Dánia: olyan higgadtan fociznak, mintha egy tengerparti kiránduláson lennének

Höjbjerg, aki lelket lehel a dán szerkezetbe, és a higgadtság nyelvén tanítja meg beszélni a labdát. Jegyzet a dán válogatottról, jegyzet Pierre-Emile Höjbjerg és Thomas Delaney karakteréről, fontosságáról. És arról, hogy a dánok futballstílusában még az életmódjuk egy jelentős eszmei alapja, a pyt is tetten érhető? Ha akarjuk, de miért is ne akarnánk. És ki ringatózik? Nem a dánok.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

Pierre-Emile Höjbjerg a Tottenham Hotspur színeiben a mögöttünk lévő Premier League-szezon során minden egyes bajnoki mérkőzésen pályán volt, méghozzá kezdőként. A 2021-re halasztott 2020-as Európa-bajnokságon nyújtott eddigi teljesítménye mégsem arról tanúskodik, hogy kifacsart állapotban lenne, sőt többek között Höjbjerg stabilitásának köszönhető, valamint annak a stabilitásnak, amelyet az ő személye kölcsönöz csapatának, hogy Dánia a kezdeti nehézségek és a Christian Eriksen-trauma ellenére is elődöntőre készül Anglia ellen.

A játékos a dán válogatott eddigi minden Eb-meccsén szintén pályán tartózkodott kezdőként, ezeken az alkalmakon pedig sikeresen kiosztott 3 asszisztot, átlagban 2 kulcspasszt produkál, és tisztességes nyolcashoz hűen nem hagy féknyomot maga után a két tizenhatos között. Aktivitása mellett passzmutatói is dicséretesek (85%-os összpontosság), az egyetlen, amiben fejlődnie kéne talán, azok a hosszú átadások, hosszú indítások, amelyek révén Dánia egy újabb fegyvert is felmutathatna (nyilván a jövőben, ezen a tornán már nem, ez a játékos privát fejlődésétől függ), amikor rajta a sor, hogy ilyen típusú labdákat osztogasson, mert ebben egyelőre gyengélkedik, hiszen a gyors labdajáratás mellett olykor stílusváltóként is működhetne, ám jelenleg Höjbjerg forgatási kísérletei és hosszú indításai igencsak kritikusak. Stílusváltás helyett pocsékolásként nyomnak terhet a dánokra, a Tottenhamben lényegesen jobban nézett ki a szezon során ebből a szempontból.

Ennek ellenére is úgy tűnik, ő Kasper Hjulmand mester (egyik) minden-zárat-nyitó-kulcsa Joakim Maehle mellett. De miben is rejlik Höjbjerg varázsa?

Dánia jelenleg érdekes elegyű játékstílusban játszik. Ha csapatszinten nem is nevezhető pozíciósnak a mutatott játék, epizódok erejéig személyre szabva nagy szerepe van a labda pozíciójától függő változékonyságnak. Akadnak játékosaik, például Kasper Dolberg vagy Thomas Delaney, akiknek a pozíciója kötött, és akadnak, gondoljunk csak Andreas Christensenre vagy épp Martin Braithwaite-re, akiknek szerepe sokszor meglepően szabad. A szabadság és a kötöttség kémiáiból tevődik össze a dán együttes szerkezeti egyensúlya, ez az oka annak, hogy kontrák ellen is van bőven stabilitásuk.

Egy olyan formáról beszélhetünk, amely nem fordul vissza önmagába, nyitott, elasztikus szerkezet:

nyitott a saját támadásvezetésük szempontjából, és kevésbé tartogat opciókat az ellenfél számára, amikor labdát veszítenek.

