Fiatalság, siker, gyűlölet – 11 éves az RB Leipzig

Túl van tizenegyedik születésnapján a Bundesliga bronzérmese, a Bajnokok Ligájában a tavalyi döntős Tottenham elleni kettős győzelemmel már a legjobb nyolc között járó keletnémet futballcsapat, az RB Leipzig. Fiatal koruk ellenére meglehetősen impozáns eredmények ezek, miközben gyors felfutásuk és működésük módjával kivívták a német futballtársadalom jelentős részének ellenszenvét, kiváltképp a szurkolók körében.

Mire jut az Atlético Madrid ellen a Bajnokok Ligájában a fiatal német együttes? Kattints és fogadj!

Ne kerülgessük a kényes témát, tisztázzuk már az elején, hogy miért is övezi gyűlölet a lipcseiek futballprojektjét, hogy aztán foglalkozhassunk inkább a zöld asztalok mögötti események helyett a zöld gyepen történtekkel. Az biztos, hogy nem véletlenül használtunk egy általában az üzleti életben megszokott kifejezést a lipcseiek történelmével kapcsolatban.

RB Leipzig, vörös bikák, energiaitalosok… A lipcseiek testvércsapatai: New York Red Bulls, FC Red Bull Salzburg, Red Bull Brasil, hogy csak néhányat említsünk meg a labdarúgócsaládjuk tagjaiból. Az iménti példákból mindenki számára egyértelmű lehet, mely vállalkozás része is a ma szülinapot ünneplő futballklub. Dietrich Mateschitz üzletember a Forma-1, a Nascar vagy éppen a repülőversenyek szponzorálása mellett úgy döntött, a labdarúgásba is befektet, ennek egyik legfőbb eleme kezdődött el éppen 11 évvel ezelőtt, 2009 májusában, Németországban. Lehetséges helyszínként felmerült Hamburg városa és a St. Pauli csapata, Düsseldorf, az 1860 révén München is, de ezek a városok, illetve klubok megvásárolhatatlan akadályokat képeztek. A kiválasztott székhely így a jelentős sportmúlttal és használható, a 2006-os világbajnokságra felújított stadionnal rendelkező keletnémet Lipcse városa lett. 1900. január 28-án itt alakult meg a Német Labdarúgó Szövetség, volt egykor három bajnokcsapata is (kétszer a VfB Leipzig, egyszer a Chemie), az FC Lokomotive révén KEK-döntős együttese is. Az ország keleti tartományainak ráadásul pont abban az évben esett ki az Energie Cottbus révén az egyetlen csapata a Bundesligából. A városhoz közeli SSV Markranstädt indulási jogát sikerült megvásárolni az ötödosztályban, és hét idénybe telt, mire felküzdötték magukat a legjobbak közé, ott pedig azóta is a nemzetközi kupaindulás a minimálisan kitűzött céljuk, de a bajnoki cím sem tűnik túlzottan messze lévő, elérhetetlen álomnak. A klub marketingcéljai azonban egyértelműek, egy franchise tagjaként egy márkanevet népszerűsítenek. A klub nevében szereplő RB bár teljesen egyértelmű, mire utal a hivatalos iratokban RasenBallsport, azaz füvön játszott labdajátékként szerepel és ez a jelenleg hatályos németországi szabályok szerint csak 20 évvel a szponzoráció kezdetét követően, azaz 2029-ben változhat meg a testvéregyesületekéhez hasonlatosra. A klub logója bár azóta kicsit változott, eredetileg azonos volt a márkáéval, és természetesen nem az egykori német fizetőeszközre gondolunk…

