Döntetlent hozott a címvédő és a legszórakoztatóbb olasz csapat rangadója

TURIN, ITALY - JULY 11: Cristiano Ronaldo of Juventus FC takes a free kick during the Serie A match between Juventus and Atalanta BC at Allianz Stadium on July 11, 2020 in Turin, Italy. (Photo by Stefano Guidi/Getty Images)

Két büntetővel tudott csak pontot menteni a Juventus az Atalanta elleni rangadón, de miért játszott jobban Gasperini csapata? Merülés rovatunkban ma ez a mérkőzés lesz terítéken!

Elcsípheti a második helyet az Atalanta? Fogadj rá most!

A Lazio botlásai okán a Juventus viszonylag magabiztosan várhatta az összecsapást, ugyanakkor bajnoki címük minél korábbi bebiztosításához természetesen kulcsfontosságú volt, hogy legyőzzék a harmadik helyen álló Atalantát a vasárnapi mérkőzésen. A bergamói kék-feketék ugyanakkor egy esetleges győzelemmel nagy lépést tehettek volna azért, hogy a bronzérem helyett akár az ezüstérmet is megszerezzék a végelszámolásban – ugyancsak a Lazio jelenlegi rossz formáját kihasználva.

Maurizio Sarri kezdőcsapatában Szczesny előtt Cuadrado, Bonucci és Danilo mellett ismét De Ligt kezdett a védelem közepének egyik tagjaként. A legnagyobb meglepetés talán a középpályán Pjanic kimaradása volt: az eddig kirobbanthatatlan, Barcába tartó mélységi irányító helyett Bentancur kezdett a védelem előtt, a középpálya közepén pedig Adrien Rabiot és Blaise Matuidi egyszerre kapott szerepet. Elöl Ronaldo és Dybala társa pedig a mostanában egyre több szerepet kapó Federico Bernardeschi lett, a felállás pedig a szokásos 4-3-3 volt.

Az Atalanta is a megszokott 3-4-1-2-ben állt fel. A kezdő tizenegyébe visszatért eltiltásából Palomino, így ő, Rafael Tolói és Berat Djimsiti alkották a védelem tengelyét. A két szélen szárnyvédőként Hans Hateboer és Timothy Castagne szaladgált, a két védekező középpályás a szokott módon Marteen de Roon és Timo Freuler lett, az Ilicic–Zapata csatárduó mögött pedig Alejandro „Papu” Gómez játszott teljesen szabad szerepkörben.

A kezdőcsapatok

Első negyedóra: dominál, majd vezet az Atalanta!

Taktikailag természetesen a legfontosabb kérdés az volt, hogy a két erősen labdabirtoklásra építő csapat közül melyikük tudja, vagy tudja-e egyáltalán valamelyikük huzamosabb ideig magánál tartani a labdát, a másik felet értelemszerűen a komfortzónáján kívülre kényszerítve. Meglepetésre az első tizenöt percben a vendégcsapat Atalanta dominanciája fullasztó volt, Gian Piero Gasperini csapata ebben a periódusban hetven százalék körül birtokolta a labdát. Ahogy már korábbi Juventus-meccsek kapcsán szó volt erről, a Sarri-féle Juventus letámadása azért hagy kívánnivalót maga után. Ahogy az már eddig is előfordult, 4-4-2-es védekezésükben Dybala és Ronaldo alkotta az első sort, Bernardeschi pedig a hármas középpálya mellé zárt vissza a korábbi meccseken is látható módon. Dybala és Ronaldo most sem fejtett ki jól összehangolt nyomást a labdát birtokló három bergamói belső védőre. A portugál sztár és argentin társa nem nagyon tudtak összehangoltan tolódni a labda irányába, kettejük között gyakran volt középen szabad terület, ráadásul Sarri csapataira jellemző módon ezúttal is inkább csak ez ember lépett ki a középpályássorból a labdát birtokló vendégjátékosokra, az összehangolt csapdák a középpálya és a két csatár között ezúttal is hiányoztak.

Ronaldo és Dybala letámadásban elszakad egymástól, Papu Gómez így szabadon kaphatná a labdát. Gollini inkább Hateboert választja, de figyeljük meg De Roon kitűnő helyezkedését: Papu Gómez és Hateboer is harmadik emebrként passzolhatna neki. Kitűnő felismeréssel helyezkedik a Bentancur és Matuidi közötti nagy területre, a francia világbajnoknak így egyszerre két emberre kellene figyelnie.

 

Néhány másodperccel később: itt éppen Tolóinál a labda, és az Atalanta ismét a széleken kombinál. Közben azonban a komplett Juve-középpálya feljebb lép, Ilicicnek hatalmas területe marad a vonalak között.

 

A folytatás: Gasperini csapata lendületből vezetheti a Juve-védelemre a labdát, Bentancur, Rabiot és Bernardeschi csak a rendszámokat olvassák. Hateboer laposan gurítja be a labdát a vonalak közé, a támadás pedig Ilicic lövésével zárul. Tankönyvi Atalanta-megoldás.

Bár Ronaldo védekező mozgásai elsősorban a pálya közepén hagytak több üres területet, az Atalanta alapvetően mégis hű maradt a szélső kombinációkra erősen építő támadójátékához. A támadások gyújtópontja megint csak a Tolói–Hateboer–De Roon illetve a másik oldalt a Djimsiti–Castagne–Freuler háromszög volt, akik rengeteget forogtak, ahogy azt csapatelemzésünkben is említettük, időnként még a belső hátvédek is a tizenhatoson belülre kalandoznak. Őket segítette a labda oldalára gyakran kimozgó, ha pedig kell vissza is lépő két csatár, Josip Ilicic és Duván Zapata. Az egyik ilyen szélső kombináció alkalmával Zapata és a szabadon játszó Papu Gómez kényszerítőjével szerezte meg a vezetést az Atalanta, megkoronázva ezzel a kitűnően sikerült első negyedórát.

Természetesen azért a pálya közepén sem tétlenkedett az Atalanta. Kihasználva, hogy Dybala és Ronaldo keveset segítenek be visszafelé a védekezésbe, De Roon, Freuler, valamint a nagyon sokat visszalépő, teljesen szabadon játszó Papu Gómez gyakran kaphattak szabadon labdát a Juventus első és második sora között, amit könnyedén át is forgathattak a pálya másik oldala felé. A csatárok visszafogottabb védőmunkája miatt gyakran a négyfős középpálya egyik tagjának kellett kilépni a labdásra, amely a vonalak között is területet nyitott természetesen. Az Atalanta tehát teljesen megérdemelten szerezte meg a vezetést, hiszen a mérkőzés első szakaszában gyakorlatilag lefocizta a pályáról a nyolcszoros bajnoki címvédőt.

Juventus: megvan a labda, de mit csináljunk vele?

A vezető gól után a Juventus picit többet tudta birtokolni a labdát, ám a kapura szinte veszélytelen maradt. A Juventus 1,79-es xG-mutatóval zárta a mérkőzést, amelyből viszont Ronaldo két büntetője 1,52-t tett ki, Sarri csapata tehát sokkolóan kevés helyzetet dolgozott ki. Az Atalanta 5-2-1-2/3-4-1-2-es, erősen emberfogás alapú, olykor szétszakadt presszingjét a Juventus még viszonylag sikeresen ki tudta játszani, ami nem kevéssé köszönhető a játékot sokszor inkább lassító Pjanic kihagyásának, valamint Bentancur és Rabiot teljesítményének. Mivel az Atalanta három középpályása gyakorlatilag közvetlen ellenfelet kapott, Cuadradóra és Danilóra pedig a két szárnyvédőnek nagyon messziről kellett kitámadnia, így Cuadrado átlós befelé passzaival és Rabiot mozgásával a Juve többnyire ellenálló tudott maradni az Atalanta nem éppen Atlético-intezitású letámadásával szemben. A három támadó viszont most is viszonylag szabad szerepkörben játszott, nem igazán tudtak összehangoltan mozogni, így a Sarri-féle Napoliban sokak által megtapsolt harmadik emberes befutások csak elvétve sikerültek pontosan.

 

Az Atalanta három középpályása “tükörben” védekezik, mindenkinek megvan a saját ellenfele. Bentancur hatosként kitűnően forgat a túloldalra, ahol Castagne mély pozíciója miatt Cuadrado könnyedén kaphat labdát. Rabiot néhány másodperccel későb magával húzza Freulert, ezzel területet nyitva kolumbiai csapattársa labdavezetéséhez.

Ha azonban sikerült a presszing első vonalát átjátszani, a Juve labdabirtoklásán – az előző hetekhez hasonlóan – teljes tanácstalanság lett úrrá. A Napoliban a labda oldalán kitűnően kompakt, gyönyörű háromszögeket és rombuszokat formázó szerkezetet Juventusban – nyilván a játékosprofilokból is fakadóan – Sarri jelenlegi csapata nem tudja létrehozni. Bár a Juve gyakran próbált elsősorban a bal oldalon túltöltéseket kialakítani, a Rabiot–Matuidi kettőstől hiányoztak a vonalak közé való pontos felfutások. Bár Bernardeschi többször mozgott középre jó érzékkel, társak hiányában nem sokra ment, Ronaldo pedig gyakran bal oldalról befelé cselezve próbált lövőhelyzetet találni – 35 évesen ez a szerep már nemigen fekszik neki. Ráadásul az Atalanta erős emberfogása csak rontott a helyzetükön: mivel gyakran túl sok játékos mozgott a labda felé, így közvetlen ellenfeleiket is gyakran a labda oldalára húzták, ami csak megnövelte a labdavesztés kockázatát. A Juventus tehát az elmúlt időszakhoz hasonlóan kapura eléggé veszélytelenül játszott, és gyakorlatilag komoly helyzet nélkül zárta az első félidőt.

A Juve szerkezete ugyan erősen a baloldalra koncentrált, de szinte senki sincs ideális pozícióban: Matuidi és ronaldo visszalépése kihúz két atalanta-játékost, cserébe senki nem helyezkedik a vonalak között. Tankönyvi U-alakú passzolgatás a vége, előremutató opció nélkül.

Második félidő: két büntető, és végül döntetlen

A második félidőben a Juve időnként magasabbra állt fel az Atalanta kapuskirúgásaihoz, de letámadásukból megint hiányzott az intenzitás. Összességében mindkét csapat tudta hosszabb-rövidebb időszakokra birtokolni a labdát, de egyik edző sem nyúlt bele komolyabb változtatásokkal a mérkőzés lefolyásába. Hiába szerzett mindkétszer vezetést az Atalanta – Malinovskiy talált be a 80. percben egy Atalanta-stílusú, átlósan kapott passzból – egy-egy büntetőből Cristiano Ronaldo mindkétszer kiegyenlített, amelynek kapcsán sok kritikus hang ismét bírálni kezdte a kezezés szabályát a labdarúgásban.

A mérkőzés tehát pontosztozkodást hozott, a Lazio újabb veresége miatt pedig a csapatok közti különbség ugyanakkora maradt. Bár a torinói csapatnak jó esélye van arra, hogy zsinórban kilencedik alkalommal húzza be az olasz pontvadászatot, szurkolóiknak azért van félnivalójuk: a csapat játéka igencsak döcög, nagyon kérdéses a Sarri–projekt kompatibilitása ezzel a kerettel. Gasperini több éves munkája az Atalantánál viszont kamatozódni látszik, a Bajnokok Ligájában pedig rövidesen kiderül, mennyit ér a játékuk a világ egyik legdrágább csapata ellen.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x