Ferencvárosi TC – FC Barcelona: Messi helyett Braithwaite lehet a megoldás a Barca idei problémáira

A Ferencváros itthoni találkozója az FC Barcelona ellen kifejezetten simára sikerült. A magyar szurkolók csalódottan nézhették végig a találkozót, ahol a katalán sztárcsapat az idei év egyik legjobb játékával rukkolt elő. Bár Rebrov megpróbált változtatni, és jobban kézben tartani a mérkőzést, ezúttal az ellenfél megállíthatatlan volt. Ebben az elemzésben most nem a Ferencváros lesz a középpontban, sokkal inkább a Barcelona feljavuló játékának okát próbálom meghatározni..


Fogadj a Dinamo Kijev-Ferencváros mérkőzésre és nyerj egy 3500 Ft értékű ingyenes fogadást!


 

Még mielőtt belemennék a mérkőzés egyes elemeinek elemzésébe, szögezzük le: az erőviszonyok ismeretében mind a négy ferencvárosi Bajnokok Ligája-meccsnek így kellett volna kinéznie a Juventus és Barcelona ellen. A játékosok minősége, az említett klubok történelme és hagyományai, illetve a világfutballban betöltött szerepek alapján is minimum három gól van a csapatok között. Ezért is volt nagy dolog az 1-3-as részeredmény emberelőnyben a Nou Camp gyepén, még ha az a meccs a kontrollvesztés miatt alaposan el is úszott a végére. És ezért is lehettek a magyar klub szurkolói büszkék a tragikusan végződő, ámde hősies torinói egygólos vereségre, ahol a Ferencváros még a mérkőzést közvetítő olasz riporter szerint is megérdemelt volna legalább egy pontot.  


„A Ferencváros inkább volt csapat aznap este, mint a Juventus” – interjú a mérkőzést közvetítő olasz sztárriporterrel


 

REBROV REAGÁLT A JUVENTUS ELLENI MECCS TANULSÁGAIRA, DE HIÁBA

Az első percekben látszott: Serhiy Rebrov taktikailag változtatott a Juventus elleni idegenbeli mérkőzéshez képest, méghozzá az akkor tapasztalt problémák kijavításának szándékával. Andrea Pirlo rekordbajnok együttese ellen az volt a nehézség, hogy bár a védekezés remekül ment, a labdabirtoklás hiányának folyományaként a Fradi az idő előrehaladásával párhuzamosan egyre kevésbé volt képes veszélyt jelenteni az olaszok kapujára.

Ez a veszélytelenség Ronaldóék emelkedett nyomásában, ekképpen pedig a ferencvárosi játékosok mentális kimerültségében jelentkezett. A végeredményt pedig tudjuk: egyéni hibák sorozata, illetve egy utolsó pillanatokban kapott könnyen elkerülhető gól, ami egy nagyon értékes pontjába került a magyar bajnoknak. Ezzel kapcsolatban Dibusz Dénes például azt emelte ki az MTI-nek adott nyilatkozatában, hogy a félidőket tekintve „a másodikban már kevesebbet birtokoltuk a labdát, kevesebb támadást vezettünk, az energiát felemésztette a védekezés”.

A kérdés tehát adott volt a ferencvárosi trénernek: fókuszáljanak még inkább a védekezésre, vagy annakszervezettsége mellett a labdabirtoklás tekintetében érjenek el javulást?

Rebrov válaszképpen egy olyan húzást lépett meg, ami az elképzelése szerint nagyobb kontrollt, több labdát birtokló játékpercet eredményezett volna csapatának. A terv szerint a labdabirtoklás fényében kevésbé fáradt volna el fizikálisan és mentálisan a csapat, jobban bírták volna a meccs hajráját.

Ez a jelzett taktikai változtatás nagy vonalakban azt jelentette, hogy az ukrán mester maradt az ötvédős játékrendszerrel felerősített, védekezz és kontrázz játékelképzelésnél, de azt kis strukturális változtatással megfűszerezve.

Részletesebben kifejtve: Rebrov Abraham Frimpong szerepének újragondolásával próbálkozott segíteni a labdakihozatalok és hosszabb labdabirtoklási periódusokban. A Juventus ellen remekül futballozó ghánai védekezésben az ötvédős rendszer közepén játszva, az eddig alapembernek számitó Kharatin szerepét (de nem posztját) volt hivatott betölteni a labdajáratás fázisában. A másik két belső védő, Blazic és Dvali alkotta utolsó vonalat elhagyva, megpróbált a Busquets-féle „hatos” pozícióban labdát kérni, és onnan segíteni a labda progresszióját.

 


 

A labdabirtoklás témájával kapcsolatban érdekes összevetni a Fradi Bajnokok Ligájában lejátszott mérkőzéseiről közzétett InStat-adatokat, a Ferencváros labdabirtoklási periódusainak átlagos időtartalmára vonatkozóan. Ez a számadat azért lényeges, mert minél hosszabb ideig képes egy csapat a folyamatos labdabirtoklás fenntartására, annál szervezetebben tud támadni és védekezni egyaránt, egyúttal kontroll alatt tartani a találkozóit.

Az első három játéknapon a magyar bajnok átlagban 18 és 19 másodpercig tartotta magánál a játékszert, míg a stabilizáló céljával létrehozott torinói ötvédős mérkőzésen ugyanez 13 másodpercre csökkent. Külön figyelemre méltó, hogy a nagy menetelés közepette, a hazai Újpest elleni derbin 22 másodperc volt, de holtfáradtan, a Mezőkövesd ellen is 23 másodpercet átlagolta mutató.

Ezt a 13 másodperces teljesítményt gondolhatta kevésnek Rebrov akkor, amikor megpróbált olyan megoldási javaslattal előrukkolni, amivel ezt a számot feljebbtornászhatjaezáltal nagyobb kontrollt biztosítva.

Ebből a szempontból Rebrov sikeresen döntött Frimpong szerepének átállításáról, hiszen csapata újra 19 másodpercet átlagolt.

Más kérdés, hogy a Barcelona az első találkozóhoz képest 24 másodpercről 30-ra javította ezt a statisztikát, ami a játék képében egyértelmű magabiztosságot adott a katalánok számára.

Költői kérdések: miért mutat biztosabb játékot a Bajnokok Ligájában a Fradi akkor, amikor csak védekeznie kell, továbbá mi a magyarázat a labdabirtoklási mutatók és a kapott gólok számának egyértelmű összefüggésére?

Válaszok helyett nézzük a tényeket. A futball a világ legkomplexebb és legkiszámíthatatlanabb játéka, így bár a Rebrov taktikai elgondolása jól hangzott, 14 percig volt bármilyen hatása. A barcelonai alakulat az első gól megszerzését követően ugyanis az idei év egyik legjobb játékával egyértelmű győzelmet aratott.

Ebben az elemzésben ezért azokat a motívumokat próbálom összefoglalni, amik ehhez a sima győzelemhez vezettek, ezúttal a Ferencváros hibái helyett az FC Barcelona játékára fókuszálva.

 

LIONEL MESSI ÉS A FELELŐSSÉG KÉRDÉSE

A napokban hallgattam meg a 24.hu Ziccer című podcastjének legutóbbi adását, amiben Diego Armando Maradónáról és a futballra gyakorolt hatásáról beszéltek a szereplők. Ebben a műsorban elhangzott az a gondolat, hogy az egykori argentin klasszis személyében egy olyan labdarúgó testesült meg,aki hajlandó volt a hátára venni csapatát, és elviselni a szupersztár-státuszból következő óriási elvárások terhét.

Ez a gondolat kiválóan illeszkedik az általam tárgyalt mérkőzés elemzésébe is, de egy kis csavarral. Hiszen Maradona „utódja”, Leo Messi nélkül játszott a Barcelona ezen a találkozón. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Barcelona jobb lenne Messi nélkül. Inkább arról van szó, hogy az eddig Messi által elviselt felelősségérzet ezen a mérkőzésen eloszlott.

Ez az eloszlás bár egyénekre lebontva növelte a nyomást bizonyos játékosokon, csapatszinten mégis elviselhetőbb lett.

Ebben a helyzetben a Messi nélküli csapat két irányba indulhatott volna el. Egyrészt, vezérének hiánya még inkább visszavethette volna az eddig botladozó katalán együttest,a csapatkapitány nélkülözése nehezíthette volna a csapategység hálózatában való tájékozódást, vagyis a játékosok között kialakult kapcsolatrendszereket. Másrészt, az összműködési hibákban, egymás meg nem értésében, vagy éppen a nehezebb pillanatokban agresszív és/vagy lemondó érzelmi kitörésekben mutatkozhatott volna meg a vezérszerep távolléte.

Nem ez történt. A Barcelona keretében – bár már nincsen Iniesta vagy Xavi –  még mindig vannak világklasszis, vagy arra hivatott labdarúgók. Amikor ezekben a labdarúgókban váratlanul felerősödik a felelősségérzet, különleges dolgok történhetnek. A Ferencváros elleni meccsen Ousmane Dembélé és Antoine Griezmann kezdeményezően és aktívan futballoztak, tarthatatlanul törték át a Fradi védelmét, esélyt sem adva a ferencvárosi labdarúgónak levédekezni az ellenfél támadásait.

Ez azért is érdekes, mert mind a két labdarúgó eddigi barcelonai pályafutása során gyengélkedett, nem találta helyét, és mélyen tudása alatt teljesített. Véleményem szerint, a Fradi ellen a megnövekedett felelősségérzet, az ezzel járó rivaldafény, illetve a Messi nélküliség állapota jelentette azt a bizonyos pluszt, ami erre a produkcióra késztette a két francia válogatott labdarúgót.

 



 

MESSI NÉLKÜL NÉHA KÖNNYEBB

Futballszakmai berkekben már régóta nem kérdés, hogy Lionel Messi egy olyan korszakos zseni, akit két dolog is különlegessé tesz. Egyrészről a góljairól, gólpasszairól, vagy éppen xG-mutatóiról készült összegzések alapján minden idők legtermékenyebb futballistája. Másrészről, képes csapattársai teljesítményére egyszemélyben pozitív hatásként megjelenni. Szigorúan a pályán történetekre vonatkozóan, Lionel Messi az egyik legjobb csapattárs, aki helyezkedésével, passzaival, és egyéb típusú megmozdulásaival a csapatot egészében segíti, és nemcsak az egyéni megvillanásain keresztül.

Akkor mégis miért állítom azt, hogy Messi nélkül néha könnyebb?

Amikor Messi mellett Iniesta és Xavi futballozott, a területelosztási folyamatok természetes módon alakultak. Az 1-4-3-3-as felállási formában néha Messi játszott a jobb szélen, de a mérkőzés alakulhatott úgy is, hogy ott Iniesta kötött ki. Ha Iniesta a jobb szélen bukkant fel, akkor Xavi tolódott Iniesta üresen hagyott területeire, és Messi visszalépett Xavi pozíciójába. Amikor Dani Alves foglalta el a jobb oldali zónákat, akkor az éppen jobbszélsőként futballozó Pedro nem esett kétségbe, új területeken próbálta hatását kiváltani, és erre válaszul az egész csapat képes volt elosztani a területeket újra és újra, stabilan és logikusan.

Ehhez az kellett, hogy a játékosok számára a Barcelona által szentként védelmezett stílus magától értetődő és világos legyen.