Németország rendkívül büszke a futballtradícióira, a topfutballt tekintve talán ebben az országban kötik a legszigorúbb szabályokhoz a labdarúgás üzleti részét. Említhetjük itt a híres (persze folyamatosan pro- és kontra érvekkel vitatott), kissé futballromantikusnak tűnő 50+1 százalékos szabályt, amely kimondja, hogy a profi klubokat érintő kérdésekben nem kerülhetnek többségbe befektetői csoportok az anyaegyesülettel szemben, ám ez nem a tulajdonrészre, hanem a szavazati arányokra vonatkozik. Németországban a futballklubok egyesületi alapokon szerveződnek, ami annyit tesz röviden, hogy bármely természetes személy tag lehet, ha a klub által előírt tagdíjat megfizeti. Ez a Bayern Münchennél, amely a világ legnagyobb sportszervezete a maga több mint 293.000 tagjával, 50-60 euró évente, míg a lipcseieknél ugyanez majd 12-szer ennyi, azaz 800 euró körüli összeg. Ennek oka, hogy a szabály látszólagos betartása mellett a tulajdonosi kör, a Red Bull konszern köreibe tartozó 17 üzletembereknek van csak szavazati joga, a többiek (a transfermarkt adatai szerint körülbelül 750-en) csak pártoló tagok lehetnek valódi beleszólási lehetőség nélkül.

Érthető tehát, hogy a tradicionális gondolkodású németek vagy bárki más a világon miért tartják szabálykerülőnek vagy egyenesen szabályszegőnek a valójában a kiskapukat rendkívül ügyesen kihasználó vállalkozásnak. A feléjük irányuló gyűlölet rendszeresen nyilvánul meg szurkolói csoportok molinóin, de volt már példa szurkolói bojkottra is, amikor például a dortmundi ultrák inkább csapatuk ifjúsági mérkőzésére látogattak ki a nagycsapatok lipcsei összecsapása helyett, de a Dynamo Dresden hírhedten vehemens szurkolóit szektorbezárással is büntette a Német Labdarúgó-szövetség egy, a lelátóra becipelt levágott bikafej miatt.

Egy azonban elvitathatatlan tőlük, ez pedig a világos futballszakmai koncepciójuk. Persze nyilvánvalóan a kiemelkedő pénzügyi lehetőségeiknek is volt köszönhető a gyors feljutásuk az ötödosztályból a Bundesligába. Első évükben már a védelmük vezére egy jelentős elsőosztályú tapasztalattal rendelkező, egykori hamburgi és augsburgi játékos, az egykor a Bayern Münchennél is szóba kerülő Ingo Hertzsch volt. A teljesen újjászervezett csapat könnyedén, 22 pontos előnnyel jutott fel a negyedosztályba.

A Regionalliga Nord már nagyobb akadálynak bizonyult, ahonnan csak a harmadik évben sikerült az újabb feljutás, ráadásul az már egy Németországban (de talán a világon is) széleskörűen elismert szakemberrel, Ralf Rangnickkal a sportigazgatói székben. Nem volt egyszerű a klubhoz csábítani a szakembert, Dietrich Mateschitz előbb a Salzburg menedzseri állásával kecsegtette, majd kibővítve a feladatköreit végül a Salzburg és a Leipzig együtteseihez egyszerre nevezte ki sportigazgatóvá. A Professzor becenévvel illetett szakember edzői ténykedéséről jelen cikkben talán elég annyit is elmondani, hogy a Dortmunddal két bajnoki címet szerző, a Liverpool mostani felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemeket szerző Jürgen Klopp, vagy a PSG-nél ténykedő Thomas Tuchel, de a lipcseiekkel jelenleg a bajnoki címért is harcban álló Julian Nagelsmann is a nyomvonalában halad. Sokan egyenesen a presszing pápájának nevezik. Ő fektette le a Red Bull konszern futballcsapatainak legfőbb alapelvét is. A rendkívüli gyorsaságot, dinamizmust és összehangoltságot igénylő futballszakmai koncepciót a meglátása szerint ugyanis sokkal könnyebb fiatal, motivált, maximum 23-24 éves játékosokkal megvalósítani. A Professzor színre lépését az azt megelőző negyedik és egy harmadik helyezés után, egy veretlen idénnyel (21 győzelem, 9 vereség) kiharcolt feljutás követett, majd egy harmadosztálybeli ezüstös év után 2014 ősze már a Bundesliga második vonalában érte őket.

A klub az edzőkérdés tekintetében is a fiatal, vagy legalább a labdarúgáshoz tudományos alapossággal hozzáálló és megfelelő innovációs képességekkel rendelkező személyekben gondolkodtak. Az akkori edzőjük, Alexander Zorniger nem ugrotta meg az első osztályba lépéshez szükséges szintet, csapatában olyan játékosokkal, mint Lukas Klostermann, Joshua Kimmich, Rani Khedira, Diego Demme, Emil Forsberg, Ante Rebic, Yussuf Poulsen vagy éppen a magyar Kalmár Zsolt. Helyére szezon közben az Ingolstadtot irányító (a szezon végén feljutást ünneplő) Ralph Hasenhüttlt szemelték ki maguknak, aki azonban elsőre még nem volt hajlandó otthagyni a szívéhez közelálló „autógyári” feladatait.

A következő idényre a vezetőedzői feladatokat nem bízták a csapatot az ifjúsági részlegről beugróként az ötödik helyig kormányzó Achim Beierlorzerre (aki ma a Mainznál dolgozik), végül pedig maga Rangnick ült le a kispadra, akinek nem is okozott csalódást a ténykedése. A salzburgi testvércsapatból nyáron Lipcsébe irányított Gulácsi Péterrel és Marcel Sabitzerrel, a St. Paulitól szerződtetett Marcel Halstenberggel, a Kaiserslauternből igazolt Willi Orbannal és a Werderből érkező Davie Selkével kiegészülve második helyen harcolták ki a várva várt feljutást a Freiburg mögött.

A már említett osztrák edző, Ralph Hasenhüttl időközben bent maradt az Ingolstadttal, de úgy érezte, kihozta belőlük a maximumot a tizenegyedik helyezéssel, és aláírt az ambiciózusabb lipcseiekhez. A 2016 nyarán Dayot Upamecanóval és Timo Wernerrel tovább erősödő együttes messze túlszárnyalta a várakozásokat a legjobbak között. Egészen a huszadik fordulóig lőtávolon belül álltak a bajnoki címet később megszerző Bayern Münchennel szemben, bár a bajorországi mérkőzésükön sima, 3-0-s vereséget szenvedtek. A kaiserslauterni 98-as csoda tehát nem ismétlődött meg, de rendkívül ígéretes kezdeti lépés volt az első Bundesliga-évük egy nagyratörő álom felé vezető úton.

Bár az addig a ranglétrán minden évben folyamatosan előbbre lépő együttesnél a bajnoki cím vagy kupagyőzelem, esetleg egy nemzetközi sikernek kellett volna következnie, történetük során először hátrafele vezetett az útjuk egyik szezonból a másikba lépve. A szinte egész 2017-18-as szezon két- majd háromfrontos terhelése sok volt a fiatal klubnak és játékosoknak egyaránt, már amennyiben egy, a másodosztályból frissen feljutott (költségvetése alapján azonban azonnal a jobbak közé kerülő) együttesnek csalódás lehet egy hatodik hely, egy BL-csoportkörös harmadik hely, majd egy azt követő Európa Ligás negyeddöntőbeli kiesés a Marseille ellen, és egy Bayerntől elszenvedett kupavereség, hiába történt az már a második fordulóban. A BL-ben a Besiktas és a Porto előzte őket és a Monacót utasították maguk mögé, az Európa Ligában pedig a Napolit és a Zenitet búcsúztatva értek el a francia kikötővárosi csapatig és a kiesésig.

Csalódás ide vagy oda, Ralph Hasenhüttl mindenesetre távozott a klubtól, az egyik legtehetségesebb fiatal német edzőnek tartott Julian Nagelsmannra viszont ahogy az osztrákra is, egy évet kellett várni, míg kifutott a szerződése a Hoffenheim együttesénél. Az egy éves áthidaló megoldás ismételten Ralf Rangnick lett.

