Elemzés: mire mehet Mourinho a Tottenhammel?

2019 novemberében Mauricio Pochettino elbocsátásával zárult le az a dicsőséges, több mint ötéves időszak, amely a Tottenham Hotspur csapatát hosszabb távon is a legjobb csapatok közé emelte. A kipukkadt csapat kormányát José Mourinho vette át, de hogyan nézett ki a csapat az első hónapjaiban és merre vezethet hosszútávon a bajnokságban jelenleg nyolcadik Spurs útja? Mai elemzésünkben ezt fogjuk megvizsgálni!

Regisztrálj az Unibeten és fogadj most a Tottenham mérkőzéseire!

Bár néhány kiugró eredménye már a 2010-es évek elején is volt a Tottenhamnek, a csapatnak az elmúlt hat évben Pochettino alatt lett igazi identitása. A Marcelo Bielsától sokat tanult argentin edző már a 2013-14-es idényben, a Southampton edzőjeként is letette névjegyét letámadásra épülő játékával, és a White Hart Lane-n is valami hasonlót próbált megvalósítani. Idővel aztán a labdabirtoklásban is egyre jobban előrelépett a csapat, s a Premier League egyik legszórakoztatóbb, legpozitívabb csapata lett. Bár a Spurs egyetlen trófeát sem tudott nyerni, 2016-ban bronzéremmel, 2017-ben pedig ezüstéremmel zárt a Premier League-ben, a tavalyi, 2018-19-es szezonban pedig a nemzetközi porondon is letette névjegyét a csapat. Az Ajax elleni fantasztikus feltámadással a Bajnokok Ligája-döntő is összejött Pochettino együttesének, ahol Jürgen Klopp Liverpoolja végül megállította őket.

A problémák azonban már az előző tavasszal is látszottak: a kitűnő BL-menetelés ellenére a hazai bajnokság 2018-19-es kiírásában a Tottenham az utolsó 12 mérkőzéséből mindössze hármat nyert meg. Az idei, 2019-20-as szezon aztán borzalmas kezdetet hozott: az első tizenkét bajnokijából a Tottenham mindössze hármat nyert meg, így a novemberi válogatott szünetben az észak-londoniak mindössze a tabella tizennegyedik helyén álltak. Ráadásul a Bajnokok Ligájában hazai pályán becsúszott egy Bayern elleni 7-2-es vereség is. Bár a Crvena Zvezda elleni két sima győzelem európai porondon még a víz felett tartotta a Spursöt, összességében régen látott krízishelyzetben volt, így 2019. november 20-án Daniel Levy tulajdonos úgy döntött: megköszöni Pochettino munkáját, az utódja pedig José Mourinho lesz. Pochettino elküldése megosztotta a közvéleményt, hiszen egy hosszútávú projekt látszólag véget ért, amely a topfutballban ritka jelenségként öt évig tartott egyazon mesterrel. Tény ugyanakkor, hogy a csapat régóta együtt lévő magja már elöregedett, a stadionépítés költségei miatt ráadásul a klub igazolásokra sem nagyon tudott költeni. A keret elöregedése egyébként leginkább a letámadás intezitásán látszott. Míg Pochettino második évében, 2015-16-ban a Spurs 6,44-es PPDA-mutatóval a Premier League legagresszívabban letámadó csapata volt, az évek során ez a szám tendenciózusan csökkent: 2016-17-ben 7,40, 2017-18-ban 7,58, tavaly 9,40, míg az idei szezon első tizenkét mérkőzésén már csak 10,98 volt a PPDA értéke. Pochettinonak ráadásul korábban is voltak gyengeségei: bár nagyon rugalmasan váltogatta csapata formációit, gyakran voltak besült meccstervei, amelyek aztán a mérkőzés későbbi periódusaiban komoly változtatásra kényszerítették. Ettől függetlenül egyértelművé vált: a csapatnak új impulzusra van szüksége.

Az utód sokak meglepetésére José Mourinho lett, akinek a játékról alkotott felfogása nem is különbözhetne jobban Pochettinóétól: elődje labdabirtoklásra és letámadásra épülő filozófiájával ellentétben az ő csapatai gyakran kifejezetten mélyen védekeznek, és labdával is meglehetősen kockázatkerülő játékot vár, gyakran hosszú labdákkal operálva. Ez utóbbit egyébként a Mourinho érkezése óta eltelt néhány hónap alatt már a számok is jól megmutatják: november vége óta a Tottenham mérkőzésenként átlagosan 9,06 passzt tud megcsinálni, ami hátulról a hetedik a mezőnyben – az elmúlt négy évben mindig a négy legjobb OPPDA-mutatóval rendelkező csapat között voltak. Hasonló a helyzet a labdabirtoklással is: az idei szezonban a Spurs mérkőzésenként átlagosan 52 százalékban birtokolja a labdát, amivel kilencedik a Premier League-ben – Pochettino négy teljes szezonja alatt mindig az első ötben volt a Tottenham ebben a tekintetben, és a mutató még a kezdeti időszakban sem múlta alul az 55 százalékot. Ez persze nem feltétlenül baj, ám az új Tottenham teljesítménye egyelőre elmarad a várakozásoktól.

Most pedig nézzük meg, hogyan néz ki a pályán Mourinho csapata!

Már az első hetekben is jól látszott a portugál tréner elképzelése: először is, egyértelműen és határozottan a 4-2-3-1-es felállás mellett tette le a voksát. Míg Pochettino az elmúlt években helyzettől és ellenféltől függően a 4-2-3-1-től a 4-4-2-es rombuszon át a 3-4-3-ig szinte mindenféle felállást kipróbált, addig José Mourinho első körben London északi felén is ragaszkodott a Unitednél, a Chelseanél és a Real Madridnál is leggyakrabban használt formációhoz. Hamarjában kiderült, hogy labdakihozatal gyanánt a tőle megszokott kockázatkerülő módon elsősorban a kapusfelívelés utáni második labdákra apellál Mourinho. A West Ham elleni debütálása alkalmával azonban a labdabirtoklásból is kaphattunk némi ízelítőt: a négy hátvéd közül csak a jobb oldalon játszó Serge Aurier lépett fel a támadásokkal, míg baloldalt a szélső Son Heung-min adott szélességet, ezzel a felállást 3-2-4-1-re alakítva. A fő koncepció az volt, hogy a hátsó hármas balról a jobb oldal irányába forgatja a játékot, ahol a két belső középpályás a felfutó Aurier-vel összejátszva próbálja helyzetbe hozni a vonalak között helyezkedő Moura-Alli-Kane-Son négyest. Ők négyen egyébként viszonylag szabadon futballoznak elöl, a mozgásuk összehangoltsága viszont hagy maga után némi kívánnivalót. A kapuskirúgásokat szinte minden esetben felívelte a kapus Gazzaniga, és az Alderweireld-Sánchez belső védőpáros is sokkal kevesebb kockázatot vállalt a labdával. Néhány héttel később a Burnley ellen már kristálytisztán láthattuk, milyen lesz az, amikor a Tottenham direkten fog játszani, az 5-0-s győzelmet hozó mérkőzés második gólja is kitűnő példa erre: a kapus felívelése után a Tottenham gyakran támadott a baloldalon, még a túloldalról induló Lucas Moura is befelé mozgott a jobb szélről.

Labdakihozatal a West Ham ellen: a Spurs aszimmetrikusan három védőre vált, Aurier felfut a vonal mellett, a két hatos az ellenfél középpályás manipulálásáért felel.  Davies nyomás nélkül van, simán felpasszolhatja a labdát.

 

Bár Kane lesre fut, és a gól érvénytelen lesz, de a lényeg így is jól látható: 3-2-4-1-szerű szerkezetben a Tottenham, a jobboldalon a felfutó Aurier mellett Lucas Moura befelé mozog, míg a túloldalt a koreai szélső, Son húzza szét az ellenfelet. A WHU borzalmasan védekezi le a vonalak közötti területet, Allinak rengeteg ideje van a labdával.

 

A Burnley elleni második gól. A szálló labdát az éppen balhátvédet játszó Verthongen egyből előreküldi a kilépő jobbhátvéd mögé induló Son irányába. Mind a négy Spurs-támadó lovasrohamban vágtázik a kapu irányába, a túloldlai szélső Lucas Moura is befelé mozog.

Nem meglepő módon a labda ellen is passzívabb lett Mourinho csapata. Az első hetekben az angol közép-és kiscsapatok ellen érthető módon Harry Kane zavarórepülése is elég volt az ellenfél lábbal nem túl magabiztos hálóőrei ellen, a Bayern elleni utolsó, decemberi Bajnokok Ligája-csoportmeccsen derülhetett ki először, mennyire képes az ellenfél labdakihozatalait megfojtani Mourinho csapata. Nos, 4-2-3-1-es védekező alakzatukban Kane az ellenfél kapusát zavarja, míg a tízes általában egy az egyben semlegesíti az ellenfél védekező középpályását. Ez segít az ellenfelet csapdába csalni, a labda elhalászása pedig általában a két szűrő, vagy a szélsőhátvédek feladata lesz. A letámadást azonban leginkább csak eseti jelleggel műveli Mourinho együttese, gyakran csak lassan vagy egyáltalán nem váltanak ki a labdás játékosra a megfelelő pillanatban, illetve a Simeone-féle Atlético tökéletes kompaktságához képest a Spurs védekezésében gyakran ijesztően nagy a játékosok közötti távolság.

Letámadás 4-2-3-1-ben: a középcsatár Moura Neuert oldalra szorítja, Eriksen egy az egyben fogja Kimmichet, sikerül oldalra szorítani a labdakihozatalt.

Januárban a Liverpool elleni rangadón már három belső védőt küldött pályára José Mourinho, a jobbhátvéd Serge Aurier azonban a középpályásokkal egy sorban védekezett, egy 5-3-2 és 4-4-2 közti átmenetet formálva védekezésben. Mourinho abban bízott, hogy három középhátvéddel a Spurs hátsó sora stabilabb lesz, ám a csapat nagyon passzívan játszott a labda ellen, s az első félidőt végig a Liverpool uralta. Bár a második játékrészben valamelyest visszajöttek a meccsbe a londoniak, egyenlíteni már nem sikerült, a túlzottan óvatos játékfelfogás tehát bekérte az árát.

Három belső védővel, középső blokkban a Tottenham: a jobbhátvéd Aurier a középpálya vonalában védekezik, a baloldalt pedig a szélső Son zárja le.

Ezután a bajnokságban némileg jobb szériát produkált a Spurs, szerencsés körülmények között például Mourinho ősi riválisának, Guardiolának a csapatát is legyőzve, ám a Lipcse elleni nyolcaddöntő odavágója borzalmasra sikeredett – azóta a mai napig sem nyert mérkőzést a Tottenham. Julian Nagelsmann tökéletesen megérezte hol lehet kicsalogatni a Tottenham saját térfelén ülő 4-4-2-es védekezését. Bár a sok sérüléssel küszködő Spurs végül csak egy Werner tizenegyessel kapott ki, egyértelmű volt: Nagelsmann lemeccselte Mourinhót. A visszavágó ráadásul Spurs-feltámadás helyett két gyors lipcsei góllal kezdődött, Mourinho pedig bele sem tudott nyúlni a meccsbe, szélességben és hosszában is szétszakadt csapata tehetetlenül vergődött a kitűnően szervezett Nagelsmann-csapat ellen.

A lila vonal jelzi az ellenfélnek engedett helyzeteket- Mourinho alatt még Pochettino utolsó heteihez képest is gyengült a védekezés. Forrás: Statsbomb

 

Végezetül itt egy statisztika ami sokat megmutat: a csapat xGa (ellenfélnek engedett helyzetek minősége) mutatója még Pochettino utolsó hetihez képest is romlott, így Mourinhot illetően klasszikus „védekező edző” sztereotípia sem állja meg maradéktalanul a helyét. A leállás előtt komoly gödörbe került a Spurs, kérdés, Mourinho mit tud kitalálni, hajlandó-e egyáltalán változtatni elképzelésein, hogy a nevével fémjelzett projekt ne fusson vakvágányra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.