Depresszió és szorongás a profi futballban

Július 17-én, 38 évesen öngyilkos lett Williams Martínez, a korábban Európában is légióskodott uruguayi hátvéd. Az eset újra rávilágít a profi sportolókat, azon belül a labdarúgókat érő őrült nyomásra, stresszre, és persze arra, hogy az adott, toxikus maszkulin közegben mindezt nem kezelik megfelelően. Miközben biztató jelek is mutatkoznak, a sport, és persze a társadalom újabb és újabb csatákat veszít a mentális betegségekkel szemben.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

A montevideói születésű Williams Martínez (1982–2021) pályafutását 2001-ben, a helyi Defensor Sporting színeiben kezdte, majd hét országban, többek közt az angol Premier League-ben (Gera Zoltán csapattársaként a West Bromwich Albionban), és a francia élvonalban is légióskodott két évtizedes pályafutása során. 450 hivatalos mérkőzésen szerepelt, melyeken védőként 22 gólt ért el. 2003-ban, 20 évesen szerepelt abban az uruguayi válogatottban, amely meghívást kapott Hongkongba, a hagyományosan a kínai holdújév alkalmából rendezett nemzetközi válogatott tornára: a védelem tengelyében Diego Luganóval párban játszott a viadalon, amelyet a Celeste a házigazdák, illetve Irán legyőzésével megnyert (abból a csapatból a Martínezzel egyidős Fabián Estoyanoff ma is aktív, az uruguayi élvonalbeli Fénix játékosa). További magyar szálként említhetjük, hogy 2017-ben a védő együtt játszott az uruguayi River Plate-ben Fernando Gorriaránnal, mielőtt a középpályás az FTC-be igazolt. Martínez a 2020-as idényt a Rampla Juniors színeiben a másodosztályban futballozta végig, majd a 2021-es szezon kezdete előtt, április közepén átszerződött a Villa Teresa együttesébe. A montevideói gárda mezében június 16-án játszotta utolsónak bizonyult mérkőzését, méghozzá éppen korábbi csapata, a Rampla Juniors ellen.

 

 

Sajnos nem Martínez az egyetlen, sőt, nem is az első uruguayi focista, akit 2021-ben öngyilkosság következtében elvesztettünk: az egykori remek csatár, Santiago García (1990–2021) 30 évesen, február 4-én főbe lőtte magát Godoy Cruzban, miután klubja vezetése közölte vele, nem hosszabbítják meg az idény végén lejáró szerződését. A tankszerű középcsatár, Morro nagy tehetségként szerepelt és gólt is lőtt a 2009-es, Egyiptomban rendezett U20-világbajnokságon, majd komoly összegért igazolt át Uruguayból a brazil élvonalba – az ezzel járó nyomás, teher azonban túl nagynak bizonyult számára, depresszióba esett, drogproblémákkal küzdött, 2012-ben egy rutinszerű doppingteszt kokain nyomait mutatta ki a szervezetében. Később az argentin élvonalbeli Godoy Cruzban mégis magára talált, a bajnokság 2017–2018-as idényében gólkirályi címet szerzett, megelőzve a góllövőlistán azt a Lautaro Martínezt, aki a nemrég véget ért Copa Américán bekerült a torna álomcsapatába a középcsatár posztján.

 

Santiago „Morro” García égszínkékben Sebastián Coatesszel a 2009-es U20-as világbajnokságon (forrás: Twitter / B24)

 

Szélmalomharc egy intoleráns közegben

Reggelig sorolhatnánk, hány közismert futballista élete ért véget idejekorán öngyilkosság következtében, említhetjük a közelmúltból Robert Enke (1977–2009), Gary Speed (1969–2011), Marek Spilár (1975–2013), Frantisek Rajtoral (1986–2017), David Bystron (1982–2017), Pavel Pergl (1977–2018), Juraj Halenár (1983–2018) nevét, a sor sajnos hosszan folytatható volna. Ami tény, a profi futballisták a népesség átlagához képest a kutatások szerint gyakrabban szenvednek depressziótól és szorongástól, az utóbbi évtized annyi változást hozott a korábbiakhoz képest, hogy erről a világsztárok, válogatott labdarúgók egy része elkezdett nyíltan beszélni.

 

A Robert-Enke-Stiftung egyik figyelemfelhívó kampányát hirdető plakát, „Nem bírom tovább!” (forrás: www.horizont.net)

 

Adriano, Gianluigi Buffon, Paul Gascoigne, Aaron Lennon, Andrés Iniesta, Danny Rose, Michael Carrick, a nemrég véget ért Európa-bajnokság egyik olasz győztese, Francesco Acerbi és még sokan mások saját bevallásuk szerint mind-mind szenvedtek depressziótól életük, pályafutásuk bizonyos szakaszaiban. Emlékezetes eset az egykori német válogatott csillag Sebastian Deisleré, aki több komoly sérülése mellett 2007-es visszavonulásakor súlyos depresszióját is megemlítette indokként karrierje fájdalmasan korai befejezésekor, amikor 27 esztendősen a Bayern München játékosaként bejelentette, felhagy a profi futballal.

