Egy igazi lokálpatrióta – Christian Streich portré I. rész

Kevés embert szeretnek és ismernek el jobban Németországban, mint Christian Streichot. A mai futballvilágban már abszolút kuriózumnak számít, hogy már nyolc idény óta irányít egy együttest. Viszont ez Freiburgban természetes. Hogy miért? Erre próbálunk fényt deríteni háromrészes portrénkban.

A KEZDETEK

Christian Streich 1965-ben született közvetlenül a svájci-német-francia hármashatárnál Weil am Rheinban. A közeli Eimeldingenben nőtt fel. Ifjabb korában sokszor besegített apjának a családi hentesüzemben, de az egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy neki más utat szánt az élet. Hamar megfertőzte a futball szeretete. Saját elmondása szerint igazán 1979-ben lett szerelmes a sportágba, amikor a közeli Baselben volt szerencséje az apjával megnézni a Barcelona – Düsseldorf KEK döntőt. Nem is csoda, hiszen abban a Barcában olyan játékosok léptek pályára, mint a két holland zseni Johan Cruyff és Johan Neeskens

Játékosként túl nagy karriert nem futott be. Jellemzően alsóbb osztályú egyesületeknél játszott középpályásként. 18 évesen mutatkozott be profiként a harmadik ligás Freiburger FC csapatában. Ez a klub sokáig Freiburg elsőszámú csapata volt, ám a 80-as évekre a városi rivális Sportclub (SC) egyre inkább háttérbe szorította és mára már az amatőr ligákban szerénykednek.

Az itt eltöltött két év után Streich a Stuttgarter Kickersben már a Bundesliga 2-ben játszhatott, de azért túlzás lenne állítani, hogy kulcsemberként. Két év után vissza is tért Freiburgba ezúttal már későbbi munkaadójához az SC-hez. Itt az 1987-88-as szezonban többek közt például együtt játszott a szintén fekete-erdei kötődésű, a mostanában igen sokat bírált szövetségi kapitánnyal, Joachim Löw-vel is. 1988-ban Streich  a Saar-vidéki Homburgba tette át székhelyét, ahol az 1989-90-es idényben az élvonalban is megadatott neki a pályára lépés, bár csak 11 mérkőzésen.

A szezon után Streich befejezte a profi pályafutását, hogy a tanulmányaira fókuszálhasson.

Miután leérettségizett, a méltán híres freiburgi egyetemen tanult történelem-német-testnevelés szakos tanárként. Az egyetemi évei alatt formálódott ki az a tájékozott és szókimondó személyisége, ami aztán az edzői pályáján a mai napig végigkíséri.

 

A FREIBURGI UTÁNPÓTLÁS SIKERKOVÁCSA

A kb. Debrecen méretű – németországi viszonyokban – kisváros, nem éppen számít egy hagyományos labdarúgóparadicsomnak. Freiburg sokkal inkább ismert a pezsgő egyetemi életéről és a zseniális hangulatú óvárosáról központjában a monumentális székesegyházzal. A futballstadion elhelyezkedése is sokatmondó. A Schwartzwalder stadion egészen kint a város keleti végén fekszik.

A futballélet csupán a ’90-es években kezdett központi szerepet betölteni a nyugalmas fekete-erdei kisváros életében, amikor  Achim Stocker elnök a klubhoz csábította Volker Finke vezetőedzőt. Ő azt a modern Ralph Rangnick-féle utat járta, amely a játék alapos megtervezését és tudományos megközelítését képviselte, ezért akkoriban sokan méltatlanul lebecsülték. Azonban amikor 1993-ban feljutatta a klubot az élvonalba, elkezdtek hinni benne.

A sikerek mögött pedig szorosan ott állt az az utánpótlásképzés, aminek Christian Streich 1995 óta szerves része, majd később vezetője volt. Mivel a klub kisebb költségvetésből gazdálkodott, nem volt más út, a saját nevelésű játékosokat kellett beépíteni. Németországban igazából elsőként léptek erre az útra és a 2000-es évek elején felépítették a freiburgi fociiskolát, ahol a játékosok elsajátíthatják azt a mentalitást, amelyben egymást segítve küzdenek a csapat sikeréért.

Streich legnagyobb erénye, hogy kiváló érzékkel fedezi fel a fiatal játékosokat, akiket nem csak taktikailag, hanem mentálisan is támogat. Ennek a kiváló példája a kezei alatt nevelkedő Dennis Aogo, akinek elég nehéz gyerekkora volt, de mivel Streich hitt benne, végül a felnőtt válogatottság is összejött neki az idén befejezett pályafutása során. Aogo a mai napig nagyon hálás Streichnak, akiről tavaly így nyilatkozott:

 

„Korábban sokszor feszegettem a határokat és párszor túl is lőttem a célon. Voltak mások, akiket kirúgtak az iskolából, azonban Christian Streich nyilvánvalóan látott bennem valamit emberileg, ami akkoriban még nem tükröződött vissza. Fáradhatatlanul követelte meg a maximumot és sok időt és energiát fektetett abba, hogy engem a helyes útra tereljen.”

 

Streich munkásságának a sikerességét bizonyítja, hogy az U19-es csapat élén háromszor, 2006-ban, 2009-ben és 2011-ben hódították el az utánpótláskorúak Német Kupáját. A 16 év után leköszönő Finkét 2007-ben váltó Robin Dutt mellett már a felnőtteknél is tevékenykedett másodedzőként. Ezek után 2011 nyarán Dutt Leverkusenbe való távozása után sokan az ő kinevezésére számítottak, de végül nem vállalta el a feladatot. Marcus Sorg vezetésével viszont a csapat az utolsó helyen telelt és ekkor már tényleg Streich ideje következett.

 

Freiburg Bundesliga Christian Streich vezénylés


 

A BUNDESLIGA ÜDE SZÍNFOLTJA

2011 decemberében a gyenge szereplés Sorg állásába került és természetesen Streich volt a kiszemelt utód. A rá jellemző becsületesség és őszinteség azonban itt is kiütközött. Egy nap gondolkodási időt kért, mert nem akarta azt a látszatot kelteni a nyilvánosságnak, hogy ő túrta ki a csapatból  Sorgot. Miután az edzői stáb meggyőzte őt, másnap ki lett nevezve a felnőttek edzőjének. Nem akármilyen feladatot vett magára. Öt pontos hátrányban voltak az utolsó bennmaradást érő helytől, ráadásul télen Papiss Demba Cissé személyében a csapat gólvágója is távozott.

Streich az állandóságban látta a siker kulcsát és rögtön váltott arra a 4-4-2-es formációra, amin aztán évekig nem is módosított. Ez végül olyannyira bevált, hogy tavasszal teljesen simán kiharcolták a bennmaradást, köszönhetően egy zseniális, tízmeccses veretlenségi szériának. Az egész országban felfigyeltek a teljesítményére, de magát sohasem hazudtolta meg és a ZDF Sportstudio című műsorában is hangsúlyozta, hogy a helyzetet nem ő mentette meg, hanem az egész csapat, akik közül ő csak egy személy.

Az igazi siker pedig még csak a következő szezonban jött. A Freiburg egész Németországot meglepve az 5. helyen zárta a bajnokságot, ez pedig Európa-liga csoportkört jelentett a klub története során először. Egy nagyon erős együttes volt ez, amelyben a gólokért Max Kruse volt felelős, aki ekkoriban robbant be a köztudatba. Aki viszont még rajta is túltett az Romano Schmid, aki jobbhátvéd létére 11 góllal zárt. Nem véletlen, hiszen Streich nagy hangsúlyt fektet a szélen vezetett támadásokra, főleg a 4-4-2-es felállásban volt ez így. Mellettük a csapatot erősítette még Daniel Caligiuri is, aki később szintén meghatározó játékos lett a Bundesligában, míg hátul Matthias Ginter volt a védelem vezére.

Mondhatni tehát, hogy a freiburgi utánpótlásképzés nagy éve volt ez. A játékosok pedig feltétel nélkül megbíztak Streichban, hiszen a többségükkel már dolgozott együtt fiatalabb korukban is.

Az első éveiben Streich rögtön az újságírók és a szurkolók kedvencévé vált mára már ikonikusnak számító sajtótájékoztatóival. Az az őszinteség és gondolati mélység, ami jellemezte a mérkőzések előtti és utáni nyilatkozatait, teljesen újdonságként hatottak a visszafogott és elég egysíkú sajtótájékoztatókhoz hozzászokó közönségnek. A Badische Zeitung indított is egy Streich der Woche nevezetű sorozatot, amiben hétről hétre a tréner vicces, illetve tanulságos megszólalásait gyűjtötték össze. A pálya mellett is elég vehemens volt az edző. Csapatát mindig teljes odaadással és beleéléssel irányította, bár ez eleinte nem mindig tetszett az aktuális ellenfélnek.

A sikereknek azonban ára volt. A támadósorból egymás után hagyták el a klubot a kulcsemberek Max Kruseval az élen, hiszen a jó szereplés után óhatatlanul szemet vetettek rájuk a nagyobb klubok. A Freiburg igazából ebből „él”, hiszen az így befolyó összegekből tartják fent saját utánpótlásbázisukat. 2013 nyarán érkezett Admir Mehmedi, aki 12 góljával abszolút be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, de a szezon mégis inkább a kiesés elöli menekülésről szólt. Ősszel az Európa Ligában végül a 3. helyen végeztek a későbbi győztes Sevilla, a Slovan Liberec és az Estoril Praia ellenében.

Azonban a nemzetközi szereplés erősen rányomta a bélyegét a bajnoki teljesítményre. A kettős terheléssel nagyon nem boldogult a csapat és az első tíz meccs után nyeretlenül álltak.

Az őszi szezon végén 14 ponttal vonultak pihenőre, amit aztán tavasszal kellett kozmetikázni, ez pedig sikerült is. A bennmaradás simán meg lett, ellentétben a következő szezonnal. A nyáron további kulcsemberek távoztak köztük Matthias Ginterrel és Oliver Baumannal. Ugyan a kapuban Bürki sokszor zseniálisan teljesített és a támadójáték sem nézett ki olyan rosszul, a borzalmas helyzetkihasználás megbosszulta magát. Az utolsó fordulóban dőlt el a bennmaradás sorsa, ahol a Hannover ellen végül Pavel Krmas öngólja miatt vereséget szenvedtek, így a Freiburg a Hamburg szokásos nagy megmenekülésének az áldozatává vált.

Streich menesztése szóba se került a klubnál. Azt, hogy ezután hogyan jutott vissza egyből a klub és Streich hogyan lett a liga egyik taktikailag legkreatívabb edzője, arra a következő részben derítünk fényt.


A képek forrása: Getty Images. 

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x