Az Eb-re készülő Squadra Azzurra szakmai háttere és taktikai evolúciója (I. rész)

Sokan a közelgő Európa-bajnokság egyik titkos esélyesének tartják az olasz válogatottat. Háromrészes elemzésben számos ábrával részletes képet festünk a Roberto Mancini által irányított Squadra Azzurra szakmai munkájáról és hátteréről, taktikai evolúciójáról, valamint a pályán mutatott viselkedésmintáiról. Az első részben a szövetségi kapitány kezdeti lépéseit ismertetjük, és azt az örökséget, amely Mancini munkásságát negatív módon befolyásolta a kinevezését követően.


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Roberto Mancini kétségtelenül elismerésre méltó eredményeket ért el az Internazionale, a Galatasaray és a Manchester City kispadján is azt követően, hogy edzői karrierje első felében a Lazióval és a Fiorentinával is elhódította az Olasz Kupát. Tény ugyanakkor az is, hogy a nemzetközi kupaküzdelmekben nem tudott maradandót alkotni, és éppen ennek köszönhetően nem kapkodtak érte Európa éllovasai az elmúlt évtizedben.

Bár az Internél ismét szerepet vállalt, de sem Milánóban, sem pedig Oroszországban a Zenittel kötött házassága eredményeként nem volt képes kiemelkedő eredményeket felmutatni. Klubedzőként túl volt már pályafutása csúcsán, amikor Gian Piero Ventura katasztrofális regnálását követően az Olasz Labdarúgó-szövetség kapitányt keresett.

Miután az első kiszemeltek (Carlo Ancelotti, Fabio Capello stb.) nem vállalták a felkérést, Mancini lehetőséget kapott a Squadra Azzurra irányítására. Szerencsés volt abból a megközelítésből is, hogy a válogatottat éppen akkor vehette át, amikor az a modern kori futballban legcsúfosabb időszakát élte az elmaradt világbajnoki szereplés és az ahhoz vezető, Ventura irányítása során mutatott játék eredményeként.

Ebből következik az, hogy Mancini a kezdetektől fogva nyugodtan dolgozhatott, hiszen akár egy kevésbé hatékony szakmai munkával sem tudott volna rosszabb eredményt produkálni elődjénél. Emellett bír azzal a szakvezetők pályafutásában meglehetősen ritkán előforduló „luxussal”, hogy negatív eredmény esetén hivatkozhat a nem lehet egyik napról a másikra kudarcból sikert építeni mondásra. Miután mérlegelte lehetőségeit, és kizárólag nyerhetett a felkérés elfogadásával, először fel kellett mérnie, milyen lehetőségei vannak az építkezésre.

 

Háttér: Ventura öröksége – honnan indult Mancini?

Ahhoz, hogy reális képet kaphassunk arról, hogy mekkora feladat jutott Mancini számára azzal, hogy újradimenzionálja a válogatottat, fontos tisztában lennünk azzal is, hogy elődje milyen örökséget hagyott a számára.

Ventura az Antonio Conte-érát követően bár dicséretes módon lépte meg az egyébként is elkerülhetetlen fiatalítást, az olasz labdarúgás gazdasági, infrastrukturális, strukturális és morális válsága nem segítette a válogatottnál folytatott szakmai munkát. A szakvezető első mérkőzése már sejtette, hogy e kétéves ciklus nem lesz sétagalopp az olaszoknak, és a 68 esztendős, de magasabb szinten tapasztalatlan mester kevés lehet a válogatott élén elvégzendő feladatokra.

 

Carlo Tavecchio (jobbra) katasztrofális döntése értelmében nem csak kinevezte a felnőtt- és az U21-es válogatottak irányítására a két alkalmatlan szakvezetőt, Venturát és Luigi Di Biagiót, de 2017 tavaszán előre meghosszabbította szerződéseiket

 

Az alapvető probléma az volt, hogy Venturánál kevesebb a mozgás, a posztok kötöttebbek, hiányzik az intenzitás az együttes játékából és ez könnyen kiismerhető az ellenfél számára. Az olasz válogatott labdajáratáskor nem tudott újat mutatni ellenfeleinek, védekező fázisban pedig a szervezetlenség jelei mutatkoztak. Franciaország, később pedig Spanyolország is hazai pályán játszotta le az olaszokat, akiket általános szervezetlenség jellemzett. A találatok többségét esetleges módon, individuális megoldásokra építve szerezték. A védelem és a csapat többi része között nem volt kellő összhang, amely megakadályozta a hatékony támadásépítés lehetőségét, a játékosok nem érezték helyüket és posztjukat a csapatban és magukra maradtak. Mindez 2017 novemberében tetőzött a svédek ellen elbukott vb-pótselejtezőkön.