A fenti hírességek sokat tettek azért, hogy a társadalom, és azon belül a futballközeg elfogadóbb legyen a mentális betegségekkel kapcsolatban, melyek ugyanakkor az alacsonyabb szinteken szereplő focistákat is ugyanúgy sújtják. Példaként említhetjük a veterán Kevin Ellisont, akiről épp nemrég írtuk meg az angol rájátszással foglalkozó cikkünkben, hogy középpályásként való szereplése mellett klubjánál mentális egészség nagyköveti munkát is végez, segítve depresszióval és más mentális betegségekkel, zavarokkal küzdő sporttársait.

 

Balra Uli Hoeness, jobbra Sebastian Deisler – utóbbinak Zurück ins Leben, azaz Vissza az életbe címmel jelent meg önéletrajzi könyve 2009-ben (forrás: sport1.de)

 

Hasonlóan alulról jövő, valamivel szervezettebb kezdeményezés a Németországban működő Robert-Enke-Stiftung (RES), melyet a súlyos depresszióval küzdött, majd 2009-ben vonat elé lépett egykori kapus emlékére 2010 januárjában hoztak létre, azóta az alapítvány többek között a futballisták mentális egészségével foglalkozó programokat, érzékenyítő, figyelemfelhívó kampányokat szervez és működtet. Eközben az akadémiai rendszer jelenlegi felépítése, a rendszerszintű rasszizmus, és más negatív hatások a fiatalok közt szedik áldozataikat, erről szól Mark James Carroll és Hee Jung Hong hiánypótló cikke, mely decemberben jelent meg a The Conversation oldalán.

 

Beszáll a tudományos közösség

Annyira szembetűnően pusztító és káros jelenségekről, trendekről van szó, melyek mellett a társadalom-, illetve az orvostudomány sem mehet el tétlenül, így látott napvilágot a holland Dr. Vincent Gouttebarge tanulmánya a The Journal of sports medicine and physical fitness 2014 októberi számában Mortality in international professional football (soccer): A descriptive study címmel. Gouttebarge doktor kutatása a FIFPro, azaz a profi futballisták nemzetközi szakszervezetének égisze alatt zajlott, és az aktív, illetve pályafutásukat nemrég befejezett labdarúgók (45 éves korig bezárólag) haláleseteit vizsgálta a 2007-től 2013-ig terjedő időszakban több mint 70 országban, minden kontinensen, 65 ezer fős mintán. Az öngyilkosság az ez idő alatt történt halálesetek 11 százalékában fordult elő.

 

Dr. Vincent Gouttebarge, az FC Volendam egykori focistája szerint a test mellett a szellem edzésére és gyógyítására is fontos lenne figyelmet fordítani (forrás: Twitter / PFA)

 

A tanulmány szerzői már a bevezetőben leszögezik, megdöbbenve tapasztalták, milyen kevés tudományos igényű felmérés, kutatás zajlik a futballisták mentális egészségének tárgyában, így ők maguk is nagyon kevés előzetes, megbízható adatra támaszkodhattak – miközben az aktív és visszavonult focisták 25-40%-a számol be őket érintő depresszióról, szorongásról, és más mentális betegségekről. (Érdekesség, hogy posztonként vizsgálva a helyzetet, a közmondásosan kissé „bolondnak”, különcnek elkönyvelt kapusok közt a legalacsonyabb az öngyilkosságok aránya.) Megjegyzik, azért 45 éves korig vizsgálódtak, mert a létező kutatások mind azt jelzik, a profi sportolók pályafutásuk végeztével komoly krízisen esnek át testi és lelki értelemben egyaránt, az ezzel járó megrázkódtatást pedig sokan nehezen élik meg, extrém esetben bele is halnak.

A tanulmány egyik fontos következtetése, erős ajánlása, hogy a labdarúgó-szövetségeknek sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a futballisták mentális egészségének megóvására, betegségeik, zavaraik kezelésére aktív pályafutásuk alatt, és különösen az annak lezárultát követő években nemzetközi és nemzeti szinteken egyaránt, miközben a kutatóorvosoknak ki kell(ene) dolgozniuk az erre a speciális területre vonatkozó egyedi kezeléseket, terápiás módszereket. Az a tény, hogy a testi betegségek – elsősorban a szívbetegségek – és a balesetek után az öngyilkosság a harmadik vezető halálok az aktív és nemrég visszavonult labdarúgók körében, nem maradhat rendszerszintű intézkedések, változtatások, következmények nélkül.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x