Bundesliga Hinrunde – Csapatok, amelyektől többet vártunk (I. rész)

A múlt héten az idény feléhez (Hinrunde) ért a Bundesliga mezőnye, így érdemes kicsit elemezni a klubok teljesítményét. Ez a rendkívüli és elég komoly fizikai kihívást jelentő időszak hozott pár meglepetést negatív és pozitív szempontból is. Az előbbiekkel kezdjük, megnézzük, hogy az első 17 fordulóban mely csapatok okoztak kisebb-nagyobb csalódást.

(X) Fogadj a Bundesliga mérkőzéseire és csapataira az Unibeten!


Borussia Dortmund: Újabb kudarcok

A legutóbb elbukott két rangadó után már írtam egy hosszabb anyagot a Borussia Dortmund – most már évek óta – meglévő problémáiról, amelyben leginkább azt emeltem ki, hogy Lucien Favre látványosan nem találta meg az ideális feladatkörét néhány játékosának. Elsősorban Julian Brandtot kell kiemelni, aki az őszi szezonban csak árnyéka volt korábbi önmagának. Viszont nem csak a német válogatott játékos teljesítménye hagyott kívánni valót maga után, hanem több társáé is.

A legnagyobb gond, hogy nem tudják konstansan hozni a jó teljesítményt, ami már az elmúlt években is feltűnő volt, tehát ez nem új keletű probléma.

Nem is volt váratlan döntés, hogy novemberben megköszönték Favre munkáját, aki egyszerűen nem tudta kihozni a maximumot a csapatból. Igazából már az meglepő volt, hogy ezt a szezont is vele kezdték. Bár a sárga-feketék nem indítottak rosszul, de aztán egy elbukott Klassiker és pár kellemetlen kudarc után újra a reménytelen üldöző szerepkörében találták magukat, amin eddig az ideiglenesen megbízott edző Edin Terzic sem tudott változtatni, nagyon úgy tűnik, hogy nem ő lesz a végleges megoldás.


Most már igazából ott tart a csapat, hogy a tavaszi szezont lassan tűzoltásként kell felfogni ugyanis, ha a Bajnokok Ligája-indulást jelentő első négy hely valamelyike sem lesz elérhető, komoly bajba kerülnek a dortmundiak.

Egyrészt anyagilag óriási csapást jelentene a klubnak, másrészt a kiszemelt játékosok számára sem vonzó, ha olyan együttes keresi meg őket, amely nem szerepel az első számú európai kupasorozatban. A klubvezetés már így is szembesül azzal a problémával, hogy egyre kevésbé tudja megtartani értékeit. Márpedig Hans-Joachim Watzke és Michael Zorc szívesen elkerülné, hogy olyan nevelőklubként tekintsenek rájuk, mint az Ajaxra vagy az FC Portóra.


Ha a bajnoki cím már nehezen is jöhet össze a dortmundiaknak, az Unibet oddsai alapján ők a legesélyesebbek a kupagyőzelemre – vajon 2017 után újra összejöhet nekik a végső siker?


TSG Hoffenheim: Túl sok volt a kettős terhelés

Alighanem jobb szereplést várhattunk volna a tavaly hatodik helyen végzett TSG Hoffenheimtől, amelyet a Schalke elleni kínos, 4-0-s kudarc után a kiesés szele is meglegyintett. Nyáron az a Sebastian Hoeness (Uli Hoeness unokaöccse) vette át az edzői posztot, aki a Bayern München II-vel megnyerte a német harmadosztályú pontvadászatot, ezzel pedig sokak elismerését kivívta.

Hoffenheimben sem indult rosszul a munka, hiszen győzelmekkel rajtoltak, köztük a Bayern ellenivel, amellyel a bajorok 32 meccses veretlenségi szériáját szakították meg.

Ezután viszont valami megtört. A következő 14 bajnokiból mindössze kétszer hagyhatta el győztesen a pályát a csapat, a másodosztályú Fürth elleni kupakiesés és az ominózus Schalke elleni blama után pedig már Hoeness kirúgásáról cikkeztek.

Az elsőszámú problémaforrás a csapnivaló védekezés volt, hiszen a 17. fordulóban lejátszott Arminia Bielefeld elleni 0-0-ig minden összecsapáson kapott gólt az együttes. Az év elején hosszú időre kiesett Benjamin Hübner hiányát szemmel láthatóan megsínylette az együttes. Ami még gondot jelentett, hogy a helyenként feltolt presszing nem volt megfelelően biztosítva. Sokszor volt megfigyelhető, hogy az ellenfelek könnyen tudják eljuttatni a labdát a középpálya és a védelem közötti területre, ahonnan már komoly nyomás nehezedett a hátsó sorra.


