Héja-nász a gyepen – avagy a Chelsea és a Vitesse kapcsolata – Jegyzet

Miután január elsejével életbe lépett a Brexit, az angol klubok átigazolási szabályozásai megváltoztak, így pedig sokan különös figyelmet szentelnek arra a nem hivatalos kapcsolatra, ami hosszú éveken át fennállt a Chelsea és a Vitesse között. A holland klub egyfajta élvonalbeli „fiókcsapatként” funkcionált Roman Abramović együttese számára, amit a hírek szerint ismét használatba vehetnek, miután a fiatalok leigazolása igencsak nehezített lett a Premier League-ben.

arnhem

(X) A Premier League mérkőzéseire és végső győztesére is találsz jobbnál jobb odszokat.


 

Amikor 1989 nyarán kiharcolta a Vitesse az élvonalba jutást, talán még a legvérmesebb szurkolók sem hitték volna, hogy elindulnak az állandó tagság útján, mert azóta nem estek ki egyszer sem. Voltak szebb és kevésbé élvezhető időszakok is, hisz az újoncévtől kezdve a 2000-es évek elejéig rendszerint a legjobbak közt voltak, bár dobogóra csak kétszer állhattak.

A 21. század eleje az anyagi gondokat hozta el a klub életébe, valamint egy sötétebb korszakot a szereplések terén is, miután kilenc év alatt csak egyszer végeztek a tabella első felében. A változás 2010-ben érkezett meg Merab Jordania személyében, aki nagy hitet árasztó nyilatkozatok közepette vásárolta meg a klubot és egyenlítette ki annak a tartozásait.

Ekkor még senki nem gondolta volna, hogy megnyílik egy London–Arnhem „sztráda”, amelyen a Chelsea fiatal tehetségei sorban fognak érkezni a „sárga-fekete” együtteshez kölcsönbe, hogy itt pallérozódjanak, ahogy arra sem, hogy a csapat bajnoki álmait is szerte foszlatják az angol fővárosból érkező „parancsok”.

 

Listáztuk a különböző labdarúgókat, akik ezen az úton megfordultak a Vitesse csapatában (akkori életkor, pozíció):


A 2010-es első „dél-szláv” fecskék:
  • Slobodan Rajkovic (21, belsővédő)
    A szerb bekk az egyik tökéletes példa arra, hogy nagyon fiatalon megvásárolták, de a munkavállalási engedély hiányában jó pár kölcsön következett a karrierjében, majd ezután eladják, mert mégsem váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket.
  • Nemanja Matic (22, védekező középpályás)
    Annyira jól sikerült a hollandiai szezonja, hogy a Benfica lecsapott rá, majd három év után visszavette a londoni klub ötször annyirét, ahol összesen három szezont töltött meghatározó személyként és listánk szempontjából is pozitív példaként.
  • Matej Delac (17, kapus)
    Egy hónappal a kölcsönadás előtt vették meg, hogy a 2018-as végleges távozása előtt kilenc kölcsönadása legyen nyolc különböző országba. A még mindig csak 28 éves kapus természetesen egyetlen percet nem játszott a londoni kékek mezében.

 
A sikereket elérő 2011-es küldöttség:
  • Patrick van Aanholt (21, balhátvéd)
    Miután 2007-ben apró pénzért megszerezték a PSV-től, előbb angliai kölcsönökkel próbálkoztak nála, hogy végül két szezont töltsön el Arnhemben, ahol sikeresen felépítette magát. Amint visszatért Londonba, azonnal túl is adtak rajta.
  • Tomas Kalas (18, belsővéső)
    A remekül sikerült hollandiai szezonok után egy idényre megtartotta a Chelsea és négy mérkőzésen pályára is lépett, ám onnantól kezdve nála is jöttek az újabb kölcsönök, mígnem sikerült eladni a másodosztályba.
  • Ulises Dávila (20, csatár)
    Nagy reményekkel érkezett meg a mexikói, de nála is a munkavállalási engedély volt az első probléma, majd az, hogy a VItesse-nél is csak a tartalék csapatban szerepelt. Innentől kezdve egyenes volt az útja a süllyesztőbe.

