Guardiola nem gondolta túl a BL-döntőt, egyszerűen csak alulmaradt

Másfél hónap leforgása alatt harmadik alkalommal is le tudta győzni Thomas Tuchel Chelsea-je a Josep Guardiola irányította Manchester Cityt, ezzel pedig a katalán edzőzseni továbbra sem képes beteljesíteni a City-projekt legfőbb célját. Az elmúlt évekhez hasonlóan „Pep” ismét meglepőt húzott a legfontosabb mérkőzés előtt, azonban a korábbi bukásokkal ellentétben idén nem biztos, hogy az oly sokszor emlegetett túlgondolás vezetett a kudarchoz.

 


(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!


 

Talán a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg a kezdőcsapatok szombat este nyolc óra körüli bejelentését. Ugyan még nincs fél éve, hogy Tuchel és Guardiola ismét egy bajnokságban versengenek, a portói mérkőzés a szezonban már a harmadik találkozása volt a két mesternek – ennek ellenére mégsem lehettünk teljesen tisztában az erőviszonyokkal.

Az FA-kupa április közepén játszott elődöntőjében a City némileg rotált csapattal esett el a példátlan „mesternégyes” lehetőségétől, néhány héttel később pedig épp egymás ellen játszották a csapatok az első találkozójukat a BL-elődöntőket követően. Az Etihadban ennek megfelelően hiába küzdöttek a top négyes helyért a londoniak, és biztosíthatta volna be matematikailag bajnoki címét a manchesteri csapat, mindkét gárda gyakorlatilag sorcserével állt fel – egyértelmű volt, hogy egyik edző sem akart semmit elárulni a terveiről.

Tuchel nem árult zsákbamacskát: a német szakember januári kinevezése óta szinte kizárólag 3-4-3-as hadrendben küldte pályára csapatát, a fővárosiak összeállításában egyedül a támadósor harmadik, Mason Mount és Timo Werner melletti tagjának kiléte volt kérdéses. Guardiolától azonban sosem tudhatjuk, mire számíthatunk. Ahogy arra a napokban sokan rámutattak, szinte minden manchesteri BL-szezonjában voltak rosszul elsült, váratlan húzásai, amiket aztán előszeretettel hoznak összefüggésbe a City kieséseivel – eszünkbe juthat 2018-ban Ilkay Gündogan szélen való szerepeltetése a Liverpool ellen, 2019-ben a meglepően konzervatív odavágó a Spurs otthonában, vagy épp tavaly az Olympique Lyon elleni háromvédős rendszer, amikor Fernandinho szerepelt Kyle Walker helyett a jobb oldali középhátvéd posztján.

Az idei év azonban úgy tűnt, változást hozott, és a City úgy menetelt el a döntőig, hogy Guardiola szinte végig a bajnokságban bevált alapcsapatának szavazott bizalmat. Idén nem gondolta túl.

Aztán kiderültek a kezdőcsapatok, méghozzá néhány elég komoly meglepetéssel. Az angol bajnok két védekező középpályása, Rodri és Fernandinho egyaránt csak a padon kapott helyett – ez az egész szezonban eddig csak egyetlen alkalommal fordult elő – helyettük pedig Gündogan szerepelt hatosként, a támadósorba pedig bekerült a feledhető idényt maga mögött hagyó, formán kívüli Raheem Sterling, így a többnyire szélsőként csillogó Phil Foden behúzódott a pálya centrumába. Igazi szűrő nélkül felállni rizikós vállalás volt Guardiola részéről, ami bár nem hozott látványos eredményt, egyáltalán nem bizonyult végzetes hibának. Bármelyik játékos szerepelt volna a védelem előtt, a City ugyanígy bajban lett volna, méghozzá a csapatszintű védekezése miatt.

Tuchel csapata jellemzően biztonságos labdatartással dominálja mérkőzéseit, mégis a gyors kontrái és direktebb támadásai jelentik a legnagyobb fegyverét. A londoniak a három középhátvéddel és az előttük helyezkedő duplahatos tagjaival építkeznek, akik mellé mélyen visszalép az egyik, egyébként magasan helyezkedő szárnyvédő is, ezzel szinte garantáltan létszámfölényes helyzetet kialakítva – Édouard Mendy kapussal együtt ilyenkor hét játékos vesz részt a build-upban, amit így pokolian nehéz eredményesen letámadni. Ha mégis agresszív presszinggel próbálkozik az ellenfél, a sok játékost igénylő letámadáson átjutva a másik térfélen könnyedén létszámegyenlőség mellett vezethetnek akciót Mounték. Pontosan ebbe a csapdába sétált bele Guardiola is szombat este.

A manchesteriek 4-3-3-as alakzatban próbálták letámadni ellenfelüket: a támadóhármas a három középhátvédre figyelt, a két nyolcas Jorginhóra és N’Golo Kantéra tapadt, a mögöttük lévő területre pedig Gündogan ügyelt arra az esetre, ha valamelyik Chelsea-támadó visszább lépne. A problémát az jelentette, amikor valamelyik szárnyvédőhöz került a labda. A londoniak ezen poszton szereplő játékosaira a City szélső védői léptek fel, ezzel három a három elleni helyzetben hagyva a hátsó alakzat másik három tagját a Chelsea három támadójával. Az igazi gondot azonban az jelentette, hogy a vonal mellett magasan helyezkedő ellentétes oldali Chelsea-szárnyvédőnek nem volt embere, így minden alkalommal, amikor Jorginhóék át tudták játszani a letámadást, létszámegyenlőség mellett vagy létszámfölényes helyzetben vezethettek akciót. A mérkőzést eldöntő gól is ilyen szituációból született.

 

Minden City-játékos az emberénél, Ben Chilwell így üresen kapja Mendy ívelését

 


(X) Hívd meg barátaidat és szerezz ingyenes fogadást, befizetési bónuszt, illetve bónuszpénzt összesen 75 000 Ft értékben!


 

Walker fellép Chilwellre, aki egyből megjátssza Mountot, akitől John Stones nagyon messze van. Timo Werner és Rúben Dias, illetve Kai Havertz és Olekszandr Zincsenko itt már kettő a kettő elleni helyzetben vannak, majd miután Werner nagyszerű elmozgásával helyet teremt, Mountnak és Havertznek nincs nehéz dolga.

 

Amellett, hogy a labda ellen csődöt mondott Guardiola terve, játékosai akkor sem tudták a Chelsea-re erőltetni akaratukat, amikor náluk volt a játékszer. A labdával a City felállása egy gyémánt középpályás 3-4-3-ként írható le, miután a balhátvéd Zincsenko a tőle megszokott módon fellépett a középpályára.

 

Amellett, hogy a labda ellen csődöt mondott Guardiola terve, játékosai akkor sem tudták a Chelsea-re erőltetni akaratukat, amikor náluk volt a játékszer. A labdával a City felállása egy gyémánt középpályás 3-4-3-ként írható le, miután a balhátvéd Zincsenko a tőle megszokott módon fellépett a középpályára.

 

A katalán szakember egyértelműen a pálya közepét akarta uralni, azonban a támadóharmadba érve csapata képtelen volt a tizenhatos előterénél szabad területeket teremteni, hála a Chelsea végig nagyon fegyelmezett szűrőinek. Amikor pedig a félterületekben kapott labdát egy City-játékos, a londoniak két szélső középhátvédje, César Azpilicueta és Antonio Rüdiger azonnal fellépett a támadókra és akár egészen a félpályáig a nyakukon maradt – az így esetlegesen megnyíló résekkel azonban szintén nem tudott mit kezdeni a City, részben köszönhetően annak, hogy Kevin de Bruyne szinte egyáltalán nem támadta a védelem mögötti területeket.

 

Hiába akarta a pálya közepén megnyerni a meccset Guardiola, a Chelsea tökéletesen lezárta a tizenhatos előtti területet (Forrás: betweentheposts.net)

 

Hiába próbálták a felek az egymás elleni bajnokin nem felfedni a lapjaikat, Tuchel nem készült eget rengető meglepetéssel – sőt, már csak azért is meglepő, mennyire nem tudott mit kezdeni a City a Chelsea tervével, mert az FA-kupa elődöntőjében nagyon hasonló módon próbálkoztak a londoniak. A Wembley-ben is jellemzően Chilwell irányába küldött hosszú átadásokkal játszották át a manchesteriek letámadását, még Hakim Ziyech győztes találata is egy ismerős jelenetsor végén született.

 

Ismerős helyzet: Chilwellnek ívelik ki a labdát, akire a jobbhátvéd, jelen esetben Joao Cancelo kilép.

 

A labda Jorginho érintésével a Cancelo mögötti területbe bemozgó Mounthoz kerül, aki kiugratja versenyfutást megnyerő Wernert.

 

Az elmúlt években történtek alapján nem lenne meglepő, ha sokan ismét Guardiola „túlgondolását” emlegetnék az újabb BL-kudarcot követően, erről azonban jelen esetben szó sincs. Az igazság inkább az, hogy Tuchel egyszerűen simán lemeccselte katalán kollégáját, akinek nem volt válasza a vezetés birtokában egyre masszívabb blokkba visszaálló Chelsea-re.

A Chelsea második alkalommal hódította el a Bajnokok Ligája trófeáját, és ahogy 2012-ben, ezúttal is úgy győzött, hogy nem számított a finálé esélyesének. Mégis, az idei siker nem is különbözhetne jobban a müncheni diadaltól – az előzetes várakozások ellenére ezúttal úgy győzedelmeskedtek a londoniak, hogy a játék minden elemében riválisuk fölé tudtak kerekedni. A Kékek 13 BL-mérkőzésen mindössze négy gólt kapva úgy jutottak el a végső sikerig, hogy közben egy pillanatra sem álltak kiesésre, egyik legjobb teljesítményüket pedig a legfontosabb estére tartogatták. Aligha lehet vitás, hogy jó helyre került a klubfutball legértékesebb csapatdíja.

 

Ha értékeled a munkánkat, támogasd működésünket egy kattintással:    Támogatom

Írj hozzászólást