Folytassa, El Loco! – A világrekorder Sebastián Abreu 44 évesen újabb szerződést írt alá

Vannak játékosok, akik a 30 éves koruk elérése után különböző okok miatt már a visszavonuláson kezdenek el gondolkozni, és vannak az olyanok, mint Cristiano Ronaldo vagy Zlatan Ibrahimovic, akik 35 felett is csúcsformában játszanak. Mindezek mellett még van egy olyan „őrült”, aki 44 évesen már a harmincadik klubjához szerződött le, és nem hajlandó megbarátkozni az idő múlásával. Sebastián Abreu pályafutása 1995-ben kezdődött.


(X) Regisztrálj az Unibetre és 20.000 Ft üdvözlőbónuszt kaphatsz ajándékba!


Az uruguayi gólfelelős 1976. október 17-én a Montevideótól északkeletre található Minas városában látta meg a napvilágot. Labdarúgó pályafutását az egyik meghatározó fővárosi klubban, a Defensor Sportingban kezdte, ahol 18 éves korában mutatkozott be a profik között. Abreu mindössze egyetlen idényt töltött a nagyoknál, amely olyan jól sikerült, hogy 1996-ban a patinás argentin San Lorenzo vetette ki rá a hálóját, és rövidesen a nemzeti válogatottban is bemutatkozhatott.

Akkor bizonyára még ő sem sejtette, hogy a fiatalon megkötött külföldi szerződése egy hosszú világutazás első állomása lesz.

 


 

FELEJTHETŐ EURÓPAI KALAND

Abreu számára jól ment a játék Argentínában, lőtte a gólokat, így másfél szezon után már lecsapott rá a spanyol RC Deportivo. Európában nem érezte jól magát, fél év alatt 15 bajnokin szerzett három gólja után visszaküldték őt Dél-Amerikába, és bár egészen 2004-ig a spanyol klub alkalmazásában állt, folyamatosan kölcsönben szerepelt.

Megfordult a patinás brazil Gremiónál, 2001-ben pedig tagja volt az argentin Clausurát megnyerő San Lorenzónak.

Akkoriban a csapat egyik kommentátora által született meg a legendás „El Loco” (Őrült) becenév, melyet szenvedélyes gólöröme okán aggattak rá.

Saját bevállalása szerint nem tartja magát őrültnek, csak szereti fokozni a hangulatot a pályán és az öltözőben egyaránt. Abreu 2002 és 2003 között mexikói a Cruz Azul soraiban két szezon alatt 43 mérkőzésen 37 gólt szerzett, valamint rövid idő alatt négy bajnoki címet is begyűjtött hazája egyik legnagyobb csapata, a Nacional játékosaként, amely a kölcsön után véglegesítette is.

 

 

Azonban nem tartott sokáig az uruguayi hazatérés sem, Mexikó pedig annyira megtetszett neki, és természetesen igény is volt a gólgyáros szolgálataira, hogy néhány évet eltöltött a közép-amerikai ország bajnokságában is. A korábbi kölcsönben való feltűnések után 2005 és 2007 között négy különböző klub színeiben szerepelt a Liga MX-ben, közülük a legjobb időszakát a Dorados de Sinaloánál töltötte, amikor a 2005–2006-os kiírások alatt együttesen 22 gólig jutott.

 

„Amikor elszerződöm egy klubhoz, az első dolgom megnézni az elmúlt idényből tíz-tizenöt mérkőzésüket, hogy megismerjem a csapat stílusát és a bajnokság színvonalát. Van egy szokásom, ami ebben mindig sokat segített: amikor új országba költözöm, azonnal nyakamba veszem a várost, és megkóstolom az összes helyi ételt. A jellemzőbbeket. Utána már tudom, mi tetszik és mi nem. Ez nagyon fontos, hiszen bármikor előfordulhat, hogy egy csapattársam elhív vacsorázni, és jó, ha már van fogalmam a helyi ételekről, és nem a háziak szeme láttára kell kipróbálnom valami újdonságot” – árulta el sorozatos klubváltásai során szerzett tapasztalatait.

 


Szinte az összes bajnokság mérkőzéseire fogadhatsz az Unibeten, ahol a világrekorder Abreu megfordult!


 

FOLYTATÓDOTT AZ UTAZÁS

Abreu 2007-ben az argentin River Plate-ben szerepelt, ahol ismét bajnokcsapat tagja lehetett, majd megint kipróbálta magát más földrészen. Az izraeli Beitar Jerusalemnél tett kitérője nem volt sikeres, 2009-ben az akkor csak spanyol másodosztályú Real Sociedadot 18 bajnoki meccsen 11 góllal támogatta meg, és újabb dél-amerikai visszatérése előtt még a görög Arisz Szalonikinél is eltöltött néhány hónapot.

2010-ben a brazil Botafogo színeiben bukkant fel újra Dél-Amerikában, ahol – tőle szokatlan módon – közel három évet töltött egyhuzamban. Abreu akkor már jócskán túl volt a harmincon, mégis pazar formában teljesített. Később több interjúban is hangoztatta, hogy a riói klub mindig is nagyon előkelő helyet foglalt el a szívében. A Botafogónál eltöltött időszak alatt carioca-bajnokságot és két Taca Riót nyert, miközben 105 mérkőzésen 62 találatot vállalt magára.

Klubszinten talán ez az időszak tekinthető Abreu pályafutása csúcspontjának, és ha hozzávesszük, hogy a 2010-es világbajnokságon alapembere volt az elődöntős uruguayi válogatottnak, akkor ez a nemzeti színekre is igaz.

 


2013-ban ismét Argentína felé vette az irányt, és eltöltött másfél évet az akkoriban legfeljebb középcsapatnak számító Rosario Centralnál. A következő esztendők során általában évente váltott, adott esetben egy naptári esztendőn belül többször is: megfordult Ecuadorban, Paraguayban, Brazíliában, Chilében és Salvadorban is. Ezutóbbi helyszínen a Santa Tecla csapatában 13 góllal járult hozzá a 2016-os Apertura megnyeréséhez, átmenetileg játékosedzőként is.

2017-ben az uruguayi másodosztályú Central Espanolnál tett egy kis kitérőt, majd két év alatt három chilei első-, és másodosztályú klubnál szerepelt, mielőtt újra hazájába szerződött. Az élvonalbeli Boston Riverben általában a kispadról csereként beállva gólokkal támogatta csapatát, és ugyancsak foglalkozott a játék mellett az edzősködéssel.

Végérvényesen azonban még mindig nem akar visszavonulni, így a napokban a brazil regionális bajnokságban szereplő mineirói Athletic de Sao Joao de Rei csapatához írta alá legújabb szerződését.

 

URUGUAY EGYIK VB-HŐSE

1996 és 2012 között 70 alkalommal (26 gól) viselhette az uruguayi nemzeti válogatott szerelését, két világbajnokságon és három Copa Américán vett részt. A 2010-es dél-afrikai tornán a Ghána elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában ő „panenkázta” be a mindent eldöntő büntetőt, mellyel Uruguay 40 év után jutott be újra a legjobb négy közé a világbajnokságon. Abreu a kétszeres világbajnok ország történetének hetedik legjobb válogatottbeli gólszerzője. Luis Suárez, Edinson Cavani és Diego Forlán mellett a régi idők klasszisai közül csak Héctor Scarone, Ángelo Romano és Óscar Míguez volt nála eredményesebb a nemzeti csapat mezében.

 


A VILÁGREKORDHOZ VEZETŐ ÚT

Abreu 1995 óta tartó pályafutása során 11 ország 30 klubcsapatában szerepelt.

A Guinness-rekordot 28 csapathoz való leigazolással tartja, mivel két alacsonyabb osztályú brazil csapatát hivatalosan nem számolják bele, mert azok nem tagjai az adott ország négy legmagasabb osztályának.

Abreu világutazása során Uruguayban a Defensor Sporting, a Nacional, a Central Espanol és a Boston River játékosa volt. A kontinensen megfordult még Argentínában a San Lorenzóban, a River Plate-ben és a Rosario Centralban; Brazíliában a Gremio, a Botafogo, a Figueirense, a Bangu, a Rio Branco és most az Athletic de Sao Joao de Rei foglalkoztatta; Ecuadorban az Aucasban szerepelt; Paraguayban a Sol de América mezét viselte; míg Chilében a Puerto Montt, az Audax Italiano és a Magallanes szurkolói ünnepelték.

Mexikóban tagja volt a Tecos, a Cruz Azul, a Club América, a Dorados de Sinaloa, a Monterrey, a San Luis és a Tigres UANL keretének; Salvadorban a Santa Teclát szolgálta. Továbbá Spanyolországban a Deportivo és a Real Sociedad labdarúgója volt; Görögországban az Arisz alkalmazásában állt; Izraelben pedig a Beitar Jerusalemben szerepelt.

 


A hivatalosnak tekinthető statisztikák szerint Abreu klubszinten 779 tétmérkőzésen 404 gólt szerzett, 86 gólpasszt osztott ki. Az évek során többek közt Ronaldinhóval, Josep Guardiolával, Forlánnal, Cavanival és Roy Makaay-jal is játszott együtt, míg a honfitársával, Luis Suárezzel nagyon jó viszonyt ápol, az Atlético Madrid támadója Abreu fiának a keresztapja. A 17 éves Diego éppen a napokan kötötte meg első profi szerződését azzal a Defensor Sportinggal, melyhez ugyanebben a korban az édesapja is leigazolt.

Gyakori klubváltásait és hosszú karrierjét egyáltalán nem dramatizálja túl, bevállalása szerint nincs semmi különösebb titka:

„Mindig is az volt a vágyam, hogy futballozhassak. Nem akartam bekerülni a Rekordok Könyvébe. Sosem akartam a legtöbb csapatnál megforduló játékos lenni. Még mindig futballozom, még mindig van bennem lendület, még mindig vágyom az öltözők hangulatára, a gólokra. Az idő múlik, de még mindig azt mondom: minden lehetőséget meg kell ragadni. Büszke vagyok rá, hogy még mindig vannak klubok és edzők, akik látják bennem a lehetőséget.”


A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/futballtango

 

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x