„Elhittem, hogy az engem fojtogató helyzetből ki lehet törni” – Interjú Bíró Dáviddal

Szerelme a futball, a Barcelona és a rap, mindenekelőtt persze két lánya és felesége. Bíró Dávid, a Gólterápia és az Esélylesők, valamint néhány ugyancsak a saját gyermekének tekinthető műsor házigazdája a kérdező helyett ezúttal a válaszoló szerepét elvállalva beszél a két népszerű műsor, valamint a szó gyógyító erejéről, illetve az egyaránt terápiára szoruló magyar futballról és Barcájáról.


Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 HUF értékben! 


 

– Amikor az egyik műsorodban, a Gólterápiában Marcelo Pap, magyar-portugál vendéged elöljáróban megjegyezte, a futball a világ legjobb dolga, egyetértően helyeseltél. Most akkor a futball vagy a rap a nagyobb szerelem?

– A család. Azon túl persze nagyon nehéz a kettő közt különbséget tenni. Szokás mondani, a foci a leglényegesebb dolog a leglényegtelenebbbek között, pedig jóval több ennél, a hétköznapokra is nagyon nagy hatással van, túlmutat önmagán és a sporton. Szóval mindkettő, a futball és a rap is része az életemnek, utóbbit a költészethez tudnám hasonlítani. De választani közülük? Lehetetlen, olyan, mintha a két kislányom közül kellene.

 

– Honnan a rap iránti vonzalom?

– Azt hiszem, az MTV-vel indult, annak is a Yo! MTV Raps című műsorával, azt nézve, hallgatva nagyon megtetszett a műfaj. Nekem annyit adott a zene és azon belül a rap, annyira sokszor táplálkozhattam belőle, annyi mindenen átsegített, hogy ebből valamit a nagyközönségnek is szerettem volna visszaadni, így született meg a Rapterápia nevű rádiós műsorom, ami elég népszerű lett. Ma is kérdezik, lesz-e még Rapterápia, mostanság azonban a futball élvez előnyt. Amióta az Unibetnél készítem a focis műsoraimat, minden időmet és energiámat elviszi a labdarúgás, cseppet sem bánom persze.

 

– Min kellett, hogy átsegítsen a rap?

– Viszonylag szegény családból származom, sokszor kellett nélkülöznünk, és mert a rap eredetileg a szegények muzsikája, számos olyan üzenetet hordoz, ami egy magamfajta csóró kölyköt megfogott. Ha egy zene arról szól, amit te magad is megtapasztaltál, sokkal inkább hat rád.

 

Nekem utat mutatott, elhittem, hogy az engem fojtogató helyzetből ki lehet törni, hogy nekem is sikerülhet.

 

Amikor máson ott feszül a csilivili cucc, beül egy szuper járgányba, miközben neked a jogsi megszerzéséért is küzdeni kell, nem árt, ha valamibe kapaszkodhatsz, ez volt nekem a rap.

 

– Van amúgy még zenei projekt a tarsolyodban?

– Nincs. Egyszerűen nem fér bele az életembe.

 

– Számos ötlet fűződik a nevedhez, a Rapterápián túl a Gólterápia, az Esélylesők, a Semleges Térfél, a Rázókő, újabban pedig a Forma Bontó. Mintha sosem hagynának nyugodni a gondolataid. Egy folyamatosan termelő ötletgyár munkál benned?

– Valahogy úgy. Valami folyton az eszembe jut, azokat olyankor rögtön le kell jegyeznem. A feleségemnek nyilván nem könnyű, mert ha épp a játszótéren ötlik fel bennem a gondolat, már hívom is, hogy jöjjön a gyerekekért, én meg rohanok haza leírni a fejemben megfogantakat. A Forma Bontó valóban viszonylag új projekt, öt-hat adás ment le. Ez arról szól, hogy bedobok egy nevet, mondjuk Zlatan Ibrahimovicét, és az állandó vendégek elmondják róla a véleményüket. Én ezeket a reakciókat összevágom, úgy, hogy egyszerre legyen egyetértés és kontraszt, vagyis hogy összeálljon egy szórakoztató tartalom.

 

Esélylesők felvétel előtt, Haraszti Ádámmal és Szabó Peettel 


– De te amolyan mindenese vagy a tartalmak előállításának, nem?

– Igen. Minden műsor előállításában részt veszek, a Rázókő kivételével mind én vágom. Amelyikben szerepelek, azt szerkesztem és rendezem. Amelyikben nem, ott is felügyelek a tartalomra és a küllemre.

 

– Ez is formabontó, de mennyire vagy az az életben?

– Ha úgy közelítem meg a kérdést, mennyire szeretnék mást csinálni ahhoz képest, mint amit általában látok a médiában, nagyon. Igyekszem ktűnni a sablonból. De ha azt veszem, hogy kétgyermekes családapa vagyok, csodás párkapcsolatban élek immár tizenöt éve, korántsem nevezném magam formabontónak.

 

– Pedig tizenöt év hűség a mai világban elég formabontó, hanem a két emblematikus műsorod egyaránt a terápia kifejezést használja, és a Facebookon magadat is terapeutaként aposztrofálod. Ennyire hiszel a szó gyógyító erejében?

– Igen. Nem vagyok végzett pszichoterapeuta, ez egy felvett szerep, de szeretném azt gondolni, hatásos. Szeretek a dolgok mélyére tekinteni, elmerülni a részletekben, hogy mi miért történik, így talán a hallgató is jobban megérti, miért született meg az adott gól, miért kerülhetett helyzetbe iksz csatár.

 

Vannak elemzők, akik leginkább adatok alapján dolgoznak, mások szeretnek a szemüknek hinni, én valahol a kettő között vagyok.

 

Szeretnék olyan jó analitikus lenni, mint Szabó Peet, de nem bánom, hogy megcsapott egykor az öltöző szaga, még ha leginkább csak a megye egyben és a harmadosztályban is. Értem a játékot, ha nem is volt módom olyan magas szinten űzni. Szeretek viszont beleveszni a részletekbe. A zene és a futball is komplex műfaj, minden hat mindenre, én is igyekszem hatni a hallgatóra.

 

A kérdezőt kérdezik: a Gólterápia 50. epizódjában felcserélődtek a szerepek


– Ha már terápia és gyógyítás: beteg a magyar futball?

– Nagyon. 

 

– Pedig sokan szeretik azt mutatni, sosem volt ilyen jól.

– Vannak tények, amiket kár lenne tagadni, hogy kétszer egymás után kijutott az Eb-re a válogatott, hogy a BL-ben és az El-ben három egymást követő szezonban szerepelt magyar klub, csakhogy ezek nem feltétlenül a magyar futball érdemei. Kik a legsikeresebb játékosok a válogatottban? Akik nem idehaza nőttek fel. Kik vitték be elsősorban ezeket a csapatokat a csoportkörbe? Légiósok. Kik értek el szakmai sikereket edzőként? Akik kint szocializálódtak vagy idehozták nekünk a tudást. Dárdai, Rossi, Rebrov, Marko Nikolics. Nem vagyok én stadionépítés-ellenes, meg nem üvöltöm, hogy „Dolgozzatok! Dolgozzatok!”, de azt látom, dől a pénz a futballba, ugyanakkor borzasztóan rosszul van elosztva. Mindemellett a képzés hiánya és átláthatatlansága is bosszant. Hallom, idehaza is ugyanúgy dolgoznak, mint Barcelonában, de valóban? És ha igen, meg tudjuk magyarázni, mit miért csinálunk? Az edző a játékosnak elmagyarázza, mi miért történik? Én pont azt tapasztaltam, hogy nem mondják el, mi miért hasznos, nem volt egyéni képzés.

 

Az vajon normális, hogy válogatott játékosok huszonöt-huszonhat évesen kis műhelyekbe járnak el különedzésre, csak hogy újat tanuljanak, jobbá váljanak? Az, hogy veszik a fáradságot, igencsak dicséretes, hogy nem kapják meg onnan, ahonnan kéne, korántsem. Súlyos gondok vannak mifelénk a rendszerben. 

 

– Beszélgetsz olyanokkal is, akik tehetnének ellene?

– Előfordul, hogy felhívnak edzők azzal, tök jó volt hallgatni, amiről beszéltünk a műsorban, vagy ha részt veszek egy-egy előadáson odajönnek hozzám, és elmondják, mennyit tanultak a Gólterápiában elhangzottakból, szóval még akár a tudásvágy is meglenne. Az előrelépéshez le kéne ültetni a szakembereket egy konstruktív szakmai vitára, csak nehéz, mert az egyik nem áll szóba a másikkal, a harmadik neheztel a negyedikre… 

 

– Szívügyed lenne pedig.

– Mert szeretem a magyar futballt, csak épp megfelelően kritikus vagyok. Itthon nincs klubpreferenciám, bár mindig is irigyeltem azokat, akik képesek megveszni egy-egy honi csapatért. 

 

– Neked a Barcelona lett a „veszted”.

– Igen, én vagyok a hungarokatalán. 

 

– Hogy mondtad?

– Két vicces becenevet is kaptam a nézőktől, a hungarokatalán az egyik, a Videóbíró Dávid a másik.

 

– És milyen a viszonyod a „családnevedhez”?

– Egyenesen kampányoltam a VAR-ért. Kedvelem a videóbíró intézményét, nyilván lehetne és kell is az alkalmazásán javítani, de az, hogy a szabályok mentén működjön a futball, hogy fair döntések szülessenek, hogy a kedvenc csapatom ne egy bírói hiba miatt veszítsen a BL-döntőben, szerintem rendkívül fontos.

 

– A kedvenceid mintha elég messzire kerültek volna a BL-döntőtől… 

– Eléggé. Egyfelől ugye elég súlyos az anyagi válság. A Barcelonáé a legjobban fizetett keret, de a Covid miatt csökkennek a bevételek, ezt nem bírja el a klub. Ha valóban Joan Laporta lesz az elnök, valahogy kezelnie kell a helyzetet. Ehhez képest van egy alapos átalakításra szoruló játékosállomány, szóval meglehet, évek kellenek ahhoz, hogy ismét csúcsra érjen a Barcelona.

 

– Jöhet a terápia.

– Három fázisú kellene, hogy legyen a gyógykezelés. Először is kell egy jó elnök, akinek a hosszú távú célok a legfontosabbak, és nem saját maga személye. Szükség lesz aztán az értő szakmai klubvezetésre, az nem megy, hogy Coutinhót, Griezmannt, Dembélét veszek több száz millió euróért, hogy aztán egyik se váljon be. Harmadrészt pedig kell egy edző, aki ért a játékosok nyelvén, szakmailag a csúcskategóriát képviseli, ennek a kritériumnak utoljára talán Luis Enrique felelt meg, bár ő még rettenetesen jó kerettel dolgozhatott.

 

Vendég: Militár Iván, az amerikai Barca Akadémia utánpótlásedzője


 

– De ki gondolhatta, hogy a három felsorolt klasszis ennyire leszerepel Katalóniában?

– Akkor vegyük őket sorra. Dembélének volt egy jó dortmundi szezonja, de szabad ezért úgy 140 millió eurót kifizetni? Még ha a Neymar-transzfer miatt egy csapásra sokszorosára nőttek is az árak. Nem vitatom a tehetségét, egy ilyen horderejű tranzakciónál a személyiséget is illene azonban vizsgálni, Dembéléről márpedig lehetett tudni, éjszakába nyúlóan PlayStationözik, ráadásul akkor is kérdés volt, passzol-e a Barcelona játékfelfogásához, érti-e azt. Szerintem nem.  Coutinhóról azt gondolom, tízesben a legjobb, azon a poszton, amelyik Barcelonában nem létezik, illetve Ronald Koeman érkeztéig nem létezett. Nem is volt rá így kimondottan szükség. Nyolcasban nem elég jó, ilyenkor meg mi szokott történni? Kiteszik a szélre, de ott sem vált be.

 

A Barca kifizetett 145 millió eurót a Liverpoolnak, és mit ért el vele? Sokkal jobbá tette az angolokat.

 

Na és akkor Griezmann. Szerintem az Atléticónál szobrot állítanak Bartomeunak, hogy van most egy Luis Suárezük, meg egy csomó pénzük, ha ide vesszük a Griezmann-üzletet is. Jóllehet az advanced statisztikákból látszott, romlanak a francia támadó mutatói, amelyek a Barcában egyenesen bezuhantak. Önbizalomproblémákkal küzd, a pálya semelyik részén sem jó igazán, egyértelmű bukta. Pénzt kellene valahogy belőle csinálni, de ki ad már a harminchoz közelítő Griezmannért legalább 50-60 milliót?

 

– És akkor ott van még az edzőválasztás, ami Guardiola, de Luis Enrique óta feltétlenül gond. Hogy nem képes egy ekkora klub csúcskategóriás mestert a padjára ültetni?

– Úgy, hogy nem szereti a sztáredzőket alkalmazni, olyanokat keres inkább, akik valamilyen formában kötődnek a Barcelonához. Az az edző, aki a számomra üdvözítő stílust képviseli, Erik ten Hag. Kérdés persze, a szívemhez oly kedves pozíciós játékot magas presszinggel Barcelonában meg tudná-e valósítani. Szó van Xaviról is, és értem én, hogy jó lenne megtalálni az új Guardiolát, de látjuk, mi történt Lamparddal, Pirlo sem tökéletes, Solskjaer jó passzban van épp, bár ki tudja, meddig. 

 


Az FC Barcelonával legutóbb a 2007/2008-as szezonban fordult elő, hogy másodiknál rosszabb helyen végzett a bajnokságban. Jelenleg a tabella harmadik helyén áll a katalán csapat, a fogadóirodák szerint pedig csoda kellene a bajnoki aranyéremhez. Vajon le tudják dolgozni tízpontos hátrányukat az éllovas Atlético Madriddal szemben? Az Unibeten 8,00-as oddson fogadhatsz a Barca bajnoki címére!


 

– Egyszer talán visszatér Guardiola.

– Örülnék neki, de aligha két-három éven belül fog.

 

– Ha bárkit választhatnál, ki mellett döntenél?

– Pep mellett. Ha nem ő, Nagelsmann vagy Ten Hag lenne a jelöltem.

 

– És akkor ott van még a Messi-ügy, a megy vagy marad kérdése.

– Egyet muszáj lenne kőbe vésni: ez nem a Real Madrid, hanem a Barcelona, nem szabad úgy bánni az ikonokkal, mint tették a madridiak Iker Casillasszal, Raúllal, vagy amit művelnek Sergio Ramos szerződéshosszabbítása kapcsán. Mindent meg kell tenni, hogy Messi maradjon, kerüljön bármibe. Körülbelül 30 millió eurót keres évente, aligha ezen múlik. Nem tőle, hanem Junior Firpótól, Umtititől, Pjanictól, valamint a korábban már kitárgyalt hármastól kellene megválni, illetve őket pénzzé tenni, és venni abból egy jó kilencest és egy nyolcast, valamint konszolidálni a klubot. Ansu Fati nálam Messi-szintű tehetség, a tizenhét éves Messiben láttam ugyanezt a zsenialitást. De Messi egyelőre a kulcskérdés. Ha Laporta nyeri az elnökválasztást, szerintem meggyőzi Messit, Victor Font nem biztos. Utóbbi Xavit akarja, elsősorban vezérigazgatónak, és ha bukik Koeman, edzőnek. 

 

– Egy szurkolónak nyilván nehéz elfogulatlannak lenni, pedig valami ilyesmit, az egymás elfogadására épülő közösség kilakítását tervezhetted a Semleges Térfél megalkotásával. A különböző klubok képviselőit felsorakoztató szurkolói fórumból kiszálltál azonban.

– Mondhatni fanatikus drukkerekkel beszéltük ki a magyar futball problémáit. Szakmaibb irányba akartam elvinni a show-t, amibe nekem nem fért bele, hogy amikor valakit elővettünk, hogy értékeljük a munkáját, voltak, akik kicsinyes, rosszmájú megjegyzésekkel próbáltak jópofának tűnni. De mi csak szurkolók vagyunk, jött erre a válasz, szerintem viszont ez nem egy folyton felemelhető pajzs. Amikor pedig valaki konkrétan ellenem fordult, úgy döntöttem, nem kell nekem részt vennem ebben a projektben. Az lett volna a célom, hogy egymással amúgy szemben álló szurkolók kulturáltan kibeszéljék a honi labdarúgás történéseit, megjelenjenek a különböző gondolatok, vélemények, de intelligens mederben. Lehet, idealista vagyok. Ettől még minden jót kívánok a műsornak, tényleg.

 

– Több időd marad legalább az egyéb elfoglaltságaidra. Hogyan gondolsz most az unibetes alkotásaidra, a Gólterápiától a Forma Bontóig?

– Folyamatos bennem a fejlődési vágy, szeretnék egyre jobb műsort készíteni, de nem böngészem folyamatosan a megtekintés számokat, vagy hogy épp hányan lájkolták. Azért ha ránézek a műsorokra, az átlagban úgy tízezres közönségre, feltör belőlem az érzés, hogy hú, micsoda utat tettem meg, de nagy munka van benne. Heti hetven-nyolcvan órát dolgozom. Én sem mindig vágyom arra, hogy az Alavás–Elche meccset is megnézzem, a statjait vizsgáljam, de ez is a munkám része. Fontos nekem, hogy az adások szakmailag és küllemükben egyaránt megfeleljenek az igényeimnek, de ez egyelőre a vetési periódus, eljön majd az aratás ideje is.

 

OLVASÓI KÉRDÉSEK

– Vállalnál-e szerepet sportcsatornán?

– Sosem kerestek, de szívesen. A feladattól függ persze. Nem vállalnék el bármit a saját népszerűségem növelésére, de elvállalnék bármit, ami tartalmilag kihívás.

 

– Mindent te csinálsz a műsoraidban?

– Igen. Én vagyok az Unibet Youtube csatornájának főszerkesztője, illetve content menedzsere, én szerkesztem, én vágom, én vezetem az adásokat, egyetlen műsor van, amelyet nem én vágok, a Forma–1-es Rázókő.

 

– Milyen szerepet vállalnál a magyar futball intézményes hátországában?

– A magyar klubok egyáltalán nem használják ki a futballban rejlő marketing- és médialehetőségeket. Külföldön ez egészen másképp működik. Pedig jó marketing- és médiamunkával közelebb lehetne hozni a játékosokat a szurkolóhoz, erősíteni a kohéziót. A szikráját sem látom ennek itthon sajnos.


Kiemelt fotó: DIGI Sport/Reggeli Start

Az elhangzott műsorokat IDE kattintva érhetitek el!

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x