Talán ennek legnagyobb hátulütője, hogy mentálisan (összpontosítás, beindulások idejére irányuló figyelem) és fizikálisan (minél gyorsabb irányváltások) is nagyobb terhet ró a játékosokra, mint azt elsőre gondolnánk, ami mindeddig szinte minden dán meccsen meg is mutatkozott, és Hjulmandék emiatt egy idő után kénytelenek alaposan mélyíteni védekezésükön – ám az mindenképp dicséretes, hogy ilyenkor, a korábbi szabadságon alapuló mozgásformák ellenére a csapatnak nem esik nehezére együtt is kötöttnek és egyéni szinten is fegyelmezettnek maradnia.

Höjbjerg az a játékos, akinek mindkét játékstílusnál meghatározó szerepe van: képes dán kontrákat támogatni, ha kell, és a dán alapjátékban is csakugyan nélkülözhetetlen, mert az egész csapat leginkább labdabiztos emberéről beszélünk, aki alkalmas nyomás alól kimenteni a játékszert. Csehország ellen például a labdavezetések száma (5/4-es sikerességi arányt mutat esetében), amely voltaképpen a mezőny legjobbjává avanzsálja ebben a tekintetben.

Höjbjerg viszont nem csak labdabiztos, hanem cselezésben is az élen jár, nem véletlen, hogy mélységi dán labdabirtoklásnál, labdakihozatalnál néhány árnyalatnyival magasabban helyezkedik nyolcastársánál, Thomas Delaneynél, mert Höjbjergre említett képességei miatt épp a pálya azon kritikus pontján van a legnagyobb szükség – a felezővonalnál –, ahol az ellenfél leginkább eltömítheti a tengelyt és lezárhatja a progresszív opciókat (magasabban lévő dán labdabirtoklásnál már inkább jellemző, hogy Delaney fog pozíciót az ellenfél kapujához közelebb).

A csehek elleni mérkőzésen toronymagasan Höjbjerg tudta a legtöbbször nyomás alá helyezni az ellenfél játékosait. (A kép forrása az ábra jobb alsó sarkában található.)

Előszeretettél él klubjában és a válogatottban is a lefordulásos labdaátvételekkel, amellyel azonnal képes a játékszert önmagával együtt túljuttatni egy ellenfél-csapatrészen különösebb kockázat nélkül, hogy ezután szabad területben, nyíló folyosóban vezethesse a labdát, kialakítva ezáltal önmaga számára is a megfelelő döntéshozatali időt, valamint a társaknak a helyezkedésre való lehetőséget, hiszen egy remek dribbler mindig magára vonja a figyelmet akció közben, adott ellenfelek csapatszintű súlypontját is befolyásolni képes ezzel.

Delaney az imént már említésre került, s nem elhanyagolható, hogy jellemében Höjbjerg méltó partnere – sokat tehermentesítik egymást.

Hogy a két játékos profilja rendkívül hasonló, cseppet sem szab gátat Dániának az építkezések alkalmával, mert míg Höjbjerg elsődleges feladata a középső területek kontroll alatt tartása és az ottani jelenlét, hogy megjátszásával biztos pontról induljon a mélységi szervezés, addig Delaney többször is szolgál passzopciós segítséggel az oldalvonal mellett vagy épp a félterületben a szárnyvédőknek, hogy ne lehessen a csapatot egykönnyen a vonal mellé terelve oda is szorítani, valamint hogy ott ne alakuljon ki lehetőség az ellenfél számára komoly létszámfölényben kontratámadást indítani.

Amit Delaney és Höjbjerg együttműködése kölcsönöz Hjulmand elképzeléseinek, ennek a csapatnak, az az a fajta biztonság, amely még a híres dán pyt-életérzésnek is mintha az allegóriája lenne. Azaz a perfekcionizmus frusztráltsága helyett azt látjuk, miképpen lazítható tudatosan egy szerkezet úgy, hogy közben az egyéni felelősségek sem vesznek el.

A dánok olyan szépen fociznak, mintha egy léleknyugtató kiránduláson vennének részt az Északi- vagy a Balti-tenger egy érintetlen partszakaszán a víz hullámzását kémlelve. De aki ringatózik, az az ellenfél.


A fotó forrása: Sport.Optus.com

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x