Ventura még javában szövetségi kapitány volt, amikor egy írásomban kiemeltem, hogy nemhogy nem követte a Conte-féle csapat fejlődését, hanem hosszú távon akár semmissé tehette elődje rengeteg munkával felépített futballját és szakvezetői munkája a válogatott életében idővesztéssel járhat, amelyért súlyos árat fizethet a Squadra Azzurra. Sajnos ez be is következett, és a gödörben lévő olasz futball megsínylette az ezt követő időszakot.

Mint tudjuk, a többi történelem. Olaszország elbukott a svédek elleni pótselejtezőn 2017 őszén, és lemaradt a legutóbbi világbajnokságról. Ez a válság ugyanakkor lehetőséget adott a később kinevezett Mancininek, hogy az alapoktól kezdve felépíthessen egy működő koncepciót saját elképzelései szerint.

 

Mancini hitvallása

A 2018 májusában munkába álló Mancini kinevezését követően változtatott Ventura merev elképzelésein, ugyanakkor követte annak fiatalitási elveit, számos feltörekvő fiatal tehetség sorozatos bevonásával. Mancini három barátságos mérkőzéssel kezdte kapitányi korszakát, és ebben az első időszakban meglehetősen gyenge játékot mutatott a válogatott.

Szaúd-Arábia nem volt mérvadó ellenfél, de a friss világbajnok Franciaország ellen igazi erőpróba előtt állt az újdonsült szövetségi kapitány, és együttese alárendelt szerepet játszott a találkozón. Mancini több újoncot is avatott és a nemzetközi szinten nem túl acélos összeállítással (Sirigu – D’Ambrosio, Caldara, Bonucci, De Sciglio – Pellegrini, Jorginho, Mandragora – Berardi, Balotelli, Chiesa) indított. A mérkőzést végig a világbajnok irányította, három gólja mellett két kapufát lőtt és a mérkőzésen átjáróház volt az olasz középpálya (1-3). Hollandia ellen bár döntetlent ért el hazai pályán a válogatott, messze volt játéka a tökéletestől (1-1).

Ami a tétmérkőzéseket illeti, az őszi idény elején Olaszország tradicionálisan gyengén kezdi a válogatott szerepléseket, és 2018 szeptemberében is ezt tapasztalhattuk. Ekkoriban lehetőséget kaptak olyan játékosok is, mint Daniele Baselli, Claudio Marchisio, Matteo Politano vagy Simone Verdi. Egyes mérkőzéseken Mancini a védelem két oldalán Cristiano Biraghit és Davide Zappacostát állította, a középpályán pedig a Lorenzo Pellegrini–Bryan Cristante párost építette Jorginho köré. Akkoriban Mario Balotelli is lehetőséget kapott a szakvezetőtől, hol Federico Bernardeschi és Lorenzo Insigne, hol Federico Chiesa és Domenico Berardi mellett.

 


(X) Fogadj a nyári labdarúgó Európa-bajnokság csoportgyőzteseire, győztesére vagy gólkirályára! Az olasz válogatott végső sikerére 13,00-as oddsot kínál a cikk megjelenésekor az Unibet!


 

Mancini egyértelműen kísérletezésre használta fel az első öt találkozóját a válogatott élén. A játékosok nevénél azonban sokkal fontosabb maga az elképzelés, amely mentén építeni kívánta a játékát. A futballistáknak legmegfelelőbb szerepeket és pozíciókat kellett megtalálnia. Védekező fázisban mind a 4-3-3, mind pedig a 4-4-2-es hadrend esetében a kezdetekben Mancini 4-5-1-es formára váltott, így próbálta elzárni a területeket ellenfelei elől, miközben egyes ellenfelei ellen támadófázisban a 4-2-3-1-es felállással is próbálkozott. A játék azonban rendkívül töredezett volt minden esetben.

Mancininek időre volt szüksége, mire a Ventura utáni sokkból lábadozó válogatott képes volt megújulni. Kétségtelenül nem segíti a kapitány munkáját, hogy olyan időszakban irányítja a válogatottat, amikor Andrea Pirlo vagy Daniele de Rossi már nem aktívak, Marco Verratti pedig a kezdetekben sérült volt, és állandóságot tekintve nem futballozott a várakozásoknak megfelelően. Jorginho olyan karakter, aki többet sejtet annál, mint amit a gyakorlatban konzisztenciát tekintve képes felmutatni hosszú távon. Mancini első mérkőzésein ez vissza is köszönt sajnos. A későbbiekben már a biztonságot adó, komoly nemzetközi tapasztalattal bíró védők (Giorgio Chiellini–Leonardo Bonucci) és a támadásvezetésben hasznosítható kreatív játékosok együttesen szerepeltek (Jorginho–Verratti–Nicolo Barella–Ciro Immobile) és erre az átaluk alkotta tengelyre építhetett Mancini. Ahogyan a keretet adó futballisták minősége emelkedett, azzal párhuzamosan egyre jobb játékra volt képes a Squadra Azzurra.

A jesi születésű szakvezető a támadóit már 2018-ban úgy állította fel, hogy a korábbi szövetségi kapitányok (Conte, Ventura) elképzeléseivel ellentétben nem adott hivatkozási pontot az ellenfél védelmeinek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a három támadó helyváltoztatásai és egyenértékű jelentősége érvényesül az együttes játékában, és nem egyfajta hierarchia, mint támpont (lásd a Conte által szorgalmazott: felpasszolt labdák Graziano Pellére) jelentette a támadásvezetés súlypontját.

A szövetségi kapitány célja – Conte és Ventura elképzeléseivel ellentétben, és némiképpen Cesare Prandelli alkalmazott hitvallásához hasonlóan – a labdajáratást és -birtoklást tartja szem előtt, labdavesztés során pedig annak azonnali visszaszerzésére irányuló törekvés jellemzi, ezt első kézből a támadótrió agresszív letámadásától várja. A bátrabb, nyílt, európaibb futballt előnyben részesítve a labdajáratás (szintén Conte és Ventura futballjától eltérően) nem a saját, hanem az ellenfél térfelén zajlik leggyakrabban, és ennek köszönhetően a válogatott magasan tartja védelmi vonalait (az ellenfél játékerejétől, stílusától és alkalmazott taktikájától függően optimális esetben 50-60 méterre saját kapujától).

Fontos azonban az, hogy a válogatott tegye mindezt oly módon, hogy közben lehetőleg ne, vagy csak kis mértékben nőjön a három részlege között a távolság. Mancini csapata ezt megközelítőleg 30-35 méteren tudja jelen pillanatban kivitelezni, míg eredménytartásnál, és beszorított helyzetben természetesen ennél lényegesen közelebb és ez által szorosabban tartózkodnak a futballisták egymáshoz.

A mostani bevezetőt követően a második részben folytatom az elemzést és számos ábrával a Squadra Azzurra taktikai evolúcióját és szakmai előmenetelét elemzem majd. Kitérek a futballisták pályán hozott döntéseire és mutatott viselkedésmintáira. Megvizsgálom, hogy Mancini szakmai stábja hogyan, és milyen eszközökkel volt képes építeni a válogatott játékát, és feltárom egyértelmű fejlődésének okait.

 

A sorozat részei:

Az Eb-re készülő Squadra Azzurra szakmai háttere és taktikai evolúciója (III. rész)

Az Eb-re készülő Squadra Azzurra szakmai háttere és taktikai evolúciója (II. rész)

Az Eb-re készülő Squadra Azzurra szakmai háttere és taktikai evolúciója (I. rész)


A fotók forrása: bleacherreport.com, Getty Images


A szerző blogja

5 1 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x