A jelenlegi Barca keretében már nincs Iniestához, Xavihoz, de még Pedróhoz hasonló játékos sem. Ezért abban a helyzetben, amikor Messi úgy dönt, visszalép a labdáért, elhagyva az addig preferált hamis kilences szerepét, a területek elfoglalásában a többi játékos gyakran tanácstalan. Ebben Griezmann kifejezetten szenved, sokszor nem találja a helyét, és nem képes a játék folyamatába észrevétlenül bekapcsolódni. Akkor viszont, amikor a Atlético Madridban is és a francia válogatottban is betöltött szerepében, az előretolt csatár mögötti támadó posztján kell helytállnia, máris más a helyzet. Ezen a meccsen pedig a hamis kilencest játszó Messi pozíció helyett Martin Braithwaite kapott lehetőséget, méghozzá csúcsékként. Ez kulcsdöntőnek bizonyult.

 

POZÍCIÓS JÁTÉK HELYETT LOCATION GAME

A Barcelona stílusában a területek helyes elosztása alapérték. A külföldi szakirodalomban Pozíciós Játékként jellemzett játékelképzelés manapság átértelmeződött, de a vezérgondolat megmaradt. Így írtam erről korábban, épp Rebrov Fradijával kapcsolatban:

 

„ (…) a vezérgondolat: a labda pontos helye és a köré berendezkedő csapattársak és ellenfelek által elfoglalt területek rendszere.”

 

Bizonyos körökben a cruyffi és guardiolai gondolatmenetből építkező stílusirányt újabban „location game”-ként, azaz lokációs játékként írják le. Ez a névleges változtatás azért fontos, mert sokkal jobban jellemzi a barcelonai stílusból adódó folytonosságot.

Vagyis azt, hogy a játékosoknak nem pozíciójuk, hanem szerepük van, attól függően, hogy a pályának éppen melyik részén helyezkednek, ergo mely területeket foglalták el egy bizonyos momentumban.

Ebből következik, hogy Messi nem válik hirtelen jobbszélsővé, hiába találja magát abban a pozícióban. Ő éppen a jobbszélső pozíciójában van, de azt a szerepet Messiként folyamatosan újraértelmezve, Messiként játssza. Ez adja a folytonosságot és ez adja a barcelonai elgondolás művészetét. Nincsenek pozíciók, szerepek vannak, méghozzá a játék folytonossága érdekében. Nemrég erről értekezett bővebben a Büntető.com-on Szabó Dárió is, amikor a Barca játékát a szecessziós építészet stílusjegyeihez hasonlította.

Ez a szerepcserés elgondolás jól megfigyelhető volt a Barca játékában a Ferencváros ellen. Lassú építkezés után gyilkos gyorsaságú helycserék, passzok, és bemozgások sorozatát kellett a magyar bajnoknak átvészelnie. A nagy kedvvel futballozó katalán játékosok Griezmann vezetésével a területelosztási feladatokat jól kezelték, egymás területeit kölcsönösen jól használták ki, illetve a helyzetkialakítási folyamatokban logikusan, nem egymást zavarva futballoztak. Erre kiváló példa Griezmann mozgásainak vizsgálata, illetve a tizenegyest megelőző szituáció is.

 


 

A BIZTOS TÁJÉKOZÓDÁSI PONT: MARTIN BRAITHWAITE

A sok szerepcserének vannak hátrányai. A területek elosztásában alapvető kérdés a mélység és a szélesség együttes igénybevétele a maximális területmennyiség kialakítása miatt. Mivel a területek ilyesfajta elosztása kiemelkedően fontos része a tárgyalt futballstílusnak, minél nehezebben oldhatóak meg az elosztási folyamatok (vagyis: kinek és mikor milyen területekért kell felelnie), annál több hiba csúszhat be a tapasztalatlan játékosok döntéseibe.

Ha pedig nincs meg a mélységi területek elfoglalása, ha mondjuk Messi épp nem a csúcsékkéntmozog, akkor a Barca játékosainak feltehetőleg kevesebb területe, egyúttal kevesebb ideje lesz a helyes döntés meghozatalában. Ebben a Barcában pedig hemzsegnek jelenleg a stílusismeret szempontjából tapasztalatlan játékosok – vagy azért, mert fiatalok (Pedri, Trincao, Puig), vagy, mert idegen kultúrából csatlakoztak a gránátvörös-kékekhez (Griezmann, Dembélé, Pjanic).

Ekképpen, amikor Messi folyamatosan váltogatja az általa preferált területeket, a tapasztalatlan játékosok nem képesek a folyamatosság fenntartását szolgáló szerepcserék logikus végrehajtására. Ami Iniestának és Xavinak egyértelmű, az Griezmannak és Dembélének nem az.

Ebben a kontextusban értelmezve egy nagyon érdekes helyzet állt elő Braithwaite szerepét illetően. Ő ugyanis profiljából adódóan alkalmatlan a csúcséken kívül minden más szerep betöltésére.Ezért, ha a mérkőzés második találatát szerző csatár lép pályára, területelosztási szempontból legalább egy biztos pontja van a csapatnak, vagyis eggyel kevesebb szerepcserés variációt kell a mérkőzés közben értelmezni. Ez segít Griezmannak a tájékozódásban, és segít egyszerűsíteni a játékosok döntéshelyzeteit.

Braithwaite szerepét nem szeretném túlragozni, kvalitásaiban és profiljában sem beszélhetünk egy kiemelkedően tehetséges játékosról, azonban a szerep, amivel megbízták, tradicionálisan fontos építőkéve a Barca játékstílusnak.

Ennek bizonyítékaként felsorolhatóak az elmúlt időszakok nagy csatáregyéniségei, akik a katalán fővárosban megfordultak.

Johan Cruyff edzősége idején Romário; Louis van Gaalnál Kluivert; Frank Rijkaard és Pep Guardiola irányítása alatt először Samuel Eto’o – alkalmanként Thierry Henry vagy David Villa –, később Zlatan Ibrahimovic töltötte be ezt a szerepet. Luis Enrique már támaszkodhatott az ebben a szerepbenmajdnem tökéletes Luis Suaárezre, akinek a profilját próbálja kopírozni legjobb tudása szerint a dán center.

A csúcsék szerepköre alapjaiban változtatja meg a többi játékos viselkedését. Bár egyértelműen kiszámíthatóbb és kevésbé látványos taktikai elképzelés, de annál inkább értelmezhető és alkalmazható a jelenlegi Barca játékában. Ezen a mérkőzésen nemcsak a gólja és a kiharcolt büntetője volt kifejezetten értékes a Braithwaite-nek, hanem szimpla helyben maradása, és a ferencvárosi hátvédsor közötti területek elfoglalása okán is.

 

ÖSSZEGZÉS

Összességében kijelenthető, hogy bár Messi játéka örökké előnyös minden csapat játékára nézve, Braithwaite személye komolyan vehető megoldás lehet az idei Barca problémáira. A ferencvárosi csapat játékereje nem feltétlenül tökéletes kiindulópont, de az FC Barcelona utóbbi másfél évében minden pozitív változás ritkaságszámba megy: így a Fradi ellen mutatott kreatív és stílusában is a barcelonai hagyományoknak megfelelő játék is meglepő volt, és a magyar csapat szurkolói szempontjából szerencsétlen időzítésű. 

A Fradi kapcsán fontos megjegyezni, hogy a Juventus ellen már láthatóan jól működő ötvédős koncepció az FC Barcelona ellen egy túlságosan is komoly tesztnek lett alávetve, amiből most nem jött ki jól Rebrov gárdája. Ami pedig a jövőheti kijevi vendégjátékot illeti, a Ferencvárosnak komoly esélye lehet megélni az európai kupatavaszt, hiszen a Dinamo Kijev is elfáradni látszik, csakúgy, mint a magyar bajnok.   


 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: