Eljött az argentin válogatott ideje? – vélemény

Miután az argentin válogatott az 1993-as Copa América megnyerése óta egyetlen felnőtt világeseményt sem nyert meg, és megannyi döntőt, esélyesként kezdett tornát bukott el, szkeptikusan vártam velük kapcsolatban az idei nyári dél-amerikai kontinensviadalt…


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Az Albiceleste három meccs alatt szerzett hét pontjával biztosította továbbjutását a csoportjából a Copán, ami azért minimális elvárás lehetett, de összességében a mutatott játék alapján egyelőre pozitívumként élem meg a szereplésüket.

Chile ellen egygólos előnyét leadva játszott 1-1-es döntetlent a gárda, ez sovány eredmény, viszont Uruguay és Paraguay egyaránt 1-0 arányú, ám domináns játékkal való legyőzése már mindenképpen elismerésre méltó – az eredmény és a teljesítmény szintjén is.

A torna előtt maga Lionel Scaloni szövetségi kapitány hangsúlyozta többször, hogy butaság lenne favoritként emlegetni az argentin válogatottat. Ezzel is levette a terhet a csapat válláról, ami már lassan három évtizede agyonnyomja őket minden egyes világbajnokság vagy kontinensviadal előtt.

Őszintén szólva a torna előtti, június elején lejátszott két vb-selejtező után egyáltalán nem voltam derűlátó, mert a Chile elleni 1-1-es és a Kolumbia elleni 2-2-es döntetlen alkalmával is mérsékelten muzsikált a válogatott, főleg a játék intenzitása hagyott kívánni valót maga után. Lassan, körülményesen, sablonosan játszott a csapat. Ilyesmi mederben zajlott az említett Copa-nyitány a chileiek ellen (1-1), és akkor úgy gondoltam, hogy az egész tornán ezt az enervált, színtelen, nézni is fájdalmas játékot fogják produkálni a „gauchók”, ahol legfeljebb majd a nagy égés és a korai kiesés elkerülése lehet majd a cél.

Ehhez képest éles váltás volt a legutóbbi két mérkőzésen mutatott produkció, hiszen Uruguayt és Paraguayt egyaránt végig kézben tartott meccsen sikerült két vállra fektetni. Papíron a két 1-0-s győzelem nem tűnik túl meggyőzőnek, de a mutatott játék annál inkább az volt. Mindkét meccs hasonló mederben telt: az argentinok az első pillanattól kezdve rámenősek voltak, helyzeteket alakítottak ki, az elejétől lövésekkel operáltak, mintegy rárontva az ellenfélre.

 


Mindkét esetben sikerült korán megszerezni a vezetést, de ezt követően sem volt látványos visszaállás, főleg Uruguay ellen ment jól a labdatartás, a mezőnyjáték dominálása és természetesen a berendezkedés a kontrajátékra, amely a gyors támadók jóvoltából a kedvenc fegyvere lehet a csapatnak. A „gauchók” az Edinson Cavanit és Luis Suárezt a soraiban tudó uruguayi csapatot is kapura lövés nélkül tartották, és Paraguay is csak két kósza kaput eltaláló lövést jegyzett, Emi Martíneznek szinte védésre sem volt szüksége a két góltalan meccshez.

 


(X) Kattints ide és vegyél részt a napi Eb-sorsoláson és vidd el a részed a 300 millió forintból!


 

Ami eddig szintén nagyon tetszett, hogy Scaloni mester az egyes mérkőzések közt rendre változtatásokat hajt végre egyes posztokon, pihenőt adva a kulcsemberek, és lehetőséget biztosítva a váltótársaknak is a bizonyításra. Mindhárom meccsen csak Martínez kapus és Messi volt kezdő, a többi poszton folyamatos a rotáció, és véleményem szerint például Nahuel Molina és Guido Rodríguez máris bizonyította, hogy perememberként többre hivatottak, de Alejandro „Papu” Gómez is nagyon jól mozgott Paraguay ellen, nem is beszélve a zseniális találatáról.

Akár még azt is elmondhatjuk, hogy Messit leszámítva minden posztra van két hasonló kaliberű játékosa a csapatnak. Szintén pozitívumnak tartom, hogy Messi nincs annyira „túltolva”, mint korábban – mondjuk Sampaoli irányítása alatt –, hogy csak akkor van helyzet, ha ő kialakítja, és mindenki tőle várja a csodát.

Nyilván ő végzi el a pontrúgásokat és a csapat esze, legkreatívabb játékosa, de már nem keresik őt annyira látványosan minden egyes labdával, mint az elmúlt időszakban, ami mindenképpen a csapatjátékot serkenti.

 


Az argentin válogatott az utolsó kilenc tétmérkőzése mindegyikén szerzett gólt az első félidőben, és mind a kilencet veretlenül vívta meg. Való igaz, hogy ezek többnyire 1-0-s vagy 1-1-es mérkőzések voltak, de egy első félidei gól és adott esetben az előny megszerzése olyan dolog, amire már lehet építeni. Utána már „csak” megtartani kell, befejezni a meccset. Nálam sokkal okosabb szakértők szokták mondani, hogy amelyik csapat 1-0-ra meg tud nyerni egy-egy meccset, az sokra viheti.

Ne feledjük, hogy a 2018-as világbajnokság után kinevezett Scalonival egyfajta újjáépülés, fiatalítás kezdődött meg a nemzeti csapatnál, s ez az argentin csapat jelenleg nem tartozik a közvetlen világelitbe, hanem keresi az utat az oda való visszatérés felé. A Scaloni-csapat meccsről meccsre építkezik, s halad afelé, hogy egyre jobb legyen.

Nem akarok hurráoptimizmusban lenni két 1-0 után, de az irányt helyesnek érzem, végre látszik az elképzelés, amit játszani akarnak, és talán végre újra van egyfajta kisugárzása, karaktere a válogatottnak, ami az utóbbi években sajnos kétségkívül – a mezzel együtt – megfakult, amíg mindenki Messitől várta a csodát. A csoport első helyéhez az utolsó fordulóban a kvintettben leggyengébbnek számító Bolíviát kellene legyőzni (vagy ha Chile nem veri meg Paraguayt, akkor ez a meccs már tét nélküli is lehet), ami nem megoldhatatlan feladat, és jó eredmény lenne megnyerni a csoportot.

Ráadásul mindez azt jelenthetné, hogy a nagy rivális és bomba erős favorit brazilokkal jó eséllyel csak a fináléban találkozhatna Argentína.

Ha ezt a játékot sikerül folytatni, és akár tovább fejleszteni, akkor pedig egyáltalán nem tűnik lehetetlennek a döntő elérésére, és még akár borsot is lehetne majd törni a selecao orra alá, de talán ez utóbbi egyelőre túlzott elvárás lenne. A torna eddigi tapasztalatai alapján úgy érzem, hogy jó úton halad a csapat, és minden esély megvan rá, hogy sikerüljön a következő vb-re egy jobb, eredményesebb és leginkább több lábon álló együttest küldeni annál, mint az történt a 2018-as seregszemlén.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

 

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Futballtango

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x