arnhem van aanholt


 
Az egyszemélyes 2012-es osztály:
  • Gaël Kakuta (21, támadóközéppályás)
    Mivel ketten is maradtak erre a szezonra is az előző „osztályból”, így itt csak a kongói-francia érkezett, aki sorozatos sérülésekkel bajlódva nem tudott az első csapatba bekerülni állandó rotációstagként Londonban. Neki másfél szezon jutott Hollandiában, ahol csak az első alakult úgy ahogy várták tőle.
    Az ő esete amúgy is elég különleges, mert nála akadt némi botrány is még 2007-ben, miután azzal vádolták, hogy a Chelsea kényszerítette, hogy bontsa fel a Lens együttesével való szerződését, különben nem fogják leigazolni.

 
A sokszínű 2013-as csoport:
  • Lucas Piazon (19, balszélső)
    2012-ben érkezett meg Brazíliából, de egyetlen mérkőzése sem volt a londoniaknál, cserébe viszont egy híján minden szezont más csapatnál töltött és még mindig a klub alkalmazottja.
  • Cristian Cuevas (18, balhátvéd)
    Ahogy jött, úgy távozott is kölcsönbe, de fél szezon alatt meg is bukott Arnhemben, így jöhettek a további kölcsönök, majd 2017-ben hazament Chilébe.
  • Christian Atsu (21, balszélső)
    Ahogy megvették a Porto gárdájától, azonnal ment is a Vitesse-hez. Igaz, hogy már van 80 PL-meccse, de egyiket sem a Chelsea dresszében játszotta le.
  • Sam Hutchinson (24, védekező középpályás)
    Mindössze fél szezont töltött Hollandiában, ahol összesen 5 meccs jutott számára, mert nem tudott megragadni az első csapatban a térdproblémái miatt. Végül egyre lejjebb vezetett az útja, most épp Cipruson számít peremembernek.
  • Bertrand Traoré (18, jobbszélső) *
    A burkina fasoi csak a télen érkezett, de a másfél szezonja alatt nagyon meggyőző volt, olyannyira, hogy egy idényre meg is kapta az esélyt Londonban, ám ezt követően egy újabb kölcsön következett, majd eladták.

 

Itt ejtsünk szót egy olyan játékosról, aki Arnhemből indulva ment London felé, mert Marco van Ginkel volt az első, akinek sikerült elérni, hogy a Chelsea megvásárolja a Vitesse-ben nyújtott teljesítménye miatt. Sajnos a sérülésektől kicsit sen mentes karrierje sosem tudott kiteljesedni, ami tökéletesen asszociál a két csapat kapcsolatával is. 

Marco van Ginkel itt már a londoniak kék mezében a Vitesse elleni felkészülési mérkőzésen.

 

A bukásra ítélt 2014-es páros:
  • Josh McEachran (21, középpályás)
    Hatalmas tehetségként kezelték eleinte, nagyon fiatalon már bemutatkozhatott a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is, de aztán előbb a szigetországban kezdték el kölcsönadogatni, majd jött a Vitesse, és utána folytatódott a Championship-csapatok megjárása, mígnem ott is ragadt véglegesen.
  • Wallace Oliveira (20, jobbhátvéd)
    A sérülésekkel is tarkított arnhemi szezonja után még kétszer kölcsönadták, hogy utána végleg hazatérjen Brazíliába. Egyetlen percre sem merült fel a neve Londonban, hogy megtartsák, és elmondhatja magáról, hogy csaknem minden európai állomáshelyén megbukott.

