Emberi történetek az angol rájátszásból

Mélyről jövő jamaikai-angol középhátvéd, 42 évesen parádés gólt pöccintő középpályás, apa és fia a playoff különböző szintjein, negatív rekorder edző a régi csapata ellen – négy rövid sztorival világítunk rá az angol rájátszás-derbik mögött húzódó feszültségekre, drámákra, sorsokra, melyek nélkül a labdarúgás pusztán száraz eredmények, táblázatok üres vázának tűnhetne.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Gólok, végeredmények, oddszok, feljutás, kiesés, átigazolási sztárpleykák – mi mindenről maradnánk le, ha csak a sport felszínét, a puszta számokat és a bulvárhíreket látnánk?! Miközben bárhol belenézünk kedvenc sportágunk igazi lényegébe és részleteibe, emberi történeteket, vidám, szomorú, megható, felemelő események sorát láthatjuk. Erre mutatunk most néhány, önkényesen kiemelt példát az angol ligák idei rájátszásaiból!

 

Championship: Pinnock lassú emelkedése a csúcsig

Az angol-jamaikai középhátvéd, Ethan Pinnock a Premier League-be feljutott Brentford FC-ben a gólkirály Ivan Toney és a spanyol kapus David Raya mögött a harmadik legtöbb időt töltötte a pályán a Championship 2020-2021-es bajnoki idényében, és a következő szezonban, 28 évesen végre debütálhat majd az élvonalban.

Hosszú ideig úgy tűnt pedig, hogy Pinnock örökre megmarad alsóbb osztályú kisfutballistának: 15 évesen eltanácsolták a Millwalltól, azt követően a London környéki félamatőr klubokat tömörítő Isthmian League-ben, a Dulwich Hamlet együttesében szerepelt.

Kezdetben szélsőként, majd hátravonva szélsőhátvédként futballozott, aztán ahogy tinikorában egyre nőtt, és elérte jelenlegi 194 centis magasságát, edzői a hátvédsor közepére vezényelték. Nyolc év, és kétszáznál több mérkőzés után az akkoriban a National League-ben, az ötödik vonalban szerepelt Forest Green Rovers hívta soraiba, ahol azonnal alapemberként számoltak vele. A 2016–2017-es idény alapszakaszát a csapat a bajnok Lincoln City és a második Tranmere Rovers mögött a harmadik helyen zárta, Pinnockot pedig az ősz folyamán meghívták a ligán kívüli spílerek legjobbjait felvonultató angol C-válogatottba, melynek színeiben a tallini A. Le Coq Arenában pályára lépett Észtország U23-as nemzeti csapata ellen.

A dobogós hely playoffot ért a Forest Greennek, melyet a csapat a Dagenham & Redbridge, majd a Tranmere kiütésével megnyert, kiharcolva a feljutást a League Two-ba. Pinnockot eközben a Championshipben szereplő Barnsley nézte ki magának, ahol azonban a védő első idényében nem találta a helyét: a kispadot koptatta, majd sérüléssel bajlódott, csapata pedig a szezon végén kiesett a másodosztályból.

 

Ingyenes tippjáték: ahol a vesztesek a nyertesek

 

Ekkor jött el hősünk ideje, a 2018-2019-es idényben nemcsak csapata, de az egész League One legjobb védőteljesítményét nyújtotta, beválasztották az Év Csapatába, klubjánál pedig elnyerte az Év Játékosa díjat. Bár a Barnsley-val a második helyen zárta a harmadosztályt, ami automatikus visszajutást ért a Championshipbe, a következő idényben már nem az ő mezüket viselte, az ambiciózus, élvonalba jutást megcélzó Brentford FC hárommillió fontot sem sajnált a kiválóan fejelő, posztjához képest kiemelkedő rúgótechnikájú bekk játékjogának megszerzéséért.

Bár Pinnockkal a soraiban a Brentford bejutott az előző szezon rájátszásának döntőjébe, azt tavaly augusztusban a Wembley-ben nagy csatában elvesztette a Fulhammel szemben, idén azonban már semmi nem állíthatta meg a Méheket. Thomas Frank tanítványai második nekifutásra megnyerték a rájátszást, a fináléban a walesi Swansea City-t legyőzve – a hátvéd pedig megérdemelten került be az Év Csapatába a Championshipben. Mire azonban a május végi döntő ideje elérkezett, Pinnock már felnőtt válogatottnak mondhatta magát: az apai ágon jamaikai származású játékos meghívót kapott az ottani szövetségtől az Egyesült Államok elleni márciusi barátságos mérkőzésre, melyen rögtön a kezdőcsapatba került, és olyan fiatal, de már igen nagy nevet szerzett tehetségekkel nézhetett szembe a gyepen, mint Christian Pulisic, Giovanni Reyna, Yunus Musah, és Sergino Dest. Az a Pinnock, aki öt éve még a félamatőrök között, a hetedosztályban rúgta a bőrt…

 

Ethan Pinnock 2016-ban a Forest Greenből kapott meghívót az angol C-válogatottba (Forrás: GloucestershireLive)

 

League One: A klubtörténet legrosszabb edzője ellenfélként tért vissza

Michael Appleton világéletében a Manchester United rajongója volt, kölyökként a klubnál sajátította el a sportág alapjait, a kezdetben támadóként, később középpályásként szerepelt játékosba azonban nem szorult annyi tehetség, hogy eljusson a Vörös Ördögök első csapatáig. Egy súlyos térdsérülés miatt 2001-ben véget ért, rövid futballpályafutása során alacsonyabb osztályú együttesek színeiben focizott. Appleton később beperelte a térdét megoperáló orvost, a bíróság 2007-ben 1,5 millió fontos kártérítést ítélt meg a javára, amiért kezelését a térdspecialista sebész nem az elvárható gondossággal végezte, ami karrierje fájdalmas, korai végéhez vezetett. 

A sportág iránti szeretete az edzői pályára vezérelte, a 45 esztendős menedzser eddigi eredményei azonban legalábbis felemásnak mondhatók. Első vezetőedzői megbízatását az akkoriban a Championshipben szerepelt Portsmouth FC-től kapta, amely azonban a 2011-12-es idényben csődbe jutott, és Appleton áldozatos munkája ellenére kiesett a másodosztályból.

Következett a Blackpool FC, melynek élére 2012 novemberében nevezték ki, azonban mindössze két hónap és egy tucat mérkőzés után távozott a csapattól – ezzel a mai napig ő a klubtörténet legrövidebb ideig szolgált edzője.

2013-ban következő csapatánál, a Blackburn Roversnél sem húzta sokkal tovább, egészen pontosan 48 órával… Ott 67 nap jutott Appletonnak a kispadon.

Először az Oxford Unitednél kapta el a szakmai fonalat, a csapatot 2016-ban feljuttatta a League One-ba, emellett abban évben, és a következő, 2017-esben is bejutott a gárdával az EFL Trophy döntőjébe, melynek hagyományosan a londoni Wembley ad otthont. Appleton mindkét fináléról vesztesen távozott.

2019-ben került jelenlegi klubja, a Lincoln City élére, mellyel a legutóbbi League One-szezont az ötödik, rájátszást érő helyen zárta, éppen korábbi csapatát, az Oxfordot megelőzve. A playoff elődöntőjében az Imps meglepetésre kiütötte az esélyesebbnek tartott Sunderlandet, jöhetett tehát a Wembley, és a döntő a Championshipért – az Appleton számára különösen rossz emlékű Blackpool ellen… A május 30-i derbi remekül indult a Lincoln City számára, hiszen rögtön az első percben megszerezték a vezetést, az időközben az ausztrál válogatottban is debütált Kenny Dougall duplájával azonban a Blackpool fordítani tudott, és kiharcolta a feljutást a második vonalba. Appleton állását ezzel együtt nem fenyegeti veszély, szerződését februárban négy évvel meghosszabbították.

 

Michael Appleton érdekesen ötvözi az angolos eleganciát közismert hobbijával, a testépítéssel (Forrás: Football League World)

 

League Two: A rájátszások történetének legidősebb mezőnyjátékosa

A liverpooli születésű szélső, Kevin Ellison pályafutása 25 éve alatt több mint 700 mérkőzésen lépett pályára, a hosszú sorban azonban egyetlen egy volt Premier League-meccs: még karrierje elején, 2001 tavaszán a Manchester United ellen az Old Traffordon kapott csereként szűk tíz percet a Leicester City játékosaként.  2011-től egészen tavalyig a League Two-ban szereplő Morecambe FC-t erősítette, ám amikor 2019 novemberében új edzőt neveztek ki a Garnélák élére a skót Derek Adams személyében, Ellison idilli élete szomorú fordulatot vett: az új menedzser sértő, tiszteletlen eljárással kirakta őt a csapatból, tekintet nélkül arra, hogy Ellison az elmúlt években több mint 350 mérkőzésen szolgálta az együttest.

Ő azonban nem gondolt a visszavonulásra, tavaly szeptemberben inkább egyéves szerződést írt alá a Newport County-val, melyben a játék mellett mentális egészség nagyköveti tisztséget is vállalt a csapatnál: a népszerű Kev 2018-ban nyíltan beszélt a depresszióval való hosszú küzdelméről, azóta pedig sportolótársainak nyújt tanácsokat, segítséget szellemi egészségük megőrzése, javítása terén.

Ellison idén tavasszal régi klubja stadionjában, a morecambe-i Globe Arenában vágott vissza az őt ért méltánytalanságért, amikor csereként beállva, Nicky Maynard átadásából gólt szerzett a Morecambe ellen, beállítva a végeredményt a 3-1-es vendéggyőzelmet hozó meccsen.

A Newport az alapszakaszt a rájátszást érő ötödik helyen zárta, a playoff elődöntőjében pedig a Forest Green Roversszel került szembe, melyet 5-4-es összesítéssel vert meg, miközben Ellison rekordot döntött: 42 évesen ő lett minden idők legidősebb mezőnyjátékosa, aki angol playoff-meccsen pályára lépett.

Ő azonban nem elégedett meg ennyivel, alig pár perccel beállása után szenzációs gólt emelt az ellenfél kapujába, melyről a meccs utáni interjúban kijelentette, pályafutása legfontosabb góljának tartja:

 

 

Május 31-én jöhetett tehát a finálé a Wembley-ben, ki más, mint a skót Adams, és az általa vezetett excsapat, a Morecambe ellen… Ellison a félórás hosszabbítást hozott derbi 86. percében állt be csereként, és ha eléri Maynard jobb oldali beadását, akár a győztes gólt is bepasszolhatta volna a Garnélák kapujába a ráadásban! A helyzet azonban kimaradt, a győzelemnek és a League One-ba jutásnak végül a Morecambe FC-nél örülhettek.

 

National League: Woodmanék playoffos éve

A fentebb már emlegetett Championship rájátszás döntőjében a vesztes fél, azaz a Swansea City kapuját Freddie Woodman védte, a Newcastle United kapusa a legutóbbi két szezont kölcsönben töltötte a walesi Hattyúknál. Freddie-nek, aki 2017-ben az angol válogatottal U20-as világbajnoki címet szerzett és a Dél-Koreában rendezett torna legjobb kapusaként tündökölt, volt kitől örökölnie a kapustehetséget, hiszen korábban édesapja, Andy Woodman is ezen a poszton futballozott. Andy emellett arról nevezetes, hogy gyerekkoruk óta a legjobb barátok Gareth Southgate-tel, a jelenlegi angol szövetségi kapitánnyal, aki egyben Freddie keresztapja is.

Nos, az idősebbik Woodman jó ideje Premier League-csapatok kapusedzőjeként tevékenykedik, egészen március végéig az Arsenal FC-nél teljesített szolgálatot ilyen minőségben Bernd Leno, Matt Ryan, illetve Rúnar Rúnarsson felkészítőjeként. Aztán amikor februárban a klubnál bejelentették, hogy a nyáron lejáró szerződését nem hosszabbítják meg, gondolt egy merészet, és arsenalos posztjáról lemondva menedzsernek állt, elfogadva a National League-ben szereplő kis Bromley FC ajánlatát. Irányítása eddigi rövid időszaka alatt a többnyire 30 feletti, rutinos, korábban magasabb osztályokban szerepelt labdarúgókból verbuválódott együttes megtáltosodott, 13 meccséből nyolcat megnyert, és csak egyszer szenvedett vereséget, ezzel pedig kiharcolta a rájátszást érő hetedik helyet a bajnoki tabellán. Kiváló munkájáért Woodmant nemrég a májusi Hónap Edzője díjjal tüntették ki. Függetlenül attól, mi történik a végjátékban, a Woodman család számára ez az időszak egészen biztosan sokáig emlékezetes marad.

 

Andy Woodman irányításával nagy menetelésbe kezdett a Bromley (Forrás: Bromley FC)

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást