Interjúk
Portrék
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
11 perc
2022. 01. 20.

Hat kiló heroin és a koreai csoda – 20 éve volt az első ázsiai vb

Büntető.com avatar
Húsz éve rendezték az első futball-világbajnokságot Ázsiában, a „dupla-házigazda” Japán és Dél-Korea volt. Ronaldo kisegítő iskolás haján és a világ csalójának kikiáltott Byron Moreno játékvezetőn kívül akadtak még más érdekességek, hősök és antihősök. Közülük tízet szedtünk csokorba a kerek évfordulón.

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba! 


 

A leginkább formabontó helyszín

Összesen 16 világbajnokságot rendeztek 2002-ig, de egyet sem Ázsiában, és soha nem két országban. Ez múlt az ottani válogatottak erején, kedveltségén, és persze a lakosság „futball-vásárlóerején” is, ami rengeteget számít a FIFA döntésénél.

Dél-Koreát a két megszálló ismertette meg a labdarúgással: a 19. században a britek, majd a 20. század elejétől a világháborús vereségükig Japán. Voltak ugyan koreai klubcsapatok, melyek japán klubok ellen futballoztak, de hivatalos válogatott nem létezett, több dél-koreai futballista a japán válogatottban volt kénytelen játszani. 1948-ban létrejött a helyi futball szövetség, hat évre rá pedig le is játszották az első meccsüket az 1954-es vb-n. (Az első ázsiai vb-csapat egyébként Holland Kelet-India volt 1938-ban, melyet az első fordulóban a későbbi döntős Magyarország ütött ki 6:0-val.) 1986-tól az összes világbajnokságra kijutottak. Dél-Korea volt az első ázsiai válogatott, mely – az általunk most vizsgált tornán, tehát 2002-ben – elverekedte magát világbajnoki elődöntőig. Volt is belőle irtózatos felháborodás, de erről később bővebben írunk.

Japánnak ehhez képest jóval csekélyebb a nemzetközi nimbusza, hisz csak 1998-ban vettek részt először világbajnokságon, igaz, azóta ők is ott voltak minden alkalommal.

A 20. század végétől kezdve az ázsiai nézők egyre nagyobb érdeklődést mutattak a futball iránt, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak a 90-es évek végén a Genoában feltűnő Miura Kazujosinak, illetve a Perugiában játszó, majd az AS Romával bajnoki címet szerző Nakata Hidetosinak. Dél-korai részről pedig Hong Mjung Bónak, Li Dong Guknak, illetve a szárnyait a 90-es végén bontogató, később a Manchester Uniteddel Bajnokok Ligáját nyerő Pak Dzsi Szungnak.

 

Esélytelenek nagy menetelése

A 2002-es tornán két olyan válogatott is az elődöntőbe jutott, amely sem addig, sem azóta nem járt még negyeddöntőben sem a világbajnokságokon. Az egyik Dél-Korea, amely akkor járt sorozatban az ötödik alkalommal vébéjén, de 2002-ig egyetlen meccset sem nyert, és azóta sem brillírozik, a legjobbja egy nyolcaddöntő 2010-ből. A 2002-es keret egy olaszországi és egy belgiumi légiós kivételével a dél-koreai és japán ligákban futballozó játékosokból állt.

A törökök 2002 előtt az 1954-es vb-re jutottak csak ki, s 2002-t követően egyetlenre sem. Esetükben teljesen igaz, hogy a semmiből jött a bronzérem. A tornán nagyot játszottak, és hatalmas szerencséjük is volt a sorsolással: a győztes braziloktól kétszer is csak egy góllal kaptak ki (egyszer a csoportkörben, egyszer az elődöntőben), a csoportkörben a selecaótól elszenvedett vereség után ikszeltek Costa Ricával, majd legyőzték a harmatos Kínát, aztán a legjobb 16 között a társházigazda Japánt, majd a meglepetéscsapat Szenegált.

Az elődöntőben jött a vereség a braziloktól, majd a bronzmeccsen legyőzték Dél-Koreát. A török gárda a 2000-ben UEFA-kupa-győztes Galatasarayra épült, a koppenhágai hősök közül kilenc játékos is ott volt a vb-bronzmeccsen.

