Féloldalas Bajnokok Ligája a Közel-Keleten: perzsa és szaúdi fölény, katari lebőgés

A tavalyi döntős Perszepolisz és a 2019-es győztes szaúdi al-Hilal további hat csapattal együtt már biztosította helyét a legjobb 16 között az Ázsiai Bajnokok Ligájában, miközben a jövő évi vb-rendező Katar klubjai Xavi, Laurent Blanc, illetve Sabri Lamouchi vezetésével egytől egyig elvéreztek a csoportkörben. A különös, féloldalas BL gólkirálya a kenyai „Mérnök” lett, meglepetéscsapata pedig a tádzsik Isztiklol.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Miközben az Ázsiai Bajnokok Ligája csoportkörének lebonyolítását a Távol-Keleten nyárra halasztották, az arab világban ragaszkodtak az eredeti dátumokhoz, így a kontinens két felét a világjárvány futball-szemszögből kettévágta. A távol-keleti küzdelmek június végén indulnak majd, kezdésnek négy párharccal a csoportkörbe jutásért, miközben a Közel-Keleten áprilisban bő két hét alatt lezavarták a csoportkör hat fordulóját. Emlékeztetőül, a 2020-as döntőt decemberben Katarban játszották, a 2019 májusában átadott al-Janoub stadionban – tavasszal viszont nem a leendő vb-helyszínek kerültek előtérbe. Minden csoportban kijelöltek egy rendező klubot, amely biztonságos buborékot teremtett a csapatok tagjainak, hármat Szaúd-Arábiában, egyet az Egyesült Arab Emírségekben, egyet pedig az indiai Goában. A 60 lejátszott mérkőzésen pontosan 150 gól esett, a két és feles átlagból legvastagabban a perzsa klubok vették ki a részüket, az Eszteglal és a Perszepolisz egyaránt 14-14 találatot vitt be ellenfeleinek.

A legjobb védelemmel is egy iráni gárda dicsekedhet, a Tractor SC hat mérkőzésén veretlen maradt, ráadásul csak az első fordulóban, az üzbég Pahtakor elleni 3-3-as gólparádén kellett maga mögé nyúlnia Mohammadreza Akhbari kapusnak, aki az öt ezt követő találkozón lehúzta a rolót. A két, fentebb említett iráni együttes a passzjáték tekintetében is igen erősnek bizonyult, csak a Pahtakor, és a szaúdi al-Hilal esetében mutatott többet a statisztikai számláló e tekintetben. A kapura lövések számában ugyanakkor a katari al-Duhail, illetve személyesen Michael Olunga emelkedett ki: a 193 centiméter magas középcsatárt 2020-ban 28 találattal koronázták gólkirállyá a J1 League-ben, emellett megválasztották a szezon MVP-jének is, első afrikaiként a japán bajnokság történetében. Mielőtt profi labdarúgónak állt, Olunga térinformatikai mérnöki diplomát szerzett a kenyai műszaki egyetemen, ezért jogosan aggatták rá a „Mérnök” becenevet; januárban átszámítva hatmillió euró ellenében igazolt Katarba, és rögtön megkezdte vételára törlesztését: a hat fordulóban ő próbálkozott a legtöbb kapura lövéssel, ráadásul igen hatékonyan, hiszen kilenc találatával (részleges) gólkirályi címet szerzett.

 



 

Arab sztárklubok egymás közt

Sabri Lamouchi gárdája, az al-Duhail az új gólzsák, Olunga bravúros teljesítménye ellenére nem jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba, a csapat vesztét utólag visszanézve a dzsiddai al-Ahli okozta: a katariak mindkét meccsen megszerezték ugyan a vezetést a szaúdi együttes ellen, amely azonban újra és újra kiharcolta az egyenlítő gólt. Holott az al-Ahli csapatát romjaiból kellett újjáépítenie a román trénernek, Laurentiu Reghecampfnak, akit alig pár nappal a BL-rajt előtt neveztek ki, miután a februárban a kispadra ültetett szerb szakember, Vladan Milojevics vezetése alatt az együttes csúnyán szétesett. A többre hivatott játékoskeretet Reghecampfnak sikerült a helyes irányba terelnie, kitett magáért a szaúdi válogatott első számú kapusa, Mohammed al-Owais (őt Uruguay ellen a legutóbbi világbajnokságon is láthattunk védeni), illetve a szír válogatott ásza, Omar al-Somah, aki elérte 25. gólját a sorozatban: hét kiírásban, 37 mérkőzés alatt hozta össze ezt az impresszív teljesítményt.

A vergődő al-Duhail és a feltámadó al-Ahli lényegében egymást rántották a mélybe, de a másik két katari csapat sem lehet büszke teljesítményére: a Laurent Blanc által irányított al-Rajjan győzelem nélkül esett ki, a Xavi-edzette, drága légiósokkal felállt al-Szadd végzete pedig egy másik szaúdi együttes, az al-Nasszr lett. Az al-Szadd oda-vissza kikapott annak ellenére, hogy a dohai sztárcsapat veterán spanyol játékmestere, Santi Cazorla mindkét meccsen szerzett egy-egy gólt. Katar sztárklubjai egyetlen mutatóban végeztek az élen, az elkövetett szabálytalanságok számában…

 


A rijádi al-Nasszr, azaz a 2019-es szaúdi bajnok az áprilisban a gárda élére frissen kinevezett Mano Menezessel, a korábbi brazil szövetségi kapitánnyal jutott el a csoportelsőségig, többek között Xaviék kárára. Jó szereplésüket stabil játékoskeretük biztosítja, a csapat magja tulajdonképpen három éve változatlan: a marokkói válogatott duó, Nureddin Amrabat és Abderrazak Hamdallah a támadások vezetésében jeleskedik, újabban pedig felnőtt melléjük a Real Betisben megismert brazil középpályás, Petros is, aki eddig inkább a rombolásban élte ki magát. A pálya középső részén feltűnt 20 éves utánpótlás-válogatott tehetség, Khalid al-Ghannam egyre hasznosabb játékkal rukkol elő, míg a védősorban a saját nevelésű Abdullah Madu, a három éve szerződtetett, szintén szaúdi válogatott Sultan al-Ghanam, és a fiatal Abdulelah al-Amri egyaránt megbízható, egyenletes produkcióval szolgálta csapatát.

A másik rijádi egyesület, a 2019-es BL-győztes al-Hilal szintén egy brazil trénerbe, Rogério Micalébe fektette bizalmát, aki februárban vállalta el az együttes irányítását – az 52 esztendős trénernek ez volt az első külföldi megbízatása, és bizony csak volt, hiszen májusban meg is köszönték a munkáját Szaúd-Arábiában. Címvédőként a csapat vezeti ugyan a szaúdi bajnokságot, és végül a Bajnokok Ligája csoportköréből is továbbjutott, azonban közel sem olyan magabiztos és lehengerlő futballal, ami egy ilyen sztáralakulattól elvárható volna. A klasszis légiósok közül Sebastian Giovinco teljesítménye határozottan visszaesett, az újonnan igazolt argentin Luciano Vietto inkább a helyzetek elpuskázásában, mint értékesítésében jeleskedett, a perui válogatott szélső André Carrillo is messze került csúcsformájától. Megfelelő támogatás híján az előretolt középcsatár, Bafétimbi Gomis játéka sem tudott annyira hatékony lenni, mint azt korábban megszoktuk. A dél-koreai védő Jang Hyun Soo, illetve az előbb említett Giovinco–Carillo–Gomis trió a 2019-es BL-győztes gárdának is tagjai voltak, mint ahogy Abdullah al-Maiouf kapus, és a hátvédsor szaúdi alapemberei, Ali Hadi al-Bulaihi, Mohammed al-Burayk, és Yasir al-Shahrani is, a gondot tehát nem a keret minőségében érdemes keresni. Mindenesetre a csapatot immár a portugál José Morais, José Mourinho korábbi másodedzője vezeti.

 


 

Henk ten Cate győzelemhez segítette az emíreket

Remekül küzdöttek az Egyesült Arab Emírségek csapatai, a három gárdából kettő, az al-Wahda, illetve a Sharjah továbblépett a legjobb 16 közé. A 2019-es hazai bajnok Sharjah szekerét a Caio–Luanzinho brazil középpályás-páros húzta, de szenzációs formában futballozott a remek hazai szélső, a hosszú szünet után tavaly novemberben a válogatottba visszakerült 26 esztendős Khaled Ba Wazir is, aki hat meccsén három gólt és két gólpasszt jegyzett. Az al-Wahda márciusban a Magyarországon is ismerős holland szakvezetőt, Henk ten Catét szerződtette kispadjára, aki a védelem tengelyében bevethette az ifjú brazil Lucas Pimentát, a Botafogo-nevelésű 20 éves bekket, a középpálya közepén pedig számíthatott a rutinos dél-koreai Lee Myung Joo-ra, aki 2016-ban a szintén emírségekbeli al-Ain légiósaként egészen a BL-döntőig menetelt. Emellett az al-Wahda vezetősége két nagyszerű csatárt igazolt a 2021-es évre, a szír válogatott Omar Khribin januárban ingyen érkezett a szaúdi al-Hilaltól, a szlovén Tim Matavz pedig összesen tíz hollandiai idény után hagyta hátra az Eredivisie-t az új kaland kedvéért. Az ötödik fordulóban éppen Matavz lőtte azt a gólt, mellyel az al-Wahda 1-0-ra legyőzte a tavalyi döntős Perszepoliszt, érdemes megnézni, hogyan kígyózott át a perzsa védelmen az európai nemzetközi kupasorozatokból is jól ismert támadó: a jelenet ide kattintva elérhetővé válik.

A harmadik emírségekbeli klub, a dubaji Shabab al-Ahli végzete az erőn felül teljesítő Isztiklol lett, az arab gárda két brazil légiósa, a rutinos középpályás Carlos Eduardo, és a fiatal középcsatár Igor Jesus ugyan kitettek magukért, a kemény tádzsik védelem feltörése azonban a kétszer 90 perc során megoldhatatlan feladatnak bizonyult a számukra.

 

Egzotikus meglepetéscsapatok

Tádzsikisztán fővárosának helyi sztárklubját, a dusanbei Isztiklolt az ázsiai kontinens második számú nemzetközi kupasorozata, az AFC-kupa követői már jól ismerhetik, hiszen ott előbb 2015-ben, majd 2017-ben is döntőbe jutott az Oroszlánoknak becézett alakulat – utóbbi fináléban egy másik jelenlegi BL-résztvevővel, az iraki légiérő csapatával, azaz az al-Quwa al-Jawiya együttesével találkozott. Annak az Isztiklolnak alapembere volt Fathulo Fathullojev, akivel László Csaba az Indian Super League 2020-2021-es idényében együtt dolgozott a Chennaiyinnél. Ez a 2021-es gárda a védekezést vitte tökélyre, a hátvédsorban a két ukrán légiós, Andrij Miscsenko és Olekszij Larin rombolt hatékonyan, valamivel előrébb pedig a fiatal hazai középpályás, Zoir Jurabajev végzett hasznos szűrőmunkát (a 22 esztendős játékos novemberben az Egyesült Arab Emírségek ellen debütált a felnőtt válogatottban).

Az Isztiklol vezetőségének a csoportkör kezdete előtt komoly fejtörőt kellett megoldania, a csapatot tavaly február óta irányító ukrán mester, Vitalij Levcsenko ugyanis nem rendelkezik a Pro-licenccel, ami feltétele lett volna annak, hogy a Bajnokok Ligájában vezethesse a csapatot. Ezért a klub és a tádzsik válogatott korábbi tréneréhez, Mubin Ergasevhez fordultak, aki 2015-ben már elvégezte az UEFA megfelelő képzését, így a dusanbei városi rivális FC Lokomotiv-Pamir padjáról egyszerűen át-, illetve visszaült régi együtteséére…

Tádzsikisztán bajnoka mellett a volt szovjet tagköztársaságok képviseletében a két üzbég klub, a Pahtakor és az AGMK is nagyszerűen küzdött, utóbbi ráadásul története során először szerepelt a legjobbak között, miután a csoportkörbe kerülésért vívott playoffban nagy csatában legyőzte a katari al-Gharafát. Mindkét csapat hét-hét pontot focizott össze, ez azonban végül sem az A, sem a B jelű kvartettben nem ért továbbjutást.

A B csoportban nyeretlen maradt, ám így is büszke lehet teljesítményére az iraki védelmi minisztérium, azon belül is a légierő csapata, az al-Quwa al-Jawiya, amely két pontot rabolt el nevesebb, tapasztaltabb ellenfeleitől úgy, hogy mindegyik találkozója legfeljebb egygólos különbséggel zárult. Az éledező iraki labdarúgás másik képviselője is bíztató jeleket mutatott, a belügyminisztérium csapata, a bajnoki címvédő al-Shorta a szerb Alekszandar Ilics vezetésével le tudta győzni Olungáékat, az al-Duhailt. A 2-1-re végződött találkozón a győztes találatot ráadásul a csapat legtehetségesebb fiatalja, Mohammed Dawood érte el: a még mindig csak 20 éves támadót a Guardian 2017-ben a világfutball 60 legtehetségesebbje közé sorolta, miután az U16-os kontinenstorna messze legjobbjaként tündökölt 2016 őszén Indiában. A 2017–2018-as hazai idényben már a felnőttek között lett gólkirály, 2018-ban pedig debütált a nagyválogatottban is, amelyben első gólját éppen idén januárban lőtte.

Megérdemli az említést a sorozat történetében első indiai csapatként szerepelt Goa FC is, amely a spanyol Juan Ferrandóval a kispadon, hispán légiósai révén ért el három értékes, bravúros döntetlent. A csapat mindkét gólját spanyol játékosok szerezték, Jorge Ortiz mellett a szülővárosa egyesületével, a Racing Santanderrel a Primera Divisiónt is megjárt Edu Bedia talált a kapuba. Külön dicséret illeti az együttes mindössze 20 éves kapusát, Dheeraj Singh-et, aki bravúrok hosszú sorát mutatta be, az utolsó fordulóban al-Wahda ellen, a Khribin–Matavz csatárduóval szembeni küzdelmébe pedig bele is sérült, a 69. percben el kellett hagynia a pályát.

 

Perzsia hercegei

Az E csoport Goán rendezett küzdelmeit ezalatt fölényesen nyerte a tavalyi döntős iráni alakulat, a Perszepolisz, amely mutatott formájával ismét bejelentkezett a végső győzelemért. A védelem vezére, a 39 éves Dzsalál Hoszejni, akit a 2014-es világbajnokságon láthattunk játszani, két fontos gólt is elért kiváló ütemérzékének és helyezkedésének hála, ugyanakkor a támadósorban is akadt megsüvegelendő produkció, a Portugáliából hazakölcsönzött támadó, Sariár Mohanlu négy góljával és egy asszisztjával jelezte, tanult egy s mást a Primeira Ligában edződve. A csapat edzője, Jahja Golmohammadi, a korábbi kitűnő védő, akire játékosként például a 2006-os világbajnokságról emlékezhetünk, a zsinórban elért négy győzelem után az utolsó két fordulóra kicsit hátra is dőlhetett kispadján, talán ennek tudható be az al-Wahda ellen becsúszott váratlan, egygólos vereség.


A teheráni Esteghlal játékosainak alaposabban meg kellett izzadniuk a C csoport elsőségéért, az oroszországi vb-t a cserepadon végigült Mohammad Mazaheri kapusnak most bőven akadt dolga a pályán, és minden tudását be kellett vetnie Farhád Madzsidinek, a csapat trénerének is. A korábbi 45-szörös válogatott irányító már játékosként is csapata esze volt már a pályán, az Eszteglallal négyszeres hazai bajnok, az emírségekbeli al-Ainnal pedig 2003-ban ázsiai Bajnokok Ligája-győztes volt, most a kispadról igyekszik hasonló sikereket elérni. Ebben bizton számíthat rutinos mali középcsatárára, Cheick Diabatéra, aki – még ha sebessége meg is kopott valamelyest 33 esztendős korára – futószalagon szállítja a gólokat, ahogy azt tőle korábban a francia Ligue 1-ben is megszoktuk. Az előző idény iráni gólkirálya az ázsiai BL-ben a tavalyi sorozatot is beleszámolva immár 11 találkozón kilenc találatnál jár. Az egykori európai topligás Diabatétől egyenesen elvárás a kiemelkedő teljesítmény, az ifjú Mehdi Ghaedi töretlen fejlődése viszont igazán megsüvegelendő: a mindössze 166 centiméterre nőtt, 22 éves támadó az idei tavaszt is csúcsformájában focizta végig, miután a 2019–2020-as szezonban alapemberré vált a teheráni sztárcsapatban. Ennek elismeréseként a korosztályos együttesek után tavaly októberben Üzbegisztán ellen Irán felnőtt válogatottjában is bemutatkozhatott, csereként beállva a Zenit Szankt-Petyerburg gólvágója, Sardar Azmoun helyére, novemberben pedig, második mérkőzésén, Bosznia-Hercegovina ellen pedig első gólját is megszerezte a Team Melli mezében. Nem adta alább a fővárosi kékek színeiben sem, az Eszteglal 10-ese a sorozat egyik legnagyszerűbb mérkőzésén, az al-Duhail elleni 2-2-n eddigi karrierje talán legfontosabb gólját gurította a katariak kapujába:

 

A folytatásban…

A legjobb 16 között az ázsiai BL-ben továbbra is megmarad a kettéosztottság, a közel-keleti ágon a küzdelmek szeptember 13–14-én folytatódnak, méghozzá Isztiklol–Perszepolisz, Sharjah–al-Wahda, Eszteglal–al-Hilal, illetve al-Nasszr–Tractor SC párharcokkal. A címvédő dél-koreai Ulszan Hyundai az F jelű csoportban kezdi meg 2021-es szereplését június 26-án, méghozzá a Vietnámi Néphadsereg együttese, a Viettel FC ellen.

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom


Képek: Twitter / Raisa Simplicio, Libération, The Athletic, Team Melli

0 0 votes
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x