Érhet bennmaradást a kitartás és a vakhűség?

A futball kedvelők közt valószínűleg mindenki tisztában van vele, hogy a Sheffield United első győzelmére egészen a 18. fordulóig kellett várni, amivel megannyi negatív rekordot megdöntöttek Chris Wilder irányítása alatt, akit azóta kissé érthetetlen módon menesztettek a kispadról. Viszont akad egy együttes, amely egészen a 23. fordulóig képtelen volt, hogy három pontot gyűjtsön be egy találkozó végén, ám a klubvezetés vakhűsége most még akár kifizetődő is lehet, mert reális esély van akár még a bennmaradás kiharcolására is.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Hollandiában az Eredivisie az előző szezon félbeszakítása után, szeptemberben nem túl nagy csúszással rajtolhatott el. Ekkor még senki sem gondolta volna, hogy a Dick Lukkien által irányított FC Emmen egészen 2021. február közepéig fog várni az első bajnoki győzelmére. Az addig eltelt 22 forduló alatt mindössze hat pont összeszorgoskodására volt képes a „vörös-fehér sereg”, ami valószínűleg a legtöbb klubtulajdonos vagy elnökség számára azt jelentette volna, hogy ideje a változásnak. A modern labdarúgásban az edző a legkönnyebben lecserélhető fogaskerék a gépezetben, de vannak még olyan „futball-romantikus” helyek, ahol nem a kispadon való váltásban látják a megoldást. Az első siker óta hétmeccses veretlenségi sorozatának köszönhetően úgy tűnik Ronald Lubbers tulajdonos is a megfelelő döntést hozta, mikor kitartott a sikeredző mellett, akivel jelen állás szerint még van esély a bennmaradásra is.

 

EGY KIS TÖRTÉNELEM

Ahogy az a címerben is látható a klubot még 1925-ben alapították. A holland futball 1954-ig amatőr szinten működött csak, viszont az emmeniek nem éltek a lehetőséggel ekkor, hogy csatlakozzanak a profik közé, mert a klub gyűlésén nem érkezett kellő igenlő szavazat arra hivatkozva, hogy nincs kellő érdeklődés a helyi foci iránt.

Az 1980-as években a KNVB – a holland labdarúgó szövetség – szerette volna elindítani a másodosztályt is, amire több jelentkező is volt az amatőr klubok közül, köztük az Emmen is. Az 1983-as csatlakozásnál még a feltételek teljesítésére hagyott kevés idő okán visszakoztak, de egy évvel később már a bizottsági taggyűlésen egyhangú igenlés volt.

A klub az 1985–86-os szezonban becsatlakozott az Eerste Divisie küzdelmeibe. A következő 33 év alatt 11 alkalommal végeztek rájátszást jelentő helyen, melyek során tízszer is csalódottan kellett konstatálniuk, hogy nem jött össze a feljutás.

A 2017–18-as szezon hozta meg az áttörést, még úgy is, hogy az alapszakaszt csak a hetedik helyen fejezte be az együttes, de a rájátszás során két fordulót is sikerrel megvívtak, s ezáltal az FC Emmen az első drenthei klub, amely valaha is feljutott az élvonalba.

 

FC Emmen - feljutás


 

A DICK LUKKIEN-ÉRA

A 49 éves szakember hosszú éveken át volt segédedző több klubnál is amatőr és profi szinten is. Amikor amatőr karrierjét abbahagyta, akkor Veendam-játékosból lett segédedző, majd irányította a Groningen U23-as csapatát, hogy eljusson az élvonalba is az „Észak büszkeségével” az élvonalba is, mint asszisztens. A 2015-ös kupagyőzelemnek a részese volt.

Először 2015 tavaszán szerette volna őt magához csábítani az emmeni együttes, de ekkor még egykori klubja és főnöke iránti hűségből nemet mondott – a Veendam és az Emmen nagy riválisnak számítanak. Viszont egy évvel később már megköttetett a „házasság”, mert a vörös-fehérek meggyőzték Jan Korte-t is, aki egykoron Lukkient asszisztensévé fogadta a veendami csapatnál.

Az összeálló páros a 2016–17-es szezonban kezdte meg a ténykedését. Az első szezon nagy változásokkal volt összeköthető a keretet illetően is, így csupán a kilencedik helyen zártak, de a második idény már sokkal stabilabbra sikeredett. Noha a győzelmekkel hadilábon álltak, de övék volt a ligában a legkevesebb vereség, ami végül a hetedik helyre volt elegendő.

A rájátszás során előbb a NEC Nijmegen csapatát, majd a Sparta Rotterdam együttesét sikerült búcsúztatni, ami meghozta a történelmi feljutást. Lukkien megkapta a Bronzen Stier elismerést, amit a profi edzők legjobbika kap meg minden évben.

 

FC Emmen - Lukkien


Az első élvonalbeli mérkőzésüket az ADO Den Haag ellen idegenben nyerték meg, majd telt ház előtt kaptak egy hatalmas pofont az AZ Alkmaar együttesétől, de így is nagyon pozitív volt a hangulat a lelátókon, hiszen a szurkolók először vehettek részt Eredivisie meccsen a De Oude Meerdijk stadionban. A szezon 34 mérkőzése során a találkozóik csaknem felét elveszítették, de így is a 14. pozícióban zártak biztos távolságban a két osztályozós és az utolsó, kiesést jelentő helytől.

Az előző – csonka – idényre való felkészülés során a keret is és Lukkien elképzelései is átalakultak, méghozzá a kettő szorosan kapcsolódott egymáshoz. Szeretett volna egy stabilabb védekezést kialakítani, amihez úgy gondolták a vezetőséggel, hogy megtalálták a megfelelő játékosokat. A hazai pályán nyújtott teljesítményük elképesztő volt, a 13 találkozón megszerzett 29 pont magáért beszélt, ennél csak négy csapatnak volt jobb pont/meccs mutatója. Viszont idegenben mérhetetlenül alulmúlták magukat minden szempontból, hiszen mindösszesen három döntetlenre futotta tőlük 13 összecsapáson. A 26 fordulónál félbeszakított – és be sem fejezett – szezon megállításakor 32 ponttal a 12. helyre voltak jók.

A fejlődés jelei, főleg a hazai környezetben mutatott teljesítményük alapján megkérdőjelezhetetlen volt, viszont egyes szakértők már ekkor kimondták, hogy ennek a csapatnak nagyon komoly hátránya származhat a nézők nélküli futballból.

Az idei szezonban már az első fordulóban nagyon kicsúszott a talaj az emmeniek alól, mikor hazai pályán a Venlo egy ötöst szórt ellenük. Öt kör után a három döntetlen még nem is volt annyira vérlázító, de ezt követően egy hatos vereség széria, amit egy-egy pontosztozkodásos mérkőzéssel megszakítva két négyes sorozat követett. Így jutottunk el február 20-áig, mikor A PEC Zwolle ellen megtört a jég a 23. fordulóban. Ezt követően az Utrecht otthonában is nyertek, majd három 1-1-es döntetlen után a múlt hétvégén a Waalwijk is két vállra lett fektetve.

Jelenleg 28 fordulón vagyunk túl – vagyis hat mérkőzés van vissza – és mindössze négy pontra van a már biztos bennmaradást jelentő 15. pozíció. A folytatásban az Ajax elleni idegenbeli meccs tűnik egyedül nyerhetetlennek, de a többin akár egy pontokat biztosan össze lehet szedni, de a győzelem sem realitástalan.

 

MI VÁLTOZOTT?

Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a kérdést, de ha őszinték akarunk lenni, akkor semmi bonyolultat nem kell keresni a háttérben. A csapatnak meg volt a saját stílusa, ami az előző szezonban működött és ezen nem is változtattak különösebben. Ugyan az a labdatartós, sok passzal építkezős focit szerették volna alkalmazni, amivel remekeltek hazai pályán az előző kiírásban. Vannak dolgok, amikben így is fejlődtek – pontrúgások terén támadó és védő oldalon is –, de összességében néhány a keretben való személyi cserét leszámítva, nem volt különösebb átalakulás.

A választ leginkább a koncentráltságban kell keresni, mert az utóbbi meccsek látványos javulásának hátterében leginkább a hibák kiküszöbölése van. Azt nem lehet statisztikai számokkal alátámasztani, hogy a nézők hiányában az Emmen képtelen minőségi focit játszani, de az nyilvánvaló, hogy ennek is az okok közt kell lennie, s hogy ezt csak februárra tudták megszokni.

Nézzünk meg egy hármas összehasonlítást, ahol a ligaátlagot, a szezonbeli teljesítményüket és a legutóbbi hat mérkőzés legfontosabb számait vetjük össze.

 


A passzjáték magasabb szintre emelése mellett sikerült a kapu előtt is sokkal veszélyesebbnek és hatékonyabbnak lenniük, ami egy biztosabb lábakon álló védelem is kiegészített, így pedig nem volt kérdés, hogy a komoly javulásnak eredményeket is kell hoznia magával.

Még így is van hova fejlődni, mert a három döntetlennel zárult találkozó közül kétszer is vezettek és több helyzetet is elszórakoztak, amivel lezárhatták volna a találkozót, de ennek elmaradása két pont elvesztését jelentette. Mindössze a Feyenoord elleni találkozón kerültek hátrányba, de ott is nagyon komoly offenzív játékkal tudtak előrukkolni a második félidőben, még ha ez több kontrával is kecsegtetett a rotterdamiak számára.

A folytatás nem lesz egyszerű, mert hat mérkőzésen kellene ledolgozni négy pontos hátrányt, ami nem lehetetlen vállalkozás ezzel a feljavult játékkal. A közvetlen riválisok közül az utolsó fordulóban a VVV Venlo otthonában akár egy sorsdöntő összecsapásra is sor kerülhet, de addig mindenképp kell növelni a győzelmek számát.

Az biztos, hogy a vezetőség bizalma nem ingott meg Dick Lukkien munkájában, s már arról is adtak ki közleményt, hogy a következő évet is vele tervezik, hiszen 2023 nyaráig szól a szerződése. Bíznak benne, ugyanis ő juttattat fel a csapatot és látták az elmúlt két szezonban, hogy képes egy ütőképes csapatot összerakni és irányítani.

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x