 

A támadásra kiképzett 2015-ös class:
  • Izzy Brown (18, támadó középpályás)
    Az utánpótlás csapatból került át ollandiaHHollandiába, hogy ott elsőre megbukjon. Visszatérése után ő is bekerült a „mókuskerékbe” és évről évre másik klubnál tölt egy-egy szezont, viszont a nyáron lejár a szerződése a Chelsea-vel.
  • Danilo Pantic (18, támadó középpályás)
    Az egykori Partizan-nevelés a megvásárlás után egyből mehetett is Arnhembe, majd ezt követően Magyarországot is megjárva próbál szerencsét minden szezonban másik csapatban.
  • Nathan (19, támadó középpályás)
    Két tűrhető szezont töltött el az Eredivisie-ben, majd a francia és a portugál élvonal után hazatért Brazíliába. Az Atletico Mineiro elégedett volt az ott töltött két évével és megvette végleg.
  • Lewis Baker (20, középső középpályás)
    Szép teljesítmény mellett járta végig a korosztályos csapatokat, majd a sérülések miatt előbb Anglián belül került kölcsönbe. Ezt követte a Vitesse-ben töltött két idénye, ahol nagyon jól ment neki a játék. Visszatérve Londonba, már nem tartottak rá igényt, de a szerződése még 2022 nyaráig odaköti, így sorra járja a kölcsöncsapatokat.
  • Dominic Solanke (17, csatár)
    Hatalmas reményekkel, utánpótlás-válogatottban elért sikerekkel a háta mögött érkezett Hollandiába, ahol egy nem túl nagy értékű szezon után visszatért Londonba. Egy idény parkolópálya… majd távozott. A PL-ben egyértelműen megbukott két helyen is, de legalább idén a Championshipben jól megy neki.

arnhem solanke


 

Védekezésére hivatott 2016-os egy plusz egy:
  • Matt Miazga (21, belsővédő)
    Az amerikai egy évnyi londoni akklimatizáció után két szezonra érkezett Arnhembe, ahol stabil kezdővé tudott válni, de ez nem jelentett többet, minthogy egy fél szezont kapott a Ligue 1-be, majd próbálkozhatott az angol másodosztályban. Idén az Anderlecht színeiben szerepel kölcsönbe.
  • Mukhtar Ali (19, védekező középpályás)
    A szaúdi csak a januári átigazolási időszakban került át Hollandiába, és bár nem volt túl nagy jelentősége, valójában mégis lett, mert a következő nyáron ő lett az első, akit a Vitesse megvásárolt a Chelsea-től.

 
A 2017-es szín-angol delegáció:
  • Fantaky Dabo (21, jobbhátvéd)
    Az utánpótlásból előbb az angol harmadosztályban próbálkozott, majd jöhetett a holland kaland, ami jól sikerült, így egy évre maradt, csak másik csapatban, végül 2019-ben a Coventry igazolta le a harmadik vonalba, de ott feljutást ünnepelhetett stabil kezdőként.
  • Charlie Colkett (20, középső középpályás)
    Mindössze annyi az eltérés, Dabo útjához képest, hogy ő kétszer volt kölcsönben a harmadosztályban, mielőtt a Vitesse dresszét felöltötte volna, ahol látványosan megbukott, januárban már mehetett is vissza Londonba. Ott újabb kölcsönadás a League One-ba, majd 2019-ben Svédországba igazolt.
  • Mason Mount (18, támadó középpályás)
    Őt nem hiszem, hogy nagyon ecsetelni kellene, hisz már az Eredivisie-ben is letette a névjegyét, majd Frank Lampard elvitte magával a Derby County együtteséhez, ahol szintén remekelt, most pedig rendszeres kezdő a Chelsea-ben is.


 

2018, ahol már az öreg is mehetett kényszerből:
  • Eduardo (35, kapus)
    A veterán portugál sokadik lett a sorban Londonban, viszont a Vitesse épp keresett egy kapust, így jött az ötlet, hogy az utolsó évét a szerződésből ott tölthetné, és meg is kapta a bizalmat.
  • Charly Musonda Jr. (21, támadó középpályás)
    A belga az elmúlt két idényt kölcsönben töltötte a Vitesse-nél, de tartós térdsérülése miatt csak négy alkalommal lépett pályára. 2020 nyarán már „rá se tudták sózni” senkire sem, mert még mindig nem bevethető.
  • Jake Clarke-Salter (20, belsővédő)
    A harmad-, majd a másodosztályban sem tudott értékelhető teljesítmény nyújtani, így jöhetett Hollandia, ahol viszont stabil kezdő volt. ennek is köszönhetően most második szezonját tölti kölcsönben a Birmingham Citynél, de idén már inkább csak peremember.

Arnhem eduardo


 

Csökkenő bizalommal 2019-ben:
  • Jamal Blackman (25, kapus)
    A saját nevelésű hálóőr már nagyon sok helyet megjárt mielőtt elkerült a Vitesse-hez. Itt fél szezon után visszaküldték, mert nem tudta kiharcolni magának a kezdő helyet. Nyáron lejár a szerződése a londoniakkal és végre elkerülhet valahová fixen hosszú távra.

 

2020-ban is kell legalább egy személy:
  • Armando Broja (18, csatár)
    A fiatal albán az utánpótlásban nem szerepelt rosszul, így tettek vele egy kósza kísérletet Arnhemben. Hollandiában szépen megalapozta a helyét, majd a gólokat is elkezdte termelni. Hogy mi sül ki a jövőben, majd meglátjuk!


 

Konklúzió

A 28 játékosból, akik megjárták a London-Arnhem vonalat, nagyon kevesen tértek vissza úgy, hogy nem mentek azonnal tovább is egy újabb kölcsönüzletbe. Mindösszesen két játékos van, akiknek egy újabb kitérőt megtéve sikerült eljutniuk a Chelsea első csapatáig.

Nemanja Maticnak ehhez három lisszaboni szezon kellett, ahol kiteljesedett, és nagyon magas szintre lépett. Mason Mountnak egy Championship-szezon, majd a nehezítő körülményekkel teletűzdelt nyár is segített, hogy megkapja az esélyt Londonban.

Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ez az egész kifizetődő lett volna Abramovic számára, még ha hivatalosan nem is volt soha semmi köze a holland együtteshez, amiben még az UEFA is erősen kételkedett 2014-ben, amikor vizsgálat is indult a két klub ellen. A történet alapját az akkorra már „eltávolított” Merab Jordania nyilatkozata adta.  A grúz üzletember azzal vádaskodott, hogy csapata azért nem lehetett bajnok, de még csak Bajnokok Ligája induló sem, mert Londonból parancsba adták.

A történet ugyanis úgy néz ki, hogy a Vitesse elképesztően jó formában játszott a 2012-13-as idényben. Az első kilenc forduló alatt hat győzelemmel és három döntetlennel álltak. Az egész szezon során harcban voltak a dobogóért, majd jött a február közepétől április elejéig tartó hétmeccses győzelmi szériájuk, amivel egészen a második helyig meneteltek, és a listavezető Ajax sem volt elérhetetlen távolságban. Viszont az UEFA szabálya szerint két azonos érdekeltségi körbe tartozó csapat nem indulhat ugyanabban a kupában, márpedig a Chelsea – amellyel a tulajdonosi körben voltak átfedések – ekkor már biztos Bajnokok Ligája indulást jelentő helyen állt.

Jordania vádjai szerint ekkor jött a „parancs”, hogy nem végezhet a klub dobogós helyen, nehogy ebből bármilyen baj is érje a londoniakat. Az arnhemiek az utolsó öt forduló alatt csupán négy pontot gyűjtöttek – a tabella utolsó négy helyezettje, illetve a Feyenoord ellen –, amivel szépen visszacsúsztak a negyedik helyre. A vizsgálat így abbamaradt a sztráda pedig továbbra is élt és mehettek rajta a játékosok Hollandiába nagy reményekkel.

Hogy valójában miként fog alakulni ez az együttműködés most, hogy életbe lépett a Brexit és a GBE-nek meg kell felelni az átigazolásoknál, illetve kiskorúakat nem szerződtethetnek a Premier League-csapatok, azt érdemes lesz figyelemmel követni, de a példák eddig nem sok pozitív reményt szolgáltathatnak a fiatalok számára.


Mivel jár a Brexit a Premier League jövőjére nézve?

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x
%d bloggers like this: