Búcsúzik a kalapácsos vezér

Lehet, hogy nem nyert semmit, lehet, hogy felnőttként sosem ölthette magára az angol válogatott mezét, de kapott valami mást: végtelen megbecsülést és szeretetet Anglia egyik legnépszerűbb klubja, a West Ham szurkolóitól, edzőitől, apparátusától. Az sem kevés, Mark Noble pedig azért is tartja különös becsben, mert gyerekkora óta a WHU rajongója. A kelet-londoni ikon több mint 500 mérkőzéssel a háta mögött az utolsó idényére készül.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

22 év után köszön el a jövő nyáron a West Hamtől Mark Noble, akit csak azért nem sorolhatunk a Ryan Giggs-, Paolo Maldini-, Francesco Totti-féle „one-club-manek” díszes társaságába, mert 18 éves korában klubja előbb a Hullnak, majd az Ipswich-nek adta kölcsön. De tudják mit?! Nagy ívben teszünk rá: Mark Noble a felsorolt világklasszisokhoz hasonlóan méltán nevezhető a hűség mintaképének, aki gyerekkori kedvenc klubjának lett játékosa, csapatkapitánya, ikonikus alakja – köszönhetően annak is, hogy kölyökként rendre elkésett észak-londoni edzéseiről. 

Nem az Upton Park környékén kezdte rúgni ugyanis a labdát – illetve dehogynem, minthogy másfél kilométerre a legendás stadiontól nőtt fel –, hanem az őt 11 éves korában akadémiájára csábító Arsenalban; a neveldét bizonyos Liam Brady irányította (72 ír válogatott szereplés, két bajnoki cím a Juventusszal, egy FA-kupa az ágyúsokkal), az első csapatot Arsene Wenger, ki ne ment volna hát oda. A távolságot leküzdeni a londoni forgalomban nem volt azonban túl egyszerű, minthogy pedig Noble-papa az előírtnál előbb nem fejezhette be a munkát, csemetéjével gyakorta elkésett a tréningekről.

Két év után a család jobbnak látta Noble otthona közelében folytatni a karriert, Brady kevésbé, minthogy már akkor is megmutatkozott neveltjük fantasztikus szerelőkészsége, munkabírása, elhivatottsága.

A West Ham annál kitörőbb örömmel fogadta későbbi kiváló középpályását, aki 15 évesen bemutatkozhatott a tartalékcsapatban (ilyen fiatalon korábban senki), 17 évesen az első csapatban, 18 évesen a Premier League-ben.

Amikor az akkori tréner Alan Pardew megkérdezte a nagy öreg Teddy Sheringhamet, mit gondol, érdemes-e a titánt a csapatba állítani, az MU BL-győztese habozás nélkül felelte: simán, jobb bármelyik másik középpályásnál. „Tizenhét éves volt, de mintha csak harmincegy lett volna, és nem csak a már akkor is ritkuló haja miatt. Úgy is beszélt” – mondta róla később a legendás center. Pardew után megfordult a West Ham kispadján Alan Curbishley, Gianfranco Zola, Avram Grant, Sam Allardyce, Szlaven Bilic, David Moyes és Manuel Pellegrini, a sokféle karakter egy valamiben azonosnak bizonyult: Mark Noble-t elsőként rakták fel a mágnestáblára. 

Pompás képességei mellett példaértékű hozzáállása miatt. A West Hamben 170 fellépésén 56 gólt szerző Marlon Harewood mesélte:

 

„Állandóan üvöltve kérte a labdát. Mi, idősebb játékosok persze összenéztünk, azt kérdezve, ki ez a szemtelen kölyök? Mit gondol magáról? Steve Lomas úgy döntött, megleckézteti, és egy alkalommal nagyon nagy erővel rúgta neki oda a labdát, arra kíváncsian, mit kezd vele. Noble simán lekezelte, aztán továbbította is, majd odakiáltott: na, erről beszéltem! Adjátok csak nekem a labdát. Mi összenéztünk, elmosolyodtunk, tudtuk, ebből a fiúból remek futballista lesz.” 

 

Pardew is jól tudta persze: „Semmit nem tudtam Markról azelőtt, hogy elfogadtam volna a West Ham ajánlatát, de az első edzések után nyilvánvaló lett, a csapat szerves részévé kell válnia. Emlékszem, amikor Sheringham odaszólt nekem: Főnök, ez egy remek kis futballista, pedig Teddy nem az a típus, aki agyondicsérné a kollégáit. De talán a leginkább az maradt meg bennem, hogy nyertünk vagy veszítettünk, Mark rettenetesen élvezte, hogy futballozhat. Alázattal dolgozott, egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy elhagyja a klubot.

Nagyon büszke volt, amikor bemutatkozhatott a felnőttek közt, ma is hálás nekem érte, ha találkozunk, rendre megjegyzi, nem felejtem el, hogy maga adta meg nekem az esélyt. ”2016 márciusában pedig már tízévnyi „westhames” futballt ünnepelhetett, a klub hálás is volt hűségéért. Ünnepi mérkőzést rendezett a tiszteletére, és bár Noble tartott attól, félház sem lesz, a 35 ezer jegyet pillanatok alatt elkapkodták. A bevételt aztán három alapítványnak továbbította, ez is jól árulkodik személyiségéről. Idén márciusban pedig egy évvel meghosszabbította szerződését, fájó szívvel bejelentve, annak lejártával, 2022 nyarán búcsúzik imádott klubjától, felhagyva a profi futballal.