Irányítása alatt különösebb erősítés nélkül, a mindinkább csiszolódó rendszerben bízva sikerült visszakapaszkodniuk a Bundesliga dobogójára. Az Európa Ligában ugyan elvéreztek a csoportkörben, a hazai kupasorozatban azonban egészen a döntőig meneteltek, ahol a Bayern München akadályozta meg eddigi legfényesebb trófeájuk megszerzését. Viszont a bajnokságban két mérkőzésen is pariban voltak a Müncheniekkel és a két találkozón csak egy gólt kaptak tőlük, igaz egyet sem lőttek, de a távolság fokozatosan csökkenni látszik a két klub játékereje között. Az egész szezonjukat illetően csak a Dortmund elleni első fordulós 4-1-es vereség és a Freiburg elleni 0-3 volt kifejezetten csalódást keltő eredmény.

A nyáron óriási változás állt be a klub életében. Egyrészről érkezett ugye a „laptopedző”, Julian Nagelsmann, valamint nem csak az edzői székből, de hét év után a klub közvetlen kötelékéből is távozott Ralf Rangnick, aki a Red Bull sport- és futballfejlesztési részleg vezetőjévé lépett elő. Lipcsei sportigazgatói feladatait a 39 éves, paderborni sikerkovács, Markus Krösche vette át, akit ő maga választott utódjának.

Egyelőre nagyjából a terveiknek megfelelően teljesítenek az idén is, mert a bajnoki címet ugyan elérhetőnek gondolják a közeljövőben, de célként még nem tűzték ki maguk elé, ellentétben a Bajnokok Ligája kieséses tavaszi szakaszába kerüléssel. Ez utóbbit pedig nemhogy elérték a Lyon, a Benfica és a Zenit megelőzésével, de túl is szárnyalták a már említett Spurs elleni kettős sikerrel. A bajnokságban a harmadik helyen végeztek, míg a kupában a legjobb 16 között búcsúztak az Eintracht Frankfurt ellen.

A klub történetében jó néhány magyar névvel találkozhattunk az évek során. Az első fecske a már említett Kalmár Zsolt volt, aki 2014 és 2016 között volt a lipcseiek játékosa, ez alatt 22 mérkőzésen kapott lehetőséget a másodosztályban és egyszer a Német Kupában, miközben az FSV Frankfurtot is megjárta egy kölcsönügylet keretében. Gulácsi Péter, a magyar válogatott elsőszámú kapusa a Salzburg-Lipcse útvonalat bejárva csatlakozott az akkor még a másodosztályban szereplő együtteshez Lőw Zsolt másodedzővel együtt. Mindkettejüknek sikertörténet ez a váltás, Gulácsi azóta alapemberré és a német Bundesliga egyik legjobb kapusává nőtte ki magát, míg Lőw Zsolt neve nemcsak Lipcsében, hanem más németországi együtteseknél is felvetődött már azóta vezetőedzőként, végül Thomas Tuchel hívására a Paris St. Germain edzői csapatához csatlakozott 2018 nyarán. A sorban említenünk kell a csapat jelenlegi kapitányát is, a már korábban szintén szóba kerülő Willi Orbant is, a magyar felmenőkkel is rendelkező, 2018-ban ennek köszönhetően a mi címeres mezünket választó kiváló védőt is.

Összességében tehát elmondhatjuk a lipcseiekre, hogy Németország egyik legellentmondásosabb klubjaként és rövid, több szempontból is kritikusan szemlélhető történetük mellett ugyan, de megfelelő alázattal és tetszetős koncepcióval illetve játékkal járulnak hozzá a Bundesliga történelméhez. Létük azonban egy reklámszlogennel foglalható össze leginkább: a Red Bull szárnyakat ad.

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x