Tényleg jó ez a Real Madrid?

KIEV, UKRAINE - MAY 26: Zinedine Zidane, Manager of Real Madrid celebrates after his sides second goal during the UEFA Champions League Final between Real Madrid and Liverpool at NSC Olimpiyskiy Stadium on May 26, 2018 in Kiev, Ukraine. (Photo by Shaun Botterill/Getty Images)

A Real Madrid kevéssel van lemaradva a listavezető Barcelona mögött a spanyol pontvadászatban, a félbeszakadt Bajnokok Ligájában pedig egygólos hátrányból várja a Manchester City elleni nyolcaddöntő visszavágóját. De merre tart és mennyit ér a Real játéka Zidane visszatérése óta? Merülés rovatunkban ma ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni.

Regisztrálj az Unibeten, és fogadj a Real Madrid mérkőzéseire is!

A dicsőséges sikereket és három Bajnokok Ligája-győzelmet hozó két és fél éves időszak után Zinédine Zidane úgy érezte: a csúcson kell abbahagyni. A 2017-18-as szezon végeztével lemondott posztjáról, ám nem sokáig pihenhetett: a tavalyi, 2018-19-es idény párját ritkítóan gyengére sikeredett a királyiak számára. Zidane utódja az a Julen Lopetegui lett, akit éppen madridi kinevezése kapcsán rúgtak ki a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztjáról, méghozzá két nappal a világbajnokság startja előtt – ez aztán meg is látszott a nemzeti csapat teljesítményén… A válogatottnál végzett jó munkáját Lopetegui nem tudta megismételni a Real Madridnál: a korrekt kezdés után szeptember végétől a csapat borzalmas formában teljesített. Ez a CSZKA Moszkvától elszenvedett kínos vereség mellett egy ötmeccses bajnoki nyeretlenségben és legvégül a Barcelona elleni, gyalázatos 5-1-es vereségben csúcsosodott ki, amely után Florentino Perez klubelnök villámgyorsan útilaput kötött Lopetegui talpára. Utódja a Real B csapatánál dolgozó, argentin Santiago Solari lett. Bár a csapat a naptári év végére feljött a bajnokság harmadik helyére, azért egy-két kínos vereség továbbra is becsúszott a csapatnak. Februárban aztán a Barcelona elleni párharcot elveszítve a spanyol kupából is kiesett a Real, az Ajax elleni BL-nyolcaddöntőben pedig az első felvonás idegenbeli győzelme után a visszavágón az amszterdami csapat Dusan Tadic vezérletével álomfutballal, 4-1-re lépte le őket. A helyzet tarthatatlanná vált, a beugró edzőt még a rákövetkező hétvégén újabb beugróra cserélték: visszatért Zinédine Zidane.

Zidane-nak a tavalyi idény végére tűzoltóként sikerült megtartania a spanyol bajnokság táblázatán elfoglalt harmadik helyet, de egyértelmű volt: az idei szezon méri majd meg igazán. Mivel Cristiano Ronaldo még 2018 nyarán, Zidane-nal nagyjából egy időben, kilenc év után a Juventushoz távozott, a francia klublegendának új recept után kellett néznie. Ebben látszólag a transzferablak is a kezére játszott: 2019 nyarán a Real Madrid 100 millióért igazolt le a Chelsea-től az angol bajnokság talán legnagyobb egyéniségét, Eden Hazard-t, de például James Rodriguez is visszatért müncheni kölcsönkalandjából. Azonban másik Ronaldo természetesen nem érkezett a klubhoz, így világossá vált, hogy a beadásokra épülő két középcsatáros játék helyett Zidane-nak valami mást kell kitalálnia.

Hazard azonban még a bajnokság kezdete előtt megsérült, és csak szeptemberben tudott bemutatkozni. Novemberben pedig újabb sérülés sújtotta, ilyenkor a helyén általában a brazil Vinícius játszott. A jobbszélre pedig elsőszámú opcióként az utóbbi időben kegyvesztetté vált Gareth Bale került be, bár sokszor még most is csak csereként. Federico Valverde 2018-as leigazolásával Casemiro, Kroos, Modric és Isco mellett egy ötödik középső középpályással is gazdagodott a Real Madrid kerete, így Zidane nyugodtan megtarthatta a pálya közepének uralására épülő alapelképzelését, és a szélsők sérülése, vagy mellőzése esetén(mint ahogy most tavasszal is sokszor) Valverde vagy Isco indult a jobbszélről. A rendszer tehát tulajdonképpen ilyenkor csak annyiban különbözött a 2016-18 közötti rekordhalmozó csapattól, hogy Benzema mellett most nem egy másik középcsatár, hanem egy valódi balszélső kapott helyet. Támadásban az új rendszer- a hazai pontvadászatot tekintve- nem volt olyan veszélyes a kapura, mint az előző Zidane-korszakban: az idei szezonban 27 mérkőzésen a Real Madrid 53,48-as xG-mutatót hozott össze. Ha ezt összevetjük a két teljes Zidane-szezon spanyol bajnoki teljesítményével, akkor egyértelműen meglátszik Ronaldo hiánya: ugyanígy 27 forduló után 2017-18-ban a Real xG-mutatója 67,25, 2016-17-ben pedig 61,48 volt- a különbség nagyon látványos.

Most pedig nézzük meg részletesebben, játékfázisokra lebontva, miként néz ki a Real Madrid!

Amint fentebb már szó volt róla, Zidane alapvetően megtartotta a domináns, labdabirtoklásban a pálya közepét uraló koncepciót. Casemiro, Toni Kroos és Luka Modric is általában mélyen visszalépnek, hogy még az ellenfél középpályássora előtt elkérhessék a labdát, igaz, tavasszal Zidane gyakran játszatta Valverdét egyikük helyett. A két szélsőhátvéd, jobboldalt Carvajal, baloldalt pedig Marcelo(vagy a nyári igazolás, a francia Ferland Mendy) ennek megfelelően messze felfut a támadásokkal, szélességet adva a csapatnak. Isco pedig, ahogy a BL-döntős csapatban is, úgy most is szabad szerepkörben játszik. Bár papíron gyakran a szélről indul, gyakorlatban inkább negyedik középső középpályásként funkcionál: ha kell, visszalép és osztogat, ha kell, a szélre mozog ki, ha pedig kell, az ellenfél tizenhatosára is befut Benzema mellé, beadásra várva.

Ahogy ez korábban is jellemző volt, Zidane alatt a Real viszonylag magabiztosan hozza ki a labdát nyomás alatt is. Bár a mozgások nem tökéletesek, és időnként hajlamos kettészakadni a csapat, a visszalépő Casemiro-Modric kettős kitűnően megoldja a feladatot a négy hátvéddel karöltve. A játékosok jól alkalmazkodnak a hirtelen nyomáshoz: Modric és a két szélsőhátvéd szélességben is bátran mozognak a pályán, időnként Carvajal lép be a pálya közepére, Modric pedig a szélen is hajlamos elkérni a labdát, igaz, ilyenkor azért könnyebb a Realt csapdába csalni, hiszen a horvát Aranylabdás a szélen leginkább csak a kapunak háttal tud labdát kapni. Valverde valamivel kevesebbet segít vissza a letámadás kipasszolásába, a csatárhármas pedig általában (néha túlságosan is) elöl marad, megnyújtva az ellenfelek védekező alakzatát.

Labdakihozatal nyomás alatt: Modric egészen a szélre lép vissza, kihúzva ezzel Bernardo Silvát. Carvajal ezt észlelve befelé mozog és a visszalépő Benzemához passzol. A Real kilences a szabad szerepben játszó Iscónak készíti le a labdát, aki a felfutó Mendyhez forgatja a játékot a bal oldal irányába.

A csapat játéka- ahogy korábban is- inkább felállt fal ellen bizonytalanabb. A három mélyen játszó középső középpályást a szabad szerepben játszó Isco nem mindig tudja ellensúlyozni. Ez már a Benzema-Ronaldo csatárpáros idején is elő-előforduló probléma volt: Isco egyedül nem mindig tudott középen elegendő jelenlétet biztosítani az ellenfél védő-és középpályássora között, azonban a két kitűnő érzékkel helyzetbe kerülő támadót a szélekről gyakran megtalálták Marcelo és Carvajal beadásai. A mai rendszer leginkább a bal oldalon tér el, ahol tavasszal Vinícius(ősszel inkább Hazard) jobblábasként, tükörszélsőt játszik, Ronaldo távozása óta tehát eggyel kevesebb ember várja a labdákat középen. Ez egyébként alkalmat adna a Realnak a bal félterület hatékonyabb kihasználására, ám ez tavasszal eléggé hiányzik a madridiak játékából: bár Vinícius ígéretes játékos, a Mendyvel való összműködése nem zökkenőmentes, és a befejezések terén is fejlődnie kell még. Bár a Real gyakran próbálja túltölteni a pálya baloldalát, a játékosok sokszor túl közel helyezkednek egymáshoz, ami odahúzza az ellenfél védekezését is, ezáltal kevesebb terület jut a szélső kombinációkhoz. Hozzá kell tenni, hogy az idei szezonban a korábban zseniálisan osztogató Isco sem tudja hozni korábbi teljesítményét: bár idén kevesebbet játszott, mint a 2016-2018 közötti időszakban, a 90 percre vetített xA(várható gólpassz, azon passzok kumulált mutatója, amelyek lövést, ezáltal xG-értéket eredményeznek) 0,14-re esett vissza a korábbi 0,31 és 0,28-hoz képest. Ez azért is szembetűnő, mert kevesebb játékidő esetén ennek a mutatónak inkább felfelé kellene torzítania-mégis csökkenő tendenciát mutat a korábbihoz képest.

Labdabirtoklás 4-3-3-ban: A Betis 4-2-3-1/4-4-2-t védekezik, a jobbszélső Joaquín emberfogással követi Marcelót. A brazil balhátvéd visszafelé mozog, Vinícius pedig beljebb helyezkedik, ezáltal a bal oldalon hiányzik a szélső dinamika. Bár Modric felfut a támadók vonalába, mindenki az ellenfél védővonalába helyezkedik, a vonalak közötti terület szinte egyáltalán nincs elfoglalva. Kroos is visszalép a védővonalba, így a Betis középső sorát is nehezebb kicsalogatni.
Labdabirtoklás négy középpályással: a szabad szerepben játszó Isco most a tizenhatoson belülre, beadásra mozog, ám a bal oldalon a széljáték nem jön ki megfelelően: Vinícius rossz ütemben mozog a rossz irányba, ráadásul Valverde is túlságosan kimozog, a három bal oldali játékos egymást blokkolja. Egyetlen opció marad: a beívelés Benzema fejére.

 

Zidane már az első időszakában is egyik legfőbb feladatának tartotta, hogy védekezésben is stabilizálja a Real játékát, ami azért korábban nem mindig volt az erőssége a sztárok tömkelegét felvonultató óriásklubnak. Védekezésben nem is mindig presszingeli szét az ellenfelet a Real: 8,75-ös PPDA-mutatójukkal a spanyol bajnokság középmezőnyében vannak, és az összehasonlítás alapjául említett két szezonban is hasonló volt a tendencia. Ez a mutató(azzal együtt, hogy a mérések nem mindig száz százalékosan megbízhatóak) inkább a Real védekezésének intenzitásával, semmint a magasságával magyarázható. Zidane gyakran tolja fel magasra csapata védelmi vonalát, letámadása pedig leginkább az emberfogásra épül: A 4-1-4-1-es alapfelállás jobbszélén általában Valverde vagy Isco kap helyet (emlékszünk még Isco labda nélkül is szabad szerepére az első Zidane-érában?), a játékosok pedig leginkább az ellenfél egy-egy játékosához igazodva veszik fel pozíciójukat. Benzema mellé általában Modric vagy Valverde felváltva lépnek fel második csatárnak, feladatuk a labdát birtokló középhátvédek egy az egyben való abajgatása. Szituációtól függően Casemiro is fellép az emberével, de időnként még a középhátvéd Ramos is követi az ellenfél csatárát, amennyiben az visszalép a középpályára. A szélsők mozgását is szereti az ellenfél függvényében variálni Zidane, a Barcelona elleni márciusi rangadón például a jobbszélen védekező Valverde visszafelé követte a felfutó Jordi Albát, ezzel mintegy ötödik védővé avanzsálva. Ennek a rendszernek természetesen megvan az a hátránya, hogy egyéni párharcok összességére bontja a védekezést, ráadásul bizonyos emberfogások a pálya fentebbi zónáiban is nagy területet nyithatnak az ellenfél számára. Ám Spanyolországban egyelőre működik ez a szisztéma, sőt a BL-nyolcaddöntő odavágóján még Guardiola csapatának labdakihozatalait is elég jól ellehetetlenítette.

Letámadás a City ellen: Benzema Edersont és Laportét is megtámadhatja. Valverde Otamendit tartja szemmel, miközben Gündogant is lezárja a fedezőárnyékával. Casemiro Gündogant, Modric pedig rodrit fogja egy az egyben. Vinícius hátrébb helyezkedik, Isco pedig a pálya közepét zárja le.
Védekezés a Barcelona ellen. Zidane csapata 4-1-4-1-ben, ember-orientáltan védekezik. Isco és Kroos kilépésével a formáció leginkább 4-3-2-1-re hasonlít. Ramos követi a visszalépő Vidalt, míg Federico Valverde a felfutó Jordi Albával nyargal visszafelé.

Bizonyos mérkőzéseken a Real nem támadott le nagyon agresszívan, volt, hogy passzívabban várták ellenfelüket és csak az esetleges hátrapasszokra léptek ki. A háromszoros BL-győztes csapatban Ronaldo általában felmentést kapott a saját térfélen való védekezés alól, így nélküle a Real elvben plusz embert nyert a védekezéshez. A Királyiak ilyen helyzetekben is többnyire stabilan játszanak a labda ellen, ám az ilyen szituációk ritkasága miatt a kompakt együttmozgás nem tökéletes.

Védekezés a saját térfélen a Betis ellen: a csapat 4-1-4-1-et formál, Kroos kilép, ám viszonylag nagy terület marad Vinícius és Casemiro között, így Guardado szabadon megkaphatja a labdát.

Összességében a Real Madrid Zidane második időszakában is hasonló elvek mentén próbál futballozni, mint a 2016 és 2018 közötti, rendkívül sikeres időszakban. Ronaldo távozásával azonban a rendszert részben át kell alakítani, ez pedig még nem sikerült tökéletesen a franciának. elképzelhető, hogy strukturálisan már nem tudnak előrelépni, és játékukban megmaradnak azok a kisebb hiányosságok, amelyek azért a háromszoros BL-győztes csapatban is elő-előfordultak. Elvitathatatlan ugyanakkor, hogy a Real Madrid öltözőjében az egyéniségek menedzselése a legfontosabb, erre pedig a komoly játékosmúlttal és kitűnő vezetői képességekkel rendelkező Zidane-nál jelenleg nemigen van alkalmasabb jelölt. Kérdés, hogy hosszútávon meddig maradhat a csapat mellett.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: