És akkor baj lesz: Dánia–Belgium – vélemény

Több volt egy meccsnél. Mindenki arról beszél, hogy a dánok elkészültek az erejükkel, a belgák meg szupercsapat és összeszedték magukat. Utóbbit biztos, hogy vitatnám. Dánia–Belgium, csoportkör, 2. forduló, 1-2 – villámreakció.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Sokszor mondjuk, mondják mostanság, hogy a jelenkori európai futballban már nincsenek nyers egyéniségek. A dán csapat ma erre az első félidőben sajátosan, de egy „új” dimenzióból rácáfolt, emlékeztethetett minket újra arra, hogy igenis vannak, csak az egyéniség szó súlypontjai áthelyeződtek.

Kasper Hjulmand edző taktikája épp azért volt teljes 45 percig makulátlanul működőképes, mert játékosaira előbb egyénként tekint, csak aztán egy összességként, rendszerként – mindenki játékintelligenciájának nagy teret, bizalmat adott. A szerkezeti szabadságot, képlékenységet rendkívül jól kezelte mindenki, és talán ez a jelenkori futball legfontosabb európai ismertetőjegye: régen az egyén technikailag tűnt ki, ma játékintelligenciával tűnhet ki, csak ehhez kell egy edző, aki ezt a szellemet felismeri a játékosaiban és természetesnek veszi, hogy bízhat is ebben. A szabadságérzet a pályán valószínűleg már csak azért is remek döntés volt, ami jelenleg ugye beárnyékolja ezt a válogatottat.

Aggódtam a mérkőzés előtt, hogy a 10. percben megálló játék, a Christian Eriksen egészségéért és tiszteletére szóló taps érzelmileg kicsit kiforgatja majd a játékosokat mindkét oldalon, de ez szerencsére elenyésző volt. Noha a belgáknál Romelu Lukaku, aki szintén nagyon közel áll Eriksenhez, mert Olaszországban az Internél csapattársak, kissé dekoncentráltan kezdte a találkozót. Hol a reakcióidejével, hol a szkennelésével adódtak gondok jó ideig, de olyan is előfordult nem egyszer, hogy tőle egészen szokatlanul rossz labdaátvételeket láthattunk. Mindennek ellenére összességében nagyon magas minőségű meccsen vagyunk túl. Lukaku pedig nem csak fejben javult fel a második félidőre, hanem passzpontosságban és ütemben is – hála annak, hogy Kevin de Bruyne is beállt, és hogy Roberto Martínez, a belgák mestere a második játékrészre finomhangolt azon, Lukaku honnan induljon, hol csatlakozzon be a támadásépítésbe, szélességibb pozícióból kiindulva úgy tűnik, sokkal természetesebb közeget érez maga körül, de valóban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a dánok elkészültek az erejükkel. Amíg ez nem így volt, egészen borzasztóan nézett ki, hogy

a belga csapat nem csak a dánok letámadásait kezelte nehezen, de ők maguk sem voltak képesek nyomást gyakorolni az ellenfélre.   

Hjulmandék magas és agresszív letámadással kezdték meg a találkozót, de túl ezen, olyan letámadással, amelynél bár az első láncban a terület és a passzfolyosók lezárása zajlott presszing közben, a hátsóbb vonalakban már keverten az emberfogás is jellemző volt: ezzel az egyébként 3-4-3-as formát meglehetősen sematikusan felmutató belgák könnyen zavarba hozhatók voltak, hiszen csapatszintű mozgás nélkül (itt apróbb egyéni elmozgások sem elegek), sem a felívelés, sem a progresszív, gyors, lapos felpasszok nem tűnnek kockázatmentesnek.

A dánok az első játékrészben azt is nagy érzékenységgel olvasták, mikor érdemes az utolsó védővonalat jóval mélyebbre vinni, hogy pl. Lukakut vagy Carrascót véletlenül se lehessen üres területbe indítani,

azaz, hogy ne kelljen visszafelé rongyolva védekezniük, háttal a mezőnynek, az esetleges második, harmadik hullámos érkezőknek. Itt érdemes áttérni újra a belgákra, akiknél az első félidőben tendencia volt, hogy a befuccsolt presszingjük miatt sok ízben kellett visszafelé, voltaképpen kapuval szemben védekezniük, amiből teljes szétszakadás lett a csapatrészek között is és poszton belül is (védők és védők között akár), érthető módon: hátrafelé nem lehet olvasni mezőnyt – elsődleges szempont, hogy ezt a jövőben elkerüljék.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

De miért nem működött a belgák presszingje? Kiábrándítóan egyszerű válaszunk lehet erre: a középpályás vonaluk kissé fegyelmezetlen és passzív volt, így a dánoknak nagyon sok szituációban komolyabb nyomás nélkül volt idejük megtervezni, mit kezdhetnek a játékszerrel.

Az is gyakori volt, hogy a dánok 4-5 fős láncban álltak fel (támadósorral) labdabirtoklásnál beépülvén a belga védősorba, így nem csak egy olyan bázis alakult ki elöl időszakosan, aminek szélessége is van, úgy, hogy közben a pálya belseje sem szenved létszámhátrányt, de ez egészen jól leköti a védők figyelmét is, akik emiatt a megosztottság miatt nem tudták mindig megfelelően olvasni, mikor érkezik hosszabb indítás – vagy csak egyszerűen később reagáltak rá.

Ennek is köszönhető, hogy a belgák sokszor nem tudtak hatékonyan letámadni, mert a dánok labdabirtoklásnál bátran megvonták a mélységi létszámfölényüket azért cserébe, hogy rákényszerítsék Martínezéket az óvatosságra – be is igazolódott, hogy Hjulmand nem hiába bízhatott ebben a koncepcióban, mert az a fajta élesség, figyelem, intelligencia bőven adott a dán keret részéről, amelynek révén

a játékosok a szabadságukat tudják értelmezni, felelősen tudják kezelni.

A dánok elfáradtak, Lukaku felébredt, De Bruyne beállt, a belgák nyertek. De kétlem, hogy az a csapat, amelyik ennyire függ két játékos jelenlététől, valóban annyira félelmetes erőt tudna képviselni hosszú távon, mint amekkora kultusza van jelenleg. Amíg De Bruyne nem volt pályán, a belgáknál az sem volt világos, mit szeretnének kezdeni a játékszerrel, talán az volt az egyetlen épkézláb ötletük, amikor nagyritkán a térfelük felétől vagy a félpályától elkezdték lassan visszapasszolgatni a labdát egészen a saját tizenhatosukig abban reménykedve, hogy a dánokat egyszer csak elkapja a hév, túl nagy elánnal letámadnak és akkor egy hosszú indítással indíthatóvá válik valaki.

Egy valamiben biztos vagyok, ha Martínez nem kezd el szerkezeti B-tervekben gondolkozni, olyan formákban, amelyekben kevésbé tűnne fel mondjuk egy rosszabb napot kifogó Lukaku, Ferreira Carrasco, vagy netán kevésbé lenne teher a csapat számára De Bruyne esetleges hiánya, egy mentálisan és fizikálisan a mostani dánoknál jobb állapotban lévő csapat nagyjából 25-30 perc alatt ki fogja ismerni minden mozdulatukat. És akkor baj lesz.


Kép forrása: News-Logics

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x