Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrek
Portrék
Interjuk
Interjúk
Elemzesek
Elemzések
Kultúra
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
7 perc
2021. 04. 06.

Folyamatos fejlődés megoldatlan problémákkal – hét pontban a magyar válogatottról

Author avatar
A magyar felnőtt labdarúgó válogatott megkezdte a világbajnoki selejtezősorozat küzdelmeit. Két győzelemmel és egy döntetlennel indultunk el a Katarba vezető úton, ami összességében jó startnak értékelhető. Marco Rossi szövetségi kapitány újra jó érzékkel kezelte az eltérő stílusú és tudású ellenfelek jelentette kihívásokat, azonban mégis maradhatott benne hiányérzet, hiszen a hét pontból könnyedén lehetett volna kilenc is. Elemzés következik hét pontban a három meccs tanulságairól!

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

A mérkőzést megelőző ellenfélszemlében megpróbáltam meghatározni azokat a kulcspontokat, amelyek esetlegesen hozzásegíthetik a magyar válogatottat ahhoz, hogy Cristiano Ronaldóék frusztrálva hagyják el a nemzeti stadion gyepszőnyegét.


A mérkőzés elemzése ezen három feltételezés mentén íródott.

 

A magyar mély blokk

Bár Cristiano Ronaldo a mérkőzés után azt mondta hogy teljesen más taktikára számított tőlünk, azért a magyar szurkolók legbelül érezhették, hogy a védekezés lesz az elsőszámú megoldandó feladat Gulácsi Péterék számára. Marco Rossi ennek érdekében gyakorlatilag a lehető legvédekezőbb hátsó alakzattal küldte ki pályára játékosait, ezzel felhúzva a klasszikus 1-5-3-2-es alakzatot.

 

A magyar mély blokk

A pálya szélességét feladva, a magyar csapat arra koncentrált, hogy a pálya középső területeit teljesen a felügyelete alatt tudja tartani. Másik feladat volt, hogy a portugálok szélességi játékát minél inkább megnehezítse, ezzel biztosítva a gyengébb minőségű beadásokat, beíveléseket, illetve a kapus és a védelem tagjai közé belőtt labdákat.

Fontos megjegyezni, hogy semmi zsenialitás nem fedezhető fel Rossi taktikájában.

Inkább arról van szó, hogy szimpla stratégiai megfontolásból a játékot kiszervezte a pálya szélső területeire, bízva abban, hogy a beívelések kivédekezése könnyebb és megszervezhetőbb feladat lesz majd, mint a középső kombinációk elhárítása.

A kérdés az volt, hogy a portugálok képesek lesznek-e a magyar szándékkal ellentétesen kombinációkkal és a spanyolokhoz hasonló módon be-, vissza-, és kimozgásokkal területeket nyitni egymásnak a gólszerzés érdekében.

A válasz az, hogy nem voltak képesek. A portugálok abszolút nem tudtak semmiféle veszélyt teremteni a pálya közepén, hacsak az utolsó percekre fejben szétesett magyar csapat miatt kialakult pár perces időszakot nem hozzuk fel példaként. És ez kis részben Rossi megfelelő tervének, nagy részben pedig a portugál csapat elégtelenségének volt köszönhető.

Fernando Santos, a portugálok szövetségi kapitánya két, labdával kevésbé progresszív védekező középpályással, William Carvalhóval és Danilo Pereirával képzelte el csapatának kreatív játékát, ami természetszerűleg csúfos kudarcot vallott. Mind a két említett középpályás, bár képes volt a labdát meglehetősen lassan és körülményesen szélességben járatni, a felpasszokban bátortalannak és képzetlennek tűntek a mérkőzés egészét tekintve.

 



Azzal, hogy két mélyebben helyezkedő középpályás volt a védelem előtt, matematikailag könnyen megállapítható, hogy kevesebb passzlehetőség akadt a pálya további részein.

Egész egyszerűen a portugál csapat alakzata semmi másra nem volt alkalmas, mint az unalmas adogatásra egyik oldalról a másikra.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar csapat jól reagálta le azokat a helyzeteket, amikor a labda átforgott és a szélső területeken valamiféle játék kezdett kialakulni. Ilyenkor a belső hármas középpályás alkotta csapatrész egy tagja kisegített, ezzel biztosítva a számbeli előny lehetőségét. Fontos volt a számbeli előnyök vizsgálata, mert amint nem volt meg ez a fajta lehetőség, a portugál csapat nem kockáztatott és inkább hátrafele passzolt.

Összességében elmondható, hogy a magyar blokk tökéletesen működött, ellátta kettős feladatát: a pálya középső részét hermetikusan lezárta, a szélességi játékot kezdeményező portugáloknak pedig majdnem minden alkalommal megakadályozta a folyamatos akciókat, az ottani kombinációkat, és a veszélyes beadásos szituációk kialakulását. A mérkőzés tragédiája az, hogy csak majdnem.

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!



A portugál beadások

Tökéletes mérkőzésterv nem létezik. Ezt persze Rossi is tudja, ezért van okunk feltételezni, hogy a magyar csapat felkészült egy olyan forgatókönyvből is, amikor a szárnyvédőink egyikét a portugálok átjátsszák és beadásokat tudnak kierőszakolni.

Ezekben a szituációkban a magyar védőknek résen kell lenniük, a portugáloknak ugyanis több jól érkező játékosuk is van: Diogo Jota, Bruno Fernandes, és természetesen Cristiano Ronaldo is ebbe a csoportba osztható. Itt nem feltétlenül légi párbajokra kell gondolni, a lapos beadások és visszagurítások is ebbe a kategóriába sorolandók. Ezért is fontos a magyar válogatottra jellemző három belsővédős alakzat, hiszen így a kapu előterében többnyire létszámelőnyben lehet védekezni. És ez a legfontosabb pontja véleményem szerint ennek az elemzésnek, hiszen a magyar válogatott ebben a tekintetben rövid időn belül másodjára téveszt viselkedésformákat.

A portugál válogatott elleni találkozóhoz hasonlóan ugyanis a Lengyelország elleni világbajnoki selejtezőn hasonló módon kapott gólt a magyar válogatott. Kétszer is.

 



Egyébként erről értekeztem egy spanyol bajnoki mérkőzéssel kapcsolatban is egy pár hónappal ezelőtt is: veszélyhelyzetben megváltozik a mezőnyben alkalmazott viselkedésforma és nem területet kell már védeni, hanem emberfogásra kellene átváltani. Pontosan azért, mert nagy valószínűséggel, kifejezetten egy mélyebb blokkban védekező csapatnál, a tizenhatoson belül létszámelőnyös helyzet alakul ki minden alkalommal egy-egy beadás esetében.

Ezt a szabályt a magyar válogatott rendszeresen eltéveszti és ez már a második mérkőzésébe kerül Rossi együttesének.

 




A portugál könnyelműségről

Nem lehet azt mondani, hogy nagyképűen álltak volna a találkozóhoz Bernardo Silváék. Sőt! Pragmatikus módon, már-már túlbiztosítva középpályájukat, Pepe és Rúben Dias vezérletével pedig fegyelemmel és keménységgel védekezve futballozott a portugál csapat. A mérkőzés folyamán végig látszott, hogy komolyan veszik a magyar csapatot, Cristiano Ronaldo gólörömén pedig könnyen volt megállapítható: nem volt könnyű mérkőzés ez nekik sem.

De mit lett volna, ha Schön Szabolcs egy ütemmel később indul be…

Mert az előzetesen várt kontratámadások egyike bizony célba talált, Pepe oldalán sikerült kialakítani az egy az egy elleni szituációt, amelynek végén Schön kiváló gólt szerzett. A lesállás megállapítása könnyű feladat volt, mégis érezhető volt abban a helyzetben, hogy bizony egy hajszálnyi ütemtévesztésen múlott az egész.

 


Schön meg nem adott gólja


A magyar válogatott játékát nézve büszkék lehetünk a teljesítményére, azonban őszintének is kell lennünk magunkkal: pont ez az egy ütem az, ami elválaszt bennünket jelenleg a következő lépcsőfoktól. Mert elnézve a svédeket, ukránokat, vagy éppen a szlovák csapatot, kijelenhető: csak akkor lehet egy kiscsapat sikeres a mai nemzetközi mezőnyben, ha védekezésben is és támadásban is a világelithez hasonló ütemben és tempóban focizik.

A mi csapatunk egy hajszálnyira volt most ettől.

 



Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra
Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.