 


 

A gyűlölet és a leghosszabb utazások

A Guardian újságírói még csak nem is vegyes érzésekkel tekintettek vissza a 20 évvel ezelőtti tudósítói élményekre. Utóbb szinte mindannyian arról írtak, hogy borzasztó ötlet volt a közös rendezés. Egyikük szerint a japánok és a koreaiak gyűlölték egymást, s ez rányomta a bélyegét a szervezésre. Egy másik angol újságíró kifejtette, hogy Sizuokából Kvangdzsuba 22 óra alatt jutott el, ehhez kétszer kellett átszállnia a vonaton, taxiznia kellett, repülnie, metróznia, majd buszoznia – átszállással. A stadionokat dicsérték, és az önkéntesek is barátságosak voltak.

 

A legnagyobb botrány

Ha ez a téma, akkor minden kétséget kizáróan az ecuadori játékvezető, Byron Moreno ámokfutása ugrik be a Dél-Korea–Olaszország nyolcaddöntőben. Amikor Gianluca Zambrottát egy térdmagasságban érkező koreai miatt le kellett lecserélni, vagy amikor a földön fekvő Paolo Maldinit fejbe rúgták, még a sárga lap sem került elő. Emellett befújt egy véleményes tizenegyest Dél-Korea javára. A másik oldalon viszont az olaszoknak les miatt nem adott meg egy szabályosnak tűnő gólt (a partjelzőre hallgatva), és kiállította Francesco Tottit egy véleményes, tizenhatoson belüli műesés miatt, miközben ő maga 40-50 méterre volt az esettől. (Totti könyöklésért kapta az első sárgáját, de egy ugyanilyen, Alessandro Del Piero elleni mozdulatért a másik oldalon Kim Te Jung nem kapott lapot.)

Bár azt a FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter is elismertte, hogy Moreno elfogultan vezette a mérkőzést, a nemzetközi szövetség csak azután indított vizsgálatot, hogy hónapokkal a világbajnokság után Ecuadorban húsz meccsre eltiltották, mert hasonlóan botrányosan vezetett egy hazai mérkőzést.

Moreno a civil életben sem volt mentes a botrányoktól, 2010-ben New Yorkban hat kiló heroinnal kapcsolták le a reptéren. Két és fél évet ült börtönben, majd hazatért.

 


 

A legvisszataszítóbb gesztus

A június 19-án legjátszott Dél-Korea–Olaszország (hosszabbítás után 2–1) nyolcaddöntő után egy nappal Luciano Gaucci, a Perugia elnöke kijelentette, nem hajlandó fizetést adni annak a játékosnak, aki összetörte az olaszok álmait. A dél-koreai An Dzsung Hvanról van szó, aki akkor már két éve kölcsönben játszott az olasz csapatnál, és győztes gólt fejelt az azzurriknak előző este. Az elnök végül visszakozott, és végleg leigazolta volna a futballistát, de elkésett vele. An az elhangzottak után nem volt hajlandó visszatérni Olaszországba. A FIFA viszont a Perugiának adott igazat a vitában, és 3,5 millió dollár megtérítésére kötelezte a játékost, szerintük ekkora kárt okozott az átigazolási időszakban a csapatának. A pénzt végül egy japán szórakoztatóipari cég fizette ki helyette, An pedig a japán bajnokságba igazolt.

 

A legnagyobb hős

Mindenki kapásból sorolhatja a győztes brazil válogatott klasszisait, a David Seamant a „Kígyó térről” mattoló Ronaldinhót, illetve a 8 találattal gólkirály Ronaldót, aki extrém hajviseletével terelte el a figyelmet sérüléséről. Ám egyvalaki teljesítménye talán mérhető az övékhez, pedig pályára sem lépett: Guus Hiddinké.

 

 

Akármilyen segítséget is kapott Morenótól Dél-Korea, a csapat hatalmas győzni akarással és nagy fegyelemmel tette a dolgát, s ez részben a holland trénernek köszönhető.

Korea karnyújtásnyira volt a világbajnoki bronztól, amire egy lyukas garast sem tettek volna a szakírók a torna előtt. Erőszakos, az egy az egy elleni párharcokat erőltető, remek állóképességű játékosokból verbuvált csapat volt, amely megbízott a kapitányban. A dél-koreaiak olyan csapatokat ejtettek ki, mint Portugália, Olaszország és Spanyolország, végül a németek állították meg őket az elődöntőben. A bronzérem után a kvangdzsui stadion Guus Hiddink nevét vette fel, a holland pedig tiszteletbeli állampolgárságot kapott, amit ilyen okból még soha senkinek nem adományoztak az országban. Házat ajándékoztak neki a Csedzsu-szigeten, és élete végéig ingyen utazhat a korai légitársaságok gépein, illetve a koreai taxikban. A szó legszorosabb értelmében nemzeti hős lett Dél-Koreában.
Hiddink egyébként specialista volt a nemzeti csapatoknál. Azok után, hogy történelmi eredményt ért el Koreában, 2006-ban az ausztrálokat is a legjobb 16-ig vitte, olyan magasságba, ahol még nem járt a Socceroos. A 2008-as Európa-bajnokságon pedig már az orosz kispadon ült, és megint kitett magáért: a címvédő görögök, a svédek, majd a hollandok is meghajoltak előttük, végül a spanyolok állították meg őket az elődöntőben, azaz a szakember bronzérmet szerzett a csapattal. 

 

A legnagyobb párbajhős

Brad Friedel, az amerikaiak kapusa elsőként fogott meg a rendes játékidőben két büntetőt világbajnokságon – a lengyelek és Dél-Korea ellen, bár előbbi meccset így is elveszítette az Egyesült Államok. Ezzel kiérdemelte az „Élő fal” becenevet, csapata pedig a negyeddöntőig menetelt. 

 

A legfiatalabb játékos

A nigériai Femi Opabunmi 17 éves, 3 hónapos és 9 napos volt, amikor az angolok elleni csoportmeccsen a 86. percben beállították. A találkozó 0–0-ra végződött, Nigéria pedig ezzel az egy ponttal kiesett.

Opabunmi egyébként mindössze három mérkőzésig vitte a válogatottban, e mellett egy Afrika Kupa-selejtezőn játszott még tétmeccsen a nemzeti együttesben. A szélső a pályafutása során a svájci és az izraeli első osztályban játszott (Grasshoppers; Hapoel Beer-Seva), illetve a francia másodosztályú Chamois Niortnál, majd visszatért hazájába, és 2008-ban visszavonult. Érdekesség, hogy a 2002-es vb húsz legfitalabb játékosa között ott volt az egyaránt 20 éves Kaká, Zlatan Ibrahimovic, Joe Cole vagy épp Djibril Cissé.

 

A legidősebb játékos a tornán

A dán Jan Heintze, aki 38 évesen, 9 hónaposan és 20 naposan játszott utolsó vb-mérkőzésén, és a torna egyben az utolsó nagy világeseménye is volt neki. Két Európa-bajnokságon és két vb-n is futballozott, szerencsétlensége, hogy a 92-es kontinenstorna előtt épp megsérült, így nem lehetett a győztes, „strandpapucsos” válogatott tagja. A balhátvéd 86-szor szerepelt a nemzeti csapatban (ezzel a 13. a dán örökranglistán), és négyszer talált be az ellenfeleknek. Heintze az első és a második csoportmeccsen (Uruguayt 2–1-re legyőzték, Szenegállal 1–1-es ikszet játszottak) is kezdett, és a dánok végül megnyerték a csoportjukat, miután 2–0-ra megverték a friss Eb-győztes Franciaországot. A nyolcaddöntőben az angolokkal viszont már nem bírtak az északiak, 3–0-s vereséggel búcsúztak.

 


 

Az egyik „legérdektelenebb” vb

A FIFA számára épp az volt a lényeg, hogy Ázsiában kitörjön a futball láz, ám a 2002-es világbajnokságon az átlagos fizető nézőszám rendkívül alacsony volt, a harmadik legalacsonyabb 1970 óta. Csak az 1982-es spanyolországi (35 698) és az 1978-as argentínai (42 374) tornán voltak kevesebben meccsenként, mint ezen az ázsiai rendezésű vb-n (42 571). A legtöbb meccsenkénti fizető nézőt egyébként az Egyesült Államokban rendezett világbajnokság vonzotta (68 626), mögötte a 2014-es brazíliai (53 772) és a 2006-os németországi (52 609) jön a sorban a statista.com összeállítása szerint.

 

Ki nyeri a 2022-es katari világbajnokságot?

6,00 – Brazília

8,00 – Franciaország

10,00 – Anglia

10,00 – Spanyolország

11,00 – Németország

12,00 – Olaszország

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj a 2022-es Világbajnokság piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.