Egy igazi lokálpatrióta – Streich portré II. rész

Kevés embert szeretnek és ismernek el jobban Németországban, mint Christian Streichot. A mai futballvilágban már abszolút kuriózumnak számít, hogy már nyolc idény óta irányít egy együttest. Viszont ez Freiburgban természetes. Hogy miért? Erre próbálunk fényt deríteni három részes portrénkban.

Az első részben bemutattuk, hogy honnan indult Christian Streich pályafutása és hogyan sikerült egy csapásra megkedveltetnie magát a Bundesligában. Ebben a részben megnézzük hogyan jutottak vissza rögtön az élvonalba, majd ott hogyan vette fel Streich a versenyt a Bundesliga legnagyobb taktikai mestereivel.

 

Azonnali visszajutás

2015 nyarán jártunk, a kiesés után természetesen rengeteg volt a távozó, viszont Streich jelentette az állandóságot. Egy pillanatig nem rendült meg a bizalom a vezetőségben felé, amit ő meg is hálált.

Olyan meghatározó játékosok hagyták el a klubot, mint például Admir Mehmedi, aki Leverkusenbe tette át székhelyét. Cserébe viszont sikerült véglegesen megszerezni Brémából a tavasszal kölcsönben itt játszó Nils Petersent, aki később csodacsereként vált híressé. Ekkor érkezett az olasz szélső, Vincenzo Grifo is, aki a mai napig kulcsembernek számít. A támadásban rengeteget segítő jobbhátvéd, Jonathan Schmid Hoffenheimbe távozott, míg Roman Bürki ekkor ment Dortmundba, bár talán ez fájt legkevésbé, mert átvehette a helyét az az Alexander Schwolow, aki kölcsönből visszatérve innentől kezdve évekre megoldotta az elsőszámú kapusposzt kérdését.

 

Az őszi szezonban remekül teljesített a csapat, csupán az a Leipzig telelt előttük, akik ekkor törtek megállíthatatlanul előre az élvonal felé, a mai együttesük magjában pedig már ilyenkor is ott volt Gulácsi Péter és Willi Orban. Streich együttese tavasz elején egy kisebb hullámvölgybe került, amivel magukra húzták a Nürnberg vezetésével közeledő riválisokat, de ekkor tett tanúbizonyságot először remek alkalmazkodóképességéről a német edző.

Többé már nem ragaszkodott görcsösen az egyre többször akadozó, lapos passzos támadásépítésekhez, hanem a hosszú labdákra helyezte a hangsúlyt, illetve pontrúgásokban is igyekezett hatékonyabbá válni.

Ebben segített az edzői stábhoz ekkor csatlakozó Lars Vößler, aki ezelőtt szintén éveket húzott le az utánpótlásban másodedzőként. Az eredmények nem is maradtak el. Március elején a Leipziget verték 2-1-re elég zord időjárási körülmények között, de egy annál forróbb hangulatú és iramú mérkőzésen. Végül meg sem álltak addig, hogy a lipcseieket megelőzve magabiztosan jussanak vissza a legjobbak közé. Streich a Paderborn elleni, a feljutást bebiztosító meccs után is hű maradt önmagához.

Miután a játékosok a sajtótájékoztatóra berontva lepték meg az edzőt, ő nemes egyszerűséggel kitessékelte őket. Annyival magyarázta tettét, hogy az ellenfél edzőjét is szeretné meghallgatni. A Paderborn nem mellesleg ekkor zuhant ,,tovább” a harmadosztályba. 

(A jelenet úgy 2:40-től látható.)

 

ÚJABB BRAVÚR MAJD MENETRENDSZERŰ VISSZAESÉS

A feljutás után ismét egy mozgalmas nyara volt a klubnak, ugyanis sikerült a keretet tovább erősíteni. Többek közt megszerezték az ígéretes török belső védőt Caglar Söyöncüt, illetve a középpályán irányítói funkciókat ellátó Janik Haberert. Emellett elkezdte bejárni a hír a német sajtót, hogy Streich az ausztriai edzőtáborban elkezdett kísérletezni a háromvédős felállással. Ez azért volt akkora hír, mert mindaddig egy mérkőzés kivételével mindig 4-4-2-vel küldte pályára aktuális csapatát.

Ennek az lehetett az indoka, hogy a 4-4-2-ben alapból problémásabb a védő és a támadósor közötti összeköttetés biztosítása. Ez pedig időnként okozott gondot a Freiburgnak is.

 


 

Alapvető probléma a 4-4-2-ben, hogy a középpályán könnyen létszámhátrányba tud kerülni a csapat az ellenféllel szemben. A Freiburgnál ráadásul a folyamatos labdajáratás miatt rendszeresen mélyen visszalépett a két „hatos” is. Ezzel aztán vertikálisan teljesen szétszakadt a csapat és maradt a passzolgatás a saját térfélen.

Ezzel szemben egy 3-4-2-1-es rendszerben jóval egyszerűbben alakítható ki létszámfölény a pálya centrumában, köszönhetően a csatár mögötti két támadó középpályásnak, vagy a befelé húzó szélsőknek (ez esetben 3-4-3), akik biztosítják a támadásbeli átmeneteket.

A 2016-17-es szezon elején aztán kisvártatva visszatért Streich a négy védőhöz. Ősszel egy sérüléshullám sújtotta a csapatot, emiatt pedig túl kevés középhátvéd maradt bevethető. A nyáron megerősített Freiburg nagyon stabilan szerepelt az egész szezonban, amire aztán tavasszal rá tudtak tenni még egy lapáttal.

Ekkor már folyamatosan váltogatta a két felállási formát az ellenfelek függvényében.

Ez a variabilitás remekül mutatkozott meg 2017 márciusában a Hoffenheim ellen, amellyel ekkor robbant be a köztudatba a hatalmas taktikai repertoárral rendelkező, ekkor mindössze 28 éves Julian Nagelsmann. Az 1-1-re végződő mérkőzés első húsz percében egymásra reagálva folyamatosan módosították a csapatok a felállásokat. Hol három, hol négy védővel játszottak, függően az ellenfél lépéseitől, ez pedig aztán beszédtémát szolgáltatott az egész német sajtóban is. A két edző egyébként azóta is kölcsönösen elismeri egymást.  

 

streich és nagelsmann
Streich és Nagelsmann, két taktikai guru ha találkozik…

 

A szezon végén a Freiburg végül hetedikként zárt, így indulhattak az Európa-liga selejtezőiben. Azonban a jó bajnoki szereplésnek ismét ára volt.

Nyáron megint kulcsemberek garmadája hagyta el a csapatot. A szenzációs szezont futó Grifóra lecsapott a Mönchengladbach, míg a kilenc góljával a támadásokban meghatározó Maximilian Philippre a Dortmund vetett szemet. Utóbbiért egy elég tekintélyes, 20 millió eurós összeget adtak ki a „darazsak”.

Ez aztán kíméletlenül meglátszódott a szezonrajton is. A szlovén Domzale ellen nagy csalódásként rögtön véget ért az európai kaland, míg a bajnokságban hat forduló után csupán három ponttal és két szerzett góllal álltak.

A széria pont a Hoffenheim ellen szakadt meg egy 3-2-es sikerrel egy kiváló mérkőzésen. A folytatásban összejött egy huszáros őszi hajrá, a téli szünet előtti utolsó négy meccsen három győzelemmel és egy döntetlennel sikerült meglógni a veszélyzónától.

Köztük volt az a Köln elleni meccs is, amit a hatalmas hó miatt majdnem elhalasztottak, de a megrendezése az év egyik legjobb találkozóját hozta végül. Streich legénysége félóra elteltével háromgólos hátrányban volt, viszont a meccsen történt több alakzatváltásnak is köszönhetően végül megtalálta a helyes megoldást, ami egy 95. perces góllal 4-3-as győzelmet ért.

A 2018-19-es szezon se alakult nagyon másképp, de a kieséstől nem kellett tartani hála a Stuttgart, a Hannover és Nürnberg gyalázatosan gyenge idényének. Az idény előtt érkezett Sallai Roland is a csapathoz, aki ősszel remekelt és ki is érdemelte Streich bizalmát, egy szerencsétlen sérülés viszont közbeszólt és csak a szezon végére térhetett vissza. A kezdőbe viszont hosszú ideig még nem sikerült visszakerülnie a magyar válogatott játékosnak.

Két felejthető szezon után újra rámosolygott a szerencse a freiburgiakra. A rövidke gladbachi és hoffenheimi kitérő után visszatért Grifo, aki azonnal csapata egyik húzóembere lett és ősszel hét gólpasszával vétette magát észre. Visszajött Jonathan Schmid is, a tökéletesen megtalálta a helyét a szélsővédő és a szárnyvédő szerepkörében is.

Talán miatta, valamint a baloldalon már egy pár éve hatalmas elfutásaival feltűnést keltő Christian Günter miatt már konstansan a háromvédős felállásban hitt Streich. Ehhez hátul három labdaügyes belső védő Heintz, Koch és Lienhart álltak rendelkezésre, akik létszámfölényben még jobban tudták kamatoztatni kreativitásukat.

Ősszel hatalmasat lendületben volt az együttes, sokáig a dobogós helyeket ostromolták. Végül ugyan elérkezett a menetrendszerű hullámzás, de stabilan ottmaradtak a tabella első felében. Végül a Wolfsburg lehajrázta őket az Európa-liga-helyért való versenyben, de így is az idény talán legnagyobb meglepetését okozták a breisgauiak a remek szereplésükkel.

 

AZ IDEI NEHÉZSÉGEK OKAI

A sorminta ezúttal is folytatódni látszik, mert egy erőn felül teljesített szezont követ egy szenvedős. Nyáron még talán az átlagosnál is több játékos hagyta el Freiburgot. A kapuból távozott az évek óta biztos pontnak számító Schwolow, míg a védelem legbiztosabb pontja, Robin Koch Marcelo Bielsa hívószavára mondott igent, és igazolt Leedsbe.

Nem maradt továbbá a csapat vezére, a rengeteg poszton bevethető Mike Frantz sem. Nagy érvágás volt még a német válogatottban is kipróbált sokat elmozgó támadó Luca Waldschmidt Benficába való eligazolása is. Csak érte és Kochért összesen 28 millió euró ütötte a klub markát. Ebből a pénzből 10 milliót áldoztak az Angers fáradhatatlan középpályására Baptiste Santamariara, aki viszont eleddig még csak akklimatizálódik a német focihoz.

Ezúttal is nehezen indult a szezon, hisz tizenegy meccs után mindössze két győzelemmel állnak és komoly szerkezeti problémák voltak felfedezhetőek. A magas letámadás biztosítása sokszor nem megfelelő, köszönhetően a középpálya gyenge levédekezésének, ez a Mainz elleni vereség alkalmával csúcsosodott ki.

 

streich 2020
A Mainz ellen a harmadik kapott gól előtt magasan próbált letámadni a Freiburg. Ennek az lett az ára, hogy a középpályán hatalmas űr tátongott. A támadásoknál előrehúzódó Santamaria (8) nem ért vissza időben, így Boetius (5) teljesen szabadon kaphatta meg a labdát Quaisontól (7). Senkitől sem zavartatva adhatott gólpasszt Matetanak (9).

 

A találkozó után Streich azt is kifogásolta, hogy a játékosai nem mentek bele elég határozottan a párharcokba, ami ebben a felfogásban elengedhetetlen. Az ez utáni mérkőzéseken már valamivel stabilabbnak néz ki a helyzet a háromvédős felállással, bár egy-két elkerülhető hiba még így is pontokba került a Freiburgnak. Ezzel kapcsolatban a Gladbach elleni meccs előtt Schmid mellett Sallait is kiemelte az edző, akivel szemben a kritikákat abszolút építő jelleggel fogalmazza meg, ami honfitársunk fejlődésének nagyon jót tehet.

 

AZOK A HÍRES SAJTÓTÁJÉKOZTATÓK

Streich amellett, hogy rendszeresen derűt kelt nyilatkozataival, sokszor fontos közéleti témákra is rávilágítja a figyelmet. Korábban például a menekültválsággal kapcsolatban fogalmazott meg őszinte állásfoglalásokat, de ezen kívül is többször tanúbizonyságot tett demokratikus hozzáállásáról, ami edzőként is jellemzi a munkásságát. Továbbá becsülendő benne a mai elüzletiesedett futballvilág kritizálása. 2017-ben a Neymar-féle transzferrel kapcsolatban is kifejtette a véleményét és többek közt ezért is az év emberének választották a Kickernél.

 

„Az nekem teljesen mindegy már, hogy 220 vagy 440 millió eurót fizetnek, ezt én már nem tudom megérteni. Megérkeztük egy irreális világba, ami most már realitássá vált. A pénz istene egyre nagyobb lesz és lassan már elnyel mindent.”

 

Ezen kívül még sok vidám pillanatot okoz a sajtó képviselőinek, ami miatt mindig érdemes meghallgatni a freiburgi sajtótájékoztatókat. Itt van egy összeállítás a legemlékezetesebb megszólalásaiból.

Streichot Németország szerte elismerik. Olyannyira, hogy a 2018-as oroszországi bukás óta időről-időre beszédtéma, hogy neki kéne lennie a Nationalelf szövetségi kapitányának. Ezt természetesen Streich mereven elutasítja, mondván, ő kevés lenne ehhez a nagy feladathoz.

Végezetül álljon itt még a többszörös BL-győztes edző, a Bayern Münchennel 2013-ban triplázó Jupp Heynckes véleménye, aki szintén pozitívan vélekedik Streich munkásságát illetően. Egy 2018-as Freiburg-Bayern München meccs után őt kiáltotta ki Heynckes ideális utódjának a bajoroknál. Streich érthetően mélyen meghatódott.

 

„23 éve dolgozik az SC Freiburgnál. Ha a klub minden évben eladja a legjobbjait és ő mégis összeállít egy csapatot, amelyik bebiztosítja a bennmaradást, az kiemelkedő.”

 

Az utolsó részben olyan játékosokat fogunk bemutatni, akik Streich kezei alatt nevelkedve tudták felkelteni a nagyobb csapatok érdeklődését.


Az első rész: 

Egy igazi lokálpatrióta – Christian Streich portré I. rész

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: