Gólzáport hozott Klopp és Bielsa első találkozása

Gólzáporos és nyílt mérkőzésen végül 4-3 arányú liverpooli sikert hozott Klopp és Bielsa első találkozása. De mit találtak ki az edzők és hogy alakult taktikailag a mérkőzés?

Fogadjunk, hogy simán bennmarad a Leeds!


A kezdőcsapatok

A Liverpool 4-3-3-as felállásában Alisson előtt a szokott módon Alexander-Arnold, Gomez, Van Dijk és Robertson alkotta a négy fős védelmet. A kezdőcsapat egyetlen viszonylagos meglepetése  Fabinho kimaradása lehetett: a szűrő középpályás posztját ezúttal Jordan Henderson foglalta el, a két középső középpályás pedig jobboldalt Naby Keita, baloldalt Georginio Wijnaldum lett. Elöl természetesen a Salah–Firmino–Mané hármas rohamozta a feljutó Leeds kapuját.

Ahogy a beharangozónkban tippeltük, a Leeds védekezésben valóban 4-2-3-1-et formált, ám támadásban ez inkább volt 4-1-4-1. A kapuban végül is a francia Ilan Meslier állt, a hátsó négyest Ayling, a friss igazolás Robin Koch, a holland Pascal Strujik, valamint Stuart Dallas alkotta. A középpályán a hátravontabb Kalvin Phillips mellett Mateusz Klich felfutó szerepben, inkább nyolcasként kapott helyet, Pablo Hernandez mellett. Jobboldalt Hélder Costa, baloldalt pedig Jack Harrison játszott szélsőt, a középcsatár végül nem Rodrigo, hanem Patrick Bamford lett.

A kezdőcsapatok.

Emberfogás ellen is direkten játszik Klopp csapata

A mérkőzés talán legérdekesebb taktikai kérdése az volt, Jürgen Klopp és stábja mit fog kitalálni Bielsáék egész pályás emberfogásra épülő, az egész futballvilágban egyedi játékstílusa ellen.

A Leeds United a hazaiak 4-3-3-as felállásához igazodva 4-2-3-1-ben kezdte meg a védekezést. A visszatámadást kivéve azonban a labdát birtokló hazai védőkre általában maximum egy-két játékos tolódott ki. Leginkább Pablo Hernandez és Bamford zavarta felváltva a két belső védőt, de időnként a két szélső is beszállt a mutatványba. Ők kívülről támadták meg Van Dijkot és Joe Gomezt, a szélsőhátvédeket a fedezőárnyékukban tartva. Legtöbbször azonban csak egy védő jutott a Liverpool két belső védőjére, így legalább egyikük mindig szabadon be tudott lépni a játékba. A középpályán elvileg mindenki közvetlen ellenfelet kapott, Helder Costa Robertsont, Harrison pedig Alexander-Arnoldot figyelte. Az állandó és szoros emberfogás miatt azonban természetesen nagyon kevés alkalommal formált 4-2-3-1-et a Leeds. Ezt a fajta védekezést a világon Bielsán kívül szinte senki nem alkalmazza( bár az Atalantánál valami hasonlót láthatunk), hiszen a területvédekezéssel ellentétben az emberfogás legtöbbször csak reagálni tud az ellenfél mozgásaira, különösen, ha a játékosok mindenhová követni próbálják a saját emberüket, ahogy azt Bielsa csapatánál is láthatjuk. Természetesen a védők időnként helyet cserélnek egymással(például a Firminoval visszalépő Koch helyére gyakran Klich zárt vissza), a nagy fokú reaktivitás miatt ezeket a helycseréket nehéz jó taktikai kommunikációval lebonyolítani, különösen, mivel a védekező csapat mindig némi fáziskésésben lesz a támadómozgásokhoz képest. Mindemellett pedig az egy az egy elleni emberfogásnak ez a válfaja természetesen fizikailag is sokkal fárasztóbb, mint ha a játékos egy területvédekezési rendszer részeként tevékenykedik.

Mivel a két középhátvédre egy Leeds-csatár jut, Gomez teljesen szabadon van, Robertson meg is játssza. Alexander-Arnold magasan fellép a jobb szélen, ezzel Harrisont magával húzza. Firmino visszalépése pedig Strujikot csalogatja ki.

 

A folytatás: Gomez a középre mozgó Salah-nak passzol. Keita a jobb félterület felé mozog, ám nincs kinek felvennie, így Salah-tól megkapja a labdát, és szabadon megjátszhatja a beinduló Firminót.

Ahogy már sokszor szó volt róla, Klopp csapata felépített támadásban is némileg direktebb focit játszik, mint mondjuk legnagyobb riválisuk, a Guardiola-féle Manchester City. A Mersey-partiak a Leeds egyedi védekezése ellen is leginkább arra törekedtek, hogy direkt kombinációkkal megjátsszák a bombaerős támadóhármas tagjait. Ahogy az előbb szó volt róla, a két középhátvéd egyike általában szabadon léphetett be a játékba, csak néha sikerült őket kifelé szorítani, ekkor viszont a magasra fellépő szélsőhátvédek gyakran visszább kényszerültek lépni, szélső játékosként nem túl ideális pozícióban, a kapunak háttal kapva a labdát. A középpályán rengeteg egy az egy elleni párharc alakult ki, a Liverpool nem nagyon próbált túltöltést kialakítani, például az ellentétes oldali szélső átmozgásával. Az elsődleges céljuk leginkább az egyénileg erősebb játékosaik megtalálása volt, lehetőleg úgy, hogy lendületből induljanak az ellenfél kapujára. Firmino szokás szerint rengeteget lépett vissza, magával húzva Robin Kochot. A megnyílt területre pedig egy csapattárs próbált rendszeresen beindulni, gyakran a két nyolcas közül magasabban játszó Naby Keita. A két szélsőhátvédnek szintén nagyon fontos szerepe volt: folyamatos felfutásaikkal mélyen tartották Harrisont és Hélder Costát, a Leeds így gyakran akaratlanul is hat fős védelmi vonalat hozott létre. Ez területet tudott nyitni a befelé mozgó Salah-nak és Manénak, a három támadó így egymással és a középső középpályásokkal összejátszva tudott kapura törni. Mivel az emberfogás az egész védekezést egy az egy elleni párharcok összességére bontja, így nagyon fontos volt, hogy a labdát kapó játékos induló cselekkel és megfelelő testpozíciókban való átvételekkel előnyben vehesse át a labdát, majd a kapu felé fordulva szabadon oszthasson ki kulcspasszokat, a szélsők visszalépése miatt kiürült középpályán. Ezt a középpályások, és az időnként visszalépő Mané is gyakran bemutatta, amivel megnyílhatott az út a Leeds megtépázott hátsó során át.

Robertsonra Hélder Costa lép ki, ám Ő egyedül kevés az érdemi nyomásgyakorláshoz. Mané és Wijnaldum mélységi váltást hajt végre. A szenegáli szélső befelé fordulva, zárt testpozícióban veszi át a labdát és szabadon indíthat. A helycserékkel szétzilált védekezéssel szemben Manénak óriási terület áll arendelkezésére.

A széleken támad a Leeds

Bár a Leeds United a mérkőzésen kevesebb minőségi helyzetet dolgozott ki, mégis három akciógólt szerzett. Bielsa csapata nem adta fel a sok rotációval fűszerezett, erős széljátékra és gyors sebességre épülő támadójátékot. Amint már szó volt róla, labdabirtoklásban a Leeds inkább 4-1-4-1-et játszott, lévén, Phillips mintegy mélységi irányítót játszott, míg Klich Pablo Hernandezzel nagyjából egy vonalban, a Liverpool védő- és középpályássora között helyezkedett. A Liverpool letámadási sémája a szokásos volt: 4-3-3-as alapfelállásukban Salah és Mané kívülről támadta meg a két belső védőt, míg Firmino kissé mélyebben helyezkedve Phillips-t vette ki a játékból. Koch és Strujik bátor mélységi passzainak köszönhetően azonban többször így is meg tudta kapni a labdát. Mivel Klich és Hernández viszonylag keveset léptek vissza segíteni a labdakihozatalt, Philips leggyakrabban a szélek felé igyekezett forgatni a játékot. Főként a bal szélen, a tükörszélső Harrison oldalán veszélyeztettek a fehérmezesek, Harrisont pedig a felfutó balhátvéd, Stuart Dallas nagyon gyakran támogatta meg mögé- és alákerülő beindulásokkal. Ezekkel a kombinációkkal a Pool középpályának keskenységét használta ki Bielsa csapata: a magasan helyezkedő három támadó miatt a három fős középpálya mellett gyakran volt a széleken szabad terület, a Leeds ezeken a zónákon keresztül próbált gyors kombinációkkal veszélyeztetni. Ezekből a támadásokból volt, hogy csak kiszámítható beadás lett, ugyanakkor Klich beindulásai a félterületbe többször is sokat dobtak a támadások veszélyességén.

Firmino nem támadja meg agresszívan Meslier-t, aki így a fedezőárnyékból kimozgó Phillips-hez passzol. A középpályás egyből a szélre forgat Harrisonhoz, akinek Keita mellett elég nagy területe van, Dallas-szal játszhat össze. Végül gyönyörű cselek után Harrison kiegyenlít.

Második félidő

A gólzáporos, 3-2-es eredménnyel záruló első félidő után a második félidő elején a Liverpool előnyben kissé visszább vett a presszingből. A vörösmezesek első vonala nem támadta igazán agresszívan a hátul passzolgató vendégvédőket, 4-3-3-ből időnként 4-5-1-be visszaváltva. A több labdabirtoklással a Leeds csak annyira tudott hatékony lenni, mint az első félidőben, sőt, Philips mély visszalépései időnként tovább nyújtották a távolságot a csapatrészek között. ennek ellenére a félterületbe beinduló Klich segedelmével az egyik ilyen támadásból ismét sikerült egyenlíteni. A gól után a Liverpool ismét kissé feljebb tolta a presszinget, labdabirtoklásban pedig egyre többször sikerült beszorítaniuk Bielsa csapatát. A győztes gólt végül is egy buktatás után megítélt tizenegyes hozta meg a Liverppol számára, amelyet Mohamed Salah az elsőhöz hasonlóan értékesített.

A Liverpool most kissé visszább vonul, nem támadják le agresszívan a hazaiakat. Phillips visszalép a két belső védő közé, ám Hernández és Klich nem segít vissza, így kettészakad a csapat, Koch pedig ívelésre kényszerül.

A Premeir League és a Championship tavalyi győztesének összecsapása tehát szoros csatát hozott, Bielsa csapata feljutóként is hű maradt alapjátékához, és megnehezítette a Liverpol dolgát. A Liverpool sokkal több, ám egyenként kisebb minőségű helyzetet dolgozott ki, a Leeds viszont hatékonyan értékesítette lehetőségeit, és mindhárom gólját felépített támadásból szerezte. Könnyen lehet, hogy a kiesés elkerülésénél magasabb célokért fognak küzdeni, hacsak nem pukkannak ki fizikailag, ahogy azt egy Bielsa-csapat szokott…

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x