Eljött a megváltó? – Bruno Fernandes és a Manchester United kapcsolata

Egy támadások szempontjából pocsékul elsült őszi-téli időszak után a Manchester United január végén bejelentette, hogy szerződteti a Sporting CP játékosát Bruno Fernandest. A portugál középpályás a szurkolók egyik nagy vágyálma volt (Jack Grealish mellett), hogy ő lehet az a puzzle darabka, aki kiegészítheti az amúgy kissé életképtelen offenzívákat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy nem volt valódi elképzelés a Vörös Ördögök támadójátékában, amit az a statisztika támasztott alá a leginkább, hogy ha náluk volt többet a labda, akkor elvétve tudtak meccset nyerni. Ezt akárhogy is szeretnék szépíteni, ez egy kontracsapatnak a jellemzője, és nagyon ritka az, hogy egy ellentámadásokra építő együttes olyan magaslatokba ér fel huzamosabb ideig, mint ahová a manchesteriek prognosztizálják magukat. 

MANCHESTER, ENGLAND - FEBRUARY 27: Bruno Fernandes of Manchester United during the UEFA Europa League round of 32 second leg match between Manchester United and Club Brugge at Old Trafford on February 27, 2020 in Manchester, United Kingdom. (Photo by James Williamson - AMA/Getty Images)

Ki is az a Bruno Fernandes?

1994. szeptember 8-án látta meg a napvilágot Maia városában, Portótól nem messze. Nyolc esztendősen már az Infesta FC-ben rúgta a bőrt, majd onnan a Boavista akadémiájára vezetett az útja. Itt szépen lépcsőfokonként járta végig a ranglétrát, ám 2012-ben, mielőtt bemutatkozhatott volna a Kockások felnőtt csapatában, az olasz Novara lecsapatott rá.

Olaszországban játszotta le első felnőtt szintű mérkőzését, méghozzá a Serie B-ben.

Azt nem mondhatjuk, hogy nagyon kiemelkedő teljesítményt hozott volna, de elég meggyőző volt ahhoz, hogy az Udinese lecsapjon rá, ahol jó szemük volt akkortájt a tehetségekhez, csak nem mindenkiből tudták kihozni a bennük rejlő potenciált.

Ez történt a portugállal is, mert inkább nevezhető egy hosszú tanulópénznek ez a kaland, mintsem sikernek, hisz a Friulinál töltött négy idénye alatt nem jutott el 100 mérkőzésig sem, bár az ottani arányokhoz mérten a 11 gólja és 13 előkészítése nem nevezhető annyira szörnyűnek. Még egy utolsó próbálkozásképpen a 2016/17-es idényben a Sampdoria együttesénél próbált meghatározó lenni egy más kissé előrébb tolt irányító szerepkörben, de ez sem volt annyira nagyon meggyőző.

A genovai klub végül a kötelező vételi opció kifizetése után egy nappal el is passzolták a Sportinghoz.

 

Itt kezdődött meg az az időszak a karrierjében, amire méltán lehet büszke, mert végre felemelkedett, s a fiatalon számára megjósolt jövőt itt kezdte el beváltani. Helyén kell kezelni egy nagy tehetségnek kikiáltott, elsőre légiósként megbukott játékos hazájába való hazatérés utáni teljesítményét, de Bruno Fernandes a Liga NOS egyik igazi ékkövévé változott.

Első szezonjában Ligakupát nyert, majd egy évvel később ismét elhódították a trófeát, tavaly pedig a Portugál Kupát is bezsebelte a Sportinggal, mindeközben 2018-ban és 2019-ben is az év játékosának választották Portugáliában.

 

Hova is érkezik meg?

Amikor azt leírom, hogy Manchester United, akkor a világ egyik leggazdagabb klubjáról van szó, viszont azt is tudni kell, hogy ez a csapat már messze van attól, amely képes volt a világ egyik legjobbja lenni. Mióta Sir Alex Ferguson nyugdíjba vonult, a Vörös Ördögök nem igazán találják meg azt az utat, ami a valódi komoly sikerek felé eljuttatná őket, mert lássuk be, nekik az Európa Liga megnyerése, és a sokak által “Wenger trófeának” csúfolt 4. hely, ami Bajnokok Ligája-indulást ér, nem nevezhető többnek, mint vigaszdíj.

Nincs meg a csapat mögött az az organizáció, amire szükség van, hogy képes legyen egy csapat nem csak győzni, de a csúcson is maradni.

Angliában hagyták el utoljára azt a bizonyos „Manager” kifejezést, amelynek még olyan értelmezése volt, hogy ő egy személyben felel a klub gyakorlatilag minden komoly döntéséért, az igazolásoktól kezdve, a szakácsok kiválasztásán át (némi túlzással, de hogy tényleg lenyomata a példának), egészen kezdőcsapat kihirdetéséig. Ennek is talán utolsó nagy bástyája volt a lovaggá ütött sikerkovács edző, akinek a távozásával megszűnt az „önkényuralom” és jött az, hogy nincs, aki betöltse minden feladatát. Ezt a vonalat kellene teljesen elengedni, ám olykor nagyon úgy tűnik, hogy még csak véletlenül sem ebben gondolkodnak a Unitednál.

Ennek egyik fő oka, hogy nincs egy valamirevaló sportigazgató, aki nem csak vaktában igazol egy-egy játékos oda, ahol épp látható hiányposzt alakult ki, hanem egy célirányos, hosszútávú terv részeként bonyolít le transzfereket, mert az elképzelései nem csak a jelennek, hanem a jövőnek is szólnak.

Jelenleg nagyvonalakban azt mondhatjuk, hogy ha Solskjær bedob egy nevet, akkor a klubvezetés igyekszik megszerezni neki, hátha képes lesz vele a jobb eredményre. Ennek a filozófiának az egyik legékesebb példája lett Bruno Fernandes, aki a „tűzoltó” szerepkörre érkezett meg Angliába, egy nem túl biztató légióskarrierrel a háta mögött, és erős félelmet keltve a szakmában lévőkben, hogy képes lesz-e megugrani a szintet a Liga NOS és a Premier League közt.

bruno fernandes ogs

 

Mi kellett a csapatnak, ami miatt rá esett a választás?

Ha azt akarjuk elemezni, hogy milyen játékos Bruno Fernandes, akkor talán úgy tudnánk a leginkább jellemezni a stílusát, hogy egy igazán jó támadó játékos, aki egy Gatling-géppuska módjára rengeteget tüzel. Ahogy amerikai feltaláló sorozatlövő fegyvere, úgy Fernandes is minimális találati aránnyal rendelkezik, de amikor talál, akkor az „halálos”.

A nagyszámú kapura lövés mellett meg kell említeni, hogy jól cselez, egy az egyben képes rendre megverni az ellenfeleket, jól alakít ki helyzetet a társaknak és nem fél bevállalni kockázatos passzokat a hatékony előrehaladás érdekében.

Nagyjából már ez is elegendő lenne arra, hogy megfogalmazzuk, hogy mi is hiányzott a Solskjær-csapatból, mert egy olyan játékosra volt hatalmas igény, aki képes a támadásokat elkezdeni, és akár befejezni is. Akiben megvan a kellő tudás, hogy irányítsa a csapat játékát, fazont szabjon a támadásoknál, helyzeteket alakítson ki a fiatal támadók számára. Vagyis a konklúzió, hogy legyen valaki, akivel nem csak kontrázni fog tudni a csapat, hanem végre dominálni a meccseket és úgy megszerezni a kötelező győzelmeket, hogy egy ilyen nívójú klub megfeleljen az elvárásoknak.

 

Mit láthattunk a portugáltól a Szigetországban?

Bruno Fernandes úgy rúgta be az ajtót, ahogy azt a legszebb álmaikban képzelhették a fanatikus szurkolók. A portugál a bajnokikon rekord közeli számokat hoz, és a három EL-meccsen sem vallott szégyent, pedig ott nem kapott sok lehetőséget.

Koncentráljunk a bajnoki találkozókra, mert ott már egy tízmeccses mintát kaptunk, s ott van most a szünet után is aktív szerepe abban, hogy a United a legimpozánsabb teljesítményt nyújtotta a megszakítás óta. Nagyrészt ennek a sikersorozatnak köszönhetően lehet még esélyük elérni a Bajnokok Ligája-szereplést érő helyeket, de még akár a bronzérmet is.

Ahogy arra számítani lehetett, Fernandes itt sem spórol a lövésekkel (3,44/meccs) és a kaput találó számai sem különösebben alacsonyak (1,40/m). A kiszolgálás is jól megy neki, 90 percre lebontva 2,63 kulcspasszal jelentkezett, és mérkőzésenként 2,15 a tizenhatoson belülre adott passzainak száma. Ahogy Portugáliában, úgy itt is nagyon sok labdát szór el, de ezeket leginkább a támadó harmadban teszi, így nem jut különösképpen kontra lehetőséghez az ellenfél ezekből. Ezáltal a passzpontossága Angliában sem hagyja ez a 70% közvetlen környékét, még úgy sem, hogy a pálya középső harmadában 80% feletti az átadásainak a pontossága.  Azzal, hogy 9 mérkőzésen elérte a 10 közreműködést (gól+gólpassz), bekerült az erre vonatkozó statisztika legjobbjai közé, s ez is jól megalapozta az egyéni díjakat, amiket már a rövid Premier League-karrierje során is megkapott.

Összességében 10 mérkőzésen már 7 gólt (3 büntetőből) és 6 gólpassza van, aminek köszönhetően már másodszor kapta meg a hónap játékosa díjat, méghozzá egymás után, amire legutóbb Cristiano Ronaldo volt képes portugálként, még 2006 novemberében és decemberében, aki ugyebár szintén a Manchester United játékosaként zsebelte be a két elismerést.

 

 

Mit várhatunk a Fernandes – Pogba párostól?

A kérdés alapjaiban határozza meg a klub jövőjét, hiszen ez a két játékos nagyban befolyásolja a csapat játékstílusát, a támadások értékét, és még azt is mondhatjuk az utóbbi meccsek alapján, hogy velük a pályán képesek hozni a „kötelezőnek mondott” sikereket, méghozzá domináns játékkal, nagyarányú gólkülönbséggel.

Egyelőre kettejük kapcsolatáról még kisebb a minta (Pogba hosszú idejű sérülése miatt), és még igazán komoly tesztre nem voltak kényszerítve, hogy mi van akkor, ha nem tudnak ők végig kényük-kedvük szerint játszani támadásban. Az eddigi kevesebb, mint 400 percük során csak a Tottenham elleni nagyjából fél óra idejére mondható el az, hogy igazi bajnoki vetélytárssal szemben láttuk őket együtt a pályán, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt a Mourinho-féle taktika miatt egy behúzódó, „buszt leparkoló” ellenfél ellen játszottak.

bruno fernandes pogba


A párosnak a hátralévő mérkőzéseken először a Chelsea elleni FA Kupa-elődöntő jelenthet olyanfajta kihívást, amiben nem biztos, hogy a United tud végig dominálni, aztán pedig az utolsó fordulóban a Leicester City elleni erőfelmérő lehet még érdekes, de a Rókák játéka alapján ott leginkább a kontrák ellen kell majd tartaniuk.

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: