Clément Grenier tündöklése és hanyatlása

A labdarúgás történetében számos fiatal tehetségről beszélhetünk, akiknek pályafutása hirtelen lendületet vett, magukra vonva ezzel a média figyelmét és rendkívüli terhet pakolva a hátukra, sok esetben azonban ezzel fejlődésük megtörését okozva. Clément Grenier is feljegyezhető erre a listára, az egykor óriási tehetségnek tartott francia középpályás neve az elmúlt évek alatt ugyanis feledésbe merült.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Clément szülővárosa csapatában, az FC Annonay-nál kezdett el futballozni hatéves korában. Tehetségére hamar felfigyeltek: az Olympique Lyon játékosmegfigyelői két éven át követték árgus szemekkel a fejlődését mielőtt 2002-ben a klub akadémiájára került. Kivételes technikai tudása hamar kiemelte a többi fiatal tehetség közül, 17 éves korára már a B-csapat biztos tagjává vált.

Grenier és az edző, Rémi Garde viszonya nem újkeletű, utóbbi már 2003-tól az Olympique Lyonnál dolgozott – 2011-től 2014-ig volt az első csapat edzője –, így a középpályás fejlődését közelről követte végig. Garde-nak, aki egy időszakban a Lyon akadémiai rendszerét is felügyelte, jó benyomásai voltak a fiatal játékosról:

 

„Ami a futballtudást illeti, a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy Clément átlagon felüli játékos lesz. A probléma a fejében volt, nem volt kellően magabiztos és ez korlátozta a pályán is. Nagyon úgy tűnt, hogy ez komoly gondot jelent majd számára a későbbiekben.”

 

Pályafutásának korai akadályai ekkor kezdtek megmutatkozni. Grenier-t a helyi legendához, a brazil Juninho Pernambucanóhoz kezdték el hasonlítani, ugyanis kiemelkedően jól végezte el a pontrúgásokat, kiváltképp a szabadrúgásokat. 2008-ban aztán megtörtént az áttörés: egy új, hároméves profi szerződést kapott.

 

Csúcsra törés

A profi szerződés ellenére még további másfél év játék várt rá a B-csapatban, így a felnőttek között sokáig nem tudta bizonyítani tehetségét. A fentebb taglalt karakterisztikái miatt egy évvel később sokan az éppen akkor távozó Juninho Pernambucano utódját látták benne és a kíváncsi lyoni szurkolótábor pedig megkapta, amit akart: Grenier 2009. szeptember 26-án végre bemutatkozhatott a francia élvonalban.

A dolga azonban nem volt egyszerű, leginkább a tízes és nyolcas posztokon mozgott otthonosan, a csapatba kerülésért viszont olyan játékosokkal kellett megküzdenie, mint Miralem Pjanic, Ederson, vagy éppen a közel 30 millió euróért igazolt Yoann Gourcuff. Ahogy azt várni lehetett, a kellő lehetőség hiányában 2012 elején napirendre került a távozása: Grenier közel állt ahhoz, hogy az OGC Nice-hez szerződjön. A transzfer majdnem megvalósult, de mindössze egy héttel az átigazolási időszak vége előtt Gourcuff súlyosan megsérült, ez pedig megnyitotta az utat a fiatal középpályás számára.

Grenier bekerült a csapatba, azonban ő maga is többször bajlódott sérüléssel, a szezon második végére viszont látványosan feljavult a teljesítménye, az egész idényét tekintve 33 mérkőzésen hét gólt és nyolc gólpasszt jegyzett, sok idő pedig nem kellett hozzá, hogy komolyabb európai csapatok is megkörnyékezzék. Ekkor már 22 éves volt és bár serdülőkorában olyan akadémiák is szemet vetettek rá, mint a Real Madridé, vagy az Interé, Grenier-nek karrierje szempontjából ez az időszak tűnt a legalkalmasabbnak arra, hogy szintet lépjen. A hírek szerint számos Premier League-ben játszó csapat (többek közt az Arsenal is) tett érte hivatalos ajánlatot, a legkonkrétabb viszont a Newcastle Unitedtől érkezett, a Szarkák tízmillió fontot is hajlandóak lettek volna kipengetni a francia karmesterért.

Sem az Olympique Lyon vezetősége, sem a játékos nem volt meggyőzve az angolok ajánlatától, a közös folytatásban egyeztek meg, így Grenier új szerződést írt alá, amely 2015-ig szólt.

 

Les Bleus

Franciaországban talán nyugodtan lehet nevezni az 1990 körül született játékosokat egyfajta aranygeneráció tagjainak. A korosztályból több olyan sztárt említhetünk (Antoine Griezmann, N’Golo Kanté), akik részesei voltak a közelmúltban a francia labdarúgás legnagyobb sikerének, a 2018-as világbajnokság megnyerésének, mások pedig a válogatottságig jutottak.

Sokáig Grenier-t is nagy várakozásokkal hívták meg a korosztályos válogatottakba. Az U16-tól egészen a felnőttekig mindenhol szerepelt, a piros-fehér-kék színekben összesen 63 mérkőzésig jutott. 2010-ben érte el legnagyobb eredményét a korosztályos válogatottal: Európa-bajnokok lett az az U19-es csapat, amelyben olyan játékosok szerepeltek, mint az említett Alexandre Lacazette, Gaël Kakuta, Francis Coquelin vagy az időközben magyar válogatott lett Nego Loic.

 


 

A felnőttek közé már Didier Deschamps hívta meg 2013 júniusában, ironikus módon ismét egy sérülés miatt: Samir Nasri helyett készülhetett Uruguay, illetve Brazília ellen. Ezeken a mérkőzéseken pályára is lépett, majd két hónappal később Belgium ellen is szerepet kapott. A vb-selejtezőkön már csak a kispadot melegítette, 2014-ben, közvetlenül a világbajnokság előtt azonban újra számításba vették, mi több, bekerült a 23 fős utazó keretbe is.

Hat nappal a brazíliai indulás előtt azonban – ki nem találná az olvasó – egy izomsérülés miatt szertefoszlottak az álmok, Grenier helyét pedig Morgan Schneiderlin vette át. Idén januárban a Téléfootnak adott interjújában ezt az eseményt nevezte meg egész pályafutása  legtragikusabb élményének.

 


(X) A Lyon (1,44) vagy a Monaco (2,45) végez jobb helyen a francia bajnokság idei szezonjában? Erre is fogadhatsz az Unibeten! Kattints ide, regisztrálj a Bünetőn keresztül és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Hanyatlás

A 2014–2015-ös szezonja nagyon rosszul telt. A vb előtti izomsérülése komolyabbra fordult, szinte az egész idényt ki kellett hagynia, mindössze hét mérkőzésen tudott pályára lépni. Két gólpasszt és egy gólt így is szerzett, ez azonban árulkodó jele volt annak, hogy az elkövetkező időszak sérülésekkel lesz nehezített.

Nem volt másképp a következő idényben sem, egy combcsonttörés következtében csak 23 mérkőzésen lépett pályára, mindössze 1200 percet játszott. Egy évre rá is hasonlóan alakult a sorsa: Grenier sérülésekkel szenvedett végig egy fél szezont a Lyonnál, mindössze hét meccsen jutva lehetőséghez. Az állandó kálvária emellett mentálisan is kikezdte az ekkor még mindig csak 25 éves játékost, a soha véget nem érő hiányzások miatt pedig nem tudta formába hozni magát, így önbizalma is csökkent. Egyre világosabban vált mind Grenier, mind a klubvezetés számára, hogy új impulzusra lenne szüksége.

 

Elhagyni az otthont

2017 januárjában, összesen 15 Lyonban töltött év után elérkezett a váltás ideje, Grenier Frederic Massara hívására az olasz AS Romához került kölcsönszerződés keretében. A római vezetés nagy potenciált látott benne, így reménykedtek, hogy a Lyonban megrekedt fejlődésű játékos az olasz fővárosban visszanyerheti régi formáját. A várakozásoknak Clément nem tudott megfelelni: bár a sérülések szerencsére teljesen elkerülték, nyoma sem volt a régi önmagának, mindössze hat mérkőzést játszott az AS Roma színeiben, szerződésének megfelelően pedig a szezon végén visszatért Lyonba.

A 2017–2018-as szezon szintén nem kecsegetett sok jóval számára: amellett, hogy ismét sérülésekkel kellett megküzdenie, Bruno Génésio edző sem tartott már rá igényt. A Dijon elleni 3-3-as bajnoki 86. percében – csereként pályára lépve – abban a kiírásban először és életében nagy valószínűséggel utoljára ölthette magára az OL mezét.

Grenier 16 év és 154 találkozó után, immáron véglegesen távozott szeretett csapatából, másodszorra viszont nem váltott országot, ingyenesen lett a Guingamp játékosa. Neve ekkor már nem hordozta magával azt a különleges várakozást, mint annak idején, amikor sokan a francia futball egyik nagy tehetségét látták benne, ennek ellenére újult erővel vághatott neki az új kihívásnak.

 

Megragadás

A Guingamp-nál töltött ideje alatt visszakerülhetett a tizes pozícióba, ami új lökést adott a pályafutásának: két hét leforgása alatt alapemberré vált, a félszezonban 15 meccsen öt gólt és négy gólpasszt szerezve bizonyította, hogy még nem lehet leírni. Az ottani időszaka azonban tiszavirág életűre sikeredett, a szezon végén távozott és a Stade Rennes-hez kötelezte el magát három évre.

A másik bretagne-i klubnál folytatta jó szereplését a 2018–2019-es idényben. Még Sabri Lamouchi irányítása alatt került kicsit mélyebb pozícióba a középpályán, Julien Stéphan kinevezése után pedig megőrizte helyét a csapatban, mélységi szervező középpályásként szerepelt a továbbiakban is. Az Európa-ligában kulcsfigurája volt csapata Real Betis és Arsenal elleni győzelmeinek.

 


 

Pályafutása egyik legjelentősebb mérkőzését abban a szezonban, 2019. április 27-én, a Coupe de France döntőjében játszotta. A Rennes kupamenetelésének utolsó állomása a bajnoki címvédő PSG elleni mérkőzés volt, ahol a párizsiak voltak az egyértelmű esélyesek. A fővárosiak ugyan 2-0-ra is vezettek, de Stéphan csapata fel tudott állni és a 66. percben egyenlített Edson Mexer révén, akinek a gólpasszt Grenier adta. A hosszabbítás után következett tizenegyespárbajban sem hibázott, a Rennes pedig 6-5-re nyert, így megnyerte a Francia Kupát. Grenier a szezont végül kevés kihagyással, közel 4000 játékperccel, 48 meccsel, négy góllal és nyolc gólpasszal zárta.

 

Napjainkig

Az ezt követő másfél év, egészen napjainkig nem sikerült ennyire fényesre. Tavaly a Rennes ugyan a harmadik helyen zárt a bajnokságban, de az Európa-liga csoportkörében búcsúznia kellett, Grenier visszatérő sérülései következtében pedig csak 11 bajnokin lépett pályára, összesen mindössze 17 mérkőzésen tudott játszani. A 2020–2021-es szezont szintén egy hathetes kihagyással indította, egyedül a decembertől februárig tartó periódusban tudta magát stabilizálni a kezdőcsapat környékén. Szerződése júniusban lejár és egyelőre csak találgatásokból lehet értesülni arról,  hogyan folytatódhat a jövő számára.

Pályafutásával kapcsolatban – annak áttekintése után – az emberben egy gondolat merül fel: több volt benne! Méghozzá jóval több.

Clément Grenier nem lett volna egy korszakos futballista, azonban mindenképp benne volt, hogy olyan játékossá váljon, aki a francia válogatott rendszeres tagja, esetleg egy topcsapat erőssége. Mint megannyi sorstársáét, végül az ő karrierlehetőségeit is sérülései akadályozták meg, melyek sokszor igazságtalan módon lehetetlenítik el számtalan futballista valódi kiteljesülését. Grenier 30 éves korára pályafutásának alkonyához érkezett, talán utolsó komolyabb szerződésének megkötése előtt áll. Nyáron meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, addig is sok sikert és jó egészséget kívánunk Clément-nak!


Képek forrása: TheMag, Getty Images

Írj hozzászólást