BL-döntősök, akikre érdemes emlékezni: Bayer Leverkusen 2002

A második az első vesztes – tartja az örök érvényű mondás. Éppen ezért hajlamos őket elfeledni az ember. A május 29-i Bajnokok Ligája-döntőre hangoló sorozatunkban négy olyan csapatot mutatunk be, amelyek a 2000-es években eljutottak a sorozat fináléjáig, de ott kudarcot vallottak, és azóta nem is kerültek ilyen magasságokba. A második részben a Bayer Leverkusen ezüstcsapata – a „Vizekusen” – kerül sorra, amely 2002-ben három fronton is a győzelem kapujában botlott meg.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Az 1904-ben a Bayer gyógyszergyár által alapított futballklub, sokáig az amatőrligákban tengődött, míg nem 1979-re végre sikerült felküzdenie magát az élvonalba. Akkoriban érkezett a klubhoz a közkedvelt menedzser Reiner „Calli” Calmund is, aki főszerepet játszott a klub előmenetelében.

1988-ban a szisztematikus kerettervezés és fejlődés már UEFA-kupa-győzelemben csúcsosodott ki, amely egy nem mindennapi siker volt.

Az akkoriban még oda-visszavágós döntőben az RCD Espanyol otthonában egy sima, 3-0-s verést kapott az együttes, viszont nem adta fel, és miután otthon ledolgozta a hátrányt, tizenegyespárbajt követően elhódította a trófeát. A leverkuseniek ezek után is ott maradtak a német futball elitjében köszönhetően Calmund menedzseri éleslátásának, aki kihasználva az 1990-es német újraegyesülést jó pár volt keletnémet spílert csábított a klubhoz. Köztük volt Ulf Kirsten is, aki háromszor is Bundesliga gólkirálya lett a csapattal, és a lejjebb tárgyalt 2002-es együttesben is fontos szerepet játszott. Az 1993-as Német Kupa-győzelem után úgy nézett ki, hogy a jövőben gyorsan telik majd a leverkuseni vitrin, azonban pechjükre valami mindig közbejött.

 

Előzmények

Az 1990-es évek közepétől Calmund – Németországból elsőként – Brazília felé irányította menedzseri tevékenységét, olyan játékosok érkeztek a klubhoz, mint Paulo Sérgio, Zé Roberto vagy Lúcio. A dél-amerikai kontingens is jelentős szerepet játszott abban, hogy az ezredforduló idejére a Bayer Leverkusen Németország egyik topcsapatává vált, amely állandó jelleggel ott volt a dobogón.

1997 és 2002 között négy ezüst- és egy bronzérem került Leverkusenbe, viszont a bajnoki cím sehogy sem akart összejönni. Pedig 2000-ben a saját kezében volt a sorsa az utolsó forduló előtt, azonban Christoph Daum együttese nem bírta a nyomást és elbukott a már bennmaradó és tét nélkül játszó SpVgg Unterhaching ellen, így a Bayern Münchené lett a salátástál.

Ha pedig nem lett volna elég a kudarcokból, 2000 őszén jött egy hatalmas botrány, ami az egész német futballt felbolygatta. Daumot éppen szövetségi kapitánynak akarták kinevezni, amikor a Bayern München legendás menedzsere, Uli Hoeness kokainfogyasztással és -kereskedelemmel vádolta meg. Mindenki megdöbbenésére Daum hajmintája pozitív lett, így azonnal távoznia kellett Leverkusenből. Nem lehet tudni, hogy mi volt Hoeness pontos indítéka, de azt mindenképp elérte, hogy a leverkuseniek szezonja teljes káoszba fulladt. Az idényt végül Berti Vogtsszal fejezték be, akivel az – akkoriban még csalódásként megélt – negyedik helyen végeztek. 2001 nyarán Klaus Toppmöller vette át az vezetőedzői posztot, akinek később olyannyira sikerült gatyába ráznia az együttest, hogy az történelmi sikerek kapujába került 2002-ben.

 

Reiner Calmund, Klaus Toppmöller és Zé Roberto

A csapat

Toppmöllernek emberes feladat jutott, mivel egy eléggé szétesett csapatot kellett újra egységessé formálnia. Több játékos is a távozáson gondolkodott, azonban az edző tervei végül meggyőzték őket. Köztük volt Michael Ballack is, aki aztán élete szezonját produkálta és ez jelentette számára az igazi áttörést a karrierjében.

2001 nyarán sikerült úgy megerősíteni a keretet, hogy az sikeresen szálhatott harcba a szezon előtt kitűzött célokért, így például a Bajnokok Ligájában a második csoportkör eléréséért. Hans-Jörg Butt személyében egy remek kapust sikerült a klubhoz csábítani, akinek csak azt volt a balszerencséje, hogy olyan hálóőrökkel védett egy korszakban, mint Oliver Kahn, Jens Lehmann vagy később Manuel Neuer, így a Nationalelfben összesen csak négyszer jutott szóhoz. A magyar származású, a VfL Wolfsburgtól érkező jobbhátvéd, Zoltan Sebescen is kulcsjátékossá vált a későbbiekben. Az eleinte ugyanezen a poszton szereplő horvát Boris Zivkovic ennek ellenére sem szorult ki a kezdőből, hiszen sokszínűségének köszönhetően a védelem közepén is bevethető volt. Az érkezők közül Yildiray Bastürk nevét érdemes még mindenképp megemlíteni, aki a középpályán csapata egyik kreatív játékosa volt Zé Roberto, Ballack és Bernd Schneider mellett.

 


A támadófutball mindenekfelett

Toppmöller futballfelfogása rögtön elnyerte a szurkolók tetszését, akit ekkoriban egyszerűen „Taktik-Fuchs” néven emlegettek a német sajtóban. Tény, az edző az akkori időszakhoz képest egy merően extravagáns stílust képviselt – ne feledjük, ekkor még Németország épphogy csak túl volt a söprögetős felállás érinthetetlenségén. Gyakran állt fel a Leverkusen igazi csatár nélkül, az eredetileg szélső Oliver Neuville-lel a kilences poszton, hiszen Kirsten ekkor már csak csere volt, a bolgár Dimitar Berbatov pedig még ekkor kezdett el berobbanni a köztudatba. A folyamatosan kimozgó Neuville segítette kibontakozni Ballack zsenijét és félelmetes lövőerejét. Mélységi beindulásai és távoli lövései mindig veszedelmesek voltak az ellenfelekre nézve. Mindezt bizonyítja, hogy a 2001–2002-es szezonban csapata házi gólkirálya lett a Bundesligában 17 találattal.

 


Toppmöller dolgát segítette még, hogy egy rendkívül sokszínű, kreatív középpályával rendelkezett, ahol a játékosok több poszton is bevethetőek voltak. Kiemelkedett közülük Schneider, aki jobbhátvédet is képes volt játszani – például a Real Madrid elleni BL-döntő második félidejében. Összességében rengeteg elmozgás jellemezte a csapatjátékot, amivel rendszeresen sikerült megbontani az ellenfelek felállását. Ebben voltak partnerek az előszeretettel felfutó szélsőhátvédek is. A bal oldalon az argentin Diego Placente ráadásul nem csak a szélen futott fel-alá, hanem sokszor a félterületben szervezett – úgy, mint ma a főleg Josep Guardiola által favorizált – „hamis” szélsőhátvédek. Placente oldalán Zé Roberto is nagy munkabírással segítette a csapatot és szükség esetén a védekezésből is kivette a részét. Ez mindenképp Toppmöller munkáját dicséri, aki képes volt a csapatba integrálni a kreatív brazilt.

 

A Manchester United elleni 2002. áprilisi BL-elődöntő első mérkőzésén a második német gólt is egy tetszetős labdafelhozatal előzte meg. Sebescen (26) befutott középre, erre reagálva Schneider (25) visszalépett, Bastürk pedig (10) átlósan megindult előre. A török miután a labdával az oldalvonal felé mozgott, Neuville (27) azonnal beindult középre, hogy teret biztosítson társának, ezzel pedig az angolok védőit is összezavarta.

A támadófutball alapját természetes egy magas védekezés adta meg. A Bayer védelme rendszeresen a félpálya környékén állomásozott a csapatkapitány Jens Nowotnyval és Lúcióval. A brazil ismert volt arról, hogy szívesen indult meg előre a labdával és sokszor gólokkal vétette magát észre. Helyére eközben Carsten Ramelow zárt vissza. A védekező középpályás biztosította a csapat stabilitását és folyamatosan ingázott a középpálya és a védelem között.

 

Szintén a United elleni mérkőzésen Ryan Giggs (11) kapta meg a labdát egy felszabadítás után. Rá Lúcio (19) váltott ki, így a walesi ikon nem tudott megindulni előre. Eközben a brazil védő mögé Ramelow (28) váltott ki, aki Ruud van Nistelrooy (10) őrzését vette át dél-amerikai csapattársától.

 


(X) Az Unibeten immár statisztikai adatokra is fogadhatsz! Tedd meg a tétedet a topligás és BL-mérkőzéseken lövésekre, kaput eltaláló lövésekre, lapok vagy lesek számára!