 


(X) Jack Grealish a Manchester City-hez igazol (1,80)? Eduardo Camavinga a Manchester Unitedben folytatja (1,50)? Kattints ide és fogadj átigazolásokra az Unibeten! 


 


 

A klub honlapján nyílt levélben vallott érzéseiről: „Örömmel fogadtam el a klub szerződéshosszabbítási ajánlatát, hosszas töprengés után. Egyeztetve a családommal, eldiskurálva a barátaimmal, a klub alkalmazottaival, úgy döntöttem, az elkövetkező, a 18. szezonom lesz az utolsó a West Hamben. Szeretném ugyanakkor leszögezni, meggyőződésem, hogy az utolsó idényemben is igencsak hasznára tudok lenni a csapatnak, nem írtam volna alá a szerződést, ha nem így gondolnám. A következő szezon nagyon érzelemdús lesz, de nem jött még el a számvetés ideje. Azért is akartam ezzel a közleménnyel kirukkolni, mert eltökélt célom, hogy erős hajrát produkáljunk a West Hammel, és az idény hátralévő részében csak a csapatra tudjak koncentrálni.”

Ami azt illeti, odatették magukat a kalapácsosok, mintha csak az is inspirálta volna őket, hogy kapitányuk utolsó évét európai kupaszerepléssel tegyék még emlékezetesebbé. Bár volt sansz a BL-re is, El lett belőle – ahhoz képest, hogy a Tottenhamnek csak a Konferencia-liga jutott, az Arsenalnak meg az sem, a WHU bizonyítványába jelesek kívánkoznak. De ha Mark Noble pályafutását igyekszünk értékelni, jó néhány ötöst ugyancsak ki lehet osztani.

Hogy mennyire érinthetetlen alakja egyesületének, azt jól példázza a tavaly nyári eset, amikor bár nyíltan kritizálta a klubvezetést azért, mert elengedte tehetséges saját nevelését, Grady Dianganát, a haja szála sem görbült.

Pedig a saját porta elé piszkítást elöljáróéknál nem szokás jó néven venni, de hát merte volna bárki is bántani Mark Noble-t!? Öngyilkossággal ért volna fel, pláne, hogy a fanatikus és nagyszámú szurkolótábornak jó ideje tele volt már a hócipője a WHU-t birtokló Sullivan-Gold tulajdonos párossal (ketten együtt amúgy 156 évesek).

Az ellenérzés origója a London-stadionba költözés, és a duma (nevezzük indoklásnak), hogy a nagyobb, modernebb stadion, a bőségesebb meccsnapi bevétel elengedhetetlen feltétele a klub növekedésének, a több néző meg nagyobb profit ugye, amiből futja jobb játékosokra, így válhat a West Ham minimum top 10-es csapattá Angliában. Mármost a 2016-os telephelyváltás után a WHU előbb a 11., aztán a 13., majd a 10. és a 16. helyen végzett, nem csoda, ha a drukkerek berágtak.

 

Mark Noble első 50 gólja a WHU színeiben


 

Mígnem az előző szezonban a Kelet-Londonba 2019 decemberében visszatérő David Moyes irányításával hatodik lett. Mark Noble-lel a vásznon, bár inkább csak epizódszerepet alakított a 34 éves legenda. A Declan Rice, Tomás Soucek kettős kirobbanthatatlannak bizonyult, az „ötszázazadosnak” (527 meccset vívott meg bordó-kékben) Rice szezonvégi sérülése nyitott csak utat a kezdőbe. 

Ama bizonyos költözéskor persze biztos csapattagnak számított, el is kélt egy erős jellem az együttesbe, minthogy az új éra a legvadabb rémálmokat idézően indult. Az Európa-liga rájátszásában a gyurgyevói Astra búcsúztatta a Bilic-csapatot, a bajnokságban egyetlen győzelme mellett öt vereséggel startolt és kieső helyen tanyázott, a Ligakupában a 96. percben szerzett Payet-szabadrúgásgóllal ment tovább a negyedosztályú Accrington Stanleyvel szemben. A szurkolók tüntettek, a lelátón egymással is balhéztak – ahhoz képest, hogy az utolsó szezont az Upton Parkban (Boleyn Groundon) a hetedik helyen zárta, és minden rózsásnak tetszett, az Olimpiai-stadion felett hirtelen összecsapni látszottak a hullámok.

Noble, vállalva a csapatkapitányi felelősséget, kiállt a nagyérdemű elé: „Kiesés? Ez a legjobb keret, amióta csak a klubhoz tartozom. A futballban előfordul, hogy minden rosszul sül el. Ilyenkor kell még keményebben dolgozni és összetartani. Hiszek a csapatban és a menedzserben.” A 11. helyre fel is tornázta magát a West Ham, de nem erről álmodtak hívei, és nem ezt ígérték nekik, amikor az imádott stadion elhagyásának elkerülhetetlenségéről győzködték őket. 

Arról viszont, hogy valaha lesz még Bobby Moore-hoz vagy Billy Bondshoz méltó kapitányuk, annál inkább álmodoztak. Mark Noble elhivatottságával, lojalitásával, küzdeni tudásával, csupaszív játékával elérte, hogy minden kalapácsos büszke legyen rá. Nem mellesleg pedig futballozni is nagyon tud. Ahogy korábbi edzője, Gianfranco Zola megfogalmazta: „Játékintelligenciája van olyan magas, mint Andrea Pirlóé.” Hát kell ennél több?

Na jó, egy angol válogatott szereplés még megtette volna… 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x