Az Union Berlin elleni novemberi bajnokin többször megfigyelhető volt a középpályássor és a védelem között kialakult nagy távolság, ahol a berliniek sokszor labdához jutottak. Itt Kruse (10) tudta megtalálni ebben a területben Lenzet (25), aki miután remekül lerázta Rudyt (16) mintaszerűen ívelt be a mélységbe beinduló Griesbeck (33) elé, akinek a fejesét Baumann (1) hárította hatalmas bravúrral.

Természetesen az Európa-liga okozta kettős terhelés sem könnyítette meg az együttes dolgát, de a helyzetet szépítette, hogy ott a Hoffenheim imponáló magabiztossággal jutott tovább a csoportból, a belga Gentet például oda-vissza 4-1-re verte meg. Az extra terhelést még tovább tetézte, hogy novemberben kilenc játékos is pozitív koronavírus tesztet produkált, illetve sérülések is sújtották az együttest, páran pedig alulteljesítettek. Gondolok itt csak a tavaly nagy reményekkel igazolt Munas Dabburra, aki eddig a bajnokságban mindössze két góllal szerénykedik.

Reményt keltő viszont a legutóbbi két meccsen nyújtott teljesítmény, bár az igazsághoz tartozik, hogy mostani formájában az 1. FC Köln és a Hertha BSC legyőzése sem számít bravúrnak. Az viszont már figyelemreméltó, hogy most már zsinórban harmadik összecsapását zárta kapott gól nélkül az együttes.

Úgy néz ki, hogy a háromvédős felállásra való váltás kifizetődő volt.

Ezzel a sikeres sorozattal pedig a Hoffenheim a 11. helyre lépett fel, azaz egyelőre Hoeness is fellélegezhetett. A csapat két kulcsembere mindenképp Andrej Kramaric és Christoph Baumgartner. Előbbi idén is szorgalmasan hozza a gólokat, olyannyira, hogy most már – Ivica Olicot megelőzve – 74 találattal a legeredményesebb horvát játékos a Bundesliga történetében, Baumgartner pedig tavaly robbant be az első csapatba. A Sankt Pöltennél nevelkedett fiatal osztrák idén is feltűnést kelt fineszes megoldásaival – legutóbb a Köln ellen teljesen tudatosan, sarokkal szerzett gólt, miután beletette a lábát Mijat Gacsinovics gyenge próbálkozásába.


Hertha BSC: Nagy hűhó semmiért

A mondás teljesen igaz a berlini együttesre, amely hatalmas csalódást okozott a rengeteg elköltött pénz ellenére. 2019 nyarán Lars Windhorst üzletember érkezése komoly változásokat hozott a klub életében. Az 50+1-es szabályt kimaxolva megvásárolta a klub 49,9%-át ezzel együtt pedig hatalmas összeget fordított az átigazolásokra is, hiszen célként egy nemzetközileg is sikeres berlini csapat létrehozását tűzte ki.

A tavalyi szezon folyamán olyan játékosokat igazoltak le jó pénzért, mint Dodi Lukebakio, Krzysztof Piatek vagy Matheus Cunha. Az eredmények azonban egyáltalán nem jöttek, ebbe pedig a Dárdait váltó Ante Covic bele is bukott, az utána érkező Jürgen Klinsmann négyhónapos „kalandja” pedig szintén rossz színben tüntette fel a klubot. Az idény végére „tűzoltóként” érkező, a Hamburgot nem egyszer megmentő Bruno Labbadiával ugyan végül a tizedik helyen kötöttek ki a berliniek, de ez nagyon messze volt az európai álmoktól, így aztán újabb összegeket csengettek ki az átigazolási piacon. Érkezett a Köln gólvágója Jhon Córdoba, az Arsenal tehetséges, ám eléggé fegyelmezetlen középpályása Mattéo Guendouzi, illetve az FC Basellel az Európa-liga negyeddöntőjéig jutó középhátvéd Omar Alderete.

Az eredmények viszont így sem jöttek, olyannyira, hogy mindössze négy győzelmet aratva jelenleg csak két ponttal előzik meg az osztályozós helyen álló Kölnt.

Dárdai lehet a megoldás

A legutóbbi két – a Hoffenheimtől és Werder Brementől elszenvedett – kínos vereség után elfogyott a türelem, Labbadiának távoznia kellett. Sokak örömére pedig vele együtt megbukott Michael Preetz sportigazgató is, akit egy személyben tettek felelőssé a drága, de eddig nagyrészt kudarcot valló igazolásokért.

Preetz távozása pedig – nekünk, magyaroknak nem kis örömöt szerezve – megnyitotta az utat Dárdai Pál visszatérése előtt, aki az előzetes várakozásokkal ellentétben egészen 2022 nyaráig írt alá.

Az ideiglenesen kinevezett sportigazgatóval, Arne Friedrichhel karöltve ezen a tavaszon sokkal nagyobb célt nem tűzhetnek ki, mint a biztos bennmaradás – hasonló pályán Dárdai 2015-ben már sikerrel vizsgázott. Az már más kérdés, hogy utána ő alkalmas-e arra, hogy stabilan európai tényezővé tegye a Herthát. Bár az előző edzői időszakában rendre erőn felül teljesített csapatával, most egy lényegesen más típusú kihívás vár rá: egy jóval erősebb kerettel kell kitörni a középmezőnyből. Az mindenesetre a magyar tréner erősségei közé tartozik, hogy a játékosaiból egy összetartó együttest formált – ezt már maradéktalanul bizonyította korábban a fővárosiaknál. Most is hasonló kihívás vár rá, hiszen egyénileg nincs nagy gond a játékosok képességeivel, csak éppen ősszel nem funkcionáltak csapatként. Ehhez kapcsolódóan pedig a vezérigazgató Carsten Schmidt kijelentése egyértelmű: „Olyan csapatra van szükségünk, amely csapatként is dolgozik”.


FC Schalke 04: A reménytelenség csapdájában

Ugyan a szezon előtt mindenki féltette a nehéz anyagi helyzetben lévő Schalkét, de azért az tényleg minden várakozást alulmúló, hogy a szezon felénél – mindössze hét összekapart ponttal – teljesen reménytelenül áll az utolsó helyen.

A gelsenkircheniek mélyrepülése egy hosszú, többéves folyamatnak a betetőzése, ahol felelőtlen döntések egész sora vezetett ahhoz, hogy a koronavírus beköszöntével financiális vészhelyzetbe került a klub.

Azzal kalkulálva adtak ki rengeteg pénzt új igazolásokra, hogy alapvetően állandó Bajnokok Ligája-szerepléssel számoltak, ez pedig közel se jött össze. A tervezett bevételek hiánya, illetve a vírus miatt kieső jegybevételek pedig nagyon nehéz helyzetbe sodorták a klubbot. 2019 végén ugyan sikerült még villantani egy téli negyedik helyet, de mindezt elég fenntarthatatlan teljesítménnyel és statisztikákkal. Ennek lett az eredménye a tavaszi példátlan visszaesés és nyeretlenség.


A mostani szezonban pedig áll a bál. A svájci Christian Gross már a negyedik edző, aki próbál valami csodát tenni ebben a bitangul nehéz helyzetben, és ugyan a Hoffenheim elleni 4-0-s győzelemmel sikerült megakadályozni a Tasmania Berlin 32 meccses nyeretlenségi szériájának a beállítását, a várva várt áttörés nem következett be. Pedig a lehetőségekhez mérten mindent megpróbál a Schalke, hiszen visszatért segíteni két korábbi játékos, a klub eddigi utolsó igazi gólvágója Klaas-Jan Huntelaar és a bivalyerős balhátvéd Sead Kolasinac. A tanácstalanságot viszont jól jelzi, hogy január elején végső elkeseredettségben – a nyáron kiutált – korábbi elnöktől, Clemens Tönniestől kértek anyagi segítséget. Hosszú tárgyalások után pedig úgy is belement a gyorssegély kifizetésébe az üzletember, hogy az általa kért egyhangú jóváhagyást a felügyelőbizottságtól nem kapta meg.

Egy biztos, ahhoz, hogy a Schalke élvonalbeli maradjon egy egészen rendkívüli tavaszi feltámadásnak kellene bekövetkeznie, aminek eleddig semmi jele.

Egyetlen pozitívum, hogy hosszú évek után végre van egy gólvágója az együttesnek, méghozzá a 19 éves amerikai Matthew Hoppe személyében, aki a Hoffenheim elleni sikerből egy mesterhármassal vette ki a részét, azóta pedig a Kölnnek és az Eintracht Frankfurtnak is betalált.


A sorozat második részében azokat a csapatokat vesszük sorra, amelyek felülmúlták az előzetes várakozásokat.

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x