 

Út Glasgow-ba

A BL-menetelés már augusztusban kezdetét vette a Crvena Zvezda elleni selejtezőben. A szerbek ellen egy hazai, magabiztos 3-0-s siker biztosította az utat a főtáblára, ahol az FC Barcelonával, az Olympique Lyonnal és Fenerbahcéval kellett megmérkőzni. A továbbjutás a Barcelona mögött magabiztosan sikerült a Leverkusennek, köszönhetően a katalánok elleni, hazai 2-1-es sikernek is. A naptárra sajnos befolyással voltak a tragikus New York-i terrortámadás következményei is, hiszen a Fenerbahce elleni első összecsapást egy hónappal később rendezték csak meg. Nem ez volt viszont az egyetlen halasztott mérkőzése a németeknek ebben a szezonban. A második csoportkör első összecsapását a Juventus ellen szintén halasztani kellett a novemberi torinói köd miatt. A közjáték a németeket zavarta meg jobban és egy 4-0-s pofonba szaladtak bele. Az Arsenal sem kímélte a „gyógyszergyáriakat Londonban. A Toppmöller-féle nyílt támadójáték megbosszulta magát az Ágyúsok villámgyors támadósora ellen. Ennek ellenére – köszönhetően a kiegyensúlyozott hazai szereplésnek és a riválisok egymás közötti körbeveréseinek a Deportivo előtt csoportelsőként várhatta a csapat a negyeddöntőt.

A legjobb nyolc között a Liverpool ellen egy fantasztikus visszavágót követően sikerült a továbbjutás: az Anfielden elszenvedett 1-0-s vereség után otthon 4-2-re sikerült megverni az angolokat. Gérard Houllier együttese továbbjutásra állt 1-1-es állásnál, amikor a francia edző kapitális hibát vétett. Ahelyett, hogy stabilizálta volna csapatát, lehozta a középpályáról Dietmar Hamannt, a helyére pedig a védekezésben jóval gyengébb Vladimír Smicert állította. A liverpooli középpálya szétesett, a leverkuseni támadósor pedig ezt Ballack vezérletével kíméletlenül kihasználta. A siker olyan nagy visszhangot váltott ki, hogy a Forma–1-et akkoriban domináló Michael Schumacher is nyilvánosan gratulált hozzá. Az elődöntőben egy másik angol nagyágyú, a Sir Alex Ferguson-féle Manchester United várt a németekre. A párharc hőse ezúttal Neuville volt, aki duplázott az Old Traffordon, ezzel pedig sikerült kiharcolni egy kedvező 2-2-es eredményt a hazai visszavágóra, ahol szintén Neuville egalizálta Roy Keane találatát egy szépségdíjas távoli lövéssel.

 


A 2002. május 15-i glasgow-i fináléban a Real Madrid várt a Werkselfre.

Ekkorra már a hazai sorozatokban két elbukott végjátékon is túl volt az együttes. A Bundesligában végül a Borussia Dortmund került ki győztesen a salátástálért folytatott versenyfutásból, míg a DFB-Pokal fináléjában a Schalke 04 volt túl nagy falat Toppmöller csapatának – a gelsenkircheniek 4-2-re diadalmaskodtak.

A BL-döntőben abszolút egyenrangú ellenfelek voltak a leverkuseniek a Real Madriddal szemben. Nem adták fel kezdeményező játékstílusukat, viszont végül Zinédine Zidane álomgólja azt eredményezte, hogy a harmadik ezüstéremmel kellett megelégedniük. A német nyelvben a második helyezetteket Vizemeister néven említik, innen ered a Vizekusen gúnynév, amely olyannyira megtetszett a Bayer gyógyszergyárnak, hogy öniróniából 2010-ben jogilag is levédették a nevet.

 


A vesztes finálé után

A 2002-es, japán–dél-koreai világbajnokságon a német válogatott keretében is meghatározó szerepet játszottak a leverkuseni játékosok, akiknek viszont egy újabb ezüstéremmel kellett megelégedniük, miután a döntőben 2-0-ra alulmaradtak a brazilokkal szemben, ahol Lúcio viszont már a győztes félnek volt a tagja. A torna után Ballack és Zé Roberto is elhagyták a Bayert a Bayern München kedvéért, a Leverkusen emiatt és egy példátlan sérüléshullám miatt 2003-ban épphogy csak bennmaradt az élvonalban. A gyenge szereplés februárban Toppmöller állásába került.

2004-ben újabb érvágás érte a klubot, mivel Calmund menedzser is elhagyta az együttest. A leverkuseniek azóta sem kerültek ilyen sikerek közelébe. A bajnokságban 2011-ből egy újabb ezüstérem a csúcs, amit Jupp Heynckes vezetésével értek el. A BL-be mostanában már csak elvétve jut el a klub, a vesztes finálé után öt nyolcaddöntős szereplés következett. A Bayer Leverkusen összességében stabilan ott van a szűken vett élmezőny mögött, de az áttörés valahogy nem akar megtörténni.

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom
0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x