniális ütemű gólpasszal szolgálta ki a Plea és Thuram hiányában fő gólvágóvá előlépő Hofmannt. Ugyanígy a komplett védelem is csak méltató szavakat érdemel. A Bayern támadónégyese Lewandowskival együtt egyáltalán nem tudott kibontakozni a folyamatos őrzésnek köszönhetően. Közülük is Elvedi emelkedett ki, aki elképesztő védekezési statisztikákat produkált a mérkőzésen. Nyolc tisztázással, illetve öt-öt blokkolással és megnyert fejpárbajjal zárta a mérkőzést, amivel elősegítette Lewandowski hatástalanítását.

 

ÖSSZEGZÉS

Még ha fájó is lehet bajor oldalon, de talán pont időben jött ez a pofon a Bayernnek, így lesz idejük télen rendbe tenni a sorokat. Egy idő után, főleg ilyen erőltetett menet közepette, elkerülhetetlen volt, hogy néhány játékos hullámvölgybe kerüljön. A védelem helyzete viszont most már kezd kétségbeejtővé válni. A 15 mérkőzésen kapott 24 gól rengetegnek számít. Az intenzív letámadás nem tartható fent ilyen terhelésnél, és ennek bizony a magasra feltolt védelem issza meg levét. Az Alaba-féle méltatlan átigazolási történések sem lehetnek jó hatással a csapatra, annak öltözői hangulatára, ez pedig egyre inkább kezd meglátszódni az osztrák teljesítményén is.

Mindenesetre Flick a tavalyi hengerlés után most először találhatja magát komoly dilemmák között. Kíváncsian várhatjuk hogyan tud ezeken úrrá lenni a sikeredző tavasszal.

5 3 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
herold jános
herold jános
6 napja

Kiváló elemzés, ettől függetlenül nem féltem a Bayernt. A Freiburg és az Augsburg elleni bajnoki meccseket kell behúzniuk, és ismét egyenesbe kerül a csapat.

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: