Elemzés: Támad a Marsch – a salzburgi titok

Gyakorlatilag véget ért az osztrák bajnokság, már csak a legutolsó Európa Ligát érő pozícióért zajló rájátszás van hátra. A Salzburg zsinórban hetedszer is megnyerte az ausztriai pontvadászatot, ráadásul az Év Játékosának megválasztott Szoboszlai Dominik teljesítménye miatt is igen elégedettek lehetünk. De hogyan játszik a csapat az amerikai tréner érkezése óta? Elemzés.

Fogadjunk, hogy ismét BL-csoportkörbe jut a Salzburg!

A Red Bull Salzburg az egyik legnívósabb európai szakmai projekt egyik csapataként már az elmúlt években sem volt ismeretlen a nemzetközi közönség előtt. 2012 júniusában Ralf Rangnick lett a Red Bull sportigazgatója, aki azóta mintegy eszmefelelősként ad szakmai irányvonalat úgy a Salzburg, mint a Leipzig számára. A két csapat azóta is a Rangnick által preferált, labdával meglehetősen vertikális, labda ellen pedig agresszívan letámadó futballfilozófiát követi, amely áthatja a két klub minden szegmensét a játékospolitikától az utánpótlásképzésig. A Leipzig Bundesligába való feljutása, és sikeres szerelése ráadásul marketing szempontból is értékesebbé tette a brandet, a Salzburg így azóta kvázi a lipcsei csapat „előszobájaként” is működik. Több jelenlegi Lipcse-játékos is korábban a Salzburg alkalmazásában állt, gondoljunk csak Gulácsi Péterre, Kevin Kamplre, vagy például a ma már Frankfurtban játszó Stefan Ilsankerre. Emellett Salzburgban a világ minden tájáról figyelik az értékes, a RB-filozófiába is jól illeszthető játékosokat – Zambiától Dél-Koreáig, vagy akár Magyarországig. Ráadásul a Salzburgnak, FC Liefering néven még egy másodosztályban szereplő fiókcsapata is van – a legjobban teljesítő ifjoncoknak innen szinte egyenes az út az osztrák Bundesligában, gondoljunk csak Szoboszlai Dominik esetére. A klubnál elvégzett magas minőségű szakmai munka pedig a későbbiekben Ausztrián keresztül akár a német, vagy más topbajnokságok felé is ugródeszkát jelenthet a legértékesebb fiatal játékosoknak – a Liverpool szenegáli sztárja, Sadio Mané is a 2012-14 közötti, Roger Schmidt-féle Salzburgból indult…

2019 nyarán a csapattal EL-elődöntőbe is jutó Marco Rose-René Maric páros Mönchengladbachba tette át a székhelyét, az utódlás pedig az amerikai Jesse Marschra esett, aki a New York Red Bullsnál a tengerentúlon, az MLS-ben is sikeresen valósította meg a jellegzetes Red Bull-stílust, kétszer is megnyerve saját konferenciacsoportját. Marsch igyekezett a Roséék által felépített játékoskeret gerincére építeni, bár néhány addigi kulcsjátékos, mint Xaver Schlager, Moanes Dabour vagy Diadie Samassékou a nyáron egyaránt topligás csapatokhoz igazoltak. A Rose-korszakban leggyakrabban alkalmazott 4-4-2-es rombuszalakzatot már csak időnként láthatjuk a Salzburgnál, mint ahogy a háromvédős rendszer különböző variánsait is csak bizonyos meccseken vette elő Jesse Marsch. Helyette a 4-4-2/4-2-2-2-es felállás lett a prioritás. Az első számú kapus továbbra is Cican Stankovic maradt, a védelemben a salzburgi „őskövület” Andreas Ulmer és André Ramalho mellett leggyakrabban Jérome Onguéne és Maximillian Wöber kapott helyett, de jobbhátvédben gyakran feltűnt például Albert Vallci, vagy a dán Rasmus Kristensen is. A középpálya közepén a rutinos osztrák válogatott Zlatko Junuzovic, valamint az egyik zambiai, Enock Mwepu szűrnek a legtöbbet, de az utóbbi hetekben például a ghánai Majeed Ashimeru is egyre többször kap helyet a centrumban. A két támadó középpályás posztján a csapat piacilag legértékesebb játékosa, Szoboszlai Dominik (!) mellett az ősz egyik legjobbjának, Minaminónak a távozása óta általában a svájci Noah Okafor vagy a japán Masaya Okugawa. Ami pedig a kétszemélyes csatársort illeti: mivel Erling Haaland télen Dortmundba helyezte át góllövő ágyúját, így a koreai Hwang Hee-chan mellett most már a másik zambiai ígéret, Patson Daka is szinte kihagyhatatlan a kezdőből.

Bár a Salzburgot a LASK idén igencsak megszorongatta a pontlevonásig, a Salzburg összességében 32 mérkőzésen kerekítve 92 xG-nyi minőségi helyzetet hozott össze, a LASK és a Wolfsberger is messze lemaradva követi Jesse Marsch csapatát, egyaránt 61 körüli értékkel. Ellenfeleik érthető módon gyakran átengedik nekik a labdát, ezáltal mérkőzésenként átlagosan 62 százalékban birtokolják azt. A nem éppen a labdafényezésről híres osztrák bajnokságban ez viszonylag kirívónak számít, lévén a 12 csapatos mezőny hat csapata is 50 százalék alatt birtokolja a labdát átlagosan. Igaz, a salzburgiak a Red Bull-filozófiához méltóan a lassú támadásépítések helyett inkább a vertikális focit preferálják, 15 másodperces átlagos labdabirtoklási hosszúságuk csak picivel előzi a Rheindorf 14 másodperces szintidejét.

Ahogy már az imént belengettük, Jesse Marsch az esetek többségében a 4-4-2 Red Bull-csapatoknál gyakran látható variánsára szavaz, amit hozzávetőleg 4-2-2-2-nek is leírhatunk. A szűk alakzattal a cél a pálya középső, fentebbi területeinek kontrollálása, amely jó alapot ad a vertikális focihoz úgy, mint a labda visszaszerzéséhez, az elveszített labdák visszatámadásához, vagy a gyors kontrajátékhoz is. Labdabirtoklásban a Salzburg gyakran nem is öt, hanem hat embert küld fel az első sorba: a két papíron szélső,, valójában leginkább tízesként játszó középpályás, Szoboszlai és Okugawa legtöbbször középen, a félterületben helyezkednek, ahol a két középcsatár segedelmével hatékonyan el tudják foglalni a vonalak közötti területeket. Általában mindkét szélső hátvéd magasan felfutva segíti a támadásokat, ám előfordul, hogy Vallci és a már-már helyi legenda Andreas Ulmer túl korán lépnek fel az ellenfél térfelére. Ráadásul a Mwepu–Junuzovic középpályás duó egyik tagja – általában Junuzovic – nem lép vissza az ellenfél letámadása esetén sem, hanem inkább a pálya fentebbi területén marad, esetlegesen felkészülve a két középhátvédtől jövő éles, úgynevezett „lézerpasszokra”, amely után nagyon fontos a második labdáknál való jelenlét. Ennek következtében a helyzetek kialakítása és befejezése is legtöbbször az elülső, többnyire szűken helyezkedő négyesre társul: a legtöbb várható gólpassza (expected assists, xA) is Szoboszlai Dominiknak van a csapatból 23-mal (a nemzetközi mérkőzéseket is beszámítva), aki jobb- és baloldali támadó középpályásként is feltűnt már. Dominik tehát remekül érzi magát a pálya három középső sávjában, de szükség esetén a bal oldalra is kimozog, hogy Ulmerrel kombinálhasson, majd a jobb lába felé, a kapu irányába folytathassa a játékot. A két csatár közül egyébként Daka sokkal inkább befejező ember, a koreai Hwang viszonylag többet lép vissza az ellenfél védővonalai közé, sőt Szoboszlai mögött 18 körüli xA-val ő a salzburgiak második legfontosabb helyzetkialakítója.

Labdakihozatal nyomás alatt, a LASK 5-2-3-ban támad le.
Okugawa és Szoboszlai is visszalép, a Salzburg egyértelműen centrálisan próbálja átjátszani a presszinget. Junuzovic magasabban helyezkedik mint Mwepu, sőt, harmadik emberként feljebb is mozog majd.
Salzburg labdabirtoklás felállt fal ellen: Kristensen és Farkas is messze fent az ellenfél térfelén, Szoboszlai és Okafor középre mozog. Hat emberrel foglalja el az első vonalat, túltöltve a három középső sávot. Junuzovic picit feljebb helyezkedik, mint Ashimeru, felkészülve egy esetleges labdavesztésre.

Ami a védekezést illeti, a Salzburg természetesen labda nélkül is nagyon szűk, 4-4-2/4-2-2-2-t formál ahol Szoboszlai és Okugawa szűk helyezkedésének köszönhetően a középpálya és a támadósor gyakran szinte hatszöget formál a vésősor előtt. Ezt már sok Red Bull-csapatnál megcsodálhattuk korábban, gondoljunk csak a Roger Schmidt-féle Salzburgra vagy Ralph Hasenhüttl elsőéves Lipcséjére. A Salzburg egyébként a LASK Linzzel egyetemben természetesen a legagresszívebb presszinget alkalmazza a Bundesligában, bár a fekete-fehérek 3,6-tal kissé meg is előzik a salzburgiak 3,8 értékű mutatóját az InStat mérései szerint. Hozzá kell tenni, hogy a Salzburg időlegesen néha visszaáll középső blokkba, hogy aztán a labdát birtokló hátvédeket hirtelen megtámadva visszafelé kényszeríthessék ellenfeleiket. Természetesen az osztrák csapatok legtöbbje ezt nem tudja lereagálni, ugyanakkor nemzetközi szinten már előfordul hogy késve érkeznek a megfelelő pozíciókba a nyomás alatt magabiztosabb ellenfelekkel szemben.

Letámadás a Sturm Graz ellen: Daka oldalról, Adeyemi pedig szemből támadja meg Donkort, míg Junuzovic a csapda harmadik embereként a labdát kapó Ljubicra figyel. Amint Ljubic megkapja a labdát, három ember is körbeveheti.
A folytatás: a Sturm Graz sikeresen kijutott a csapdából, így Adeyemi a túloldal irányába tereli a kapust, miközben Daka egy hirtelen kanyarral kitűnően lezárja Geyrhofert a fedezőárnyékával. Okafor túloldali szélsőként is a labda oldalán, Junuzovic pedig Ljubicra lép fel. Siebenhandl azonban sikeresen visszapasszolja a labdát oda, ahonnan kapta.
Ashimeru ugyan visszafelé mozog az eredeti pozíciójába, azonban a labda oldalán lévő Szoboszlai fellép a letámadáshoz, Adeyemi és Junuzovic pedig Donkort sikeresen ívelésre kényszeríti.

Jesse Marsch tehát „házon belül” jó megoldásnak bizonyult: az amerikai bajnokság után Salzburgban is alkalmasnak bizonyul a Red Bull-játékstílus továbbvitelére. A Bajnokok Ligájában a Salzburg „elsőbálozóként” több mint helytállóan teljesített, ám a Frankfurt elleni, viszonylag sima EL-kiesés már rámutatott: azért szükség van még a fejlődésre. Kérdéses, hogy legjobbjaikat, mint például Szoboszlai Dominikot meg tudják-e tartani, illetve az osztrák bajnokság hozzájuk képest elmaradottabb kontextusában képesek lesznek-e megfelelően felkészülni a magasabb szintű ellenfelek ellen.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x