Felemás félidőkkel, de végig Tuchel kénye-kedve szerint – RB Leipzig – PSG elemzés

A Bajnokok Ligája idei kiírásának első elődöntőjében az RB Leipzig a PSG csapatával találkozott. Mindkét együttes óriási izgalmak után jutott tovább a negyeddöntőn, de míg Nagelsmann legénységének szereplése mindenképpen a meglepetés kategóriába tartozik, addig a Paris Saint Germain egyértelműen az első Bajnokok Ligája döntős szereplésére és a végső győzelemre hajtott, bármi mással csalódottak lennének. Bakos Levente elemzése


Megnyeri története első Bajnokok Ligája döntőjét a PSG ?


Kezdőcsapatok

Legjobb viszonyítási alapunk, a negyeddöntőhöz képest Nagelsmann csak egyet változtatott csapatán: Halstenberg helyett Mukiele került a kezdőbe, aki egy az egy elleni párharcokra alkalmasabb például Mbappé ellen. Támadásban egy 3-2-4-1 szerű formációt vett fel a Leipzig, védekezésben ez alakult 4-1-4-1-re Angelino védelembe való visszalépésével és Laimer jobbszélsőként való szereplésével.
Párizsi oldalon ugyan a középpályás védekezésből hiányzott Gueye, akit Paredes pótolt, elöl azonban összeállt Európa egyik, ha nem a legerősebb triója azzal, hogy Neymar mellé bekerült a kezdőbe a legutóbb csak félórára beálló Mbappé, ill. Di María, aki eltiltása után térhetett vissza.

 

Hasonlóan az Atletico Madrid elleni összecsapáshoz, Nagelsmann a PSG ellen is biztonságosabb megközelítést választott. A középpályás tagozódás alapvetően kevés helyet hagyott a vonalak között, és Neymar feltartóztatására is alkalmasnak tűnt papíron. A Leipzig a félpályán kezdte meg a védekezést, s hagyta a PSG hátsó embereit adogatni.

Tuchel csapatának jól jött az RB Leipzig viszonylag passzív hozzáállása és hamar magához ragadta a kezdeményezést. A pálya tengelyére koncentrálták a játék szervezőit: Thiago Silva és Kimpembe mellett Marquinhos és Paredes vett részt a labdajáratásban a középpályáról, Bernat és Kehrer a vonal mellett, magasabban helyezkedett. Középen így a Lipcse első emberei ellen létszámfölény alakult ki és akár hosszú percek is elteltek, mialatt csak a párizsiak hátsó négyese ért labdába.
Thiago Silváék elsődleges célja persze Neymar megjátszása volt. A brazil Di María és Mbappé mellett ismét hamis kilencesként teljes szabadságot kapva szerepelt, a kérdés az volt, hogyan gazdálkodik majd a sokkal kevesebb területtel, mint amit az Atalanta védői ellen kapott. A lipcseiek passzív védekezése és a párizsiak emberfölénye azt eredményezte, hogy Neymart rendszeresen megtalálták a csapattársak. Persze a németek kivideozták a brazil Atalanta elleni játékát, és noha nem sokkal kevesebbszer ért labdába, mint a negyeddöntőben, kevesebb, mint feleannyi megkísérelt csel jött csak össze. Rendszerint 2-3 Leipzig játékos vette őt körül mikor labdát kapott, sokszor még így is csak szabálytalanság árán sikerült megállítani. Az első gól is egy Neymar javára megítélt szabadrúgás után született: Di Maria beadását Marquinhos fejelte Gulácsi kapujába.

 

A PSG hátul kis nyomás alatt tudta járatni a labdát és a vonalak közé visszalépő Neymart keresték. Herrera magasabban helyezkedett a többi középpályáshoz képest, széthúzza a Lipcse középső vonalát.

Ahogyan azt a meccs beharangozójában is írtuk, a Leipzignek számítania kellett arra, hogy kevesebbet lehet náluk a labda, a PSG ehhez mérten agresszívan le is támadott. Míg a negyeddöntőben Upamecano a félpályán tudott szervezni kis nyomás alatt, addig kedd este már Gulácsit is nyomás alatt tartották a párizsi támadók. A franciák intenzív letámadása ellen nem tudtak létszámfölényt kialakítani a hátsó zónákban, sok hiba csúszott a németek játékába. Erről sajnos épp Gulácsi Péter tudna a legtöbbet mesélni, aki a második gól előtt adta el a labdát, de az egész meccsen megfigyelhető volt, hogy a Leipzig rengetegszer eredménytelenül próbálta hátulról felépíteni a támadásokat.
Tuchel kezdőcsapata telitalálat volt: a három támadó leszűkítette a lipcsei védők passzopcióit, a három középpályás pedig rendkívül jól váltott a presszing és a védelem előtti visszavontabb védekezés között. Paredes és Herrera fel tudta venni Sabitzeréket, Marquinhos pedig figyelhetett a középen Poulsenék felé érkező passzokra.

A PSG kompakt alakzatban támad le, a támadók pedig készen állnak a lipcsei védők letámadására. A középpályán is kialakult a létszámfölény, így tengelyben nehezen talált passzfolyosókat a Leipzig.

Nagelsmannak muszáj volt a szünetben változtatnia, kettőt is cserélt. A játék képe szempontjából Schick behozatala Dani Olmo helyére volt a fontosabb, mert a cseh így Poulsen csatárpárja lett. Ez a változtatás szinkronban volt azzal, hogy a Lipcse elkezdett magasan letámadni, így mindkét párizsi középhátvédre jutott egy-egy ember. Ez a presszing jól működött a lipcseiek részéről, sokkal több időt töltött a játékszer a PSG térfelén. Labdával is többet találkoztak a németek, köszönhetően annak, hogy Tuchel csapata egy fokozattal azért visszább vett az intenzív, letámadós védekezésből.

Teljesen ellentétes második játékrészt láthattunk tehát, mégis a PSG szerezte meg a harmadik gólt, amivel eldöntötte a meccset. Az, hogy a lipcsei letámadás nem eredményezett gólt, de még csak komolyabb helyzetet sem, annak volt köszönhető, hogy Tuchel nagyszerűen készítette fel a játékosokat a labdavesztés utáni pillanatokra. Ha saját térfélen került a Leipzighez a labda, esélyük sem volt területbe indulva helyzetet kialakítani, a párizsi középpályások elképesztő fegyelmezettséggel rendeződtek vissza.
Ráadásul, ha mégis sikerült maguknál tartani a labdát, a Neymarék tanárian járatták és pörgették le ezzel az órát. A harmadik gól után minden kérdés eldőlt és bár a lipcseieknek voltak jó periódusai az ellenfél tizenhatosa körül, a franciák mély védekezése is prímán működött, semmilyen rést nem hagytak a pajzson.

Tuchel ezen a lisszaboni minitornán egyelőre ötösre vizsgázik az ellenfelek kielemzéséből, amellett, hogy saját stílusától sem kellett túlságosan eltérnie. A két eddigi meccsen két teljesen eltérő védekezési séma ellen is sikerült Neymart előtérbe helyeznie, Mbappé és Di María visszatérésével pedig még többet erősödött a csapat. A védekezés ezek mellett is kimondottan hatékony volt: a Leipzignek komoly helyzetet nem sikerült kialakítania. Az első félidei agresszív letámadás és a második játékrészben látott kicsit visszavontabb védekezés sem hagyott esélyt a németeknek.
Támadásban, nyilvánvalóan az egyéni kvalitásokban van a legnagyobb potenciál: az Atalanta ellen Neymar produkciója mellett Mbappé beállítása volt döntő, az elődöntőben csatlakozott hozzájuk Di María is. Nyomás alatt akadozott kicsit a labdajáratás, de ahogyan említve lett, a csapat visszatámadása és visszarendeződése elit szinten van.

Nagelsmann nem változtatott csapata védekező hozzáállásán, a PSG viszont teljesen más stílusban képzelte el a támadóharmadba való eljutást és minőségbéli fölényét is kihasználva sikerült áttörni a védelmi vonalakat. A Leipzig kevés labdát szerzett az ellenfél kapujához közel, egy-egy kontrán kívül pedig a franciák nem adtak esélyt a lerohanásra. Ezen csak a szünetben sikerült változtatni, 0-2-nél, amikor már a párizsiak is szívesen játszottak hosszabban.

A meccs végére azért mindenki számára egyértelmű lett, hogy a PSG eggyel magasabb polcon helyezkedik el az európai futballban. Annak ellenére, hogy egy héttel korábban megérdemelten ejtette ki az Atleticot, a Leipzig egy számára kedvezőtlenebb taktikával játszó és magasabb minőséget képviselő franciák ellen nagyon kevés ideig volt meccsben.
Tuchel csapata egy nappal többet pihenhet a döntő előtt, mint ellenfele és a német tréner reménykedhet benne, hogy támadósora után a középpálya is kiegészülhet, ha felépül Gueye illetve Verratti. Az biztos, hogy a párizsiak nagyon magabiztosak és akár az Olympique Lyon, akár a Bayern München jön szembe, bőven lesz esélyük a Bajnokok Ligája trófeát elhódítani.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x