Beharangozó: Lampard vagy Arteta szerzi első trófeáját?

Londoni rangadót láthatunk a patinás FA-kupa döntőjében: a szombat fél 7-kor a Wembleyben rendezendő mérkőzésen a Lamparddal bíztató első szezont futó Chelsea és az Arteta által valamilyen szinten rendbe szedett, de így is mindössze 8. helyre befutó Arsenal találkozik. Muraközy Balázs beharangozója.

London piros vagy kék fele ünnepel majd szombat este Kattints és fogadj a mérkőzésre!

Alapvetően meglehetősen ellentétesen alakult a két londoni klub szezonja. Az Arsenaltól többen is előrelépést vártak a nyáron elköltött komoly mennyiségű pénzt követően (érkezett Nicolas Pépé, David Luiz, Dani Ceballos, Gabriel Martinelli és Kieran Tierney), míg a Chelsea-nél csendes visszaesést és átmenetet tippeltek a szakértők, ami nem is volt csoda a viszonylag rutintalan Frank Lampard kinevezésével, illetve Hazard távozásával és az FFP megszegése miatt kiszabott átigazolási tilalommal.


Ehhez képest a Kékek végül elérték a BL-indulást jelentő 4. helyet, míg az Arsenal végül csupán a 8. helyre jött be, komoly részben köszönhetően Unai Emery komplett talajvesztésének.


A korábbi csapatkapitány Mikel Arteta ugyan megérkezett decemberben takarítani, azonban minden szinten helyrehozni ő sem tudta az Ágyúsok szezonját, ami miatt a szombati döntőn múlik számukra az európai kupaindulás. A presztízs és amellett, hogy a fiatal edzők egyike sem nyert még komoly trófeát edzői pályafutása alatt még egy plusz élt ad a meccsnek az is, hogy az Arsenalnak pénzügyileg is meglehetősen fontos lenne az Európa Liga indulás által hozott bevétel, és az ebből adódó mozgástér az átigazolási piacon.

A szombati meccset főként az határozhatja meg, Lampard milyen elképzeléssel áll a meccshez. Mióta Arteta az Arsenal edzője, kétszer találkozott a két csapat:

Először a 20. fordulóban, amikor is a Kékek hátrányból felállva tudtak 2-1-re nyerni kihasználva egy kései Leno hibát, illetve a 24. fordulóban, ahol az emberhátrányban játszó Ágyúsok végül ki tudtak harcolni egy 2-2-es döntetlent.

A két meccs kulcsa főként az volt, hogy kezdetben az elsőn Lampard igyekezett magas letámadással, 3-4-3-ban dominálni az Arsenalt, ők azonban ezt könnyedén, higgadt építkezéssel hátulról át tudták játszani, nem kis mértékben köszönhetően a vonalak között rendkívül okosan helyezkedő, tízes posztról induló Mesut Özilnek. Emiatt Lampard kénytelen volt idejekorán, a 34. percben becserélni Jorginhót a szárnyvédő Emerson Palmieri helyére, így kiküszöbölve azt, hogy a Chelsea létszámfölénybe kerüljön a középpályán, egyúttal kihúzva az Arsenal támadójátékának méregfogát.

Ebből kiindulva így a másik mérkőzésre már alapból 4-3-3-mal futott ki a csapata, igaz ott a játék képét aztán torzította David Luiz korai piroslapja, de a levont tanulság egyértelmű volt. Azóta komolyat fordult a világ London piros felén: Özil teljesen körön kívülre került, míg a helyén bevethető Joe Willock egyelőre nem tud hasonló befolyással lenni a csapat labdás játékára mint a német (pl. a legutóbbi, Watford elleni meccsen Arteta ismét megpróbálkozott a 4-2-3-1-el, Willockkal tízesben, de a volt akadémista súlytalan volt, pályán töltött 57 perce alatt mindössze 21-szer ért labdába, és csak 11 passza volt), így a csapat alapvető formációja a 3-4-3 lett, tehát Lampardnak kevésbé kell tartania attól, hogy hasonló történne.

Mivel Arteta minden bizonnyal marad az alapcsapatánál, addig az angol valószínűleg ki fog tartani Caballero mellett a hibaképes Kepával szemben, míg a védelem és a középpálya maradhat a megszokott (Kanté játéka kérdéses, így Jorginho kaphat szerepet a védelem előtt), a támadósorban pedig Willian nem biztos, hogy vállalja a játékot, így a helyén esetleg Hudson-Odoi kezdhet, illetve a leállás óta középcsatárként favorizált Giroud maradhat a helyén (9 meccsen 8 gólt szerzett). A kérdés csupán az, milyen felállásban küldi fel őket Lampard.

Amennyiben a 4-3-3 mellett döntene, és rámenne a középpályás létszámfölényre és ezáltal az esetleges mezőnyfölényre, valahogy így nézhetnek ki a meccs kulcspárharcai:

Lacazette-re ezesetben nagyon komoly feladat hárulna Jorginho hatástalanításával, hogy elkerüljék azt, hogy az olasz szabadon mozgathassa a csapatát, és egyébként is ez a szerep remekül állt a Manchester City elleni elődöntőben a franciának Gündogannal szemben. Ez azonban az egyik nyolcas visszább vonását (valószínűleg Kovacic) hozhatja magával, akit ha a City elleni meccshez hasonlóan követi Ceballos (ott ez Xhaka volt, de a manchesterieknél a másik oldalt játszó De Bruyne lépett vissza), értékes területek nyílhatnak meg a bombaformában játszó Pulisic számára. Itt érkezik dilemmához Arteta: Bellerín kap szerepet, aki felfutásaival elősegíti Pépé befelé húzódását, vagy éppen az az Ainsley Maitland-Niles, aki remek védő 1v1-ben, és az elődöntőben is bizonyított Mahrezzel szemben. Ezzel együtt az Arsenal valószínűleg átengedi a labdabirtoklást a Chelseanek, eseti letámadással megfűszerezve, hasonlóan ahhoz a meccshez. Itt kulcskérdés lehet, hogy mennyire tudnak majd élni a kínálkozó lehetőségekkel kontra közben, főleg, hogy ez egyáltalán nem a Chelsea erős pontja – a Whoscored szerint 8 gólt kaptak kontrák után a bajnokságban, ezzel “listavezetők”.

Lacazette-nek itt is fontos szerepe lesz: az Ágyúsok kontrajátékában rengetegszer veszt rész visszalépéseivel, hogy aztán mögé indulhasson a Pépé-Aubameyang duó. A francia főleg lubickolhat a szerepben, hasonló szerepe lenne, mint a lille-i időkben, ráadásul Marcos Alonso szeret magasan felkalandozni magasan az ellenfél térfelére.

Ha Lampard mégis a 3-4-3, és a feltekert letámadás mellett döntene (ezt például remekül jelezheti, ha a támadóhármasban szerepet kap a műfajban kiváló Mount), minden bizonnyal egy rohanósabb meccsképet láthatnánk viszont. Így egy fokkal sebezhetőbbé válhatna a Chelsea középpálya, főleg Kanté nélkül, viszont a nyomás alatt bevállalt labdakihozatalokba azért kerülhet hiba az Arsenal részéről, ismerve a játékosok egyéni kvalitásait. A labda előre juttatásában a szárnyvédők mellett Lacazette ismét csak rendkívül fontos szerepet kaphatna: az ő visszalépéseivel, és lábára tett labdákkal (Tierney például jól szokta megtalálni a folyosókat) lehetne minimalizálni a vaktában előrevágott labdákat. Nyomás alatt szintén elengedhetetlen David Luiz és a két hatos jó labdás játéka, ők remekül tudják indítani a – főleg szélen – üres területbe induló játékosokat. A brazil képes nagyon hektikusan játszani, ám ha a City ellen látott arcát veszi elő, akár nyerőember is lehet: a 3 belsővédős rendszer közepéről indulva minimális az 1v1-es párharcainak száma, de cserébe jó ütemben kilépve képes lehet minimalizálni a szűk szélsők (Willian/Mount és Pulisic) által jelentett kockázatot.

Összességében rendkívül érdekes taktikai vetületekkel bír a meccs, amin kifejezetten sok is múlik. A Chelsea képes lehet az egyébként is pozitív szezonjára feltenni a koronát, míg az Arsenal szurkolók kaphatnak egy kisebb sebtapaszt az amúgy csalódást keltő szezon okozta traumákra, nem mellesleg pedig 14. FA-kupa győzelmükkel kettővel húzhatnának el az örökranglistán második Manchester United ellen.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x